" v ; 1 «&*** JiU'. ..^ ^^«fc»»s£w v |3 j/-&. ,*Jb ! »*■*■“ ^ v '' 'V Ctpr-, • • w v-t < SZÁZ ES NÉGY TOLOGATOTT BIBLIABÉLI HISTÓRIÁK, A’ mellyeket AZ Ó ES ÚJ TESTAMENTOMI SZENT ÍRÁSOKBÓL A’ gyengéknek kedvekért öfzve-fzedett KÖBNEK JÁNOS, Az Hambnrgumi Joanneum Collegiümnak Néhai dítféretes Reclora: Moftan pedig a’ Nemzetében lévő Aprófágnak és más rendbéli gyenge Kerefztyéneknek javokra Németh nyelvből Magyar nyelvre fordított E. P. MA, RE. TH, DE, Nyomtattatott BASILEÁBAN, Im-Hof Rodolf János’ költfégével és betűivel M. DCC. LIIII. Efztendöben, BÍBL mm A’ FORDÍTÓNAK ELÖL-JÁRÓ BESZÉDE. KEGYES OLVASÓ! Zok között a’ fok-féle áldozatok között, a’ mellyeket a fö Törvény - adó az O Te- ftameíitomban a’ maga népének eleibe írt volt, nevezetes vala az Háld-adó áldozat, a’ mellyet az elvett jókért kelle az ISTENnek áldozni. 3 Móf, X » 7 :11- $§ ):( ® ):( m ii. v. ’s. a’, t. Az a’ parantfolat pedig, a’ melly erről hajdan az Izraelitáknak adatott vala, bizonyos tekéntetben az Uj Teftamentomi híveket-is kötelezi. 'Síd. 13 : 15. v. Minekutánna azért az ISTEN engemet a’ maga kegyeim effé- ge fzerént, mellyet minden érdemem nélkül* gyermekfégemtöl fogva hozzám bövféggel mutatott, a’ Németh nyelvnek avagy -tfak közép - fzerént való meg - tanúláfára fegített volna: ezen köteleflegemet meg-gondolván, e’ Könyvnek Magvar nyelvre fordíttatáfán való munkátskámat kívántam ö Felfégének Hálá-adó áldozatul bemutatni. Igaz ugyan hogy nékem e’ dolog talám elmémre nem jött volna, hanem - ha bets. említendő Im-Hof Rodolv János Uram (a’ ki e’ régi Kerefztyén Váróinak Bafelnek nevezetes Lakofa, és mefterfégére nézve ugyan itt híres Typographus) nékem erre alkamatoíTágot fzol- gáltatott volna. De ez a’ bets. Férjfiú engemet, a’ Magyar Orfzágban lévő ISTEN’ Anya-fzent- egy - házához való jó indulatja fzerént Sz. Mih. Hav. 28-dik napján, 175^3-dik efzt. magához hívatván, kért hogy ezt a’ Könyvet Hazánk’ hafznára fordítanám a’ magunk nyelvére. Egy- fzerfmind pedig az említett bets. Typographus azt 3$i ):( # ):( m azt-is ígérte, hogy e’ munkát a’ maga tulajdon ltöltfégén nem tfak ki - nyomtattatja, hanem ürfzágunkba minden gondunk és bajunk nélkül tfak-nem egéfzízen bé - is leállíttatja. En ugyan elföben e’ dologtól nem kévéiké idegenkedtem: mind más egyéb okokra nézve ; mind pedig és kiváltképpen azért, hogy az itt lévő egéfz időmet más dolgokra akartam fordítani, a mel- lyek az én tzélomat közelebb néznék. De mi- nekutánna némelly ide-való T. T. Profefforok- tól e’ munkának fel-vállaláfára inteteítem volna; és magam-is a’ dolgot jobban meg-fontolván láttam volna, hogy e’ Könyv nálunk igenhaíznos fogna lenni: a’ fellyebb említett bets. Könyvárus’ kívánfágának örömeit és fzívefen engedelmeskedtem. Ezen kívül ez - is indított enge- met e’ dologra, hogy a’ már fokfzor említett bets. Typographus e’ Könyvet valamelly Hálában tanúit Tóth Deák által Magyar nyelvre fordíttatván, kéfzebb lett volna azt a’ fordítáft- is ki-adni, hogy-fém mint e’ fzándékáról tel- lyeíféggel le - tenni. Abban a’ fordításban pedig a’ Szent írás fzavain kívül alig találtatott egy ép és tökélletes Magyar fzólláfnak-formája, hanem az egéfz munka merő azon nevetfég volt; mivel az említett Fordító tfak im - így am - úgy értett a’ mi nyelvünkhöz. Mind X 3 eze- m ):( # >c 1$ ezeket azért és több e' féle okokat meg - gondolván, magamat e’munkára reá-adtam, és imé ezen együgyű Hálá - adó áldozatomat tfekéiy tehetfégem fzerént el - is végeztem. Mmekelötte pedig K. O. e’ Könyvnek olvafáfához 1 ogná',illö hogy ennek Szerzőjéről és más némelly dolgokról előre két ’s három fzóval tudósítfalak. Ennek a’ munkának Autóra, a’ mint a’ Titulus-is mutatja, az Hamburgumi Joanneum Collegiumnak ama’ néhai tudós és híres Rectora, Hübner János volt. A’ ki ezeket az Hiftóriákat illyen rendbe még a’ Felfö Saxoniai Akadémiákon való mulatáfában öfzve fzedegette; de elébb ki nem botfátotta, hanem Hamburgumi Reftor- fágában, 1714-dik efzendöben, minekutánna az ott lévő Tifzt. Minifteriumtól e’ munka meg- vifgáltatott és helybe - hagyattatott volna. Aiihelyt pedig ez a’Könyv világot látott, mindenek előtt ollyan nagy kedveíféget talált, hogy a’ Németh Orfzági és fzomfzéd Tartományok- béli minden Evangelica és Relormata Oskolákba azonnal bé - vétettetnék. Sőt noha a’ Frantzok az illyen Könyvek’ íráfából való ditiöféget más Nemzeteknek nem könnyen ízokták engedni: ezt mindazonáltal nem fzégyenlették a’ magok nyelvére fordítani, és kisdedeiknek kezeikbe adni m ):< m ):( m adni. Nem kevés kárará és hátra - maradáfára volt a’ mi Nemzetünkben lévő Aprófágnak- is, és más gyenge Kerefztyéneknek, ez hafznos és drága Könyvetske nélkül ez ideig el-lenni. Nem tfuda pedig hogy ez a’ Könyv minden értelmes emberek előtt illy’ kedves és betííi- letes: mert a’ dolgok benne fontolok és hafzno- fok; az elö-adáfnak módja könyü, és éppen a’ gyengéknek értelmekhez alkalmaztatott. Már fok tudós és kegyes emberek meg-mutatták, és a’ fzomorú tapaíztalás - is bizonyítja, hogy a’ Szent Irásbéli Hiftóriáknak tudáfa nélkül fém a’ Prédikátziókat nem lehet egéfz hafzonnal hallgatni ; fém pedig a’ Kerefztyén Valláft, avagy a> Kátéchéíift, úgy a’ mint kellene nem lehet megérteni. De kivált e’ dítféretes dolog e’ Könyvben, hogy az Hiftóriák kérdéfekre és feleletek, re vágynak fzaggatva. Melly hafznos és épületes mód légyen ez a’ tanításban magam-is ta- pafztaltam, más értelmes emberektől - is, a’ kik e’ dologban fok ideig forgottanak, gyakran hallottam , réfz fzerént pedig íráfaikban olvaftam- Úgy - is tapafztaljuk, hogy a’ kik a’ tanításban e’ módot követik , fzem - látomáft építenek : ellenben pedig azok a’ fzós Prétzeptorok, a’ kik tfak magok befzéllenek , és a’ tanítványaikkal V 4 fzün- ffi ):( # )••( §91 fzíintelen hallgattatnak, magokat gyümöltstele- nülfárafztják. Elöl-ment minékünk e’ dologban ama’ minden Tanítóknak lég-főbb Tanítója a’ mi U. J. Khriftus - is, a’ kiről meg-jegyeztetik a Sz. Evangyéliomban, hogy tizen- kétefzten- dös korában , a’ Jérufálemi Templomban a’ Doktorok között ülvén , hallgatja és egyfzerf- mind kérdezi vala őket; és a’ jelen lévök ál- mélkodnak vala az ö értelmén és feleletin. Luk. 2 : 45, 47. v. Világos az-is, hogy mineku- tánna ö Felfége Prófétai tifztének követéféhez fogott, kérdéfek és feleletek által gyakran, tanított. De nem fzükfég énnékem é Könyvet fok befzéddel dítíérnem és commendálnom: mert ezt ennek más nyelvekre való fordíttatáfa, gyakori ki- adattatáfa, és minden okos emberek előtt való kedveífége bőven commendálja, és maga-is magát eléggé meg-dítféri. ügy Ítélem hogy azzal fém fzükfég magamat fárafztanom, hogy a’ Szüléknek és Tanítóknak utat mutatlak arra , miképpen éljenek e’ Könyvvel azoknak oktatáfában, a’ kik az ö gond -vifeléfek alá bí- zattattak; mivel a’ dolog maga magát egytekén- tetre mindjárt meg-mutatja. Ezt az egyet illőnek alkom, hogy arról K. O. rövideden tudó- sítfalak, mint forgódtara, és mit tfelekedtem e’ Könyvnek Magyar nyelvre való fordítáfában. Azt *S ):C # ):C m Azt előre meg-vallom , hogy magamat e’ munkára , más el - múlhatatlan foglalatoffágim miá, úgy a’ mint a’ dolog érdemiette volna, reá nem adhattam ; főt némelly el-háríthatatlan akadály miatt, két hó-napnál és egynéhány napoknál többet, reá nem-is fordíthattam. Úgy ítélem mindazonáltal hogy ez a’ Könyv tfak-ugyan el-kéfzült úgy, hogy véle azok, a’ kiknek izá- rnokra írattatott, alkalmatofan élhetnek. Hogy e’ Könyvnek elején némelly nevezetes hibátskák ellenek , annak az okát könnyen által-látják azok, a’ kik az illyes dologbaji járatofok, és a’ kik e’ munka’ ki-adattatáfának környül-álló-dol- gait meg-gondolják. De nem illő hogy azok az oivafókat ettől el-idegenítfék: mindazért hogy azok a’ Könyvnek végen meg-jegyeztettek ; mind pedig azért hogy a’ következendök- ben fokkal ritkábbak és igen aprólékofok. A’ befzédnek tzifrafágával a’ fordításban tellyeílég- gel nem gondoltam; hanem mivel ez a’ Könyv a’ gyermekeknek és tudatlan embereknek, úgymint a’ fzolgáknak, fzolgálóknak ’s. a’, t. fzámokra írattatott, tfak arra vigyáztam , hogy az értelmes és világos légyen. Es ugyan ez okra nézve, a’ mi e’ Könyvben a’ Reformata Anya-fzent egy-ház- nak tudományától külömbözött, vagy azzal ellenkezett, azt mindenütt meg-változtattam, és a’ mi Valiáfunkhoz alkalmaztattam. Ezért pedig X 5 az © ):( © X I* az Evangelicus Atyafiak úgy Ítélem hogy reám méltán nem nehéztelhetnek : mind azért hogy ök-is fok Anglus és Frantz Reformatufoknak munkáikat a’ magok nyelvén ki-adván, a’ magok értelmekhez fzabták ; mind pedig azért hogy azok, a’ mellyek e’Könyvben meg-változtattak, nem valamelíy nagy lélekbe járó dolgok. Ma- radtanak-el mindazonáltal némelly aprólékoffá- gok , a’ mellyekröl noha én másképpen értek, de a’ felöl változtatás nélkül meg-hagytam; mivel azokról a’ mi Theologuíink közzül-is né- mellyek úgy értenek. A ! melly ftrophák a’ Németh Evangelicufoknak’ Hymnufaikból e’Könyvben elő - fordúlnak , én azokat többnyire tfak fzabad beízéddel adtam-elő : mivel azok réfz fzerént a’ Magyar nyelven nintfenek ; és a’ mellyek vágynak-is kezemen itten nem lehet- tenek. A’ Szent Irásbéli helyeknek és fzólláfók’ formáinak fordítáfában avagy le-íráfában, a’ Kerüli Gáspár’ Magyar fordítáfa mellet megmaradtam ; ha fzintén az eredeti nyelvek fzerént néhol talám valami jobbítáft tehettem volna - is. Két vagy három helyett mindazonáltal fzükfé- gesképpen a’ b. e. Luther M. fordítáfát kellett követnem; mivel külömben azok a’ Tudományok , a’ mellyeket az Autor ottan téfzen , el- romlottanak volna. Az Apocryphus Könyveket mivel ezen a’ földön Magyar nyelven nem kaphattam , mindenütt a’ Luther’ Bibliájának rendi fzerént « ):C # X I* ízerént tzitáltani, és az Hiftóriákat az ö értelme fzerént fordítottam. E’ Könyvnek ezt a’ titulu- fát: BIBLIABELI HISTÓRIÁK, meg-hagytam. Mert jóllehet némelly Hiftóriák az Apocryphus Könyvekből vétettek : mindazonáltal mivel nagyobb réfzént a’ tulajdonképpen való Bibliából fzedegettettek, e’ Könyv e’ tituluft méltó juílál vifelheti. Mivel pedig e’ Könyvben tfak a’ nevezete- febb fzent Hiftóriák találtatnak, volt elmémben, hogy azokat-is a’ mellyek el - maradtanak Wagnerből , a’ ki azokat ezen módon ki-dolgozta, hozzájok adjam. De mivel a’ Könyv nagyra nevelkedvén az ára-is nagyotska lett volna, azt ez úttal el-mulattuk. Hanem ugyan ezen bets. Typographus azt ígéri, hogy minekutánna ennek kedveflegét tapafztalándja, a’ Wagner’ Hi- ftóriáit-is különöfön ki-botfátja; úgy-hogy e’ Könyvvel a’ gyengébbek , a’ Wagnerével pedig a’ gyakoroltabbak élheíTenek. Sőt mivel ez a’ betf. eml. Im-Hof Rodolf János Uram a’ maga Tvpographiáját a’ Magyar Könyveknek nyomtattatáfokhoz úgy hozzá kéfzítette , hogy e’ tekéntetben ahoz hafonló e’ külfö Orfzágok- ban fohol nem találtatik: (a’ mint ennek mind a’ Bibliának 17? i-dik efzt. mind pedig e’ Könyvnek ki - adásában bizonyos jelét-is mutatta) innen a’ maga munkáját minden renden lévő ffi X # X If (Tit) tudós Magyaroknak kötelefléggel ajánlja, jelentvén , hogy ha ki valamelly Könyvet akar ki - botfátani, bátran parantíölni méltóztaflek. Volnának még némelly aprólékos dolgok, a’ mellyekröl az olvafókat tudósíthatnám: p. o. hogy e’ Könyvben hofzfzú 6t, rú; a’ fzónak a’ közepén ’s ét nyomtatni bizonyos akadályok miatt nem lehetett, ’s. a’, t. De úgy ítélem hogy azoknak olvaftatáfával nem fzükfég őket fárafztanom. Végezetre annakokáért tifzta fzívemböl kívánom , hogy a’ mint az Autornak e’ Könyvnek íráfában, és nékem annak fordítáfában, egyenes tzélunk az ISTENnek ditföfége és Felebarátunknak épitéfe volt: úgy.ez e’ mi fzent végünket érje-el; hogy ez által a’ gyenge iffjúfág a’ Szent Iráfnak fzorgalmatos vifgáláfára és tanúláfára felindíttatván , ö bennek-is a’ Khriftufnak befzéde lakozzék bövféggel, minden böltseíféggel, és hogy annak mindnyájunkkal együtt édes és id- veíféges gyümöltfét teremheflek az örök életre, a’ mi URunk JESÜS KHRISTÜS által, Ámen. írtam BasileABAN Bojt-elő Havának^ 2 - dik^ napján 1754- E f zt - F. P. MA. RE. TH. DE. m. k. Az Ó Teftamentombéli ötven-két fzent HISTÓRIÁKRA való Mutató-tábla. I. Hiflória. A’ teremtéfnek munkájáról, Pag. i II. Az Embernek teremtetéféröl. 4 III. A’ Paraditfonrbéli ártatlanfágnak állapotáról. 6 Ilii. A’ mi elfő Szüléinknek bűnös efetekröl. 9 V. Mellyben elö-adatik, miként ölte'-meg Kain az ö attya- fiát Ábelt. 14 VI. Az özön-vízröl. ig VII. A’ Bábel’ tornyának építtetéféröl. 2} Vili. Abrabámról és Sáráról. 25 V 1 III. Sodomáról és Gomoráról. 29. X. Ifáknak meg-áldoztatáfáról. 54 XI. Az Ifák’ házaflagáról. ^ 57 XII. Alellyben elö-adatik , miképpen áldá-meg Ifák a’ maga fiait. - 41 _ _ - . . ....11, .. _ / - 1. .. _ XIII. A’ mennyei lajtorjáról, mellyet Jákob álmában láta. XI 1 II. A’ Jákob’ kettős házaflagáról. 51 XV. Jákobnak az Iftennel való tufakodáfáról. <56 XVL Jófefnek a’ maga báttyaitól való el-adatáfáról. 60 XVII. Mellyben meg-befzélltetik, mi-módon vettetek Jófef az ö tifztaíágáért a’ tömlötzbe. 66 XVIII. Jófefnek a’ tömlötzböl való ki-fzabadúláfáról. 70 XIX. A’ Jófef’ báttyainak az éhfégnek idején Egyiptomba való útazáfokról. 7 6 XX. Mellyben elö-adattatik, miként efmérteté-meg magát Jófef a’ maga báttyaival. 82 XXI. Az Egyiptomi fzolgálatról. 89 XXII. A’ Faraó’ fzívének meg-keményedéféröl. 95 XXIII. Mellyben elö-adatik, miként hozta-ki Mófes az Izrael’ fiait Egyiptomból. 100 XXIIII, Mellyben meg-befzélltetik, miképpen vitte-bé az Ifién az Izraelitákat a’ pufztán által a’ Kanaán’ „ földébe. ioá XXV. m ) o < m XXV. A’ tíz-parar.tfolatnak a’ Sinai hegyen való ki - adatáráról. Pag. JU2 XXVI. Sáraion ról. J19 XXVII. Sámuelről. 126 XXV 11 I. Eli Papról. 150 XXIX. Saul Királyról. 133 XXX. Az Óriás Góliátról. 141 XXXI. A’ Dávid’ üldöztetésről. 146 XXXII. Bet hfabéról. 13 1 XXXIII. Ahfolonról. 137 XXXIIII. Arról a’ dög-halálról, melly a’ Dávid’ Királyfága alatt kegyet!enkedett. J63 XXXV. Salomon Királyról. 1 66 XXXVI. A’ Baál’ Papjairól. 172 XXXVII. A’ Nábút’ Szőlőjéről. ^ ^ 178 XXXVIII. Illyéfnek az égbe való ragadtatáfáról. 182 XXXVIIÍI. Egy özvegy afzfzonynak olajos korfójáról. 187 XXXX A’ Babilóniai fogfágról. 190 XXXX). Efterröl. 194 XXXXII. Hátnánról. 199 XXXXIII. Jóbról. ,207 XXXXIIII. Az égő tüzes kementzébe vettetett három ’Sidó férfiakról. 214 XXXXV. Dánielnek az orofzlánok’ vermekbe való vette- téféröl. 218 XXXXVL Ninivé várofáról. 223 XXXXVII. Júdith Afzfzonyról. 231 XXXXVI 1 I. Az öreg Tóbiáfnak fzerentfétlenfégéröl. 238 XXXXVIIII. Az iffjú Tóbiáfnak útazáfáról. 243 L. Az iffjú Tóbiáfnak házaffágáról. 2*9 LI. Az iffjú Tóbiáfnak vifzfza-meneteléröL 233 LII. Sufánnáról. 26r •*» Az Új J8i)o(f* Az Uj Teftamentombéli ötven - két fzent Hiftó- riákra való Mutató-tábla, I. Hijtória. Zachariás Papról. II. A’ B. Sz. Máriának lett izenetröl. 270 III. Erfébetnek Máriától való meg-látogattatáfáról. 27 3 Ilii. Jófefröl és Máriáról. V. A’ Kerefztelö János’ ízületeiéről. VÍ. A’ Khriftuínak fzületéféröl. VII. A’ Bethlehemi Páfztorokról. VIII. A’ Khriftuínak környül-metéltetéféröl. Vilii. A’ Mária’ tifztúláfáról. 276 2Ro 28? 28 ? 288 289 X. A’ Nap-keleti Böltfekröl. 292 XI. A’ gyermek Jéfufnak Egyiptomba való Futáráról, és a’ Bethlehemi ártatlan kifdedekröl. 296 XII. A’ gyermek Jéfufnak tizea-két efztendös-korában való el-téveíztetéíéröl és vifzont meg-találtatáfáról. 500 XIII. Mellyben elö-adattatik, miképpen kezdett Kereíztelö János a’ maga hívataljának követéíéhez. 303 XIIII. Jéfufnak meg-kereízteltetéféröl. joó XV. Jéfufnak az ördögtől való kéfértettetéféröl, 309 XVI. A’ Samariubéli Afzfzonyról. 312 XVII. A’Kapernaumí Századofról. ' 310 XV 11 I. A’Bethefda taváról. 3xg XV 11 II. A’ Nain városbeli özvegy Afzfzonyról. 321 XX. A’ négy-féle földről, mellybe az ISTEN’igéjének magva hintetik. ^ 32? XXI. A’ Gergefénufokról. 327 XXII. A’ meg-fzáradott kezű Emberről. 3 31 XXIII. A’ gabona közzé hintetett konkolyról. XXIIII. A’ Kér. János’ feje-vétetéféröl. ? ( XXV. Azokról az öt-ezer férfiakról, a’ kiket Jéfus öt kenyérrel meg-elégíte. 341 XXVI. Péternek a’ tengeren való járáfáról. 34^ XXVII. A’ Kananéabéli Afzfzonyról. XXVIII. ?B§ ) ° C IK: XXVIII. A’ Khriitus fzínének a’ Thábor’ hegyen való el- vákozáfáról. Pag. 331 XXVIIII. Egy Kórfágofról. 5Í4 XXX. Egy vakon ízületeit Emberről, 3 S 7 XXXI. Mártháról és Máriáról. 361 XXXII. A' tékozló fiúnál. 3 Ö 3 XXXIII. A’Gazdagról és Lázárról. ( ( 3 6 8 XXX11ÍI. A’ kis gyermekeknek Jéfuftól való meg-áldatá- fokról. 3 7 2 XXXV. Zákéufról, midőn a’ fige - fán vala. 3 74 XXXVL Lázárnak Fel - támafztatáfáról. ( 377 XXXVII. A’Fige-fának meg-átkoztatáfáról. r 383 XXXVIII. A’ Jérufálemi Templomnak pénz - tartó ládájáról. 38ó XXXVIIII.' A’ tíz Szüzekről. 388 XXXX. Az utólfó ítéletről. 392 XXXXI. A’ Khriltufnak Jérufálembe fzamár’ hátán való bé -meneteléről. 396 XXXXII. Az Ur-vatforájának fzereztetéféröl. 400 XXXXin. Júdáfról, a’ki a’Khriltufnak árúlója vala. 404 XXXXIIIL A’ Khriltufnak Pétertől való el-tagadtatáfáról.409 XXXXV. Jéfufnak halálra való kárhoztatáfáról. 413 XXXXVI. Az Ur Jéfus Khriltufnak fzenyvedéfcröl és haláláról. ( 4 2 ° XXXXVII. Az Ur Jéfusnak el - temettetéféröl. '427 XXXXVIII. Az Ur JéfusKhriltufnak fel- támadáfáról. 431 XXXXVim. A’ tizen-két Apoftolokról. 438 L. A’ Khriltufnak Mennybe- meneteléről. 443 LI. A’ Szent Léleknek el-botfáttatáfáról. 446 L1I. A’ Pál’ meg-téréféröl. 449 el ;i >7 61 6 ’, 68 3 t«- 3’> 374 377 383 láda- 386 588 39 ? való )5Í 4CQ 4°4 I409 4i! hala. 4:0 4 " 43 1 438 443 446 449 nniii34iu.ii»>!?.«uw'“ n « ÜT- ÖTVENKÉT VÁLOGATOTT BIBLIABÉLI HISTÓRIÁK, AZ Ó TESTAMENTUMBÓL. I. HISTÓRIA. A’ TEREMTÉSNEK MUNKÁJÁRÓL. I Móf. I. és II. l{ész. (0(2) TZ EZ DETBEN teremte az |\. ISTEN ( 3 ) a’mennyet e's a’ földet. ( 4 ) A’ föld pé- 2. v. dig vala ékeífég nélkül való és puíza, és Világosító Kérdéfel 1. Kitfoda teremtett tehát mindeneket ? 2. Mikor ? 3. Mit teremtett tehát az lilén kezdetben? 4. Mitfodás volt a’ földnek fzíne kezdetben? A fetétfég i Mór, i 3. v. 6. v. 9. V. 14. V. . 20. V. 24. V. 31. V. 1 Mór. 2 2 . V. 2 I. Hiflória. fetétfég vala a’ mélyfégnek fzínén, (0 és az URnak Lelke táplálja vala a’ vizeket. (6) A’ teremetéfnek egéfz munkáját, hat napok alatt vitte az ISTEN véghez. (7) Az elfő napon teremtette a’ világof- fágot. (8) A’ máfodikon a’ ki-terjefz- tetett eröíléget. (9) Az harmadikon a’ földet a’ fákkal és füvekkel együtt. (10) A’ negyedik napon a’ napot, az hóidat és a’ tiillagokat. (11) Az ötödiken az halakat és a’madarakat. (12) Az hatodik napon a’ barmokat és az Embert. (13) Es meg-tekénté az ISTEN mind azt valamit teremtett vala, és íme mind az igen jó vala. (14) Az után az hetedik napon, meg-fzünék az ISTEN minden tíinálmányától, mellyet tfinált vala. y. Kitfoda táplálja vala akkor a’ vizeket ? 6. Mennyi idő alatt vitte az Itten véghez a’ teremtetnek munkáját? 7. Mit teremtett az Klen az elfö napon ? 8. Mit a’ máfodikon? 9. Mit az harmadikon ? id. Mit a’ negyediken? 11. Mit az ötödik napon? 12. Mit teremtett az Itten végtére az hatodik napon ? 13. Hát mitsoda ki-menetele lett a’ teremtés’ munkájának ? 14. Mit tfinált az Itten az hetedik napon? Hafzno r A Teremtéjhe ^ munhájáról. S )és set. hat lez, ;of- ■íz- . a’ Ütt. az ken i habén, nini! nini ?dik den ieza’ odili ntes fíafznos Tudományok. I. Az ÚRISTEN a’ mennyet és a’ fáidét , eV mindent valami azokban és azokon vagyon femmi- bol teremtette : Mit lehet ebből tanulni ? Az liternek nagy mindenhatófágát meg-lehet abból elmérni. II. Mind az valamit az ISTEN hat napokon teremtett igen jó vala: Mire tanít e’ minket ? Hogy abból a’ Teremtenek nagy böItseíTégét meg-eímérjük. III. Az ISTEN minden egyéb dolgokat az Emberért teremtett: Mit tanúihatunk ebből? Az Mennek nagy jólagát meg-lehet ebből elmérnünk. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ mennyet és földet ISTEN teremette, Egyedül SZAVAVAL, femrniböl fzerzette Kezdetben: és mivel ezt tfelekedhette, Leg-föbb Urafágát bizonyofla tette, DEÁKUL. Principio coelum terramque I EH ÓVA creauit, VERBO, matéria deficiente , íuo. Hoc ad opus vaítum quoties mea lumina verto : Haec mecum tacita voluerc mente iuuat: Ex nihilo tantam valuit qui condere molem, Is folus DOMÍNVS iure vocandus érit. jios A II. m- S§ ) O ( &» $ m I Móf.l: 26 . v. 27. v. I Móf. 3: 20. V. X Móf.2: 7. v. IS. v. 21. V. II. HISTÓRIA. AZ EMBERNEK TEREMTETÉSÉRÖL. I Móf. I. és II. Bjsz. M időn az ISTEN egyéb dolgoknak te- remtéfét el-végezte volna, így fzólla : (i) Teremtfünk Erabrt a’mi képünkre és a’ mi hafonlatofságunkra. (2) Ez után teremte az ISTEN két Embert,egy Férjfiat és egy Afzfzonyi-állatot. (3) A’ Férjfiat nevezte az ISTEN Adámnak; az Afzfzonyi - állat pedig a’maga Férjétől Évának neveztetett. (4) Elföben formálta ISTEN a’ Férjíiat (5) a 7 földnek porából, (íT) és lehellett az ö orrába életnek lehelletét. Midőn Adám már meg - volt, monda az ISTEN: (7) Nem jó az Embernek egyedül lenni, fzerzek nékie Segétöt, ki ö előtte légyen. (8) Ezután ki-vevé a’ Férjfiúnak egy óldala tetemét, midőn az alunnék, és hullai tölté-bé annak, helyet. (9) Azt a 7 tfontot Világofitó Kfo'défek. í. Mit mondott az Iften a’ teremtetnek végén? 2, Hány Embert teremtett az Iften elöfzör ? 3. Kinek hívták a’ két első Embert? 4. Mellyiket teremtette az Iften elföben? ' $. Miből formálta az Iften Adámot? 6 . Honnan fzármazott az ö Lelke ? 7. Mit monda az Iften, midőn már Adám meg-vólt? $. Mit tfelékedék az után az Iften Adámnal? 9. Mivé építé az Ur Iften azt a 7 tfontot ? pedig í L teái 5 a’ m* : §y ezte állat tett, :jík t az lám N: tini, fen, rolnii utót :gélt? r? I? dig Az Embernél^ teremtetéfhől. pedig építé az l)R ISTEN Afzfyonyi-állafc- tá, ésvivéazt Adámhoz. Akkor monda t ^ Adám : (io) Ez az én tfontomból valóís-v.'* tíönt , és az én teltemből való telt, (n) Azután fzerzette az ISTEN a’ fzent ?4.v. Házafíagat, és meg-áldá az elfő pár embert ezekkel az igékkel: (12) Gyümöl- 1 Mof -« tsözzetek és fokafodjatok , és töltfétek-bé I8 - II. III. * V - a’ földet , és hajtsátok azt birodalmatok alá : és uralkodjatok a’ tengernek halain, és az égnek madarain, és a’ földön tfúfzq- máfzó minden állatokon. 10, Mit monda Adám midőn fel-ferkene? 11. Mitfzerzeaz Jíten mindjárt a’ teremtés után? 13. Minémü áldáft mondott az Iften az elfő egy pár Házalókra? Hafznos Tudományod ’I. Az első Ember a’ földnek pórából formálta v főtt: Mi következik abból ? A’ következik abból hogy az embernek igen alázatoknak kell lenni. II. Az Házaffágot az Ifién fzerzette a’ Paradi- tfomban , és arra igen fzép áldáji mondott: Mi következik abból? A’ következik abból, hogy az Házafi-élet nem vétkes, hanem fzent és Iftennelt tetfzö áU lapot. III. Az Ifién kezdetben tfak egy pár embert teremtett: Mi következik abból? A’ következik abból, hogy , egy Ferjfiúnak, nem több hanem tfak egy felekéinek; és A j egy I Mór, i: *7. v. Efér. 4: i4. V. 6 III. Hiflória. ^ ii'i.i. 11 .11 ■■ I I III n egy Afzfzonynak nem több , hanem tíkk egy Férjének kell egy ízben lenni. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. Adám a’ föld’ porából lett Iftennek képe, Mellyet hamar az után magáról le-tépe. Ember! eredetedről gyakran gondolkodjál, Hogy meg-vefzett elmédben fel-ne hivalkodjál. Ha midőn kevély fzíved nagyokra vágyódik, Tekénts a’ föld’ porára , ’s így meg-alázódik. DEÁKUL. Adam primus homo, de quo defcendimus omnes, Ex gleba terrae faétus imago Deí eíl. Cur igitur faftu turgentia corda geramus, Hiunani generis quum fit origo lutum ? Audebit quoties mea meiisextollere,criítas, Ante oculos aderít terreá gleba meos. III. HISTÓRIA. A 5 PARADITSOMBÉLI ÁRTATLANSÁGNAK ÁLLAPOTJÁRÓL. I Móf. II. és III. Kész. / r (1) A Dám és Éva éltének eleinten ár- l\ tatlanfágnak állapotjában. (2) Ebben az állapotban az ÍSTENnek képe vala ö rajtok. (3) Es igy ők bűn nélkül Világosító Kérdéfel^. 1. IVlitfodás állapotban éltének az elföEmberek ? 2 . Mi volt ö rajtok az épfegnek állapotjában? 3. Volté az elfő embereknek ebben az állapotban bűnök ? valók, A' P araditfombéli ártatlanfágiuil^ f. a. t. 7 valók, igazak, és valófággal fzent életűek voltának. (4) Akkor még nem volt az BöWes._ halál e’világon , hanem Adám és Éva " I;> ' u halhatatlanok valának. (0 A’vad álla- toktól nem volt fzükfég félniek: mert az ok engedelmefek voltak nékiek. (6) Ab- bán az időben ruhákra fém volt fém mi fzükfégek , hanem az ártatlanfágnak álla- potjában mezítelenen jártának. (7) Az ö Lakó-helyek volt a’ Paraditfom. (8) Ez s-v. igen fzép kert vala , mellyet az ISTEN maga ékesített vala-fel, és maga kéfzített vala-el, (9) Voltának ebben minden-féle 1 M6f.it fzép fák, a’mellyek a’fzemnek gyönyö- 9- rüiégefek valának. (10) De e’két elfő Em- 1 berek igen nagy bűnbe ellenek : (n) a’ mellyen az ISTEN megvharagudván, ki- 23 - v * üzé őket a’ Paraditfomból. (12) Sőt a *- v ' Angyalt-is állított ki-vont éles fegyverrel annak ajtajára, hogy ifmét abba bé-ne mehetnének. (13) E’ bűnbe való efés 4. Volté hát az halál a’ Paraditfomban-is ? 5. Szüklegvolté nékiek a’ vadállatoktól félniek? 6 . Adám és Éva mitfodás ruhákban jártának 7. Hol laktak az elfő emberek? 8. Mi volt tehát a’ Paraditfom? 9. Ali volta’ Paraditfomban? 10. Miképpen vifelték az elfő emberek magokat a 1 Paraditfomban? xi. Miképpen vette ezt az [ften? 12. Bé-mehetteké ők többfzör abba a’ kertbe? 13. Mit vefztettek-el az emberek e’ bűnbe való efés által? A 4 által 8 III. Hifiária. által az Emberek az ISTENnek képét Rím, í; ekvefztették. (14) Annak helyébe a’bűn ' v ' jöve-bé e’ világra, és a’ bűn által az halál. I 3 M v 6f ’ ,: (*0 Azután nemze Adám magzatokat, de a’ maga képére és hafonlatofíagára. C 10 ") E s rnár minden ö maradéki, mind e’ mái napig, bűnben fogantainak és ízülettetnek. 14. Mi jött-bé a’ helyett e’ világra? 1?. Mitfodás magzatokat nemzett Adám az efet után ? jó. Mitfodáfok már terméfzetekre nézve az Adám’ maradéki ? Hafznos Tudományod Eböl az Hiftóriából éfzre lehet venni, melly- nagy kiilömbfég vagyon az emberi Nemzetfégnek az efet előtt és az efet útan való állapotja között. I. Az ártatlanfiagnak allapotjában az emberek igazak és fizetitek váltanak. Az efet után pedig mindennek ezt kell énekelnie : Uram i Imé én álnokfágban fogantat- tam, és az én Anyám bűnben fogadott en- gemet, II. Az épfiégnek allapotjában az emberek balbatat. Janók váltanak. Az efet után pedig jaj! így kell foháfzkodnunk: Oh Uram! taníts-meg minket, ezt jól fzi- vünkre venni, hogy mi igen halandó em berek vagyunk. TIT. Az ártattanfiágnak allapotjában az emberek Taradltfiomban laktanak. Az efet után pépig így kénteleníttetünk mi emberek jf Paraditfombéli ártatlanfágnal^ áll. f. a. t. 9 emberek fel-kiáltani : Ez a’ föld a’ mellyen lakunk könyv-húllatáfoknak völgye, a’fzo- rongattatás, infég, nyomorúfág foha nem fogy-ki belőle! KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Hol a’ Paraditfom gyönyörüfégével, Oh! vájjon hová lett régi fzépfégével? Míg elfő Szüléink az ISTEN’képével Tündököltek, éltek mellynek gyümöltfével. Jaj oda van tőlünk ! Már mit tfelekedjiink, A’ bűnnek ’fóldjától miként menekedjiink! Van reményfég. Mi az? arra törekedjünk, Ama’ mennyeiből hogy ki-ne rekedjünk. DEÁKUL. Heu mihií primorum fedes peramoeiia Parentum, Dicitur in facris quae Paradifus, vbi eft ? Ah fűit! ah périit! poftquam fatalia poma Arbore de vetita carpferat Eua Pareus. Quid fupereft nobis ? Paradifus fcilicct altér, In quo cum Chrifto,tu latro dexter,agis. Ilii. HISTÓRIA. A’ MI ELSŐ SZÜLÉINKNEK BŰNÖS ESETEKRŐL. 1 Móf. II. és III. Réfz. A ’ Paraditfomban volt a’ többek között egy fa , (i) melly jónak ’s gonofz- naktudáfának fájának neveztetett. (2)Ezen Világosító Kérdi fel 1. Alitfoda fa volt a’ Paraditfomnak közepette? 2. Mi nevelkedett azon a’ fán? A j a’ fán JO i Mór. 2 17. v. iMór.3 i.és köv, v, T. v* 4- v. . vv. 6 . v. Ilii. Hifiória. a’ fán nevelkedtenek vala ugyan gyümöl- tfök a’ mellyek a’ ízemnek gyönyöríifége- fek valának; (3) denem vóltfzabad Adám- nak és Évának azokból enni: (4) mert az ISTEN azt világofan meg-tiltotta, főt ezt-is mondotta vala: (O Valamelly napon abban ejéndefz halálnak halálával halfz-meg. (6') De a’ mi elfő fzüléink az ISTENnek parantfolatját fzemek elöl elvetvén , ettenek a’ meg - tíltatott fáról. (7) Erre a’ bűnre az ördög tfalta-el őket, (8) a’ ki akkor a’ kígyó alatt lappang vala. (9) Ez a’ Kígyó így fzólla az Afzfzonyi- állatnak: (10) Semmiképpen nemhaltok- meg halálnak halálával, iot ha arról efz- tek, ollyanok léfztek mint az ISTEN. (11) Az Afzfzonyi-állat annakokáért így gondolkozott magában , hogy fzükfé- gesképpen jó volna arról a’ fáról enni; 3. Szabad volté Adáninak és Évának azokból enni? 4. Miért nem volt nékiek fzabad arról a’ fáról enni ? 5. Mitfoda büntetek ragafztott az lilén e’ tilalom mellé ? 6. Meg-tartottaké a’ mi elfó Szüléink e’ parantfo- latot? 7. Kitfoda tfalta-el őket ez engedetlenfégre ? 8. Hol volt akkor az ördög? 9. Kivel befzéllett ez a’ gonofz ellenfég ? 10. Mit fzólla a’ Kígyó az Afzfzonyi-állatnak? 11. Mitfoda gondolat fzármazott Évában arra a’ fzóra ? mivel JS mi elfó Sziilémbiel\ biiriós efet. f.a.t. 11 mivel az őket böltfekké fogná tenni, i (12) Evék azért Éva annak a’ iának gyű- 5 möltfében, de nem tfak maga ett, hanem ada ,az ö Férjének-is, hogy ö véle együtt ennék, és az-is evék. (13) Eítve- 8 felé pedig a’ TEREMTŐ a’ kertbe menyén, kiáltá Adámot, mondván : Hol vagy Adám ? (14) De ö, és az ö Felefége 9 Éva, el-rejték vala magokat a’ Kertnek 8 fái között, (iO és tfinálának magoknak 7 fige - fának leveleiből környül - kötöket: (1 6) mert már fzégyenlik vala, hogy 1 mezítelenek volnának. (17) Midőn pedig elö-vonattattak volna, hogy az ISTEN’ parantfolattyának által - hágáfáról fzámot adnának és felelnének : egyik a’ máfikra utal vala , és a’ bűnnek okát, egyik a’ máfiknak nyakába igyekezi vala hárítani. Adam tudni - illik azt mondotta: (18) Ez az Afzfzonyi-állat tfábított-elengemet; 11 (19) Éva ellenben igy fzólla: Ama’ kí- 12. Mit tfelekedett ö azután? 13. Mint vette az Ur Ifién ez ö tfelekedeteket, és mit tfelekedett vélek ? 14. Adám és Éva hová rejtették vala magokat ? 13. Mit tfináltaköka’ fáit között? 16. Miért tfináltanak magoknak környül-kötö- ket ? 17. Miképpen mentegették magokat az engedet- lenfég alól? i8- Miképpen mentette magát Adám? j 9, Miképpen mentette magát Éva ? gyó 12 Ilii. Hijlória. T 1 , j’° v r ; 5: gyó tfala-mcg engemet. (20) De a’ TEREMTŐ nem elégedett ezzel-meg, hanem * 3-v- mind a’ kettőt ki-üzé a’ Paraditfomból. (2i) Sőt még itt fém volt az ö vefzedel- meknek vége, hanem mindeniknek különös büntetéft tfapa az ISTEN fejéhez. 16 ‘ v ‘ (22) Évának az ISTEN így fzólla: Fájdalommal fzülöd a’ te magzatidat, és a’ te akaratod a’ te Férjed’ birodalmában léfzen, és néki birodalma léfzen te rajtad. ,7-v ' (23) Adámnak az ISTEN a’ többek között ezt mondá : A’ te ortzádnak verité- 1 * v - kével egyed a’te kenyeredet, mígnem ifmét földdé léfzefz, a’ mellyböl vétettél; mert por vagy és porrá kell lenned. (24) Kígyónak pedig így fzólla az ISTEN: AZ ASZSZONYNAK MAGVA MEG- „ , RONTJA TEMEKED FEJEDET. (2?) 4.V. 4 ' Ezen a’ meg-igértetett. ASZSZONYnak MAGVAN pedig nem más, hanem a’ JESCS KHRISTUS értettetik, ki az időnek tellyeífégében Afzfzonyi-állattól fzü- lettetett. ( 26 ) Utoljára tfinált az ISTEN 20. Meg-eiégedetté az Iften azzal ? 21. Hát ofztán tfak abban hagytaé ezt az Iften? 22 Mitfoda Letzkétada az Iften Évának? 25. Mit monda az Iften Adámnak? 24.. Alit fzólla az Iften a’ Kígyónak ? 2y. Kitfoda értetik az Afzfzonyi - állatnak Magvan ? 36. Alit ada az Iften Adámnak és Évának az útra, midőn a’ Paraditfomból ki-küldötte? Adámnak .Hr" A mi első Szüléinbziek^bimós efet. íl a. t. 13 Adámnak és Évának bőrből ruhákat, minekutánna ki - űzte volna őket a’ Para- ditfomból. Hafznos Tudományok. I. Ebből az HiJUriából meg-lebet tanulni melly tetemes bún légyen az engedetlenfeg. Mert az engedetlenfég miatt űzte-ki az lilén a' mi első Szüléinket a’ Paraditfom’ kertéből. II. Meg-lebet továbbá ebből tudni , kitfoda légyen az a’ ki e’ világon leg-elófzőr hazudott: Tudni-illik az ördög, midőn Évának azt mondotta , hogy ö az Iftenhez hafonló fogna lenni. III. Utoljára , meg- lehet ebből tamúlni , miről kellyen az embernek gondolkodni , midőn valamnlly kertbe be-mígyen: Tudni-illik , arról a’bűnbe való nagy efetröl kel akkor az embernek elmélkedni, a’ melly- be a’ mi első Szüléink a’ Paraditfom’ kertében ellenek. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Adám ’s Éva régen, Az Edén’ kertében, Mezítelenen’ jártak; Leg-elöfzör ruhát, De akkor fém puhát, Az efet után láttak. Teháthonnan vagyon, E’ Világilly nagyon Hogy abban bújálkodik ? Okofabb a’ nyilván, A’ ki köntöft látván, A’ bűnről gondolkodik. DEÁKUL. Intadus vetita dum pcndet ab arbore fhi- dtus, Adam itat nudus, veftibus Eua cárét. Sordi- i Móf.4: 2. V. 3- v. 4- v. S. v. 14 V. Hiftoria. Sordidulis igitur pannis , quid ftulte! fu- perbis ? Ex animo faftum pelle, IEHOVA! meo. Qiiin humili potius pudibundas corpore veftes. Admiífi íceleris ccu monimenta geram. V. II I T 6 I A. MELLYBEN ELŐ-ADATIK, IMIKÉNT ÖLTE-MEG KAIN AZ 0 ATTYA- FíÁT ÁBELT. I Móf. Ilii. P\éfz. (1) 7 Alának Adámnak két fiai. (2) V Az öregebbiket hívták Káinnak, (3) a’ ki fzántó-vetö ember volt; (4) az iffjabbikat pedig Ábelnek, (5) és ez juhoknak páfztora vala. (6) E’ két atyafiak vivének áldozatot ISTENnek eleibe, (7) Kain a’ földnek gyümöltféböl, (8) Ábel az ö juhainak elfő fajzáfából. (9) Inkább kedvellé pedig az ISTEN az Ábel 1 áldozatját mint a’ Káinét: (10) mert Ábel Világosító Kérdéfel^. 1. Hány fiai valanák Adámnak eleinten? 2. Kinek hívták az öregebbiket? 3. Mi volt a’Kain’ müve? 4. Kinek hívták az Adám’ kiflebbik fiát? Mi volt az Ábel’ müve? 6 . Mit vittek e’két atyafiak az Urnák eleibe? 7. Aliból volt a’ Kain’ áldozatja ? g. Miből volt az Ábelé? 9. Mellyiknek áldozatját kedvellé azlften inkább? 10. Aliért volt betfesb az Ábel’ áldozatja ? kegyes Miként olte-meg Kain A'beit. i f kegyes vala , Kain ellenben iílentelen. (n) E’dolgon a’ Kain’haragja igen felgerjedvén , meg - ölé az ö attyafiát A- belt, (12) mikorök mindketten a’mezön volnának. (13) Minekutánna a’ gyil- koífág meg-efett, monda az UR Káinnak: Hol vagyon Ábel, a’ te atyádfia ? (14) Kain erre vakmerőképpen és dérrel-dúr- ral felele: avagy, úgymond, örizöje vágyóké én az én atyámfiának? (i>) De a’ felöl e’ valtag és darabos felelettel nem mindjárt vethette-el magáról az ISTENT, mert még továbbá igy fzólla néki: Mit tlelekedtél? a’ te atyádfiának vére kiált én hozzám a’ földről. (16) Midőn an- nakokáért Kain a’ maga tfelekedetét nem tagadhatná , meg-átkoztaték ISTENtöl, hogy ö bújdofó és vándorló lenne a’ földön. (17) Kain pedig, a’ helyébe hogy bűneit meg-kellett volna bánni, kétfégbe efett, és monda: (18) Nagyobb az én bűnöm, hogy feni mint az énnékem meg- 11. Mitfoda gonofzfzal illette ezért Kain azö at- tyabdt? 12. Holl elet ez a’ gyilkoffág? 13. Mit tíelekedett az lilén e’ gyilkoffág meg- efvén ? 14. Mit felelt erre Kain? 13. El-vethetteé ö azzal azlflent? 16. Miben állott a’ Kain’ büntetéfe? 17. Meg-bántaé Kain a’ maga bűnét? IS- Mit monda Kain azö kétfégbe-való.eféfében '? bot- Síd. 11: 4. v. 1 Móf.4: 8 . v. 9 . v* 10. r. 11. v. 12. r. 13. v. 16 V Hijlória. i móc 4: botfáttathatnék. (19) Ez a’ Kain épített I7 ' v ‘ azután e 3 föld-kerekfégén leg-elöfzör várod , mellyet Hánochnak neveze. (20) 1 Mác. 6 : Ennek a’ maradékai mind egyig gonofz 2 - v - és itkntelen emberek voltának , (21) a’ kik a’ Bibliában emberek 3 fiainak neveztetnek. (22) A 3 Kain 3 gyilkoíTága 1 Mór. után,' nyere iímét Aaám az URtól, Ábel 3 - v - helyett más fiat, és nevezé azt Sethnek. (23) Ennek a 3 maradéki kegyes és iíten- i^Mór. 6: félő emberek voltának, (24) a 3 kik a 3 Bi- "’ v ‘ bliában ISTEN 3 fiainak hívattatnak. (25) A 3 Seth 3 maradéki között leg-nevezete- lébbek voltának Enóch és Mathufélah : jmr.'i; (26) mert Enóch az ö kegyes életéért 24 ' v ‘ az égbe elevenen fél-ragadtatott ; (27) Mathuíélah pedig minden embereknél hofzízabb életű volt, úgymint a 3 ki (28) 2.7. v. kilentz fzáz és hatvan kilentz efztendeig élt e 3 világon. A 19. Mit épített Kain? 20. Mitfodás emberek voltának a’Kain’maradéki? 21. Miképpen nevezi azokat a’ Biblia ? 22. Miképpen pótolódott ki az Ábel’ halálában efctt kár ? 25. Mitfodás emberek voltának a’ Seth’maradéki? 24. Miképpen hívja azokat a’ Sz. írás ? 2$. A 3 Seth’ kegyes maradéki között kik voltak leg-nevezetefebbek ? 2ő. Miért nevezetes Enóch ? 27. Aliért emlekezetes Mathufélah ? 28. Hány efztendeig élt IVlathuléla? fir Í! Hafznqs Milánt ólte-meg Kain Ábelt. 17 Hafznos Tudományod. I. Adámnak ehinten tfak két fiai váltanak , még-is egyik azok kózz'úl ijienlelen vált. Innen által-lehet látni, hogy, eleitől fogva váltanak mind kegyes mind iílentelen emberek e’ világon. II. Senki fent tj,áhította Káint a' bűnre , tnég-is meg-ólte az ó attyafiát. Innen meg-tetfzik , hogy, a’ vefzetfég és go- nofzfág belől vagyon az emberben, és az az ö fzivéhez ragadott. t III. Tudta azt a’ jó ISTEN, hogy Ábel meg- ő tettetett , ámbár Kain azt nem akarta válna meg- vallani. Innen által-láthatni, hogy, a’ mindentudó Iften előtt femmit nem lehet el-titkolni, és ö Felfégét nem lehet meg-tfalni. KEG YES ELMEL KEDESEK. / Alig ontaték-ki az Ábelnek vére, Annak kiáltáfa már Illenhez éré, A’gyilkos kéz ellen bofzfzúálláít kére; Aleg-is lön azonnal Káinnak a’ bére. Uram ! bűneimet én feni titkolhatom Tőled, mert mindent tudlz e’ példábói- látom: Tehát gonofzfágom’ fzentféggel fel-váltom, Ha lehet vétekbe magamat nem ártom. DEÁKUL. Vix Ábel occubuit truculenti caede Caini, Cum rumore necis fidera cuncta fonant. B Si J Móf. 6: J. v. Mát. 24: 38. v. I Móf. 6: 9 . V. I Mór. 6: J4- V. lg VI. WJlória. Si Deus arreítis fic nobis auribus adftat, Nec mea diéta Deum,nec mea fadta latent. Ergo peccatum fugiara cane peius & angue, Illud ne vindex clamor ad altra ferat. VI. HISTÓRIA. AZ ÖZÖNVÍZRŐL. I Móf VI. VII. VIII. Vilii. néfz. (x) AZ ISTENnek LELKÉtöl nem l\ akarának már tovább az emberek dorgáltatni és vezéreltetni; az honnét az ISTJEN-is meg-voná ö tölök a’ maga kegyelmét és fzent Lelkét. (2) Engede ugyan az ISTEN nékiek a’ meg-téréfre fzáz húfz efztendöt; (3) de ok nem té- rének-meg, hanem efznek és ifznak vala, házafodnak vala és férjhez-adják vala Leányaikat. (4) Vala pedig még egyetlenegy kegyes ember e’ világon, kinek neve Noé vala. (5) Ennek az ISTEN azt pa- rantfolá, hogy egy nagy Bárkát építene, Világosító Kérdéfék. j. Miképpen vifelték már ekkor az emberek magokat ? 2. Mennyi időt engedett az Iften nékiek a’ meg. téréfre ? 3. Hát meg-térteké az Iftenhez ? 4. Volté még vagy egy kegyes ember akkor e’ világon ? 5. Mit kellet ennek a’ Noénak építeni? GO a’ Az özönvízről. 19 ( 6 ) a’ mellynek hofzfza három fzáz fing, a’ fz^lefiege ötven fing, a 5 magoíTága pedig harmintz fing lenne. (7) Ebbe a 5 Bárkába bé-fzállította elöfzör Noé mind azokat az oktalan állatokat, a’ mellyek a’ vízben nem élhetnek. (8) Annakután- na pedig annyi eledelt takarított abba, a’ mennyi magának, Háza-népének, és az oktalan állatoknak egy egélz efztendöre elég volna. (9) Utoljára, bé-méne Noé maga-is a’Bárkába, Felefégével, három fiaival, három menyeivel, (10) es így mind öfzve nyóltzad-magával. (ii)Es midőn bé-mentenek volna, az UR ISTEN bé- zárlá ö reájok az ajtót. (12) Ez után, a’ mélyféges örvényeknek fejei meg-fza- kadának, és az egeknek tfatornái meg- nyilatkozának, (13) és lön efö negyven nap és negyven éjjel egy-más után. (14) Ebből ofztán olly nagy vízözön leve, hogy az a’ leg-magofabb hegyeken felül tizen- 6 . Mennyi volt a’ Bárkának nagyfága ? 7. Mit fzállított-bé Nőé a’ Bárkába? 8. Miből eltek ezek a’ fok állatok ? 9. Kik mentek-bé Noéval a’ Bárkába ? 10. Hányán voltak mind öfzve a’ fzemélyek, a 3 kik a’ Bárkába bé-mentek ? 11. Kitfoda zárta-bé ö reájok az ajtót? 12. Honnan fzármazott az özön-víz? 13. Meddig efett az eíb egv végben? 14. Mennyi magoífágra emelkedcenek-fel a' vizek az özönvízkor ? B 2 öt i MőC.6: 15. v. 19. ?. 31. T- i Mór. 7: 13. V. 16 . v. 11. V. 12, y, 20. V* 20 VI. Hiflória. i Mór. 7: öt {Inggel nevelkednék, (i 0 Ez a’ nagy 24 ‘ v ' vízözön erőt vön a’ földön fzáz ötven na- 22. v. pokig, (i6") úgy hogy meg-fúladnának minden állatok, valamellyeknek orrokban is- v- élő léleknek lehelleti vala. (17) Azonban pedig a’ Noé’Bárkája, a’ vizeknek fzínén íMór s: j t ] e ’ s tova jár vala. (18) Végre ofztán meg-nyugovék a’ Bárka, az Ararát’ he- e. v. gyei közztil egyen. (19) Akkor akarván Noé meg-tudni , ha meg-fzabadúlté a’ földnek fzíne a’ vizektől, (20) külömbb- külömbb időkben botfáta-ki madarakat a’ Bárkából. (21) Elöfzör repíte-ki egy hollót, annakutánna pedig galambokat, r. v. (22) Az holló ide ’s tova fzéllyei-repdes vala, miglen el - fzáradának a’ vizek a’ *.9. v. földről, és többé vifzfza-nem méné. (23) Az a’ galamb pedig a’ mellyet elöfzör botfátott-ki, vifzfza-ment ugyan , de ma- io.ii.v. gával femmi jelt nem vitt. (24) A’ máfo- dik-is meg-tére, és orrában egy le-fza- 1 <;. Meddig volt ez a’ vízözön egy állapotban? 1 6 . Mint jára ezzel az emberi nemzetfég? 17. Mitfoda állapotban volt azonban a’ Nőé’ Bárkája '( 18. Hol nyugovék-meg a’ Bárka? 19. Mit kívána Noé akkor meg-tudni? 20. Mi módón mehetett ö ennek végére? 21. Mitfoda madarak voltak azok ? 22. Mint jára-el az holló a’ követfegben? 23. Hát az elfő galamb ? 24. Mint végezte a’ máfodik a’ követféget? kafzta- Az 'özönvízről. 21 lcafztatott olaj-fa levelet vive. (25) Az I I ^ 8: harmadik galamb pedig kin-marada, mivel már a’ földnek izíne meg-fzáradt vala. (2 6 ) Az után maga az ISTEN méné Noéhoz, és monda nékie: (27) Jöjj-ki a’ Ií > IÖ - v - Bárkából, te és a’ te feleféged, a’ te fiaid és a’ te fiaidnak felefégeik te veled. (28) Mihelyt pedig Noé a’ fzáraz földre ki-lé- 2 °- v - pett, építe azonnal óltárt, és áldozék azon hálá-adó áldozattal az URnak. (29) 2I - v - Ez az áldozat úgy-annyira tetfzék az UR ISTENnek, hogy ö azért Noét, és az I j Mu és 9 ' ö három fiait meg-áldaná. (30) Sőt a’ kö J' J s ‘ fzivárványt-is adá önékiek a’ felöl való töv.v. fzövetfégének jeléül, hogy foha többé özönvíz nem lenne a’ földnek el-vefz- téfére. 25. Hát az harmadik galamb mint jára? 26. Ki botfátta-ki Noét a’ Bárkából; vagy, ki hívta-ki? 27. Miképpen fzóllott akkor nékie az Mén? 28. Mit tfelekedett Nőé leg-elöízör, midőn a’ Bárkából ki-jött? 29. Mint tetfzék az Mennek ez az áldozat ? 30. Mit ada az Mén nékie izövetfegnek jeléül? Hafznos Tudományok. I. Az egéfz elfő világnak el-kelle a’ bún miatt vefzni: Mit lehet ehból tanulni ? Hogy az Mén olly bofzfzú-álló Mén, a’ ki a’ bűnt, büntetés nélkül nem hagyhatja. B 3 n. Az iJ 22 VI. Hifiöria. Az özönvízről. II. Az Ifién az első világ-béli ifientelen embereknek , az özönvíz előtt , engede a’ meg-téréfre fzáz báfz efztendöket: Mire tanít e’ minket ? Hogy az Iften hofzfzú-türö Iften, a’ ki az emberek’ meg-téréfe után foka el-várakozik. III. Az ifienfélö Nőé egéfz Haza-népével együtt í’ nagy özönvíztől épfégben meg-tartatott: Mit lehet ebből tanulni ? Hogy az Iften igaz Iften, a’ ki az iftenfélökefc nem vefzti-el az ittentelenekkel együtt. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ föld’ kerekfégét az ISTEN el-vefzté A’ bűnért, az özönt reája erefzté; Noét hogy meg-tartfa, bárkába rekefzté, Kinek maradékit vifzont el-tenyéfzté. De jaj! ez a’ világ ifmét oda léfzen, Ama napon a’ tűz rajta erőt véfzen: Hogy mi el ne vefzfzünk az UR hová téfzen Akkor? lefz bárkánk fzent óldalában kélzen. DEÁKUL. Orbem terrarum quum perderet vnda prio- retn, Incolumem Noam praeftitit arca natans. Huius vbi mundi moles operofa peribit, Quodnam érit effugium praefidiumque piis? Quintupjici IESV perfoflum vulnere corpus, Quo f ugiam íupplex, arca falutis érit. vn. hí- VII. HISTÓRIA. A’ BÁBEL’ TORNYÁNAK ÉPÍTTETÉSÉRŐL, i Móf. XI. Héfz. (i) \ Z özönvíz-után tfak egy nyelv ] vala az egéfz világon. (2) Mi- ' nekutánna pedig az emberek ifmét megfő kafodtanak vala, egy nagy épületnek építéfére adák magokat. (3) Epítének tudni-illik egy váróit és egy tornyot,melly- nek magoffága az eget érné. (4) Ezt t pedig tfelekedték ők kevélyfégböl és nagyra-való-vágyódásból, hogy magoknak a’ következendő emberek előtt hírt-nevet fzereznének. (5) Akkor le-fzálla az UR, és meg-látá azt a’ váróit, és azt a’ tornyot. ( 6 ) De ez az építés a’ jó ISTENnek tel lyeíleggel nem tetfzék, (7) Mivel pedig Világosító Kérdéfel^. 1. Hány-féle nyelvek voltának az özönvíz után e’ világon? 2. Mire adták az emberek magokat az özöm víz után? 3. Mitfoda épület volt az ? 4. Mi végre építek ok azt a’ váróit és tornyot? 5. Tudotté abban az Iften valamit ? 6 . Mint tetfzék az Ur Illenek az az épület ? 7. Miképpen akadályoztatá - meg annakokáért az Iften annak el-végeztetéfét ? B 4 ők i Mór. [i : x.v 3. v. 4, S. V. 1 MÓL i: 4 . v 5. v. 7. v. 24 VII. Hijlóríd. ök e’ munkát félben hagyni nem akarták, és az építéftöl meg-nem fzüntenek, efzét- vefzté az ISTEN az ö nyelveknek, úgyhogy egy-mált meg-nem értenék. (8) iMor Innen lett, hogy az építésben tovább ii; 8. v. nem mehetének, hanem egyik hozzátartozóival együtt egy-felé, múlik másfelé ki-fzéledének. (9) Ez az újonnan 9. v. épült város, emlékezetnek okáért Bábelnek neveztetett; (10) mivel ez a’ fzóMa- gyarúl efze-vefztéít avagy öfzve-zavarítáft téfzen. 8. Mi következett abból hogy az Iften az ö nyelveket meg zavarta? 9. Minek neveztetett az az újonnan épült város ? 10. Mit tefzen Magyarul ez a’ fzó: Bábel? Hafznos Tudományok,. I. Vigyáz az UR ISTEN arra, mit tjlnálnak az embereb e’ földön. Meg-tetfzik ez a" Bábel’ tornya’ építtetéfének Hiftoriájából: mert le-fzálla akkor az Iften, és meg-látá azt az épületet. 11. Vétkezhetnek az emberek az ISTEN ellen, midőn pompás epuleteket építtetnek, és ötét a’ többek között azzal-is meg-férthetik : Mert a’ Bábel’ tornya nem tetfzék az Mennek. Ili. Az ISTEN az embereknek tanátfkozáfaikat hirtelen femmivé teheti. A’ Bábel’ tornyának építtetéfekor, az embereknek A Bábel' Tornyának^ építtetéséről. 2y reknek tfak nyelveket zavara meg, és mindjárt meg-fzüntek az építettől. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Ez a’ fold nem Hazánk, hanem tfak fzálláfunk, A mellyen nem lehet fokáig álláfunk, Alind a’ fzemmel-látás, mind pedig valláfunk Tanítja, hogy ettől hamar lefz’ váláfunk. Honnan van hát, hogy e’ világ várafokat Épít, Babilonhoz hafonlatoíokat ? Földi házainkal ne gondoljunk fokát, Tfak menyben nyerhettünk magunknak máfo- kat. DEÁKUL. Saepius aedificant homines palatia magna, Qiiae referunt turáni, quae Babylonc fűit. Quum tamen holpitium terra eft, non patria fedes, Quod peregrinantes ducit ad aftra pios: Non moror haec mundi perituri tecta fu- perba, Dummodo apud fuperos fit mihi certa domus. VIII. HISTÓRIA. ÁBRAHÁMRÓL és SÁRÁRÓL. 1 Mof. XVIII. Kéfz. (0 \/ÍIdön egyfzer az ISTEN Ábráiul. hámmal befzéllene, nékie illyen Világosító Kérdéfel^. 1. Minémü Ígéretet tett az Itten Abrahámnak? B 5 igére- X Már. I7Ü5-V. I MoC 16 : i. v- i Mór. 18 : n.v. i Mór. 1 5:6. v. x Mór. 13: 2 . v. 17. v. Sili3:i. 26 Vili. Hifién,il ígéretet teve : Te benned áldatnak-meg e* földnek minden nemzetfégei. (2) Ez annyit téfzen, mintha az ISTEN azt mondotta volna né kié, hogy a’ minden emberek’ Megváltója, az ö maradékából fog- fzületni. (3) Ennekaz Abrahámnak volt ugyan felefége, kinek neve Sára vala; (4) de gyermekek nem volt nékiek: mert Sára magtalan vala. (5) Es már e’ felöl nem-is vóltfemmi reményfég, mivel mind ketten öregek valának. (6) Mindazonáltal hitte azt Abrahám, hogy az ISTEN a’ maga ígéretét bé-fogja tellyesíteni: (7) és ez a’ hit tulaj donittaték ö néki IS- TENtöl igazfágára. (8) Midőn pedig egykor Abrahám a’ maga fzemeit fel-emelte volna, látá hogy három férfiak mennek ö hozzá, kiket ö nem elmér vala. (9) Ezek közzül egyik az ISTEN’ Fia volt, kettő pedig Angyal, a’ kik mindnyájan emberi for- 2. Mitfoda azoknak az igéknek értelme? 3. Ki volt az Abrahám’ felefége? 4. Volté nékiek gyermekek ? 5. Volté még a’felöl reményfég, hogy nékiek lenne gyermekek? 6 . Ugy-de kételkedetté a’ felöl Abrahám az Iften’ Ígéretének bé-tellyefedéfe eránt ? 7. JVIit haiználtnékie ez a’ hit? g. Ez az ö hite mitfoda kedves vendégeket ho- za nékie ? 9. Kik voltak ezek a’ férfiak? mát Abrahámról és Sáráról, 27 í mát vettenek vala-fel magokra. (10) Kére a- azért ezeket Abrahám, hogy ö hozzá n- térnének-bé, és vizet-is hozata nékiek, n. hogy a’ magok lábaikat meg-moshatnák. g- (11) Azután vezette őket egy fa alá, (12) ált és téve-íél azok eleibe borjú-húft, pogát- a; fákat, tejet és vajat. (13) Sára pedig az ;rt öfelefége, noha az afztalnál nem volt, öl (14) mindazonáltal a’ konyhára mindent .ni meg-hallhatott, valamit amazok az ebéd iái- felett befzéltenek. (1 Az evés közben Eá azért a’ többek között így fzólla az UR ni: ISTEN Abrahámnak : Kétfég nélkül meg- IS- térek te hozzád ez idökorban, és a’ te fejj. lefégednek Sárának fia léfzen. (16) Megát; hallván ezt Sára az ajtó megett, el-mofo- i ö lyodék rajta. (17) Az ISTEN pedig meg- zá feddé ezért ötét, és monda : Avagy el- ,pe- titkoltathatiké valami az UR előtt? (18) fór- E’ jó Afzfzony ugyan kívánván magát menteni, ezt mondá, hogy ö nem mo- 1 xo, Mint fogadta, vagy, minc-látta 5 ezeket a’ vendégeket ? , M 11. Hol ebédeltek ezek? ieí 12. Mivel kínálta őket Abrahám? 13. Hát Sára az afztalnál ülté ? 14. De hallhatté a’ felül a’ mit az afztal felett '• ■ befzéltek ? 1?. Miről befzélgetett az Iften Abrahámmal ? t” 0, 16 . Alint vifelte magát Sára az Urnák e’ fzavára? x 7. Mit fzóllott az Iften e’ nevetéshez ? 18. Miképpen mentette magát Sára? 1 Mór. IS 3.és kóv v. 7 M6K 18: 10. 12, V. 13. V. 14. V. nát folyó- T Móf. 18:15.V. 1 Móf. 21 : 2,3. v. imóí: 17: 17.v. 2g VIII. Hijíária. folyodott volna; (19) de az UR megdorgáló ezért ötét, és monda: nem mondáik igazat, mert mofolyodtál. (20) Az után pedig az UR a’ maga ígéretét pontban bé-tellyeíitette, (21) és az a’ fiú-gyermek a’ kit Sára e’ világra hoza i fáknak neveztetett. (22) Ez akkor efett midőn már Abrahám fzáz; Sára pedig kilentzven efz- tendös volna. 19. De mit felelt az Iften néki? zo. Bé-tellyefítetteé az Ur a’ maga ígéretét ? 21. Kinek neveztek a’ fzületett gyermeket? 22. Hány efztendöfök voltak altkor ennek a’ gyermeknek Szüléi ? Hafznos Tudományod I. Ebből az Hijlóriából látjuk , hogy a’ Lelkek , ha akarják , látható formában meg-jelenhetnek : Mert azok Abrahámmal úgy ettek, ittak, és befzélgettek. II. Ebből azt-is meg-tartbatjuk , hogy a’ vendég- fégekben, nem kell fok fú-fzerfzámos kúlómb-k'úlómb- fele ételeket ebvefztegetni: Mert Abrahám az Mennek és az Ángya, lóknak, nem egyebet, hanem borjú-húft, pogátfákat, tejet és vajat teve-fel. III. Azt tamiljuk utoljára ez Hijhriából, hogy az Ijlennél lehet jeges az, a’ mi minden emberek’ fzemeik előtt .lehetetlennek látjzik : Mert Sára fiat íztile e’ világra, noha már akkor kilentzven efztendös vala. KEGYES A brcihámról es Sáráról. 29 KEGTES ELMELKEDESEK. Midőn az ISTENtöl magzat ígértetett Az idős Sárának, ezen a nevetett: Mellyért az Angyaltól méltán meg-feddetett, ISTEN’ hatalmáról mivel kételkedett. Hogy hafonló bűnbe valaha ne effem, Sőt gyenge hitemet erösbé teheffem, Es igéretidet ez által veheffem: Add Uram! e’ példát fzívemre teheffem. DEÁKUL. Effoetae fobolis dum fit promiffio Sarae, In rifum mulier foluerat óra procax. Séd merítő verbis caftigabatur acerbis, Omnia pofle Deuni, quod dubitaret anus. Haec íemper memori fub pedtore Verba te- nebo, Firmatura meam tempus in orane fidem. IX. HISTÓRIA. SODOMÁRÓL és GOMORÁRÓL. i Móf. XIX. Ejfz. (0 COdoma vároffában az egyetlen-egy kJ (2) Lótnái több iftenfélö ember nem vala. (3) Ez, eftve-felé a’ város’ kapu- Világosító Kérdéfe^ x. Hány iftenfélö emberek voltának Sodornád bán? 2. Kinek hívták azt az egyetlen-egy iftenfélö embert ? 3. Hol volt Lót eftve-felé? jában 1 Mór. 19: I.V. w -iií; 30 IX. Hifiória. T 1 Mór. 19: 2 . v. ?. v. . 8. v. 9- V. IC. V. jában ülvén , (4) látá, hogy két Angyal a’ kapu-felé jöne. (0 Kénfzeríté azért ezeket Lót, hogy azon az éjtfzakán azö házában hálnának. ( 6 ) Minekelötte pedig az Angyalok feltűnni mentenek volna, e’ váróinak iftentelen férjfiai környül- vevék a’ házat, (7) és kíván ált Lottói, hogy az Angyalokat kiket fzálláfára fogadott, adná-ki, (8) hogy azokkal fertel- mesltedheffenelt* (9) Lót ugyan ki-méne ezekhez, és monda néltiek: (10) Kérlek atyámfiai, ne tfelekedjetek illyen gonofz- fágot. (ti) Sőt azt-is igére, hogy a’ maga-két leányait ld-adná ö néltiek, tfalt- hogy e 5 jövevény férfiaknak hagynának béliét. (12) De azok ezzel meg-nem elégedének, főt így fzóllánalt: Te egyedül vagy jövevény itten, és te fzabnálé minékünk törvényt? 03 ) Midőn pedig 11. Kik mentenek a’ város’ kapuja felé? Mit tfelekedék Lót ezekkel az Angyalokkal? Mi törtinék eftve kéfón ezeken az Angyalokon ? Mit kívánónak ezek az iftentelen emberek? Alit akarónak az Angyalokkal mivelni ? Alit tfelekedék Lót e’ nagy fzorúitfágában? Alit monda Lót c’ gonofz és el.fordúlt embereknek ? Mit igére nékiek ? 12. Mit feleltek azok Lótnák ez Ígéretére ? 13. Mit tfelekedének azonban az Angyalok Lót- tal ? reá Dl Sodomárol és GomorAról. 31 i reá akarták volna a’ kegyes Lótra az ö í kezeiket vetni, ki-nyújtván az Angyalok :ó a’ magok kezeiket, bé-ragadák ötét maié. gokhoz a’ házba. (14) Ez után, azok 1 mól ól. az iftentelen férjfiak az ajtót bé-akarák va- I9 ‘ II,V ül. la rontani, de az Angyaloktól vakfággal % meg-veretének, úgy hogy az ajtót megfő nem találhaták. (í 0 Minekutánna pe- is. v. el. dig azok az ajtó elöl el-ofzlottak volna, ■ne fzóllának az Angyalok Lóttal, és nékie n-r. lel meg-mondák, hogy ök az ISTENtöl )f z . küldettek annak a’ váróinak elvefztélere. íj O <0 Azt-is tanátfolák nekie, hogy min- a!-, den hozzátartozóival együtt, abból a’ hely- ia t böl, mindjárt minden kéfedelem nélkül m ki-menne* (17) Lót annakokáért fzól- Te . la ez eránt a’ maga vejeinek ; 08) de a’ I4 . v . jy tfak tréfának látízék azoknak. (19) Mi- kor pedig az hajnal fel-jött volna, erőltetik vala az Angyalok Lótot, hogy a’ vá- y, rosból ki-menne. (20) Es midőn még- ív v, p is kéfedelmeznék , (21) ki-vezeték ötét „y 14. Nem rontottáké-bé az ajtót azok az iftente- 5 len lakotok ? ^.1 1 Mit befzéllettek azután az Angyalok Lóttal? . eE , 16. Mit tanátfolának azért nékie? 17. Kikkel fzólla annakokáért Lót ez eránt? 18. Mit mondának arra az ö Vejei? 19. Mit mondának az Angyalok hajnalban? 20. Ki-menté tehát Lót azzonnal? 21. Alit tfelekedtek azért ö véle az Angyalok ? jé kezénél- •I MóC 19: 16 .v, 17. v. IS, 20 . v. II. V. 22. V. 23 . V. 24> v. 26. V. 32 IX. Hijiória. kezénél-fogva, felefégével és két leányival együtt a’ várofon kívül. (22) Ott pedig meg-parantfolák nékiek, hogy üetnének, és hátra ne tekéntenének, miglen arra az hegyre érnének , a’ mellyet mutatának vala nékiek. (23) De Lót nem akara arra az hegyre futni, hanem egy Soár nevű kis városba fzalada. (24) Ennek a’ vá- roskának-is el-kell vala ugyan vefzni, de Lótért meg-kegyelmeze az ISTEN annak. OO Monda azért az Angyal Lótnák: Sieís, és fzaladj oda; mert nem tfeleked- hetem addig femmit, mig oda nem jutfz. ( '26 ) Es éppen midőn a’ nap fel-támadott volna, el-juta Lót abba a’ Soár nevű varoskába. ( 2 7) Mihelyt azért oda éré, bo- tfáta az UR Sodomára és Gomorára kénköves tüzet, és el-füllyefzté azt az egéfz tartományt. (28) Mivel pedig a’ Lót fe- lefége, a’ fzaladás közben, az Angyal pa- rantfolatja ellen hátra te kéntett volna, azonnal fó-bálvánnyá változék. 22. Mit parantfolának ott az Angyalok nékiek? 23. Mint engedelineskedék Lót e’ parantfolat- nak ? 24. Mitfoda hafznára leve ez e’ várofotskának ? 23. Mi volt az Angyalnak legutólfó intéfe? 26. Mitfoda idő talyban juta Lót Soárba? 27. Mint leve azután a’ Sodoraabélieknek dől- gok ? 28. Mitfoda fzerentfétlenfég efék a’ Lót’ felefé- gén ? Hafzuos Sodomárál ét Gomorárál. 33 Hafznos Tudományág. I. Innen meg-lehet tanulni, bogy az ijtenféló embereknek házaikat, a’ Sz. Angyalok meg-órizik. Mert, ímé itten a’ gonofz és el-fordúlt Sodo- mabéli lakofokat vakfággal meg-verék, hogy azok a’ Lót’ házának ajtaját meg-ne lelnék. II. Látjuk ez bijiériából , hogy az IJien az ötét félőket az ijientelenekkel együtt nem vefzti-el. Mert midőn az lilén Sodomát el-akará vefz- teni, a’ kegyes Lótot abból előre ki-ve- zettette. III. Ebből azt-is által-látbatni , hogy , a ’ mit az Ifién farantfolt vagy -meg-ti!tott , azt J'zorajfan megkell tartani. Mert midőn a’ Lót’ felekébe az illeni tilalom ellen hátra tekéntett volna, ío-bálvánnyá változók. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. Nem egy az híveknek a’ ki-menetelek Az hitetlenekkel; erre példát lelek Ama’ kegyes Lóiban: ha hát fzentiil élek, Soha femminémü vefzélytöl nem félek. DEÁKUL. Iuftus et iniuftus quod non maclentur eodera Supplicio, darus Lót pietate próbát. Scilicet intuto reíidentpia corda priufquam Vltricis poenas exigit ira Dei. Integer ergo meam ducam íine crimine vitám, Sic faluus, reprobus quando peribit, erő. 34 x M6r. 18: lS.v. I Móf. 52: 2. V. V. 3 . V. é. r. X. Hijlória. X. HISTÓRIA. ISÁKNAK MEG-ÁLDOZTATÁSÁRÓL i Móf XXII. Bjfz. O) \ Brahám Sárától tfak egyetlen-egy l\ fiatnemze,kinek neve Ifák vala: (2) és az ISTEN nékie ezt az ígéretet tévé vala, hogy az ö magvában fognának meg- áldattatni a’ földnek minden nemzetfégei. (3) Véve pedig ez a’ kegyes Pátriárka ÍS- TENtöl egy reménytelen parantfolatot; tudni-illik, hogy ö ezt az Ígéretnek fiát Ifá- kot meg-ölvén áldozná-meg. (4) Ezt az ISTEN azért tfelekedte, hogy Abrahámot meg-kéfértené, ha váljon ö néki engedelmes fognaé lenni, (y) A’ kegyes Pátriárka pedig meg-tfelekedte a’ mit az ISTEN parantfola nékie, és mindjárt reggel el-indúla a’ Moriának hegye felé. (6) Maga Abrahám vévé a 5 kezébe a’ tüzet és Világosító Kérdéfek- / 1. Hány fiai voltának Abrahámnak Sárától? 2. Mitfoda Ígérete volt Abrahámnak e’ fia felöl? 3. De mitfoda parantfolatot veve ö egyfzer IC- tentöl e’ fia eránt? 4. Mi végre tfelekedte ezt a jó Iften? 5. Engedelmeskedetté ö e’ parantfolatnak ? í. Mit vitt maga Abrahám ? a’ Az Ifil[ meg-áldoztatáfáril. a’ fegyvert; (7) az áldozatra való fákat pedig az ö fiának Ifáknak vállára teve. (8) Midőn már így mennének, meg-fzól- lítá Ifák Abrahámot, mondván: Atyám, hol vagyon az áldozatra való állat ? (9) Az attya pedig ezt feleié nékie: Az ISTEN gondot vifel az égő-áldozatra való állatra édes fiam. (10) Midőn ofztán arra az helyre jutottak, a’ mellyet az ISTEN monda vala, kéfzíte ott Abrahám egy óltárt, és a’ fát reá raká. (n) Azután meg-kötözé Ifákot, és fel-veté az óltáron lévő fára. (12) Midőn pedig már Abrahám a’ fegyvert kezébe vette volna, hogy az ö fiát meg-ölné, fzóllítá ötét az URnak Angyala az égből mondván : Abrahám! Abrahám! (13)A’mellyreAbrahám: Im- hol vágyókén úgy mond. (14) Az Angyal pedig továbbá ezt mondá néki : Ne nyújtfad-ki a’ te kezedet a’ gyermekre; mert moft efmértem-meg, hogy féled te az ISTENt. (if) Abrahám azonközben 7. Hát Ifáknak mit adott a’ vállára? 8. Mit kérdelfák az atcyától a’menés közben? 9. Mit felelt az attya arra ? xo. Miképpen kéfzült Abrahám az áldozathoz ? 11. Mit tfinála ez után Ifákkal? 12. Mi történék azonban ? 13. Mit felele Abrahám az Angyalnak 14. Mit monda továbbá az Angyal? 15. Mit láta azonban Abrahám a’ fzövevényben ? C 2 fzemeit I Máf. 32: 7.T 8 . r. 9. v. 10 . v. 11 . v. 13.7. 13. V. X. Hijlória. íí fzemeit fel-emelvén, láta egy kőit, melly fzarvánál- fogva a’ fzövevénybe akadott vala» (16) Ezt annakokáért elö-hozván a 1 2; M I 6 5 r ; meg-áldozá az ö fia helyett. (17) Ez az engedelmefíeg pedig igen igen tetfzék az 1 «. ŰR ISTENnek, (18) úgy-hogy ez által 17. meg-eröílittetnék Abrahám újonnan az is- v. elébbeni áldásban, tudni-illik, hogy az ö magvában fognának a’ földnek minden nemzetfégei meg-áldattatni. jó. Mit tfelekedék ö e’ koffal ? 17. Mint tetfzék áz Mennek ez az ö engedel- meííege ? 18. Mit nyere ö ezzel az engedelmefféggel ? Hafznos Tudományod I. Meg-kéférté az Ifién Abrabámot , ha engedel- meskednéké ó nékie. Ebből által-láthatni, hogy néha az Mén az ö híveit kéfértetbe vifzi. II. Az Ifién Angyalt kiddé Abrabámboz , hogy az otet ci vér-ontáfiil meg-tartóztatná. Ebből ifmét meg • tetfzik, hogy az Iften az övéit, a’ kéfértetekböl vifzont ki-fzabadítja. III. Az Ifién újonnan meg-áldá Abrabámot. Ez arra tanit, hogy az híveknek minden ké- fértetek javokra ízolgálnak. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A‘ kiben minden népnek kelle áldattatni, íarantíolja az Iften azt meg-áldoztatni. Ellenkező 37 Az lfil( meg-áldozta táfáról. Ellenkező mondáknak noha e’ tetzhetett; De még-is az ISTENnek Abrahám engedett. Oh Uram ! ha engemet igyen kéfértenél, Hafonló hitet nállam nehezen lelhetnél. DEÁKUL. Qui Sarae annofae fobolem promiferat, idem Mactari puerura iuíferat ille Deus. Haec poterant Abrahae contraria diéta videri, Flectere fed certam non valuere fidera. Sime teque Deus parili ratione probaret, Vix ellet íimilis noftra futura fides. XI. HISTÓRIA. AZ ISÁK’ HÁZASSÁGÁRÓL. iMóf.XXim. RJfz. ■ / M időn már Abrahám vén és idős ember volna, ldváná (i) hogy az ö fiallak meg-házafodnék. (2) De azt tellyeffég- gel nem akará, hogy a’ Kanaán földén lakó pogányoknak leányi közzül venne az ö fia feleféget, hanem a’ magarokon- fági kozzül kíván vala magának menyet. (3) E’ végre azért lufidé Eliézert az ö házának leg-föbb gondvifelöjét, avagy öreg- bili fzolgáját, a’ maga földére és hazájába. Világosító Kérdéfei ^ t 1. Mit kivána Abrahám azö vénfégében? 2. Mitfoda menyet kivan vala magának ? 9. Kit botfáta-el Leány-kérőül ? C 3 (4) Az / 38 XI. Hijíőria. r M6f. (4) Az Abrahám’ rokoni pedig lakának Mé- .4 -ío.v. fopotámiának Náchor nevű várofában. 11. v. (a-i Mivel ISTEN az áldáft nékie rendelte, mii, Az attya’ akaratja ellen-is el-nyerte. ,,j Kiki azért dolgait az ISTENre hagyja, ,, A’ mit nékie fzánt-el, máinak azt nem adja. E iíí; DEÁKUL. Irrita nemo farit rata vult quaecunque IEHOVA, ^ Hoc verum exemplo comprobat eífe Iacob. ma Quem fortunatum fecit benedictio Patris, ínfortunatum reddere nemo poteít. ^ Sic s quae decreuit, nutu qui cunóla guber- nat, Vt ringat mundus, me quoque fata nu- nent. «§§Si«§o§fr«§§@i xra. h/- i Mól. 27: 4I-V. 42, 43- V. i Móf. 28 I. es kOv.v, II. v. / 4§ XIII. Hiftória. XIII. h i s ro K i A. A’ MENNYEI LAJTORJÁRÓL, MEL- LYET JÁKOB ÁLMÁBAN LÁT A. i mój: xxvii. és xxviii. -néfz. (i) TAkób az ö attyának házában, éle- f J te felöl bátorl'ágos nem vala ; (2) mivelhogy Efau az ö báttya magában féltévé vala, hogy ötét meg-ölné. (3) Midőn pedig ezt meg-vitték volna Rebekának , magához hívatván Jákobot, taná- tíolá nékie, hogy.ízaladna Lábánhozazö báttyához Háránba. (4) E’ tanáts Iiak- nak-is tetfzék; javafolván azért nékie, hogy a’ Lábán’ leánvi közztil venne magának feleléget, gyönyöriiíéges fzép ál- dáft monda reája, és eképpen útra botfá- tá. (0 Midőn tehát utazna, a’ nap egykor hamarább de-méne, hogy fém ö fzál- láfra érhetett volna. (6) Kénteleníttetvén annakokáért az ég alatt hálni,, (7) párna Világosító líérdéfei ^ 1. Mint vala a’ kegyes Jákobnak az ö attya’há- zában dolga? 2. Ki miatt nem vala ö ott bátorfágos ? 3. Mitfoda tanátfot ada azért nekie az ö annya? 4. Tetfzetté az a’ tanáts az ö attyanak? •5. Mi történek Jákobon az utazásban? 6. Hol hája-meg annakokáért? 7. Mi vólNott az ö párnája? hellyet A* mennyei Lajtorjáról V. a. t. 49 helyet egy követ teve a’ maga feje alá. (S) Ezen az éjtfzakán pedig, láta Jákob álmában egy lajtorját, melly a’ földön áll vala, és a’ mellynek magoífága az eget éri vala, (9) és az ISTENnek Angyali azon a’ lajtorján fel ’s alá járnak vala. ék (10) Az UR ISTEN oda-fel e’ lajtorjára (2 könyökölvén, monda Jákobnak: Ezt a* fö földet a’ mellyen te nyugofzol, tenéked M adom és a’ te magodnak, és te benned let és a’ te magodban áldatnak-meg a’ földút nek minden nemzetfégei. (juj) Midőn :ai ; pedig Jákob álmából fel-ébrede, meg-ré- ]fi miile, és monda : Melly rettenetes ez íki: hely! e’nem egyéb, hanem ISTENnek m háza, és a’mennyeknek kapuja. (12) Es pí minekutánna fekkölt volna, reggel vévé jóé a ; követ, melly az ö feje alatt vala, és éji emelé azt emlékezetnek ofzlopáúk (13) Azt a’ helyet pedig nevezé 'Béthelnek, ént (14) és egyfzerfmind fogadáít tön ott Já- pac kób a’ felöl, hogy, ha az ISTEN ötét az ö attyának házához békeíTéggel vifzfza 8. Mitfoda álmot láta ö azon az éjtfzakán ? 9. Kik járnak vak’fel ’s alá azon a’ lajtorján? ■ . 10. Mit monda ott az Itten* Jákobnak? n. Mit monda Jákob , midőn fel-ferkene? ■ 12. Mit tfelekedek Jákob a’ kövei melly az ö feje alatt vala? 13. Minek nevezé ö azt a’ helyet ? 14. Mitfoda fogadáft teve ö ottan az Mennek ? 1 M6f. 28:I3.V. 13. V. 14- v. IS, r. 1 ?. Y. IS. V. 19- Y. 30. Y. 21. V. 22 , XIII. Hiftória. téríténdi, azon az helyen az ISTENnek Házat fog építeni, és minden tehetfégé- nek tizedét arra fogja fordítani. Hafzuos Tudományok. I. Innen meg-lehet tanúhti, mivel kell a' Szüléknek az ó gyermekeiket útra botfátani. Tudni-illik áldáíTal, a’ mint Ifák tfelekedék az 5 fijával Jákobbal. • II. Innen azt-is által-lebet látni , hogy jó az embernek a’ maga gyűlölői is ellenfégi elöl el-menni. Imé Jákob inkább akará az ö attyának házát el-hagyni, mint Efauval tzivakodásbanélni. III. Ebből az hiflóriából azt-is éfzre lehet venni , hogy az IJlen az öveinek magát a ’ magánojj’ágban fzokta meg -jelenteni. Ollyat iáta Jákob a’mezőben, az hol egyedül vala, a’ mellyet valamelly fokafágban- és emberek’ tárfafágában nem könnyen reményl- hetett volna. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Mennyei lajtorját Jákob régen látott, Hafonlót az ISTEN nékiink-is mutatott, Három gráditfokat mellynek rendel adott, Kiken híveinek menybe utat nyitott. Elfő Foga ennek ISTEN’ fzeretete, Máfodik a’ Khriftus’ keferves kerefzte, Harmadik gráditfa, kinek-kinek hite, A’ Szent Lélektöl van mellynek eredete. D E Á K Ú L. Scalam per fomnum vidít Patriarcha Iacobus, Quod Claris verbis pagina íácra refert. Et A’ mennyei Lajtorjáról V. a.t. fi Et nobis talem contingit centere Icaiam, Quae trinis gradibus ducit ad aftra poli. Prinius arnor Patris; tua paííio, Chrifte fe- cundusj Tertiuseft, quant das Spiritus alrneí fi- dent. X1111. HISTÓRIA. A’ JÁKOB’ KETTŐS HÁZASSÁGÁRÓL. i Máj: xxix. iMfz. (i) TTL-ni éne azért Jákob Lábánhoz,i akc Sít ( 2 ) az ö annyának báttyához, ( 3 ) 2 fo : . '1 ki lakozik Vala Háránban. ( 4 ) Ennek a’ 29:1 gyermekeivel együtt meg - hajóidnak ö a';, előtte. (24) Akkor Elau eleibe futamodék önéki, meg-ölelé ötét, és az ö nyakára Ül ragafzkodván, tlőkolja vala ötét, és mind tet; a’ ketten Urának. (25) A’ Jákob’ ajándé- jgeé kát nem akará ugyan eleinten Eíáu el-ven- )11j ni : mindazonáltal azután az ö öttfének ki ízép kéréfére el-fogá azt. (26) Ezután ofztán Efau vilzfza téré Seir felé az hon- nü nan jött vala; Jákob pedig méné Suchótba. m :zut m dtfi 24. Hát Efau miképpen fogta ötét? 2v Mint leve a’ Jákob’ ajándékának dolga? 26. Mi leve ki-menetele e’ Jákob’ és Efau’ nyáj- jaskodáfoknak ? Tltifznos Tudományok. I. íMidón az embernek baja ésJzorúltJaga vagyait, illő hogy mindjárt imádkozáshoz fogjon. Ezt tfelekedé Jákob, mikor az ö bányától meg-ijjede. ; 1 ■ II. Tem lehet az ellenféget jobban és könnyebben ■ “ r tneg-engejztelni, mint ha. 'az ember , annak a’ go - ŐK nojzért jóval fizet. égti-. így tfelekedék Jákob-, a’ ki az ö báttyának Efaunak ajándékot külde, midőn, ö hozzá menne. ak! III. Semmi nints cl világon olly erős mint a! Hit. Hit által tufakodván Jákob az ISTENnel dia- dalmaffá leve. KEGYES ELMELKEDESEK. bA" Jákob ö magával, , Az ISTEN’ FIAval Küfzködvén, áldáft vitt-el: ve 0 mu I Mát. '>3: 9* v II. T. Irt. V. ír. v. 7 6a XVI. Hijlória. Míg meg nem áldotta, El nem botfátotta, Mert tufakodott hittel. Tfudálkozoi ezen, Az erős ISTENen Ember hogy erőt véfzen ? Ezt te-is meg-tehedd Aldáfat-is vehedd Ha erős hited léfzen. DEÁKUL. Cutn quo certauit nodturno tempore Iacob Dic mihi, quis fueric? Filius ipfe Dei. SuccubuifleDeo piacúit! quiscrederet illud? Et Iacob vidtor tér benediétus abit. Sic ego te, ÍESV, compledar ípeque fideque, Nec te dimittam, dum benedictus erő. XVI. HISTÓRIA. JÓSEFNEK A’ MAGA BATTYAITÓL VALÓ EL-ADATÁSÁRÓL. i Móf. XXXVII. Kéfz. / (0 TAkóbnak miad-öfzve váltanak ti- imőc' tj zen-két fiai. ( 2 ) Ezekközzüla’ 37:3. v. leg-kedvefebb Jóíéf vala; (3) mivelhogy ö, az ö vénfégének fia válna, ( 4 ) és Világosító Kérdéfel 1. Hány fiai valának Jákobnak? 2. Mellyik volt azok közzül ö előtte a’ leg-kedvefebb ? 3. Miért volt ö leg-kedvefebb? 4. Aliból lehetett azt meg-efméroi, hogy ö a’ leg-kedvefebb? ezért J^í e f ne K a ' maga hattyútól való el-ad. , s. a. t, 6l 13 ' ezért fzép tarka ruhát tíln áltata nékie. la (5) De az ö báttyai gyűlölik vala ötét, úgy-annyira, hogy fzép fzóval feni fzóll- a hatnának néki. (6) Ennek pedig fö oka e’ vala, hogy azoknak gonoizfágokat és vétkeiket az ö attyának bé-fzokta vala mondani. (7) De ezen kívül láta Jófef ,j£ kétálmot-is, a’ mellyely az ö báttyainak :ti| nem tettzének; mivel azok nékiek kif- febbfégekre lenni láttatának. ( 8 ) Meg- hfc befzéllé Jófef a’ maga elfő álmát az ö bát- ero. tyainak illyeténképpen : Látám álmomban, hogy mi egy mezőben kévéket kö- l tünk vala, és íme az én kévém fel-kele ljj és fel-álla; a’ ti kévéitek pedig környül- u 1 állván , az én kévém előtt nieg-hajolnak ,, vala. (9) Ezt hallván az ö báttyai, mondának néki : Avagy Királyunk léfzefzé minékünk, és uralkodni fogfzé mi rajai! tünk ? és ez álomért, és e’ befzédérc an- őzas nál-is inkább gyiilölék ötét. (10) Máfod’ yek. ízben ifmét ezt álmodá Jófef, hogy a’ nap, (}] az hóid, és tizen-egy tfillagok meg-hajol- Hát a’ báttyai mitfodás indulattal vifeltette- nek ö hozzá? ,, 6 . Miért fenekedtenek ö reá a’ báttyai ? 1 ^ 7. Mi járult még más ehez? 8 . Miképpen befzéllé-el Jófef az elfő álmát ? 9. Miképpen magyarázók ezt az ö báttyai ? 1C ® 10. Mitfoda álmot láta Jófef máíbdfyor '{ fZt nak 1 Már. 3“: 4-v 0- V. s. V, áh V. 7. V. 8. v. % V. i Mór. •37: 10. V. 11. V. 12. V. 13. T4-V. IS. v. 19. v. 20. V. 21. V. 22. V. 6% XVI. Hifiória. nak vala ö előtte, (n) Ezt midőn meg- befzéllette volna, meg-dorgáld ötét az attya illyeténkeppen : Mitfoda álom ez, a’ mellyet te láttál ? Avagy el-mégyünké, én és a’te anyád, és a’ te atyádfiai, hogy meg-hajtfuk magunkat te előtted a’ földig ? E’ dolgot mindazonáltal az ö attya elméjében tartja vala. (r 2) Ezután történt, hogy a’Jófef’ báttyai, az ö attyoknak ju- hait Séchemben legeltetnék. (13) Monda azért Jákob az ö fiának Jófefnek: Mennyel , láfd-meg ha békeííegben vagynaké a’ te bátyáid, és a’ juhok, és hozz hírt én- nékem arról. (14) El-menvén azért Jófef, még mikor távol volt volna az ö bányaitól , mondának azok egy-máfnak: Imhol jő amaz álom-látó, 0 O jertek öljük-meg ötét. (16) Nem egyeze pedig ebben meg Rúben a’Jófef’ leg-öregebbik báttya, hanem, hogy ötét meg-menthetné, így fzól- la: (17) Ne ontfátok-ki az ö vérét, hanem veífétek ötét amaz ó kútba, melly 11. Mit fzólla az ö attya ez álomhoz? 12. Hol legeltettek ezután az ö báttyai a’ juhokat? 15. Mit monda akkor Jákob Jófefnek ? 14. Mit mondának az ö báttyai ö felöle, midőn ötét távolra meg-láták? 1$. Mit végezének ö felöle, minekelötte hoz- zájok ért volna? 16. Kitfoda vona-ki magát e’ gonofz végezésböl ? 17. Hát mitfoda tanátfot ada ö a’ többinek ? itt J it V £ e 1 a 31 Öl ét Ml att 4 j). :í Jófefytel^a maga hattyútól való el-ad. ’í. a.t. 6 % ^ itt a’ pufztában vagyon, (i 8) Ezt pedig jó indúlatból mondá Rúben, tudni-illik, Tr j hogy ötét azután a’ kútból alattomban ki- ^ vonván, az ö attyának meg-adhatná. (19) ^ Engedőnek a’ több atyafiak a’ Rúben’ befzé- f déliek, és azért (20) le-vonván ö róla az ö ] E tarka ruháját, meg-ragadák ötét, és veték ur egy ó kútba, mellyben femmi víz nem vala. la ú (21) Ezután le-iilének ök, hogy ennének, fa éppen úgy mintha dolgokat jói és dítié- retefen végezték volna. (22) Azonban. ^ pedig üzemeiket fel-emelvén J áfának egy fereg Kalmárt. (23) Akkor Júda monda az ö attyafiainak: Jertek, adjuk-el a’mi ^ atyánkfiát. ( 2 4) A’ többek engedvén az ^ ö intéfének, ki-vonák ötét a’ kútból, (ay) és el-adák ötét húfz ezüít pénzen. (26) n ' r Rúben pedig a’ leg-öregebbik atyafi e’ do- f |. logban íemmit feni tuda. Alidon azért alattomban a’ kúthoz ment volna, hogy ab- ^ | ból Jófefet ki-vonná, és abban a’gyermeket eI ’ j' nem találta volna: meg-fzaggatván a’ rna- nL| ga ruháit monda : Nintfen a’ gyermek, és 18. Mire nézett Rúben e’ mondáfában? a P 19. Engedteké a’ többek az ö befzédének ? 20. Mit tíelekedének azért Jófeffel ? 21. Hát ezután mit tfinálának ? ifei c 22. Mitfoda útafok érkezének azonban ö melléjek? 25. Mi juta erre Júdának elméjébe? Kík-' 24. Mint tettzék a’ többeknek e’ tanáts? .25. Mennyin adák-el Jófefet? 'zspj. 26. Mit fzólla ehez Rúben? lCil ; én is 1 Mőr. 37: 23. V. 24- V. 2?. V. 2<5. V. 27. v. 28 . 29. 30 . V. Jófef! (30) Azután fel-kelének minden ö fiai és leányi, hogy vígafztalnák ötét; de nem akara meg - vígafztaltatni, főt ezt ír.ondja vala ; (31) Sírva mégyek az én 35- r. fiamhoz a’ koporfóba. (32) A’ Kalmárok pedig el-vivék Jófefet Egyiptomba, és el- adák ott ötét Pótifárnak a’ki a’Királynak fö fzolgája és a’ vitézlö népeknek Fejedelmek vala. 27. Miképpen tfalák-meg ofztári az ö öreg jé attyokat ? 2g. Mit izenének egyfzerfmind néki ezek a’ go- nofz fiák? 29. Mit monda Jákob a’ véres ruhát látván ? 30. Kik akarák azután-Jákobot vigasztalni? 31. Mitfoda Szomorú dolgot jövendőié akkor Jákob magáról ? 32. Mint leve azonban Jófefnek dolga? Bé-tólt ofztán a Jófefen a’ mit » magáról Alti vala. Ebből Hafznos Tudományok^. Kiadott vala. \ ./ Jákobnál^ tó maga battyaitól való el-adat,f.a.t, 6? Ebből meg-tetfzik, hogy nem kell tellyeffég- gel minden álmokat meg-vetni és hijjában- valófágnak tartani. II. A' Jófef’ báttyai el'ófzör gonofz életet éltek , azután az o atty okfiát el-aciák , végre pedig jó attyo- k/it - is meg - tj'alák. Ebből meg-tetfzik miképpen fziili egyik bűn a’ malikat, ha az ember azoknak mindjárt eleinten ellenek nem áll, és azokat a’ kezdetekben meg nem fojtja. III. Maga Jákob kegyes és ijlenfétó ember vált ; de a fiai többnyire mind gonofz és bitván fiák váltanak. Innen által - láthatni, hogy a’ jó fzüléknek-is lehetnek gonofz magzati; és ezért nem kell hirtelen és vakmerőképpen ítélnünk. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. Jófefet a’ báttyai ó kútba vetették, Onnan vifzont ki-vonván el-adóvá tették, De váljon mind ezeket rajta mírt követték ? Kegyes ’s iftenfélö volt, aztat irigylettek. Haddján! én a’ fzentfégtöl azért meg nem válók, Ennyi kínt érette föt többet-is ki-állok, Kútba avagy tömlötzbe örömeit le-fzállok; Bóldogfágot általa mert végre találok. DEÁKUL. In foueam fratres infontem mittere f’ratrem, Indeque protractum vendere non dubitant. Séd cur hoc faciunt < Refpondent Biblia facra: Propterea, cultor quod pietatis erat. P pietas! a te numquam mea vita récédét, S.i vei lofephi fata ferenda forent. E XVIE HU 66 XVII. Hiflória. I Mőf. 39: 1, 2. V. 4- V. t. V. %■ V. «. T. 7 . V. XVII. HISTÓRIA. MELLYBEN MEG-BESZÉLTETIK, MIMÓDON VETTETEK JÓSEF AZ Ö TISZTASÁGÁÉRT A’ TÖM- LÖTZBE. 1 Móf. XXXIX. Bjfz. (1) CZolga vala Jófef Egyiptomban, (2) és az ö Urát Pótifárnak hívták. (3) Ez ötét a’ maga egéfz házán fővé, és minden jófzágán gondvifelövé tévén, (4) magának femmire gondja nem vala, hanem tfak erre, hogy ennék és innék. (O Es miólta ö Jófefíél ezt a’ jót tfelekedte, meg- áldá az ISTEN az ö házát Jófefért, és az URnak áldáfa vala minden jófzágán, mind házában mind a’ mezön. ( 6 ) Mivel pedig Jófef fzép formájú és ékes tekéntetü iffjú vala, (7) a’ Pótifár’ felefége a’ maga Világosító Kérdéfei 1. Mitfoda ember volt elöfzör Jófef Egyiptom* bán ? 2. Kinek hívták az ö Urát ? 3. Mitfoda dolgot adott Pótifár Jófefnek ? 4. Hát maga Pótifár mit dolgozott ? 5. Mint vala a’ Pótifár’ házának állapotja a* Jófef’ igazgatáfa és gondvifeléfe alatt? 6. Mitfodás álirázatú iffjú vala Jófef? 7. Kitfoda fzerette-raeg azért ötét? izéméit Mintádon vetteti!^ Jófef d fómlótzbe. f. a. t. 67 fzemeit ö reá vetvén, monda nékie: (8) Hálj velem. (9) De Jófef ezt feleié nékie : Mimódon mivelném e’ nagy gonofz- fágot, vétkezvén az ISTEN ellen? (10) Ez a’ buja afzfzony mindazonáltal magát ezen meg-nem fzégyenlé és hátra nem álla, hanem Jófefnek minden napon ha- foutóképpen Izólla. (11) De ö foha nem engedelmeskedék nékie, hanem annak álnok tőreit hol egy’ hol más-képpen mindenkor el-kerülte. (12) Történt idővel , hogy Jófef bé-menne a’ házba valami dolgát tenni, és nem tudá hogy az afzfzony tfak egyedül maga volna óda-ben: meg-ragadá azért a’ Pótifár’ felefége a’ Jófef’ ruháját, ifmét ezt mondván nékie: Hálj én velem. (13) Jófef pedig a’ maga ruháját az afzfzonyi-állat’ kezében hagyván, ki-fzalada a’ házból. (14) Midőn azért látná az afzfzony , hogy minden nieiterkedéfe hafzontalan volna, nagy lár- 8. Mit monda a’ néki ? 9. Mit felele arra Jófef? 10. Meg-fzabadúlté ö e’ felelet által attól a* fzemtelen afzfzonytól ? 11. Hát azután nem ejthetteé ez ötét le lába. ról ? 12 . Mellyik vala Jófefnek utólfó kéfértete? 13. Mint vifelte ekkor magát Jófef? 14. Mit tfelekedék ezután ez a’ parázna afzfzony ? E 2 mát IMÓC 39: 9. v. 10. v. 11. V. 13. V. 13 - v. 14- v, t Mór. 39: l vv. 16. v, 17. V. 19. V. 20. V. 21. V* 22. V. 23. V. 68 XVII. Hifiória. mát ütvén, öfzve tfödíté az egéfz háznépet, és monda nékiek: (15) Ládátok, Jólef engemet meg-akara fzégyeníteni, és erönek-erejével velem akara hálni; de midőn hallotta volna hogy nagy fel-fzóval kiáltanék, maga az házból ki-fzaladván, ímé a’ ruháját az én kezemben hagyá. (16) Meg-tartá azért a’ Pótifár’ felefége magánál e’ ruhát, mig-nem az ö férje haza jőve, és akkor annak eképpen fzólla : (17) El-jöve én hozzám ama’ Sidó fzolga a’ kit te házunkba hozáí , és engemet meg-akara fzégyeníteni. (18) Pótifár pedig a’ maga felefégének befzédét igaznak alítván, meg-haraguvék, és az ártatlan Jóíefet ügye’ meg-halláfa nélkül mindjárt a’ tömlötzbe vetteté, a’ mellyben a’ Király’ foglyai valának. (19) De ott-is az UR vala ö véle, és a’ tömlötztartó előtt kedveífé tévé ötét. (20) Az a’ tömlötztartó minden foglyokat Jól'efre bíza, és magának femmirefemmi gondja nem vala. (21) Az UR vala annakokáért ö véle a’ 1$. Mit monda ö a’ ház - népnek ? 16. Mit tfelekedék a’ Jófef’ruhájával ? 17. Mit monda ofztán ö a’ maga Urának? 18. Mit tfelekedék azért Pótifár a’ felefége’ vádjára ? 19. Mint vala dolga Jófefnek a’ tömlötzben ? so. Mitfoda dolgot ada a’ tömlötztartó Jófefnek? 21. Mint járt ö-el a’ maga hívataljában? töm- Mimödón vettetek^Jojef a’ tomlótzbe.f. a.t. 69 tömlötzben, és valamit tfelekefzik vala, az UR ízerentféffé téfzi vala. Hafznos Tudományok^ I. Nem bagyja-el az IJhn az ötét féléket, ha fzintén azok nagy vejzedelembe efnek-is. Mert az Ur vala Jófeffel a’ tömlötzben-is, és minden dolgait fzerentféfekké téfzi vala. II. Meg - óhatja az ember magát IJhn kegyelnie .által, a ’ tetemes, tzégéres, tudva-valá, és elére el- látott bánóktól. A’ Pótifár’ felefége, fém haragos fém fzép be- fzéd által nem veheté arra jófefet, hogy az Iften ellen vétkezzen. III. Minden házi - gazdának tifzte, hogy azon igyekezzék, hogy néki kegyes és ijhnfil'ó tjelédi légyenek. Meg-áldá az Iften a’ Pótifár’ egéfz házát, az ö kegyes fzolgájáért Jófefért. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ Jófef’ Gazd’ afzfzonya magát meg-vetette, Öt’ tifztátalanfágra de még fém vehette: Igen jó példa ez a’ mái iffjúfágnak, El-távoztatálara a’ rút bujafágnak. Kékem ugyan e’ világ illyen lelt ha téfzen, Jófefi feleletet menten tőlem véfzen. DEÁKUL. Dum petit amplexus íoi’ephi, hera non bene cafta, Se commiflurum erimina tanta negat. Iofeph! o utinam íeqneretur tomporé noftro Inftar & exemplum noftra iuuenta tnnm. £ 3 A 2 Móf 40 : i. v. 2 . v. 3* v. 4* v. í. v. 7. v. 3 . v. 70 XVIII. Hiftoria. A me non aliud refponfum mundus habebit, Illecebris quoties me petet ille fuis. XVIII. HISTÓRIA. JÓSEFNEK A’ TÖMLÖTZBÖL VALÓ KI-SZABADULÁSÁRÓL. 1 Móf. XL, XLI. P\éfz. (O \yTIdön Jófef a’ tömlötzben volna, 1 . meg-haraguvék a’ Király két fő fzolgaira, úgy-mint (2) az ö fö pohárnakjá- ra, és fö fűtőjére. (3) Ezeket annako- káért a’ tömlötzbe vettetvén, Jófefnek kell vala reájok vigyázni; mivelhogy a’ vitéz- lö népek’Fejedelme ötét azokon fővé tette vala. (4) Midőn azért egyfzer bé-menne Jófef azokhoz reggel, mind a’ kettőt bánkódva és fzomorúan találá. (O Meg-kér- dé annakokáért őket, mondván : Miért vagytok moft illyen fzomorúak? ( 6 ) Azok pedig feleiének: Almot láttunk mi mind a’ ketten az el-múlt éjtfzaka, és nintfen Világosító Kérdéfe!^ 1. Mi történék az Egyiptombéli Királynak ud' varában ? 2. Mitfoda hivatalbéli fzolgák valának azok ? 3. Mi vala ezeknek büntecéfek ? 4. Mi efék ezeken a’ tömlötzben? Mit kérde azért ezektől Jófef? ú. Mit feleiének azok arra ? fenld Jófefneb^a iömlótzból való ki-fzabad.f.a.t. Jl fenki a’ ki azt meg-magyarázná minekünk. (7) Jófef ezt hallván monda né- kiek: Az álom-magyarázás ugyan ISTEN’ dolga ; mindazonáltal befzéljétek-el tfak énnékem a’ ti álmaitokat. (8) El-kezdé 4 ofj“ r ;.. azért elöízör a’ fö pohárnak a’ maga álmát befzélleni, illyeténképpen : Almomban iq. « látok vala előttem egy fzölö-tövet, a’ mellyen valának három vefzfzö-fzálak, és az három vefzfzö-fzálakon meg-ért lzölö-ge- rézdek; a’ Faraó’ pohára pedig vala az u .»- én kezemben, és a’ fzölöt a’ pohárba fa- tfarván, adom vala azt a’ Faraó Király’ kezébe. (9) Meg-hallgatván Jófef az álmot u. v. minden gondolkozás nélkül monda: Az három vefzfzö-fzál három napot jelent: mert három nap múlva fel-magafztalja Fa- 13. v. raó a’ te fejedet, és elébbeni hivatalodba vifzfza állít. (10) Egyfzerfmind pedig 14. v. kéré Jófef e’ pohárnakot, hogy meg-em- lekezzék ö róla, miden néki jól léfzen dolga, (rí) Ezután monda a’ Sütő meiter- is. y, is: En álmomban látok vala az én fejemen három fejér kofárt; a’ felfö kofárban valá- nák a’ Faraónak minden-féle fült étkei, ír- r. 7. Mit fzólla Jófef ahoz? 8 . Mi volt a’ fö pohárnaknak az álma? 9. Miképpen magyarázó azt Jófef? 10. Mire kéré ö egyfzerfmind e’ pohárnakot ? xi. Mit álmodott a’ Sütő meiter? E 4 es / i Mór. 40: iS.v ID. v. 2 Ö V. 21 . V. 22 . V. 23. V. I Móf. 41: 1. v, Z. v. 3. v. 4. V. 21* Vi 72 XVIII. Hiftória. és a’ madarak efzik vala azt az én fejemen való kőtárból. (12) Jóíef ez álmot így magyarázá: Az három kofárok jelentenek három napokat: mert harmad’ nap múlva fel-magafztalja Faraó Király a’ te fejedet, és tégedet akafztó fára fel-akafz- tatván, a’ te teltedet enni fogják te rólad a’ madarak. ( 13) E’ két álmok pedig, harmad’ nappal az után, midőn a’ Király a’ maga fzíiletéfe’ napjának lakadalmát lakná, ezen módon bé - teliyefedének: mert a’ fő pohárnak elébbeni hívataljába vilzfza állíttaték; a’ fűtő metter pedig íél- akafztaték. (14) De a’ pohárnak mefter nem emlekezék-meg Jófefröl, hanem el- felejtkezék ö róla. OO Két efztendö 1 múlva pedig ezután, történék hogy maga g Faraó Király, egy éjtízaka egy-más után m két álmot látna. (16) Elfő ben iatá, hogy a’ r; folyó-vízböl jönekVala ki hét fzép és kövér j g tehenek; azután pedig hét rút és öfztövér , sí tehenek. Ezek az hét öfztövér tehenek ; a ama’ hét kövér teheneket el-nyelék; de 4 Bí íz. Hogy magyarázá ezt Jófef? g t 13. Bé-tőiteké ez álmok a’ Jófef’magyarázatja fzerént ? t 14- Meg-emlekezetté ofztán a’ fő pohárnak Jó- fefröl ? i$. Mi történt azután két efztendövel Faraó körül ? . 16. Mellyik volt a’ Faraó’ ellő álma ? . ez Jófefnek <*’ fómlőtzb'ól való Iti-fzab/tel. f. a. t. 73 ~ . K ez azokon ingyen meg fém tetfzék, mert * azután-is rútak valának mint fzintén az * előtt. (17) Tfak hamar azután láta ifmét *mó£ hét fzép és tellyes gabona fejeket egy fzá- ron; azután pedig hét vékony gabona «.v. & fejeket. Es ezek az hét vékony gabona 7. v. fejek el-nyeiék ama’ hét kövér és tellyes *4 gabona fejeket. ( 18) Reggelre kelvén 2, v. űk pedig egybe hívatá Faraó Egyiptomnak Jut minden jövendő-mondóit; de nem vala fenki, ki az ö álmát meg-magyarázhatná aljí‘ nékie. (19) A’ ío pohárnak annakokáért iga a’ Királyhoz menvén, monda : Az én 1?. xt bűneimről emlékezem e’ mái napon; és és ov ‘ v ' 11 meg-befzéllé nékie, hogy a’ tömlötzben ;nc volna egy Sidó iffjú, a’ ki az álom-mami gyarázáfnak meíterfégében tudós és ha tálát más volna. (20) Mihelyt pedig Jófef a’Ki- rály’ eleibe méné,és az ö álmát meg-hallgat- kói: ta, azonnal eképpen fzólla : Az hét izep - 6 - v - sói tehenek és az hét tellyes,gabona fejek, kát hét böv és kövér efztendöket jelentenek; * 7 -v. í;: ellenben pedig az hét öfztövér tehenek, és az hét vékony gabona fejek, hét fzük és terméketlen efztendöket, (21) java- m 17. Melly ik a’ máfodik ? ut;.. 18. Kik által akará a’ Király elöfzür ez áfmot magyaráztatni ? Ja 19. Ki commendálá azután Jófefet ? 20 Hogy magyarázd ö ezeket az álmokat ? 21. Mit javaíola azután Jófef a’ Királynak? E y foiá E 74 XVIII. Hiflória. folá annakokáért egyfzerfmind Jófef a* Királynak, hogy rendelne valamelly bölts és eízes férfiat,' a’ ki az hét böv efzten- dökben a’ felesleg való gabonát fzedetné- bé, és tartaná-meg. (22) Tetzvén ez a* ésklv'v tanat:s a’Királynak, Jófefet az egéfz Egyip- e v ' tómnak földén menten Fejedelemmé tévé, úgy-hogy máfodik volna a’ Király után. V5,4i.v. (23) Azután ki-vonván Faraó a’ maga 42. v. g yüröjét a’ maga újjából, adá azt Jófefnek ujjába; és fel - öltöztetvén ötét bibor ruhákba , arany lántzot vete az ö nyakába. (24) Sőt ezt-is tfelekedé a’ Király: űlteté 43. v. Jófefet a’ maga máfodik fzekerébe, és ezt kiáltatá ö előtte: Ez ennek a’ földnek attya. zz. Kit emele Faraó e’ méltófágra? 25. Miképpen tifztelé-meg azután Jófefet? 24, Mit kiáltata ö előtte? Hafznoi Tudományod. I. Jl jó és gonofz idők, nem történetből és fze- rentféból , hanem az ijleni-gand-vifelésból főnek. Mert az Iften jelenté-meg előre Faraónak, hogy hét böv, és hét fzük efztendök következnének a’ földre. IT. 22 agy veszedelem fordíttatik-el gyakran , vala- meliy Tartományról , vagy várofról , ez által , ha azokban okos és bölts emberek tétetnek Tifztvifelőkké. Hány ezer embereknek kell vala éhfég által el-vefzniek, ha Jófef arra nem rendeltetett volna, hogy a’ feles gabonát bé-fzedje és meg - tartfa ? III. Ilii Jójefiiel ^ a’ fömlótzb'ól való l^-fzabad. f. a. t. 7$ iéf tii; fe IcC 1E1; E$| éta 'DE ' BE 'tó m rak III. Illő a’ b'óvfégben mértékletej'en élnünk , és valamit előre le-tennünk , hogy a mojioba időkben fzükfcget ne lájfunk. Mert nem mindenkor kövér efztendök jönek; hanem néha öfztövérek - is következnek. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Állhatatlan ’s változó volt a’ Jofef’ dolga, Hol kedves fiú vala, ’s hol pediglen fzolga. Moft izabadon jár, de majd vitetik fogfágra, Végtére emeltetik tfak nem Királyfágra, . Küldj Uram engemet-is a’ hová akarod, Tíak-hogy meg ne vond tőlem fzabadító karod’. tb DEÁKUL. :atf Iofephus calius fatis iaciatus iniquís, Minim fortunae ludibriumque fűit. tfel Iám patris Afcanius; iám flexo poplite íeruus, Carcere iám dignus; iám vice Regis erat. Dúc me, quotua vult diuina, IEHOVA, vo- luntas, ilh ; Sit modo curriculi méta beata mei. araoü ikfi; t Mór. - 41:47.V. 1 Mór. 42 : I. V. í. V- 4. V. 4. v. 1 Mór. 4ii 41.v. 7 6 XIX. Hiflória. XIX. HISTÓRIA. A’ JÓSEP BÁTTYAINAK AZ ÉHSÉG- NEK IDEJÉN EGYIPTOMBA VALÓ UTAZÁSOKRÓL. 1 Moj: XLII, XLIII. i{éfz. (1) AZ a’ nagy éhfég a’ raelly jőve í földre, el-hata a’Kanaán’földére- is, az hol Jákob lakozott. (2) Hallván azért ö hogy Egyiptomban elég gabona volna, el-küldé oda az ö fiait gabonát venni. (3) De Benjámint az ö leg-kiífeb- bik fiát nem botfátá-elö vélek, (4) félvén hogy valami fzerentfétlenfég efik rajta az úton. (?) Egyiptomnak Ura pedig Jófef vala, a’ gabonát-is mindeneknek ö adja vala ki ( 6 ) és akárkinek akarmi baja volt, a’ Király tfak ezt felelte : Menjetek Jófef- í ti i i iá la ar ál Világosító Kérdéfe^. 1. Meddig hata-ki a’ nagy éhfég? 2. Mit tfelekedék azért Jákob ? 3. Mellyik fiát tartá-meg otthon magával? 4. Miért nem botfátá-el Jákob Benjámint az á báttyaival ? 3. Ki ofztogatja vala ki Egyiptomban a’gabonát ? 6. Mit monda a’ Király azoknak a’ kik gabonát akartak venni, vagy pedig más valami bajok volt ? hez, 1 i i 1 I: 1; ij jf Jófef báttyaina\ az éhfégnehjiefn. f. a. t. 77 liez, és a’ mit mond azt miveljétek. (7) Midőn annakokáért a’ Jákob’ fiai-is ö 5 hozzá igazíttatának , artzal ö előtte a’ ^ földre le-borúlának. (8) Látván őket Jófef, mindjáráít meg-efméré; de ők nem tudák hogy az, az ö öttfök volna, a’ kit el-adtak vala. (9) Befzédéröl fém eftnér- '. B heték ők meg Jófefet; mert ö velek tol- B máts által fzolí vala. (10) Midőn pedig n-' azok ö előtte eképpen térdet fejet hajtőiét tak volna, meg - emlékezek Jófef az ö V elébbeni álmáról, hogy azok meg fogná- nak ö előtte hajolni, (rí) Ezekkel Jó- fef magát egy ideig meg nem efmérteté, hanem ez úttal mint kémeket árreitomba •ajta igí Öl djá :kjí téteté. (12) Menték ugyan azok magokat, és mondák hogy ők igaz járatbéli emberek, kik tizen-ketten fzármaztanuk egy atyától. (13) Jófef ezt hallván, kérdé tolok, hogy hát hol volna még kettejek ? (14) Azok pedig azt felelék, hogy a’ leg- 7. Mitfoda tifztefleget adának a’ Jákob’ fiai Jó. fefnek, midőn a’ magok kéréfét elébe akarák terjefzteni ? 8. Meg-efmértéké mindjárt egy-máft? 9. Hát a’ fzaváról nem efmérhették-meg a’ Jákob fiai Jófefet ? 10. Miről emlékezék-meg akkor Jófef? 11. Meg-efmértetéé magát Jófef mindjárt azokkal? 12. Miképpen mentették az ö báttyai magokat? 15. Jófef ezt hallván, mit tudakoza tölök? 14. Mit feleiének azok arra? 1 Mór. 42: 6,v. 7 , a. v. 23-V. 9. V. lS.v. II. V. 13. V. kiíTeb? 78 iMóf. 42:16.v. ti. V. 24. V. 24. v. * 7 . 35 . v. 25. v. XIX. Hijiória. kiffebbik oda haza az attyával volna; az egyik pedig már fohol nem találtatnék. (15) Parantfolá azért nékiek Jófef, hogy egyet magok közzül küldjenek-el, a’ ki az ö kiffebbik attyokfiát magával hozná- fel : mert ezt mondja vala, hogy abból- fogná ö meg-tudni, ha kémeké ök avagy nem. (16) Midőn pedig ök ezt hallanák, mondának a’ magok nyelvén egy-máfnak: Bizony vétkeztünk mi, a’ mi atyánkfia ellen , mert látánk az ö ízívének keferüíé- gét, de nem fzántuk-meg; és azért következett mi reánk e’ nyavalya. (17) Az ö báttyainak ezeken, és más illyetén fzavai- kon meg-indúlván Jóíéf, el-fordúla ö tölök, és fíra. (18) Végre ofztán erre ment-ki a’ dolog, hogy Simeonnak fog- fágban kelle maradni, a’ több kilentz atyafiakat pedig útjokra botfáta Jólefi (19) Ezek azért el-menvén , midőn a’ magok Tájijaikat ki-üreflitették volna, ímé minde- nik a’ maga tfomó pénzét mellyet a’ gabonáért fizetett vala, a’ maga Tákjában találá: (20) mert Jófef meg-parantiolá vala, hogy 1?. Miből akará meg-tudni Jófef ha igaz járatbéli embereke ök ? ló. Mit mondának ezek azután a’ magok nyelvén ? 17. Mitfoda változás lett Jófefben e’ befzédre? 18. Mire ment-ki ofztán a’ dolog? 19. Mit találónak azok a’ magok Tikjaikban? 20. honnan efett az? I f ( fi la D ai ti i t h ÍI'C :D ázi lí, kinek- /? Jófef’ báttyabiak &Z éhfégne\idején.f a. t. 79 j.j kinek-kinek pénzét a’ maga ’fákjába ten- nék; (21) a’ mellyet látván az öreg Jákob ^ és az ö fiai felette igen meg-félemíének, f\ (22) Midőn pedig ezt a’ gabonát meg- 1ÖE ették volna , inté Jákob a’ maga fiait, ^ hogy ifimét Egyiptomba mennének. (23) ^ De azok nem akarának külömben el- y menni, hanem-ha az ö attyok, Benjá- ij 1 E mint az ö kiífiebbik attyokfiát-is vélek el- j^: botfiátaná. (24) Mert jófef keményen és y világofan meg - parantfolá vala néldek, y hogy az ö ortzáját külömben ne látnák, hanem-ha az ö kiífebbik attyokfiát ma- y gokkal együtt el-hoznák. (24) El-vivék íó , azért Benjámint magokkal, és mihelyt 1 Egyiptomba érének, leg-elfö gondjok-is a’ volt, hogy a’ pénzt mellyet a’ magok 2 a p dákjaikban találtak vala,a’JófeP háza’ gond- /■ vifelöjének vifzfza adják; (2 6 ) de az nem Jl: vévé azt el, hanem ezt mondá néldek : y A ti atyátoknak ISTENe adta néktek a’ pénzt a’ ti dákjaitokba. (27) Ezután pe- 2 ^ dig igen nyájjafon fogadá őket Jófef, és Sí. Mint illetödtek ők azon meg? -az p 22. Meg-értéké ofztán e’ gabonával? 23. Ki nélkül nem akarának azok el-menni ? r 0 K se 24. Miért akarták Benjámint el-vinni magokkal? ’ 29. Mire volt leg-elföben gondjok hogy oda ér- íüíi: tek? 26. Mit monda nékiek a’ Jófef’ gondvifelöje ? itía' 2 7 - Mint látta ofztán akkor olcet Jófef? tané midőn 1 Mór. 42:35.V. 1 Mór. 43: 2. ». 3., és köv. v. %• v. 19 . v. 23 . v. •7i 23. v. go XIX. Hijlória. midőn ö közöttük a’ maga teftvér attyafiát Benjámint meg-látta volna, monda nékie: ( 2 8) Az ISTEN légyen kegyelmes tené- so. v. ked fzerelrües fiam. (29) Azonban pedig, úgy-annyira meg-indúla az ö fzíve az ö öttféhez, hogy magát a’ líráitól meg nem tartóztathatná; bé-méne azért az ö ágyasai, v. házába, hogy ott fírna. (30) Ez alatt az étkek el-kéízülvén Jófef a’ maga attyafiait s3-v. az afztallioz ülteté, (31) még pedig kit- kit az ö fziiletéfének rendi fzerént, á mellyen azok magokban igen áímélkod- 35.v. nak vala. (32) A’ vendégek pedig ez afztalnál külön - külön ülének ; mivel az Egyiptombéliek a’ Sidókkal együtt enni utálatos dolognak tartják vala. (3 3) Mindazonáltal, Jófef a’ maga étkéből az ö attyafiainak réfzt ád vala; de Benjáminnak ötfzerte többet ád vala mint a’ többeknek. (35) Ölly hofzfzafon ülének pedig az afztalnál, hogy nem tíák jól-lakának, ha- 28- Mit monda Jófef Benjáminnak ? 29. Meg-indúlaé Jófef Benjámint látván? 30. Mire méltóztatá ekkor jófef a’ maga attya- fiait ? 31. Mitfoda rendel ültek ezek. az afzta! mellett? 32. Kik voltak még máfok ez afztalnál? 33. Ki ofztogatta tányérokon a’ Jákob’ fiainak az étkeket ? 34.. Hány réfzt adott egyfzer-egyfzer Benjáminnak ? 3 3. Meddig mulatának a’ vendégek az afztalnál ? » nem ld; iti| F- esi í* •jf ők; ttjá ü§- m nél tk iivá. rí e: Mii ilaz mk )eb el? iák,: rái Imái il? IBS jííjie iiffii- ff A Jófef híttyainak^ctz éhfégne\ idején, ’s. a. t. 81 nem mindnyáján meg-is ittafodanak, ( 3 6) w.-s.* és így más napra viradván jó kedvel idején reggel útnak indúlának. 3 6. Alikor indúlának ofztán a’ Jófef 5 attyafiai útnak ? Hafznos Tudományok. I. Az IJien minden dolgokat el-lát elére, minek - ilótte azok meg-lennének. A’ Jófef’ báttyai meg hajolának ö előtte; és ezt az Itten már ez előtt egy-nehány efzten- dokkéi álmában meg. jelentette vala nékie. II. A' Lelkiefméret el-alnfzik ugyan egy darabig , de annak idejében ifmét fel -ferkentetik. Alidon a 5 Jófef 5 báttyai vefzedelemben forgá- nak, az öttfökön tett gonofzfágokról meg- emlekezének. III. Lég - jobb kófzóntés az , midón egy- máfnak tifsta fzivb'ó! jót kívánunk. így köfzönté Jófef Benjámint, midőn néki eképpen fzólla: Az Itten légyen kegyelmes teneked fzerelmes fiam. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Jófef Benjámint látván fél - felé fordúla; Álért a 5 fzeretet miá fzíve meg-indúla. Az öröm az egekbe lelkünket el-hattya, Alidon fzemünk a 5 Khriltuít fzemtül - fzembe láttya. DEÁKUL. Quum natu minimum fratrem, Iofephe , vi- deres, Flagrabat calido pectus amore tuum. F Te 82 XX. Hifiória. Te quoque, pace tua, compello nomine fra- tris, De facie nondum cognite, CHRISTE, mihi. Eheu ! quam. laetus, quam terque quater- que beatus Cernere te IESVM quando licebit, erő! j XX. HISTÓRIA. f MELLYBEN ELŐ - ADATIK, MIKÉNT [ ESMÉRTETÉ-MEG MAGÁT JÓSEF j A’ MAGA BÁTTYA 1 VAL. J iMóf. XLIIII, XLV. Pséfz. i l Mőf. 44: 1 . v. jyjTdön a’ Jófef’ báttyai máfod ízben haza akarnának indúlni, (1) azt paran- tíolá Jófef a’ maga gondvifelöjének, hogy azoknak Tikjaikat meg-töltvén, mindé- niknek a’ pénzét az ö lakjának fzájába tegye : (2) a’ leg-kiffebbiknek Tikjába pedig a’ gabonának árán kívül, az ö maga ezüft poharát-is belé-helyhezteffe; ( 3 ) és ezt a’ gondvifelö az előtt való eftve hogy el-indúlának ezen módon meg-tfelekedte. ti Világosító Kérdéfeh^. ( 1. Mit tétete Jófef a’ maga bányainak Tikjaik- ! ba ? ( í 2. Mit különöfön a’ Benjáminéba ? 1 5. Mikor tfelekedte ezt a’ Jófef’ gondvifelöje? I (4) Mi- Miként efinérteté-meg Jófef magát ’s. a. t. 83 K ® (4) Mikor azért ezek más nap reggel a’ . városból ki-mentenek volna, és még nem ■ mefzfze volnának, parantfolá Jóiét’ az ö háza’ gondvifelöjének, hogy azoknak utánnok menne. (y) Ez őket el-érvén, t!t monda nékiek: Miért hogy a’ jó helyébe gonofzízal fizettetek, el-lopván az ezüffc l, poharat mellybői az én Uram Jófef ifzik? ■ (6) Amazok pedig tudván a’ magok ár- tatlanfágát, mindjárt eképpen fzóllának : iÓSEj Valakinél a’pohár meg-találtatik, meghaljon az; annakfelette mi-is fzolgai lé- fzünk a’ mi Urunknak Jófefnek. (7) , A’ gondvifelö azért mindeniknek ’fákját rendre kerefvén, meg-találá a’ pohárt a’ CI ^‘ Benjámin’ ’fákjában. (8) Ezek pedig nya- ■ P® valyáfok nem tudák miként volna e’ dobj 1 lóg, és ruháikat meg-hafogatván, vifzíza *■ térének a’ városba. (9) Es midőn Jófef yj® elébe állottak, és ö előtte a’ földre artzal ijaba: le-borúltanak volna, monda nékiek Jófef: Mi dolog ez a’ mit tfelekedtetek ? avagy nem tudjátoké, hogy az illyen ember fa t mint én vagyok, meg-tudhatja a’ mit meg eleket idrfáí 4. Mit parantfola Jófef, hogy ezek el-indúlának? 5. Mivel vádolá az őket ? 6. Mivel eröílícék azok ártatlanfágokat? 7. Hol találtaték-meg a’ pohár? 2. Mit tfelekedének azért a’ Jófef’ attyaf.ai? g, Mit fzólla nékiek Jófef? G)1 F 2r l Már. 4+: 3 v. 4. V. 5. r. S. v. 9. V. 12. V. 14* V. 15. V. kell i Mór. 44: *6.V. 17. V. 31. v. 33. v. f I,V. 1 Mór. 45 - I. v. a. v. 84 XX. Hijloria. kell tudni ? (.10) Melly fzavaira jófefnek az ö báttyai femmit fém mondhatának hanem Júda fzólla mindnyájoknak képében illyeténképpen: Az ISTEN módot talált a’ te fzolgaidnak bűnöknek büntetéfében; ímé mind mi, mind az, a’ kinek kezében a’ pohár találtatott az én Uramnak fzolgai vagyunk. (11) Jófef pedig monda: Távol légyen az én tőlem ! a’ kinek kezében a’ pohár találtatott, a’ légyen az én Szolgám ; ti pedig mennyetek-el békeíféggel a’ ti atyátokhoz. (12) Jófefnek e’ mon- dáfán felette igen meg-rémüle Júda, minden .attyafiainál inkább; mivel ö lettvala Benjáminért az ö attyánál kezes. (13) Meílyre nézve igen nagy töredelmeíféggel kéréjófefet, hogy Benjámin helyett ötét tartaná-meg maga fzolgájának: (14) mert külömben, ha a’ gyermek nélkül menén- denek haza, az ö attyoknak véuíégét nagy keferűféggel fogják ök juttatni a’ kopor- fóba. C 1 0 Midőn pedig Jólef ezeket hallaná, már magát tovább nem tartóz- tathatá, hanem kiáltván hogy minden ember ki-menne, zokogó ajakakkal így fzól- 10. Miképpen menték ezek magokat ? xi. Reá-hagytaé azt Jófef? 12 . Kitfoda rettene-meg ezen leg-inkább? 13. Mire kéré azért ö Jófefet? 14. Mitfoda okkal indítá ö erre -Jófefet ? 15. Mitfoda változás leve Jófefben ezekre? la: í 1 2 1 1 Miként efmérteté-meg Jófcf magát. V. a. t. 8> •fe la: (16) En vagyok a’ Jófef a’ ti atyátokat fia; élé még az én atyám ? (17) Az ö at- pfe tyafiai ezt hallván úgy el-rettenének ö t előtte, hogy néki erre egy fzót feni fzoll- ife hátának, (i 8) Jófef pedig magához őket ‘Ztt; közelebb fzóllítván, monda nékiek: Ne fe bánkódjatok azon, hogy engemet el-ad- E tatok, mert a’ ti meg-maradáftokért kül- ibeiii dött-el az ISTEN engemet ti előttetek, nfc (19) Monda továbbá nékiek : Még öt §•: efztendö vagyon hátra az éhfégnek idejé- n:.: bői; mellyhez képeit fietféggel haza men- a,n vén, az én atyámmal együtt kéfedelem ettv. nélkül jöjjetek-le ifmét Egyiptomba. (20) (r Mondjátok - meg az én atyámnak, hogy lege a’ Gófen’ földén fog lakni, és énnékem ö tt ö: reá, és minden hozzá-tartozóira igen nagy pm: gondom léfzen. (21) Ezután pedig jófef mer: a’ Benjámin’ nyakára elvén mind ketten fok ideig lírának. (22) Meg-ajándékozá köp továbbá jófef mindenik attyafiát egy-cgy ez-; öltöző ruhával; (23) Benjáminnak pedig lent gfk > kább? át? 1 6 . Mitfoda fzókkal jelenté-meg hogy ü volna a’ Jófef ? 17. Mit mondának az ü báttyai arra? 18. Miképpen vígafztalá őket Jófef? 19. Mit tanátfola nékiek a’ drágafágra nézve? 20. Hová akará Jófef a’ maga attyát ízállítani? 21. Miként vála ö el Benjámintól ? 22. Mivel ajándékozá-meg Jófef a’ maga báttyait? 23. Hát Benjáminnak mit ada? F 3 1 Mór. 4í: 3. V 4. v. 5 . v. 6. v. 9. V. 10. V. 11. f. 14- V- 22. V, ada i Mór. 4V23.V. 24- V. 25. v. 16 . Ve 27 . v. 28 V. i Mól. 46: 1. v 16, 27.V 86 XX. Hijléria. ada három fzáz ezüft pénzt, és öt rendbéli öltöző ruhát. (24) De az ö öreg attyáról fém felejtkezék-el, hanem armak- is kiilde tíz fzamárokat Egyiptomi fzép- féggel meg-terhelve, és ugyan tíz nyöílén fzamárokat gabonával, kenyérrel, és egyéb éléífel meg-rakva. C 2 0 Végtére pedig útnak botíatván őket, erre ínté, hogy az úton egybe ne vefznének. (26) El-mené- nek annakokáért ezek, és haza érvén mondának az ö öreg attyoknak : jófef a’ te fiad még él, és uralkodik egéfz Egyiptom 5 földén. (27) Jákob pedig nem hi- heté ezt mind addig, míg-nem látta volna a 5 fzekereket, mellyeket Jófef ö érette küldött vala. (28) Ez után meg-éledeaz ö lelke, és monda : Elég nékem, hogy még Jófef az én fiam él; el-mégyek, és meg-látom ötét minekelötte meg-halnék. (29) Le-méne annakokáért Jákob Egyip- . tómba egéfz Háza-népével együtt, (30) mellyhetven lelkekböl állott. (31) Midőn pedig Jófef eleibe ment volna nékie, mon- 2<. Mit kiüde ex ö öreg attyának? 23. Mire inté utoljára a’ maga attyafiait ? 2 6 . Alitfoda új hírt vittek ők az ö attyoknak ? 27. El - hitteé azt mindjárt Jákob ? 28- Mit monda ofztán akkor? 29. Kik mentek-le Jákobbal Egyiptomba? 30. Hány fzerhélyekböl állott az ? 31. Mit monda Jákob Jófefnek midőn ötét el. főben meg-látta ? da: tts i ör; BE;. i£ Ifit iff: :pt íojt: •ffi: íp. ifit: tía; ■ ere ede k á, iá Ef ,(i I; :,e: í? ;cfc a! C Miként efmérteté-msg Jófef magát. ”s. a. t. 87 da : Immár örömei!; meg-halok, mivelhogy láttalak tégedet hogy mégélfz. (32) Meg-hallván Farad hogy Jákob el-érke- zett, parantfolá Jófefnek, hogy az öattyá- nak és attyafiainak, az Orfzágnak leg-jobb rélzen adna lakozáíra való helyet. (33) Meg-tfelekedte ezt Jófef, és fzállítá őket a’ Gólén’földére, (34) az hol a’ drágafágnak idején táplálja vala az ö attyát és annak egéfz Háza-népét. (3O Nem álla pedig Jófef bofzfzút foha az ö attyafiain, hanem így fzólla nékiek : Ti gondoltatok vala én ellenem gonofzt, de az ISTEN gondolta azt jóra fordítani. 32. Mit parantibla akkor Faraó Jófefnek ? 33. Hová fzállítá azért őket Jófef? 34. Mint volt ott nékiek dolgok a’ drágafágnak idején ? 33. Bofzfzút-állotté Jófef azután az ö báttyain? Hafznos Tudományok. I. A’ ntel'ty bajt vagy kárt ’s. a. t. fzerez á bűnös májaknak a’ maga vétkezéj'ével , gyakran ö maga-is vifzont hafonló bajjal, karral V. a. t. búntettetik. Nagy keferiiféget, bajt, és fzorongattatáft okozónak Jófefnek az ö báttyai, midőn ötét a’ kútba vetették és el-adták: de ök-is hafonló bajban forgottak, és hafonló fzorongatta- tásban voltának, midőn Egyiptomban Jófef által egy darab ideig zaldatattak. II. Az IJien az ötét fclóknek al kózónféges tfapá* fokban-is gondjokat vifeli. F 4, Jdidöü 1 Móf. 4S: 30 .V I Mór. 47 = 6 . v ii. r. 12. v. I M6f. 50: 20.V. 88 XX. Hifiória. Midőn az éh rég mindenütt' kegyetlenkednék, a’ kegyes Jákob Háza-népével együtt, a’ Gófen’ földén bövfégefen tápláltaték.' III. Az ijienteleneknek lég - gonofzabb gondolatit és tfelekedeteit-is jóra tudja az Iften fordítani. Ezt monda Jófef a’ maga báttyainak: Ti gondoltatok vala én ellenem gonofzt, de az Ilién gondolta azt jóra fordítani. KEGYES ELMELKEDESEK. Egy atyát alig tártnak ím’ tizen-két fiák, Noha azok mindnyájan már meg-lett férfiak : Holott gyakran meg-elik ellenben, magzatot Hogy egyetlen-egy atya táplál kétfzer hatot. Jófefnek mind örökké meg-marad a’ neve, Hogy az attya’ házának táplálója leve. Melly boldog lennék én-is ha gyámolíthatnára El-vénhedt fzüléimet, és meg-újíthatnám! DEÁKUL. Vix poíTunt nati bis fex nutrire parentem, Qyum totidem natos vei páter vnus alat. Soli Iofepho licult íic efle beato, Fratribus vt cundtis cum patre ferret opera. O me felicem! íimili ratione parentes Grandaeuos potero fi recreare meos. XXI. Hí- ) O c 89 XXI. HISTÓRIA AZ EGYIPTOMI SZOLGÁLATRÓL 2 Móf. I, és II. Bjfz. i (i) A ’ Jófef’ halála után, az Izrael’ fiai l\ Egyiptomban felette igen meg- fzaporodván, (2) tarta a’ Király tőle, hogy had támadván, a’ Sidók magokat né-talám az ö ellenfégeihez adnák. (3) Hogy azért e’ ne lenne, az Egyiptombéliek az Izrael’ fiait álnokfággal akarák el-nyomni és kiirtani. (4) Erre nézve a’ Király ö vélek új várafokat építtete, hogy a’ népet fzol- gálattal terhelné, (f) Rendeltettek ö elle- 5 nek fattzoltató Tiízttartók-is, a’ kik ö vélek minden kéméllés és irgalmaikig nélkül bánnának. ( 6 ) De ezzel nem fokra mehettenek az Egyiptombéliek : mert mennél inkább fanyargatják vala őket, : annál inkább fokafodának. (7) Ez után Világosító Kérdófel «. 1 I. Mint lett az Izrael' fiainak Egyiptomban a’ JófeP halála után dolgok? 2 . Mitől tarta azért a’ Király? 3. Mit végezének ez ellen az Egyiptombéliek? 4. Mivel fanyargatá a’ Király a’ népet? 3. Rendeltetteké tifztek, a’ kik ö reájuk vigyáznának ? 6. El-nyomattaké a’ Sidok ezek által? 7. Mit parantfola a' Király a’ bábáknak ? SÍ F í azt 2 Móf. l: 6, 7.V. 12. V. 15 . V. 90 XXI. Hifrériá. ^Mőr. azt parantfolá a’Király a’bábáknak, hogy 11 ' v ’ a’ Sidóknak minden fiú gyermekeiket meg-öllyék, mihelyt azok e’ világra léfz- 17. v. nek. (8) De mivel a’ bábák félék az ISTEN t, elevenen meg-tartják vala a’ 18 . v. gyermekeket. (9) A’ Király előtt pedig ez eránt azzal menték magokat, hogy a’ 19 v - Sidó afzfzonyi-állatok eröíTek és vaftagok lévén, minekelötte a’ bába hozzájok men- a®. v. ne, már annakelötte fzülnének. (10) Mivel azért ezek által Faraó fzándékában nem bóldogúlhata, annakutánna minden ö népének meg-parantfolá, hogy minden Sidó fiú gyermekeket mihelyt ízületnek 2 5! v'!' 2 ’ a ’ folyó-vízbe veflenek. (11) Egykor pedig történék, hogy a’ Faraó’ leánya, meg akarván feredni, az ö fzolgálóival együtt a’ folyó-vízre alá menne. (12) Midőn azért a’ víz’ partján fétálna, látá hogy egy enyvvel és fenyő viafzfzal meg-öntetett gyékényből tfinált ládátska, a’ fás között, a’ víz’ tetején lebegne. (13) Bé-küldvén 6 - v - annakokáért egyet az ö fzolgálói közzül, ki-hozatá azt, és midőn a’ ládátskát fel- 8. Engedelmeskedteké nékie a’ bábák ? 9. Mivel mentették magokat a’ Király előtt? 10. Mitfoda parantfolatot ada-ki a’ Király má- fodfzor a’ fzületendö kifdedek eránt? 11. Mit tfelekedék történetből a’ Faraó’ leánya? 12. Mit láta hogy a’ vízen lebegne? 13. Mi vala abban a’ ládátskában ? nyitotta Az Egyiptomi Szolgálatról. 9i i nyitotta volna, látá hogy abban egy fzép ? kis ííránkozó gyermeketske vagyon. (14) 5 ^ ó v 1 ; 1 ® Ennek az annya Sidó afzfzonyi-állat vala, a’ ki ezt a’ maga házában három hónapig rejtegette vala; de mikor tovább már nem 2. v. ^ titkolhatná, el-vetéazt a’folyó-víznek partján a’ fáfasba, hogy a’ Király’ parant- 3. v. falatjára meg ne öletnék. (iy) Midőn 7, s, ^ azért e’ gyermeket a’ Faraó’ leánya meg- 5. v. találta vólna, hívata a’ Sidó afzfzonyi-álla- tok közzül egy dajkát, a’ ki azt a’ gyer- ffi - meket fzoptatná és fel-tartaná; és ez, éppen annak a’tulajdon annya vala. (16) I0 - v - E’ gyermek pedig egy kevéífé fel-neveked- vén, vivé azt a’ dajka a’ Királynak leányá- > 11 hoz, a’ ki azt maga fiává fogadá, és Mó- fefnek nevezé. (17) De Mófes az Udvari : életben nem gyönyörködvén, minekután- ésíöv.v. nanagygyá lett vólna, az ö attyafiait gya- imóci: korta meg-látogatta. (1 8) Történt pedig ^ ‘ÓK egy illyen alkalmatoflfággal, hogy látna ® egy Sidó férjfiat az ö attyafiai közzül ® valamelly Egyiptomi embertől verettetni; át- a’ mellyen Mófes úgy meg-haragvék, hogy v - • lv 14. Miképpen efett ez a’ dolog? ív Kivel tartatá-fel a’ Faraó’ leánya e’ gyermeki' _ két ? * 16. Kinek nevezé azt? 17. Mint tettzék Mófefnek a’ Király’ Udvarában való lakás ? i8- Kit öle-meg Mófes ? jíitöt az $2 XXI. Hiflórta. az Egyiptombéli embert azonnal meg-ölé. S ! M 6 v a: Ci 9 ) E’ miá ofztán el-futa Mófes Fáraótól, és bújdofékjethróhoz a’ Midiániták’ Papjá- hoz, (20) a’ ki a’ maga juharnak gondját 2 2i.°v. 2: Mófefre bízá, és az ö leányát Tziporát nékie lélefégül adá. 19. Hová bújdofék ö e’ miatt? ao. Mint volt ott néki állapotja? Hafznos Tudományod I. Az emberek a’ jótéteményről igen hamar el-fe- lejtkeznek. Mutafd-meg ezt nékem ebből az hifié- riábil. Az Egyiptombéliek nem emlékezének-meg már többé róla, melly nagy jót tett ö vélek Jófef, a’ drágaságnak idején. II. Inkább kell az IJiennek engedelmeskedni , mini az embereknek. MufaJ'd-meg ezt nékem példával. Az Egyiptomi bábák félvén az Iftent, nem 1 ölék-meg a’ Király’ parantfolatjára a’ Sidók- nak kifdedeiket. III. A’ kit az Ifién e’ világon nagygyá akar tenni , azt minden vefzedelmek ellen tfudáUatofan meg-órizi. Honnan mutatod ezt meg? Mivel az Izrael’ fiait Mófes által akará az Ifién Egyiptomból ki-hozni , annakokáért ötét minden vefzedelmek ellen tfudáUatofan meg-tartá. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Alidon Mófes téteték a’ Nílus’ vizére, Kivált míg a’ Faraó’ leánya’ kezére Nem juta, vallyon kinek jőve az efzére, Hogy még valaha lenne a’ népnek vezére ? A’ 9 3 Az Egyiptomi Szolgálatról. A’ mi fzegény gyermekink között-is lehetnek, Az Oskola’ porában fokán heverhetnek, A’ kik idő-jártával még nagyra mehetnek, Ki tudja, az ISTENtöl fel-emeltethetnek. DEÁKUL. Niliacis Mofes infantulus innatat vndis, Cui querulis lacrimis óra íinufque madent. Qijís tibi fatidicus tunc praedixiflet arufpex^ Dux populi quondam quod fórét ille fűi ? Forfan & in noftro pueri funtpaupere coetu, Quos olim in mundo fplendida fata ma- nent. XXII. HISTÓRIA A’ FARAÓ’ SZÍVÉNEK MEG- KEMÉNYEDÉSÉRÖL. 2 Móf. Ui-dit Réfztol fogva d iKl-dil^ RJfzig. f (i) M Ofes az ö ipának Jethrónak ju- i-T JL hait az Hóreb hegyén őrizvén, (a) láta egy tfipke-bokrot, melly ég vala, de meg nem eméfztetik vala. (3) E’ tfipke- bokorban vala a’ felféges ISTEN, a’ ki meg-fzóllítván Mófeft, monda nékie : (4) Meg-láttam az én népemnek Egyip- Világosi'tó Kérdéfel^ 1. Hol örizé Mófes a’ juhokat ? 2. Mitfoda tfudát láta ottan ? 5. Ki vala abban az égő tfipke-bokorban? 4. Mit monda abból az lilén Mófefnek? tómban 2 Mőf. 3: 8. v. 10 . v. 2 Mór. 4: 1 . v. 3 - v. 3. v. 4. v. 6. v. 7. V. 94 XXII. Hijlúria. tómban való nyomorúfágát, és azért le-fzál- lottam, hogy őket onnan ki-hozván, más földre, még pedig tejjel mézzel folyó földre vigyem. (>) Egyfzerfmind pedigparantfo- lá az ISTEN Mófefnek, hogy ö a’ népnek vezére lenne, és e’ dolgot mind Faraónak, mind az Izrael fiainak ezentúl hírré tégye. (< 5 ) De Mófefnek ehez lémrni kedve nem lévén, magát fok ideig vonogatta, és a’ többek között magát ezzel mentette , hogy a’ nép nem fogná hinni, hogy ö az IS- TENtöl kiildettetett volna. (71 Az ISTEN pedig meg-állván a’ mellett a’ mit elébb mondott vala, Mófefnek három rendbéli tfuda - tételekre tehetféget ada. (g) Tudni-illik elöfzör: hogy ö a’ maga páíztori vefzfzejét el-vetvén, a’ mindjárt kígyóvá változnék ; a’ farkát vifzont annak meg-fogván, ifmét páfztori bottá lenne. (9) A’ máfodik tfuda-tétel, a’ mellyre az ISTEN Mófefnek tehetféget ada ez : hogy, ha ö, a’ maga kezét kebelébe tenné és ki-vonná, poklos lenne mint az hó ; de ha vifzont azon kezét kebelébe botfátaná és ki-vonná, ifmét 5. Mit parantfola egyfzerfmind Mófefnek? 6. Mivei mentette magát Mófes ? 7. Mivel eröífíté az Iften ötét ? 8. Mellyik volt az elfő tfuda ? 9. Meflyik a’ máfodik? tifzta A' Faraá’ fztvéneh^ meg-heményed. V. a.t. 9? & tiízta és egéfzféges fogna lenni. (10) Az harmadik pedig ez: hogy, ha ö a 5 folyó- vízből vizet merítvén, azt a’ ízárazra kint önténdi, mindeneknek láttára vérré fogna •pi az a’víz változni. (11) Ezeknek felette, ® mellé adá az ISTEN Mófefnek Aront az ö Rt attyafiát, hogy az ö hellyette fzóllana, és íh néki mint-egy fzája lenne ; mivel Áron tt igen ékefen-fzólló ember vala. (íz) El- k menvén azért, meg-jelenték elöfzör e’ 32 - dolgot az Izrael’ fiainak, (A 3 ) a ’ kik lát- Az; ván a’ tfudákat mindjárt hívének ö nékiek. a’: (14) Annakutánna pedig Faraó Király k; eleibe menvén, mondának ö néki : (iy) Ezt mondja az Izraelnek URa ISTENe, 1 ír. botfáfd el az én népemet. (16') A’ melly- iind re Faraó ezt feleié: Kitfoda az UR, hogy mi; engedjek az ö befzédének, és el-botfáf- i k fám az Izraelt ? Az Urat nem elmérem, ítél az Izraelt lém botfátom-el. (17) Ez után tó hívatván Faraó a’ pallérokat, meg-páránkét: tfolá nékiek, hogy ezután a’ Sidóknak sk polyvát ne adjanak a’ tégla tfináláshoz, 1 k 10. Mellyik az harmadik ? , i£ 11. Kit ada az Iften Mófes mellé tárfái ? 12. Hol jelenték elöfzör a’ dolgot? .(.jj; 13. Hivéneké azok nékiek? 14. Hová mentek azután ? 1?. Mit mondának Fáraónak? 16. Mit felele arra Faraó? 17. Mit parantfola ezután Faraó a’ nép’ pallérinak ? t i rninted- a M 6 r. 4 9 . V. 14- V. i 3- V. 2 Mór. is: 29.v. 2 Mof. 7: 22. V. a Mór 8: IS. v. 19. V. 2 Móf. 9: 11. v. 2 Móf 8: 8. v. 2 Móf-9: 27. v. 28. V. 2 Móf.8: I *. v. 32. V. 2 Móf. 9: 3 S. v. ben. (3 3) E’ tfapáfokat végezé az öldöklő Angyal, a’ ki éjfélkor által-menvén egéfz Egyiptomnak földén, meg-öle minden elfő fzülöttet, Faradnak elfő lzülöttétöl fogva a’ barmoknak elfő fajzáfokig. (34) Ez elö-fzámláltatott tfudálatos munkák közzül az Egyiptomi varáflók-is majmoz- tak ugyan némellyeket az ö varáíláfok által ; (3 0 de azt nem mivelheték, hogy tetveket hoznának-ki a’ porból, hanem kénteleníttetének meg-vallani, hogy ez ISTENI hatalom volna. (3 6 ) Sőt a’ fekélyek által magok-is úgy meg-veretének ezek a’ böltfek , hogy Mófes előtt nem állhatnának. (37) Midőn e’ tfapáfok közzül valamellyik uralkodott, akkor ígérte ugyan Faraó, hogy a’ népet el-botfátja, tfak-hogy Mófes és Áron kérnék az IS- TENt hogy róla az oífort forditfa-el; (38) de mihelyt a’ tfapás meg-fzünt, ígéretéről el-felejtkezvén fzívét ifmét mindenkor meg-keményíté. (39) Végtére azt mondá Faraó Mófefnek, hogy több- 33. Mit tfelekedett az öldöklő Angyal? 34. Követhettéké az Egyiptomi varaitok min- denben Mófeft ? 33. Hozhattaké azok tetveket ki a’ földből? 36. Mint járának a’ varállók a’ fekélyekkel? 37. Mint vifelte magát Faraó e' tfapáfok alatt? 38 . De meg - állottáé fogadáfát? 39. Miképpen bútfúzék-el Faraó végtére Máiéitól ? £zör I % nis tiö (ií mfc k W- ífe rettE tí E ii ott; az! Év ot,z .éto VÉ ? vicc il! Be A? Farad fdvéne\ meg-\emmyed. V. a. t. 99 fzör fzemei eleibe ne menjen; mert máf- ként meg-kell nékie halni. (40) Mind 2 Mór* ezeket a’ tfuda-dolgokat azért tfelekedte 16 ‘ v ‘ az ISTEN Egyiptomban, hogy hirdettek, fék az ö nagy neve az egéfz földön. 40. Mi végre tfelekedte az Iften e’ tfuda-dolgo- kat Egyiptomban ? Hafznos Tudományok^ I. Midón a’ Méltóságok az 0 alattok-lévök'ón felettébb kegyetlenkednek , az IJien azoknak■ nyomo- rúfágát meg - tekinti. Meg-tapafztolta ennek igazfágát Faraó ; mert midőn az Izrael’ fiait rend-kivid fanyargatta volna az Ilten ofztán eképpen fzólla: Megláttam az én népemnek nyomorúfágát. II. Az ördög nem mindenható ; hanem tfak addig mehet a’ meddig az IJien crefzti. Tapafztolták ezt az Egyiptomi varáflók, a' kik az ördög’ fegedelme által tetveket fém » fzerezhettenek. III. Nem okai annak az Ijlennek h'úféges fzolgai , hogy fok emberek meg - keményednek a’ bűnben. Mófes és Áron, az Iltennek parantfolatja fze- réht fok jeleket és tfudákat tettenek, Faraó mindazonáltal ugyan-tfak meg-kemé- nyedve maradott. ^ KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. ma Kilentz tfapás Faraón gyiimöltstelen vala Míg-nem az elfő fziilött fia-is meg-hala jatt Ütöttek úgy mondhatom azok Faradra, A’ kiket tfak a 1 kemény kínzás hozhat jóra. í G 2 Rút IOO 2 Mór. JI: l.v. 4 . XXIII. Hijlória. Rút az ! a’ fzüléimnek én önként engedek, Eképpen véréit, főt tfak feddéft fém fzenyvedek. DEÁKUL. Non potuere nouem Pharaonem flectere plagae, _ Dum natu maior filius ipfe perit. Eiufdem pueri mihi furfuris efle videntur, Verbera quos parifer non niíi dura mo- uent. Abílt ! fponte mea faciara mandata paren- tura. Et íic verberibus non locus vllus érit. XXIII. HISTÓRIA. MELLYBEN ELŐ-ADATIK MIKENT HOZTA-KI MÓSES AZ IZRAEL’ FIAIT EGYIPTOMBÓL. 2 Móf. XI-r/í’4 Ejfztól fogva d fOf-dihlg. (1) \/TIdőn már kilentzedikfzer kémé- m nyítné-meg Farad a’ maga fzívét, (2) a’ tizedik tfapáft-is meg-izené az ISTEN néki, a’ melly leg-utólío vala. (3) E’ Világosító Kérdéfe 1. Hány ízben ketnényítette-meg Faraó a’ ma* ' ga fzívét? 2. Miről tudófítá az lilén ötét a’ kilentzedik meg-keményedéfekor ? 3. Mi volt a’ tizedik tfapás? pedig Miként hozta-hj Mófes az Izrael'fiait. ’ s.a.t . ioi pedig abból álla, hogy az öldöklő Angyal - a’ következendő éjtfzakán éjfélkor, az egéfz Egyiptom’ földén által - menendő, és minden elfő fzülöttet meg-ölendö vala. ií£ p (4) De míg e’ lett volna arra inté az ISTEN Mófes által az Izrael’ fiait, hogy az Egyiptombéliektöl, mindenféle ezülí és iá arany edényeket költíon fel-fzedvén, azo- he kát magokkal vinnék-el. (fö Arról-is ada az ISTEN világos parantfolatot nékiek, P E miképpen egyék-meg az utólfó vatforát Egyiptomban. (6) Tudni-illik, minden ict Házi-gazdának a’ maga Háza-népével együtt, egy egéfz bárányt kelle a’ maga ^ házában, e’ leg-utólfó vatforán fűlve meg- jjj, enni, és abból femmit fém vala fzabad más napra meg-tartani. (7) Meg-paran- [íE tfolta az ISTEN továbbá azt-is, hogy, mikor e’ vatforát evéndik, az ö derekai- ; kát fel-övedezzék, faraik lábaikon légye- ■h nek, páltzáikat kezeikbe vegyék, és az evéffel fieífenek, mint a’ kiknek fieto útjok fix vagyon. (8) A’ meg-öletett báránynak fix vérével pedig hintfék-meg az ö ajtajiknak a (l '' 4. Mit tanátfoltata azonban az Iften az Izraelitáknak ? Miről ada még ezen kívül az Iften nékiek ® !: világos parantfolatot? 6. Mit kelle minden Házi-gazdának ölni ? 7. Mitfodás öltözetben kellett enni a’ Páfchát? 8. Mit kellett a’ báránynak vérével tíélekedni? G 3 felfö a Mól’, u: S. v. fi. v. 2. r. 2 Mór. ia: 1, ésfcüv.v. 3. V. 10. v. 11. V* 2Z, V. 102 XXIII. Hijlória. is^^v. felfö küfzöbét és a’ két mellyékét; (9) hogy e’ vérről az Izraelitáknak házait az UR meg-eimérvén, el-menjen az ö ajtajik *9. v. előtt, és a’ pufztítót bé ne botfaíTa. (10) Éjfélkor azért ki-menvén az öldöklő Angyal, (rí) meg-öle minden elfő í'zülöttet Egyiptomban, Faradnak elfő fzülöttétöl fogva, lei az ö izékében ül vala, a’ töm- lötzben való fogolynak elfő fzülöttéig, és a' barmoknak minden elfő fajzáfáig. 30. v. (12) Ekkor támada nagy kiáltás az egéfz Egyiptomban, mert egy ház fém vala 31. v. mellyben halott nem volt volna. (13) Maga Faraó-is azon az éjtfzakán fel-kele, és Mófeft Áronnal együtt hívatván monda nékiek: (14)Keljetek-fel, és mennyetek- ki az én népem közzül, és mindent a’ mitek vagyon vigyetek-el magatokkal. í 3. v. 0 0 Sőt az Egyiptombéliek a’ reggelt fém várhaták, hanem kénfzerítik vala a’ népet, hogy íietféggel ki-mennének az ö iS,v - földökről, (1 6 ) és mindent valamit köl- 9. Mire való volt a’ küfzöbnek vérrel való meg- hintetéfe ? 10. Mikor kezdödék e’ nagy tfapás 1 xi. Miket öle-meg az öldöklő Angyal? 12. Mi támada az éjtfzaka Egyiptomban? 15. Mit tfelekedék akkor Faraó? 14. Mit monda Mófefnek és Áronnak? 15. Hát az Egyiptombéliek mit tfelekedének? 16. Vifzfza kértéké tölök a’ költfón nékiek adott egyet -máit? tfön Miként hozta-lfi Mófes az Izrael ’ fiait. ’ s.a.t . 103 tíon adtak volt az Izrael’ népének oda en- gedék nékiek: (17) Valának pedig az Izrael’ fiai hat-ízáz ezeren a’ gyermekeken kívül. (18) Ennek az Egyiptomból való ki-jövetelnek emlékezetére kellett ezután a’ Sidóknak , minden eíztendöben az Húfvétnek innepét fzentelniek. (19) Az Izraeliták pedig még alig érének vala ki az határból, a’ midőn már Faraó megbánd hogy a’ népet el-botfátá; (20) és azért minden vitézlö íéregit maga mellé vévén utánnok mene nékiek. (21) De az URnak Angyala, a’ felhőnek ofzlopá- val, az Egyiptombélieknek és az Izraelnek tábora közzé álla, hogy azok egy-máshoz ne közelíthetnének. (22) Végre pedig a’ veres tengerhez érvén az Izraeliták, (23) fel-emelé Mófes az ö kezét a’ botjával a’ tengerre, (24) és ketté váltak a’ vizek, és a’ tenger mint valamelly kö-fal úgy áll vala két lelöl, jobb és bal kézre, úgy-hogy az Izrael’ fiai bé-menvén a’ tengerbe, azon 17. Hány fzámos emberek voltak ekkor az Izraeliták' féregében? 18. JVIitfoda innepet fzenteltek azután a’ Sidók e’ ki-jövetelnek emlékezetére? 19. Mit bána-meg azután Faraó? 20. Mit tfelekedék annakokáért ? 21. Ki óltalmazá az Izraeliták’ táborát? 22. Hová érkezének végtére az Izraeliták? 23. Mit tfelekedék ott Mófes a’ maga bottyával? 24 - Mi leve abból? G 4 2 Móf. 12: 37.v. 42. V. 2 Móf. 14: S, í, 7, 8, V; és a’ köv 19. 20. t. '2 Móf. I4: 21. V. 22. V. fzáraz a Móf. 14: 23.V. 24- v. 25. V. 27. V. 28 V. 104 XXIII. WJlóriíi. fzáraz lábbal által-költözének. (2y) Ezt látván az Egyiptombéliek, nyomokban követék őket, és nem tudák hogy a’ tenger’ fenekén mennének. (26) Azonban pedig a’ tűznek és ködnek ofzlopából, az ÚR az Egyiptombélieknek táborára tpkéntvén, meg-rontá őket, és-el-vévé az ö fzekereik’ kerekeinek forgáfát, úgyhogy igen nehezen mehetnének. (27) Akkor kiáltának az Egyiptombéliek: FuíTunk-el az Izrael előtt; mert az UR hadakozik ö érettek. (28) Azonközben pedig fel-emelé Mófes az ö kezét a’ bot- tyával a’ tengerre, (29) és meg-téré a’ tenger az ö elébbeni állapotjára, (30) és így el-boríták a’ vizek Faraót a’ tengerbe minden ö feregeivel egybe, úgy-hogy tfak egy-is nem marada ö közzülök, a’ ki el nem meríttetett volna. 2$. Mire veték az Egyiptombéliek magokat? 26. Mit tfelekvék az lften a’ tűznek és felhőnek ofzlopából ? 27. Mit kiáltának akkor az Egyiptombéliek ? 28- Mit tfelekedék azonban Mófes a’ bottyával? 29. Mi következők arra ? 30. Mint leve Faraónak dolga? Hafznos Tudománya 4. I. Az Ijlen a’ leg.dúbófebb Királyoknak ftivá- két-is meg-tudja enyhíteni. Erre fokada-ki elföben Faraó, az ö nagy fel- fúvalkodfágában: Kitfoda az Ur ? De végtére Milánt hozta-hi Mófes az Izrael ’ fiait. V. a.t. IO f téré nagy meg-hunnyáfzkodáiTal így fzólia: Aíennyetek-el, és fzolgáljatok a’ ti Iften- teknek. II. Igaz példa-befzéd: Az ebül gyűlt marhához mnts az embernek fzerentféje. Az Egyiptombéliek a’ Sidóknak jutalom nélkül való' keferves munkáik által gazdagíták magokat: de végtére, midőn azok Egyiptomból ki-kültözének, vagy akartait vagy nem, meg - fizetének. III. Lég-jobb úti-társ az Ijleitnek Angyala. Tapafztolák ezt az Izraeliták, midőn Egyiptomból való ki-jövetelekkor az Urnák Angyala ö közzéjek és az Egyiptombéliek’ tábora közzé álla. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. Egyiptomban a’ melly háznak küfzöbére Volt hintettetve a’ Páíbha bárány’ vére Oda az öldöklő Angyal bé nem téré, Keferii pobárt az UR. arra nem mére. A’ kire a’ Khriftus’ vére hintettetett, Minden gonofz ellen az el - rejtettetett; Alidon e’ mi Páfchánk meg-öletettetett, Lelki ’s tefti halál el - töriiltettetett. DEÁKUL. Agni Pafchalis fuerat quae tindta cruore, Triftia defleuit funera nulla domus. Quo tua pro nobis ftillarunt vulnera IESV! Maior adhuc virtus fanguinis eífe fölét. Hoc ego fignabo, corpus animaraque cruore. z Sic mors, fic Satanas, non metuendus érit. G f XXIIII. Hl - z Mór. IC: 3 S.v. 2 Mór. 13: ai.v. BÖUfes, tO: 17.V. 1.0 6 XXIIII. Hiftória. XXIIII. HISTÓRIA. MELLYBEN MEG-BESZÉLTETIK, MI. KÉPBEN VITTE-BÉ AZ ISTEN AZ IZRAELITÁKAT A’ PUSZTÁN ÁLTAL A’ KANAÁN’ FÖLDÉBE. Móf. II, Ilii, és V-dil^ Könyv. (1) \ Z Izrael’ fiai a’ Kanaán’ földéig való bújdofásban negyven egéfz efz- tendöket töltöttek-el. (2) A’ pufztában való minden útazáfaikban maga az ISTEN együtt jár vala ö vélek. (3) Nappal felhőnek ofzlopában; (4) éjjel pedig tűznek ofzlopában mégyen vala ö elöttök. (5) Nappal a’ felhőnek ofzlopa, a’ napnak hévfége ellen bé-fedezte az Izraelitákat; (rí) éjjel pedig a’ tűznek ofzlopa meg- világofította az ö egéfz táborokat. (7) Világosító Kérdéfek. 1. Hány efztendöket töltöttek az Izraeliták a’ bújdofásban ? 2. Ki járt ö.vélek együtt? 3. Hol volt az Ilién nappal? 4. Hát éjtfzaka hol mutatta magát? 5. Mi hafzna volt a’ felhő’ ofzlopának? 6. Hát a’ tűznek ofzlopának ? 7. Mikor nyugottak az Izraeliták egy helyben? Midőn Miképpen vitte-be az Ijien az Izrael. V. a.t. 107 Midőn ez a’ felhő a’ fz. Hajlékra le-fzállott a Mér. és azon nyugodott, akkor az Izrael’ fiai-is 40 ‘ 3 " v ' - nyngovának és helyekből ki nem ménének : (8) midőn pedig a’fz. Hajlékról s6-v. k avagy a’ fátorról e’ felhő magofra feí-emel- ij kedett, akkor ök-is útnak indúlnak vala. (9) Az Izraelitáknak pedig minden ö úta- záfaikban, nem volt arra izükfégek, hogy vagy ételekről vagy italokról magok fzor- galmatoskodnának. (10) Mert minden ®m6g reggel ízállott - le bövféggel kenyér az ö : r fzámokra mei-nyböl, a’ mellynek Mán, b vagy Manna vala a’ neve. (11) Ez a’ 31. v. fe mennyei kenyér apró gömbölyeg vala, ' E mint a’ dara, vagy mint a’ kóriándrom- nak magva, fejér, és ollyan ízű mint a’ t mézes pogátfa. (12) De ha kinek kedve bö’**. (i tartotta, kéfziihetett ebből, külömb-kü- lömbféle ízű eledeleket a’ mint akarta. Üt O3) Lehetett ezt minden nap fzedni a’ u : mezőn, a’ napnak fel-költe előtt; de fzom- és köv -'' • baton egy fzem lem efett-le mennyből. 25 ’ v * (14) Ha pedig á népnek vízre volna izük- i 7 8. Mikor indúltak ifniét útnak? 9, Hol vettek az Izraeliták magoknak a’ pufztá. bán eledelt ? 10. Minek nevezték ök a’ mennyei eledelt? xi. Mitfodás volt a’ Manna ? 12. Lehetette abból külömb-külömbféle ízű eleik! deleket kéfzíteni ? 15. Mikor kellett a’ mannát fzedni? 14. Hol vettek magoknak italt? 1£: lege 4 Mór. 20: ii.v. Néhém. ?: 21. v. Efa. Cl: io. v. 4 Móf. 21: 5. v. 6, v, 4 Móf, 16; i» es kijv. v. 31. v. 4 Móf. 13: 34 .v. 4 móc 14: 4 * V. 108 XXIIll Hiflória. fége, nieg-üté Mófes a’ köfziklát az ö vefzfzejével, és mindjárt jőve-ki abból víz bövféggel. 00 Ruháikra fém kelle az Izraelitáknak egéfz negyven eíztendeig femmi gondjoknak lenni: mert az ö ruháik meg nem kopának, és az ö faraik meg nem avúlának. (16) De mindazonáltal az Izrael’ fiai a’ pufztában az ISTEN ellen ottan-ottan zúgolodtanak, és néki engedetlenek valának. (17) Néha a’ mannát nem akarák enni, és így fzóllának: Meg-utálta a’ mi lelkünk ez alávaló kenyeret; (18) a’ mellyért tüzes kígyókat bo- tfáta az ISTEN ö reájok. (19) Máífzor ifmét Kóré és az ö pártos tárfai támadá- nak Mófes ellen ; 0 °) de a’ föld meghaladván, el-nyelé őket elevenen. (21) Midőn a’ Kanaán’ földéről meg-tért Kémek befzéllenék, hogy ott Oriáfok laknának , (22) akkor az Izrael’ fiai zúgolód- li íi í fs & fl li 2 mi 2’ k íjI 6 at 19. Hogy ízerezhettek a’ pufztában magoknak ruhát ? lő. Miképpen vifelték mindazonáltal az Izraeliták magokat a’ pufztában az Iftenhez? 17. Mint betfüiték a’ mannát ? 18. Mível bünteté-meg ezért az Iften a’ népet? 39. Mit tfelekedék Kóré a’ maga pártos tárfaival együtt? 20. Mit nyerének a’ párt - ütélfel ? 21. Mit befzéllének a’ Kanaán’ földéről megjött Kémek ? 32. Mit tfelekedék a’ nép ezt hallván? ni lát s a erat aet azö; ök inda zEE ,k aiin luk lók fók: il íbl olds a; -tért : átt. Esi. In: éra - Miképpen vitte-bé az tjlen az Izrael. V. a. t. 109 ni kezdének, és Egyiptomba vifzfza akarónak térni. (23) Aleg-haragudván annak- okáért az ISTEN, meg-esküvék az ö búfúláfában, hogy valakik ö közzülök fzámos emberek, és az húfz efztendön felül vágynak, mind azok a’ pufztában húllanak-el; és az ígéretnek földére tfak az ö kifdedeik fognak bé-menni, (24) Meg-is lett a’ mivel az ISTEN őket fenyegette : mert egy-más után a’ pufztában való bújdofáfnak negyven efztendei alatt, mind egy lábig meg-hóltanak. (2f) Sőt még Mófes és Aron-is nem mehettek-bé a’ Kanaán’ földére; mivelhogy ök-is vétkeztek az ISTEN ellen. (W) Egy lzó- val, a’ koros emberek közzül Joliiénál és Kálebnél több fenki nem ment-bé. (27) Az öregeknek a’ fzámok állott, hat- fzáz ezer erős férjfiakból: (28) az ö mag- zatjaik-is a’ kik a’ pufztában fzülettek kö- rül-belöl hat-fzáz ezeren voltának. (29) 25. Miről esküvék-meg ekkor az lilén? 24. Meg-letté az a’ mivel őket fenyegetés 25. Hát Mófes és Áron bé-mehetteké a’ Kanaán’ földébe ? 26. Éppen fenki fém menté-bé a’ koros emberek közzül ? 27. Hányán voltak koros emberek a’ kik Egyiptomból jöttének - ki ? 28. Hát azok hányán voltak a’ kik a’ pufztában fzülettek ? 29. Mit láta-meg Mófes a’ maga halála előtt ? Mófef- 4 Mór. 14 : 28 , 29 , 30 , 31 . V. 4 Mór. 32 : 13 ,V. 5 Mór. 34: 1 . v. 4 Mór. 20: 24.V. 12 . V. 4 Mór. 14 : 30 . V. 2 Mór. 12 : 37,v. 4 móc 26 : si.\! 5 Mór.' 34: t, és kóv. v. IIO XXIIII. Hiflória. - í Móf. 34 : 5 , 6 . v. 9. V. 9 Móf. 7 : I. és köv. v. .Tőf. 3 ■ IS. V. nS. v. Jór. 6 : 20 V. J6C 10 : 12 .v. 13. V. jár. 14: 2. v. Mófefnek az ISTEN meg-mutatá holta előtt a’ Kánaán’ földét, egy nagy magas hegyről: (30) a’ mellyen meg-hala Mófes, és maga az ISTEN temette-el ötét, és fen- ki nem tudja az ö temetéíének helyét mind e’ mái napig. (31) Az ö halála után pedig Jófué állíttatott az ö helyébe, a’ ki ofztán végtére bé-vitte az Izrael’ fiait a’ Kanaán’ földére. (32) Ezt a’ tartományt erővel és fegyverrel foglálák ők el: mert az ISTEN világofan meg-parantfolta volt nékiek hogy annak minden lakó fait megöljék és el-vefzeíTék. (33) Midőn a’ Jordánhoz értenek , a’ víz két-felé válék. (34) Jérichó alatt pedig a’ Papok kürtökkel kürtölvén, a’ város’ falának rakáía magában le-fzakada. (3 y) Es midőn egyfzer Tófűé hadakoznék, és egy nap a’ hada- kozáft el nem végezhetné, meg - álla a’ nap az égen Gibeonnál, és az hóid az Ajalon’ völgyében. (3 6 ) Végtére pedig 30. Ki temeté-el Mófelt midőn, az hegyen .meg- hala? 31. Ki tétetett Mófes’ helyébe Vezérnek? 32. Mi módón foglálák-el az Izrael’ fiai a’Ka. naán’ földét? 33. Mi módon mehettek-által a’ Jordán’ vizén? 34. Mi történék a’. Jérichó’ kö-falain? 33. Mitfoda emlékezetes dolog történt a’ napon Gibeonnál ? 36- Mi módon ofzták-fel az Izrael’ fiai a’ Kánaán’ földét egy-más között? fel- li te Él .est ai ’i n jjs: é\ Ö'ail- Miképpen vitte-hé az Ifién az Izrael 5 ’s. a.t. 111 fel - ofztaték az az egéfz föld, fors által az Izrael 5 fiainak tizen-két nemzetfégeik között. Hafznos Tudományok^. I. Meg - tiltotta az Ifién , hogy az Izrael fiai fzombaton mannát fizedni ki ne mennének. Miképpen tettzhetnék tehát az az Iftennek, hogy a’ Kerefztyének Vafár-nap annyit efz- nek ifznak, hogy a’ tfeléd alig érkezik eleget fütni és főzni ? II. Az Izrael fiainak negyven efztendeig kelle a’ pufztában bújdofniok , minekelótte a’ Kanaán’ földére bé-mehettenek válna. A’ pufzta jelenti itt minekünk a’ kegyelemnek orfzágát, melly e’ világon vagyon'; a’ Kanaán’ földe pedig a’ ditföfégnek orfzágát, melly a’ mennyekben léfzen. III. Mófes az Izrael fiait tfak a’ pufztában vezérlétté ; a’ Kanaán’ földére' pedig Jófué vitte-bé 'őket. Ezek a’ fzók, Jófua és Jéfus mind egyet téfz- nek. Es így ez által az adatik-elö , hogy mi nem a’ Mófes’ törvénye által idvezüliink; hanem a’ Jéfus’ Evangyéliuma által megyünk-bé a’ mennyei Kanaánba. fl'e ;íe KEGYES ELMELKEDESEK. Midőn az Izraelt Mófes vezérletté, ÁZ ISTEN a’ népet mannával étette, Es a’ kö-fziklából vízzel legeltette, Magát nálok igyen meg-ditsőítette. jobb VC ©: O ^ Mór. : i, és v. v. Mór. : io.v. j 12 XXV. Hijlória. Jobb vezér volt tehát Mófes a’ Khriftufnál, Boldogabbak voltak azok mi nálunknál? Nagyobb káromkódáft nem mondhatnál annál! Mert minket a’ jéfus’ tefte ’s vére táplál. DEÁKUL. Quando IEHOVA fuum populum per in- hofpita ducit, Petra miniftrat aquas ■, aethere manna ca- dit. Ergo deterior fors eíTe videtur eorum Qui duce te Chrifto corripuere viam. Te pudeat! Iefus tibi dat cum íanguine cor- pus, Num melior potus, nura cibus eíTe po- telt ? XXV. HISTÓRIA. A’ TÍZ PARANTSOLATNAK A : SINAI HEGYEN VALÓ KI-ADATÁSÁRÓL. 2 Móf. XIX, XX, és XXI. Eéfz. (i) \/TIdőn az Izrael’ fiai a’ pufztában JY1 bújdofnának, adá az UR ISTEN ö néldek a’ maga fzentféges tíz parantíö- latit. C 2 ) Harmad-nappal pedig e’ tör- Világositó Kérdéfel^. 1. Mit ada-ki az Iften az Izrael' fiainak a’ pufztában ? 2. Mint kelle a’ népnek magát a’ törvény’ hallá* fára el - kéfaíteni ? vénynek T n B Bi B a’ (7 IS m difi ú azl Blft tia ♦ i Miképpen viíte-bé az Ifién az IzraeP ’s.a.t. 113 vénynek ki-adatáfa előtt meg kelle a’ népnek magát fzeutelni, és ruháikat meg kelle rnofni. (3) E’ kéfzület után ofztán harmad nappal, le-fzálla az UR tűzben a’ Sinai hegyre. (4) Akkor lőnek mennydörgéfek és villámáfok, és felette igen nagy trom- bita-fzó. (<0 Az hegynek a’ tetején pedig nagy fűm felhő vala, és az egéfz hegy füítölög és igen reng vala. (6) Akkor Mófes ki-vivé a’ népet az ISTEN eleibe a’ táborból, és meg-állítá az hegy alatt. (7) Nem volt pedig lzabad a’ népnek az ISTEN’ látáfának okáért az hegyre felmenni , hanem azTiegy alatt kelle nékiek állani. (8) Sőt az ISTEN’ parantfolatjára Mófes az hegy körül határt-is vete, hogy az hegyre fenld fel ne mehetne: (9) mert az ISTEN világofan meg-mondotta, hogy azokat a’ kik ö hozzá közelíténdenek, meg-rontva és el-vefzti. (40) Ezután ki-adá az ÜR ISTEN a’ maga népének a’ fzentféges tíz parantfolatot, és monda: 3. Mi lett e’ kéfzület után harmad nappal? 4. Mi leve akkor? y. Mi vala az hegy’ tetején, és mitfodás állapotban volt az hegy ? 6. Hol állott a’ nép ? 7. Szabad volté a’ népnek az hegyre fehmenni? 8. Mit tfinált Mófes az hegy körül? 9. Miért tfelekedte ezt Mófes ? x®. Mit ada azután ki az lilén á’ népnek? H 00 Ea 1 Már. [9; I 6 .y. IS. v. IS. r. 18 . v. 17 . Y. at. Y. 23. Y. 24. Y. o‘> XXV. Hijima. Mór. : 3. v. 4 -v. 7 , v. £. v. 12. V. 13- V. I í‘ V * I?. V. 16. v. 17. v. 21. V. 2 móc 24: i&v. 114 ( x 1) En vagyok a’ te JEHOVA ISTENed: Ne légyenek tenéked én előttem idegen Iftenid. (12) Ne tfinálj te magadnak faragott képett, és femmi hafonlatoífágot. (13) A’te JEHOVA ISTENednek nevét híjába ne végyed, mert nem hagyja a JEHOVA büntetés nélkül azt, a’ki azö nevét híjába véfzi. (14) Meg-emlékezzél á fzombat napról, hogy azt meg-lzenteljed. (ry) Tüzeljed a’ te atyádat és a’ te anyádat, hogy, hofzfzú ideig élj a’ földön. (16) Ne ölj. (17) Ne paráználkodjál. (18) Ne lopj. (19) Ne mondj a’ te felebarátod ellen hamis tanúbizonyfágot. (20) Ne kívánjad a’te felebarátodnak házát; ne kívánjad a’ te felebarátodnak felefégét, fe fzol- gáját, fe fzolgáló leányát, fe ökrét, fe fzamárát, és femmit melly a’ te felebarátodé. (21) Midőn az ISTEN e’ tíz igéket el-mondotta volna, fel-méne Mófes az hegyre, és bé-méne a’ felhőbe, melly- 11. Hogy vagyon az elfő parantfolat? 12. Mellyik a’ máfodik parantfolat? 13. Mellyik az harmadik? 14. Mellyik a’ negyedik ? 1?. Mellyik az ötödik ? 16. Mellyik az hatodik? 17. Mellyik az hetedik ? ' i8- Mellyik a J nyóltzadik? 19. Mellyik a’ kilentzedik ? 20. Mellyik a’ tizedik? 21. Mennyi ideig mulatott Mófes az hegyen? ben és ni ii á íz | arai di§ fe ‘íi 1 2 2i Ú fe i l* SIC ki; iU: S íete k: k fík ? E íel iex í# 1 A’thgarantfohtnahgíSinaihegyen, ’s.a.t. iIf ben az ISTEN vala, és marada az hegyen negyven nap és negyven éjjel. (22) Negyven napok után pedig le-jövén Mófes az hegyről, hozamagával két kő táblákat, a’ mellyeket az ISTEN a’ maga tulajdon kezeivel tíinált vala. (23) E’ táblákon vala a’ tíz parantfolat, a’ mellyet az ISTEN a’ maga ujjaival írt vala fel azokra. (24 ) Az alat pedig míg Mófes az hegyen vala, a’ nép az ISTEN ellen ízör- nyü bűnt tfelekedék : (2O Mert kéfvén Mófes az hegyen, a’ nép Áronhoz gyüle, és monda nékie : Tlinálj minékíink Ifte- neket, kik mi előttünk járjanak. (26") Áron azért engedelmeskedvén nékiek, tfinála aranyból öntött borjú-képet, (27) az ö felefégeiknek és gyermekeiknek arany fülön-fíiggöikböl. (28) Midőn pedig ez a’ bálvány el-kéfzült volna, monda egyik a’ máliknak : Ezek a’ te Iftenid Izrael, kik ki-hoztak tégedet Egyiptomból. ( 29 ) Ezután nagy innepet tartván 22. Mit hoza-le magával Mófes az hegyről? 23. Mi vala azokon a’ táblákon? 24. Mit tfelekedék azonban a’nép az hegy alatt? 23. Mire öfztönözé a’ nép Aront? 26. Mitfoda bálvány-képet tfinála nékiek Áron ? 27. Mitfoda mátériából tlinálta ö azt ? 2 g. Mit mondának az Izraeliták arról a’bálvány* képről? 29. Mit tarta a’ nép azután? H 2 a’ a Mőf. 32: iS.V 16. r. 2 Mór. 31:1S.V 2 Mór. ?V es.kov.v. 2. T» 3. V. 4. V* 6 , 6 . * 1 Mór. 32 : 7. V. 9 . V. 30. V. II. V. 14. V. 34- V. 38. 19. V. IC. V. 2 Mór. 34 : I. V. 116 XXV. Hiflória. I 1 __ I a’ nép, le-lile enni és inni; azután felkelének játzodni. (30) Ezt pedig jól látván az ISTEN az hegyről, mondaMó- 1 fefnek : (31) Látám e’ népet, és ímé ö 1 kemény nyakú nép; azért hagyj békét ( nékem, hadd gerjedjen fel az én haragom ! le ö ellenek, és törüljem - el őket, tégedet T pedig nagy néppé téfzlek. (32) De Mó- (3 lés olly hathatófan efedezék a’ népért, le hogy az UR el-változtatá végtére a’ vefze- ie delmet mellyet el-gondolt vala ö ellenek: é (33) mindazonáltal azt-is mondá egy- li fzerfmind az ISTEN, hogy, midőn el-jö az ö meg-látogatafának napja az ö bünő- ket-is meg-látogatja. (34) Mófes pedig az hegyről le-jővén, midőn hallotta volna az éneidéit, és látta volna a’ borjú-képet, í az ö nagy fel-gerjedéfében el-veté kezéből a’ törvénynek tábláit, és el-tőré azokat az hegy alatt. (35) Azútán vévé a’borjú-ké- ^ pet, és azt meg-égetvén porrá tőré, és azt a : a’ port a’ vízbe hintvén, parantfolá hogy , ,4 arról innának az Izrael’ fiai. (36) Az el- 30. Tudotté valamit az Itten abban? 31. Mit monda azért az Itten Mófefnek? 32. Mit tfelekedék Mófes ezt hallván ? 'i 33. Mit monda mindazonáltal az Itten hogy J fogna tfelekedni ? t 34. Mit tfelekedék Mófes a’ törvénynek tábláival midőn az hegyről le-jött volna? 3 3. Mit tfelekedék azután az arany borjú-képpel? 36. Hol vették magokat a’ más két kö táblák? tört n: y a lé 1:4 ÍC;Ú í: E l'fc cfc tt: U.'. tSí ItC-. ■jK ií kin te; fok $ 1! Síi! a' &{ tóé /£ tízparantfolatnaJ^a'Sinaihegyen, ’s.a.t. 117 tört két táblák helyett pedig tfinála Mófes két kö táblákat, az elébbeniekhez hafon- latofokat, (37) és fel-írá az ISTEN azokra a’ maga ujjaival azokat a’ tíz igéket a’ mellyek az elföbb két táblákon valának* (38) Ez időtől fogva, úgy annyira fénylék a’ Mófes’ ortzájának bőre , az IS- TENnel való hofzfzas befzélgetés miá, (39) hogy midőn az Izrael’ fiaival befzél- lene, a’ maga ortzájára fedelet kellene tenni nékie: (40) midőn pedig az UR eleibe mégyen vala, d-véfzi vala a’ fedelet a’ maga ortzájáról. 37. Ki írta-fel azokra ifmét a’ tizparantfolatot? 38. Mitfodás volt a’ Mófes’ ortzája midőn az Iítennel való befzéllgetésböl vifzfza jött? 39. Mikor tett ö fedelet a’ maga ortzájára? 40. Mikor vette-le azt ifmét a’ maga ortzájáról ? Hafznos Tudományod I. Az Izrael’ fia taták az igaz Ifient a’ Sinai begyeit , és az 0 J'zavát hallak : mindazonáltal azután tfak kevés idővel az arany borjú-képnek tiszteletére vctcmedének. Innen meg-tetfzik, meliy változó és állhatatlan az embereknek fzívek. II. Az Ifién az Izrael népét el akará vefzteni az 0 haragjában és biifií/áfában; de a’ Mófes’ efedezé- fére el-viltoztatá cí vefzedelmet , meliyet el-gondolt vala. Ebből által-láthatni, hogy az efedezéfek által nagy vefzedelmeket el lehet fordítani; és ezért a’ Papi efedezéft meliy léfzen a’ pré- H 3 dikálló 2 Mór. 34= 28. v 29. V. 33 . v. 3S. v. 34- V. 118 XXV. Hiftéria. dikálló fzékböl a’ népért, nem kell fém. minek állítani és tartani. ÜL Azt monda az Ifién, hogy , midón el-jó az ’ö meg-ldtogatdfdnak napja , akkor az arany borjú- képpel bdhdnyozókal-is meg fogja látogatni. Nem bünteti tehát meg az Iften a’ bűnt min- denkor mindjárt a’ gonofz tfelekedet után; hanem néha a' bünteted; el-halafztja. KEGYES ELMELKEDESEK. Hogy a’ törvény adaték, az ég igen zengett, Az egéfz Sinai hegy füftölgött és rengett. Ezzel a’ Törvény-adó maga keményfégét A’ törvény’ rontok ellen jelenté kéfzfégét. Valamennyiszer látok füftölgéít villámáft, Szemem elébe téfzem e’ dolgot mindjáráft. DEÁKUL. Lex promulgata eft nimbofo in vertice Siuae, Horrifico tonitru perfonuitque pólus. In promtu cauffa eft: illis fulgetra minan- tur, Qui praecepta Dei fpernere fandia folent. Haec toties memori mibi condita mente re- uoluam, Horribili quoties aura fragöre tonat. XXVI. Hl- 119 XXVI. HISTÓRIA. SÁMSONRÓL. Bírák, xm, xiiií, xv, ár xvi. m. ^ (i) QAmfon rend kívül való erejű ember Bír. is L kJ volt, (2) és ez az ö nagy ereje az I7 ‘ v ‘ hajában áll vala. (3) Ez a’ Sámfon a’ Fili- Bí £ ítéufok közzé méné házafodni, (4) még 3 . v . pedig a’ maga ízűiéinek akaratjok ellen. (f) Mentében egy ordító orofzlán kölyök vv - jőve ö eleibe, ( 6 ) a’ mellyet kftté fzakafzta 6 - v - ,, pufzta kezeivel, miképpen ketté fzakafz- r tátik a’ gödölye. (7) Azután pedig egy- s. v. e nehány nappal, ugyan azon az úton vifz- íza menvén, látá hogy az orofzlánnak hóit tagjában egy raj-méh volna és méz. (8) Eb- 9 - v ' böl a’ mézből vive ö el magával egy dara- k bot, defenkinekmegnemmondáholvet- 7 te volna. (9) A’ lakadalomban pedig vete IJ - v< Világosító Kérdéfek. 1. Mi volt Sámfonban valami rend kívül való? !!• 2. Miben állott az ö ereje ? 3. Hová méné Sámfon házafodni? 4. Meg-egyezteké abban az ö fzüléi? Mi méné ö eleibe az úton ? 6. Mit tfelekedék ö ez orofzlánnal ? 7. Mit talála Sámfon vifzfza-jövet ez orofzlánnak hóit teliében ? 8. Mit tfinála ö e’ mézzel? 9. Mit vete a’ lakadalomban a’ vendégek eleibe? r H 4 ofztán 120 XXVI. Hifim*. ofztán ö egy mefét a’ vendégek eleibe, a’ mellynek meg-fejtéfére hét napokat engedet (io) ígérvén hogy ha az alatt el-taíál- ják, harmintz inget és harmintz öltöző ru- Bír. i;: hákatadna nékiek; (ix) ha pedig a’ me- v ‘ fének értelmét meg nem mondhatnák, ugyan annyi ingeket és öltöző ruhákat kí- 14. v. vána a’Filiítéuíöktól. (r2) A’mefe pedig e’ vala: Az évö állatból étek jöve-ki, és az erősből édeífég. (13) Ezt midőn a’ Fili- 15. v. ftéufok meg nem fejthették volna, (14) a’ Sáraion’ feleíégét a’ magok réfzére hódíták, i7. v. ( 1 5) a> ki nem nyugodott mind addig mígnem afzfzonyi tfalárd hízelkedéfe által a’ mefének értelmét a’ férjéből ki-vévén, a’ maga népe’ fiainak meg-mondotta volna. 1*. v. (15) Midőn azértaz hét napok el-töltenek, mondának a’ Filiftéufok Sámfonnak: Mi- tfoda édesb a’ méznél, és mitfoda eröifebb az orofzlánnál ? (17) Sámfon pedig fe- v. lele ö nékiek: Ha nem fzántottatok volna i t £ K , 1 ! k £ fi i l i m ra ö sí 10. Mit igére nékiek annak meg - fejtekéért ? xi. Hát a’ Filiftéufoktól mit kívána ha azt ki nem találnák ? 12. 3 Vli vala a’ Sámfon’ nieféje ? 13. Hát ki-találtáké a’ Filiftéufok annak az értelmét ? 14. Mitfoda módot gondolának tehát annak meg- tudáfara ? 1?. Mit tfelekedek azért az ö felefége ? 16. Hogy fejték-meg a’ Filiftéufok a’ mefét? 17. Mit monda Sámfon arra ? az Siímfouról. 121 t az én üfzömön, el nem találtátok volna az én melemet. (r 8 ) Azután el - méné Bír - 14 Sámfon , és harmintz Filiftéufokat meg- v ‘ & ölvén, adá azoknak öltöző ruháikat azok* üt nak , a’kik a’ mefét meg-fejtették. (19) ;o v Ezután Sámfon haza méné, és az ö ipa az ö felelégét az alatt más férjífúnak adá; |£ noha ö arról le nem monda vala. (20) Bír. k Meg-haraguvék azért Sámfon, és három * v ‘ a’f. fzáz rókákat fogván, (21) kettőnként azo- '■ kát farkoknál fogva öfzve kötözé. (22) s.v. ícc Azután pedig minden két-két rókának ii§t farka közzé egy-egy tüzes üfzögöt köt- :t vén, (23) ki-botfátá azokat a’ Fiíiftéufok- k: nak vetéfekbe, és azokatfel-gyújtá. (24) 6 . v . n. Ezen a’ Filiftéufok meg-bofzfzankodván, öfe a’ Sámfon’ felefégét és annak az attyát i: meg-égették^ (2O Sámfont pedig az íz- 13. t. éré rael’ fiai két áj kötéllel meg-kötözvén, az ti ö ellenfégeinek kezekbe adák; (26) de 14.v. ír midőn már azok ö véle gonofzúl akar- i:: 18. Honnan adá-meg ofztán az harmintz öltöző c;. ruhát ? 19. Mi efék azután az ö felefégén ? 20. Mit gondola Sámfon ennek meg-bofzfzúlá- íh fára ? 21. Mit tfelekedék ö a’ rókákkal? cÉ: 22. Mit köte a’ rókák’ farkai közzé? 23. Hová botíátá ofztán a’ rókákat? 24. Hogy botzfzúlák ezt meg a’ Filiftéufok? ;;i: 25. Hát Sámfonon mi efék e’ miá? 26. Mit tfelekedék ö e’ kötelekkel? H f nának 122 XXVI. Hijlória. nának bánni, a’ köteleket ízéjjel tépvén, (27) kapa egy nyers fzamár-állat, és Bír. is: le-vere azzal ezer Füiftéufokat. (28) Más I - v ' úttal ifrnét, környnül-vévék ötét a’ Fili- a ’ 3 ‘ v ‘ ftéufok Gázában, midőn egy parázna, afz- fzonyi-állatnál volna ; (29) de ö éjfélben fel-kelvén, a’ váróinak kapuját záróitól és küfzöböítöl vállára vette, és egy magos 4 - v - hegynek tetejére vitte. (30) Meg-fzerete végtére Sámfon, egy afzfzony-embert, v - kinek neve Délila vala. (J r) Ezt a’Fili- ítéufok pénzbéli ígéret által arra öfztö- nözték, hogy Sámfonból ki-vévén miben állana az ö ereje, mondaná-meg ö nékiek. ís küv.v. O 2 ) Sámfon pedig Délilát, három ízben , magától gondolt befzéd által, jele- 7-v. fen meg-tfúfolta és meg-tfalta. (33) Elsőben azt mondá néki, hogy, ha ötét hét fzál nyers gús vefzfzövel meg - kötnék, 9 .t. erötelen fogna lenni. (34) Ezt meg- tfelekedvén Délila, fel-kiálta: Sámfon! 27. Miként állá ofztán boízfzúját? 28. Hát Gázában mi efék Sámfonon ? 29. Mit tfelekedék ö éjfélben ? 50. Kit fzerete-meg ezután Sámfon? 51. Miié kéfzteték ezt a’ Filiftéufok? 9 2. Meg-jelentetteé nékie Sámfon azonnal miben állana az ö ereje ? 9?. Miképpen tfalá-meg ötét elföben? 94. Mit monda néki Délila midőn ezt meg- tfelekedte volna? Te el a / 12 iá á< (59 fon nel di, mi m rajt fon min Isjai !i' 4 4 1 4 ! rajtad f. I a:. 1J.L ífc E k tlC le: 1E Bei. IC 1 )/ L fc V- 11 - a: Se 7 t suli .í í; Sámfonról. 123 rajtad vágynak a’ Filifteufok. (3 ?) Akkor el-fzakafztá Sámfon a’ gúfokat mint vala- melly tfepüböl font fonalat. (3 6 ) Máfod ízben meg-engedé, hogy ötét Délik új vaftag kötellekkel meg-kötözné. (37) E’ meg-lévén, kiálta ífmét Délila : Sám- fon ! rajtad vágynak úgy mond a’ Fili- ftéufok; (38) de Sámfon el-fzakafztá e’köteleket-is mint valamelly fonalat. (39) Harmadfzor pedig azt felelvén Sámfon az ö felefégének, hogy, ha az ö fejének font haját a’fzövö zugolyra tekerén- di, ö úgy erötelen fogna lenni , ezt-is meg-engedé nékie tfelekedni. (40) De midőn Délila viízont kiáltaná : Sámfon! rajtad vágynak a’ Filiftéufok, (41) Sámfon fel-kelvén, dolgára méné akkor- is mind a’ zugollyal és a’ fzeggel. (42) Végtére pedig ki-vevé ö belőle Délila a’ maga mézes befzédeivel, hogy az ö ereje az hajában állana. (43) Hívatá annakokáért 5 v Mint bánék Sámfon a’ gúfokkal? 36. Mivel tfalá-meg Sámfon Délilát máfod ízben ? 37. Mit monda akkor Délila ? 38. Mit tfelekedék Sámfon a’ kötelekkel? 39. Hogy tfúfolá-meg Sámfon harmadfzor Délilát ? 40. Mit kiálta ifmét Délila ? 41. Mit tfelekedék Sámfon a’ zugollyal? 42. Meg-fzégyenléé magát ezeken Délila? 43. Kiket hívata annakokáért? a’Fi- Bír. IS II. v. is. v. 13. v. 14. v. 17. V. 18 . v. 124 XXVI. Hijlória. a’ Filiftéufokat, hogy nékie left vetné- \ 6: - nek. (44) E’ meg-lévén, el-alutá Délila Sámfont a’ maga ölében, és el-nyíreté alattomban az ö fejének hét fonatékját. so.v. (4^) E’ meg-lévén, mindjárt oda-lett az ö ereje, és el-távozék az UR ö tőle. (46) Erőt vevének azért a’ Filiftéufok ö rajta, és a’ fzemeit ki - váják ö nékie. (47) sí. v. Azután pedig meg-kötvén ötét két erős vas lántztzal, kénfzeríték ötét örleni i v> malomban. (48) Midőn pedig az ö haja nevelkedett volna, az ereje-is meg-jöve. 23. v. (49) A’ Filiftéufok azért egy na gy neve- a*. v. zetes áldozatot tartván, elö-hozaták Sám- as. v. font, hogy ö elöttök játlzanék. (yo) A : ház pedig a’ mellyben a’ Filiftéufok’ Fejedelmi egybe gyültenek vala, két ofzlo- í7 - v> polcon álla, (51) és valának e’ házban három ezer férfiak és afzfzonyi-állatok, kik nézik vala , mikor Sámfon játfzik í9 - v - vala, (S2) Sámfon azért a 1 vezetője által 44. Mit tfelekedék ofztán Délila Sámfonnal? 4v Mi követkézéit ebből? 46. Mit tfelekedének a’ Filiftéufok ofztán ö véle? 47. Mitfoda dolgot adának azután nékie ? 48- Nem jötcé-meg azután az ö ereje? 49. Mit tfelekedének a’ Filiftéufok ö véle ax áldozatnak alkalmatoífágával ? $0. Miképpen volt az a’ ház építve a’ mellyben a’ Filiftéufok valának ? Sí. FIány fzeméiyek voltak abban az házban? 52. Mint bánék Sámfon a’ két ofzlopokkai? magát 12 * - Sámjbnrél. -- Dt magát az ofzlopokhoz vezettetvén, meg- é ragadá azokat, egyiket jobb a’ ínáfikat E bal kezével, és le -fzakafztá az házat az egéfz népre. (53) így hala-meg Sámfon, so.r e,, és az ö ellenfégei ö véle. 53. Mint végezödék tehát e’Filiftéufok’innepe? á: Hafznos Tudományod )[lí X, y?em jó a’ magzatoknak az o Szüléik' akaratit jók ellen házasodni. Ej Úgy házafodék Sámfon, de nem-is „nyere j, benne ? ü: H. Nem kell a’ titkot az afzfzonyi nemnek ki- jelenteni , jót £ felejégnek fém bátorfágos azt ki- j; mondani. v ! Nagy vefzedelem következek abból Sámfonra, * I; - hogy a’ mefének értelmét a’ maga felefé- 'E gének meg-monda,^ és hogy miben álljon ^ az ö ereje ki-jelenté. 5- III. Jól mondotta költs Sirácb s hogy a’ bor és ; az ajzfzonyok még a’ böltfeket-is meg-bolondítják. Sir. 19:2. 1 Kir. 11:4. Tapafztolta ezt Sámfon, a’ kit a’ Délila’ hízel- kédéfe erejétől, fzeme’ világától, és végre ® életétől - is meg - fofzta. eh KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. Méz íz alatt mérget Szép almában férget -- Rejteget fok felefég. Mutat fzívefféget Férjéhez, ’s hívféget, Holott merő ellenfég. Példa itt Délila, A’ kinek a’ nyila j Sámfont meg.vakította: Minden z Sám.i I , 2. V. 6, V. 7* v. I2C XXVII. Hiflória. Minden erejétől, ’S végre életétől Alnokúl meg-fofztotta. Uly vefzedelembe, Tőrbe ’s gyötrelembe Hogy valaha ne effem: Add a’ bujafágot Hejje - hujjafágot Uram ! hogy kerül heíTem. DEÁKUL. Miile mali cauías parit illecebrofa voluptas; Hoc docet exemplo Simfonis ipfe Deus. Amittit vires primum , mox lumina perdit Donec eum perimit fa&a ruina domus. Vt yumquam ignorem quam íit fugienda voluptas, Ante oculosfemper tu mihi, Simfon eris. XXVII. HISTÓRIA. SÁMUELRŐL, I Som. I, és II. Bjfz. ■ (i) TT'Lkánának vala két felefége; az XL egyiknek neve Anna, a’ máliknak pedig Peninna vala. (2) Peninnának vá- lának gyermeki, de Anna magtalan vala. ( 3 ) Peninna azért bofzfzantja vala Annát; az honnét e’ lett, hogy midőn máíök az áldozat felett a’Templomban vígan vólná- n íí Itt 11 le fe tó mi' tfa rél ne iá fele. ifzf de (b) i \ í Világosító Kérdéfel ». 1. Kik voltak az Elkána’ felefégei? 2. Voltaké mind a’ kettőnek gyermeki? ?• Mitfoda lzomorúfág érdeklette e’ miá Annát? nakj Sámuelról. 127 nak, ö sír vala. (4) Vígalztalá ugyan _ ötét Elkána az ö férje , így fzóllván: Nemde nem jobb vágyóké én tenéked tíz ííadnál-is? (5) De ö tfak-ugyan keferedett fzívvel marada, és az ISTENnek fogadéit teve, hogy, ha ö néki fiat adánd, azt az URnak fogná fzentelni. ifi') Eli Pap pe- K dig a’ Templomnak ajtaja-félén ülvén >■ figyelmez vala Annára, midőn ö keferedett pei fzívvel könyörgene az URnak. (7) Es ». mivel Anna fzívében befzéll vala az ?. ISTENnel, de fzava nem hallaték, hanem tfak az ajaka mozog valá: innen Eli ötét réfzegnek alítja vala. (8) Monda azért ö nékie: Meddig réízegeskedel ? Hagyj bé- l két a’ bor-italnak ! (9) Anna pedig így felele : Uram , meg- keferedett fzívü afzfzonyi-állat vagyok, és az én fzívemet öntöttem az UR eleibe. (10) Monda % azért Eli Pap ö nékie : Menj-el békeífég- £ gél, és az Izraelnek ISTENe adja-meg is a’ te kívánfágodat, mellyet ö tőle kértél. 15■ (n) Ezután pedig fzüle Anna egy fiú t 4. Miképpen vígafztalá ötét az ö férje? fe s- Mitfoda fogadáft teve Anna az Iftennek ? r- 6 . Honnan fzemlélte Eli Pap ötét midőn kö- nyörgött volna ? 7. Mit gondola azonban Eli Pap Annáról? 8 . Mit monda azért Eli Annának? 9. Aliképpen menté magát Anna? 10. Alitíbda áldáífal botfátá-el Eli Annát ? ií 1 n Alit fzüle ezután Anna ? t 1 Sám. 8. V- 10, 11. V. 9, 12. 13. V. 14 . V. If.V. 17. V. 20. V. magza- I Sáairi: 24- V. i Sám.a: i. és köv.v. 11. v. IS. v. 19 . v. 19 . V. 12. V. 1^. V. 13- v. 14- V. 128 XXVII. Hifló ria. magzatot, és nevezé azt Sámuelnek, (12) a’ kit minekutánna a’ tfetftöl el-válafztott volna fel-vivé a’ Fő-Paphoz, és ö nála ha- gyá az UR’ házában. (13) Akkor Anna egy gyönyörüféges fzép éneket-is énekle az URnak, mivelhogy az ö könyörgéfét meghalgatta. (14) Mihelyt pedig Sámuel egy kevefet nevekedék, mindjárt az UR előtt ízolgál vala. (1 0 Es midőn az ö annya az efztendönként való áldozatra fel-menne, vifzen vala magával ö nékie kitfiny köntöft. ( 16 ) Sámuelnek pedig a’ Fő-Pap’ házánál nem igen volt jól álla- potja: (17) mert az Eli’ fiai ittenieknek valának, a’ kik a’ kifded Sámuel’ erkől- tfét könnyen meg-vefztegethették volna, (i 8) Ugyan-is, ezek valának okai, hogy az emberek meg-utálják vala az URnak áldozatját: (19) mert ezek az három ágú villátskával a’ húfnak a’ leg-javát ki- ízedvén a’ vas-fazekakból, magok efzik 12 . Hová vivé ö e’ gyermeket? 15. Mivel ada hálát Anna az URnak? 14. Mi leve Sámuelből midőn egy kévédé meg- eröfödék ? 15. Mit vive néki efztendönként az annya? 16. Mint vala Sámuelnek a’ Fő-Pap’ házánál állapotja ? 17. Miért? 18- Minek valának az Eli’ fiai okai ? 19, Mitfoda gonofzfágot tfdekedének az Eli’ £ a a fe. Bi zeí D; DCI íj bő fr I tá Iá Sámuelról. 12 $ at lak k ii. ÍÓE ;fc ni. m: iL ■ Ól tji eE£ lu" ti' iá.: I 2 az: Sf i^i ü vala azt meg. (20) Sőt ha az áldozó fzemélyek az áldozat előtt fütni való hűit nem akarnának nékiek adni nyerfen, erővel-is el-véfzik vala. (21) Ezeknek- feletfe, azokkal az afzfzonvokkal-is tifz- tátalankodának vala, a’ kik a 5 gyülekezet’ latora’ ajtaja előtt vígyázának. (22) De Sámuel nem adá magát ezekhez, hanem mind az ISTEN előtt, mind pedig a’ jó emberek előtt kedves vala. (23) Ebből a’ Sámuelből azután az URnaknagy Prófétája leve. 20. Hát ha az áldozó fzemélyek nem akartanak volna nékiek előre hűli adni, mit tl’ele- kedének ? 21. Mitíbda illentelenféget tíelekedtek még ezen kivül ? 22. Hozzájok adtaé magát Sámuel ? 23. Mi leve azután ebből a’ Sámuelből? Hafznos Tudományok. I. Semmi gonofst nem kell felebarátunkról gondolnunk , míg ol dologról bizonyofok nem vagy unk. Ez ellen véte Eli Pap, a’ ki Annát réfzeges afzfzonyi - állatnak alítá, holott ö buzgófá- gos könyörgő vala. II. Midón az Ijlennek fogadáji téfzünk , bé kell fizt teüyefitenunk. Ezt tfelekedé Anna, a’ ki Sámuelt az URnak házába vivé, a’ mint fogadta vala. III. Nem kell a’ mdfok gonofz példája által cí hímre el - vonatcatnunk. Ezt I Sám.2: is. v. 16. v. 26. ?. 1 Sám.3; 20. V. I r / V 130 XXVIII. Hiflöria. Ezt a’ regulát tartá Sámuel a’ maga fzemei előtt, midőn az Eli’ gonofz életű fiaihoz magát nem adá. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Az Eli’ Pap’ fiai gonofzok valának, Idegen aízízonyokkal gyakorta hálának. Ezeknek életeket Sámuel ízemlélte, De éppen nem követte, mert az Iftent félte. Adjad Uram, e’ példát én-is követheffem A’ rofz tárfafágot és példát keriilheffem. DEÁKUL. Degeneres natos generauit Presbyter Eli, Illorum Sámuel faéla nefanda videt. Nec tampn exemplis ad deuia ducitur illis, Quin rectam potius pergit inire viarn. Non aliter fugiam confortia praua malorum, Et fpes implebo, cum Samuele patris. XXVIII. HISTÓRIA. ÉLI PAPRÓL. 1 Sárn. II, és III. Eéfz, 1 sjím.2: (1) A Z ISTENnek tellyeííeggel nem 17. v. tettzék az, hogy Eli a’ maga fiai- ,«, val igen lágyan bána. (2) Annakokáért I:T Prófétát kíilde az ISTEN ö hozzá, a’ki által az ö házának jövendő vefzedelmét Világosító Kérdéfel^. 1 . Ali nem tettzék az Mennek Eliben? 3. Alit izene azért az Mén a’ Próféta által nékie? nékie / Mrtí Eli Faprói. 13 r nékie meg-izené. (3) A’ többek között ez igéket adáaz ISTEN a’Próféta’ ízájá- ba, hogy Elinek meg mondaná: A’kik en- gemet tifztelnek, azokat én-is meg-tiízte- lem , de a’kik engem et meg-utálnak, meg-útáltatnak. (4) Azután pedig a’ gyermekSámuelnek-is meg-jelenté az IS- T TEN, hogy az Eli’ házát meg-fogná ítélni ni. (5) Mert midőn Sámuel a’Templomban alunnék, fzóllítá az UR ötét, mondván : Sámuel! (6) A’ gyermek pedig azt T gondolván , hogy Eli Pap hívta volna fe ötét, ö hozzá futamodék, és monda : T- Imhol vagyok, mert hívál engemet. (7) v : De Eli monda nékie : Nem hívtalak; Ii; - menj vifzfza és aludj. (8) Szóllítá pedig T az ÚR Sámuelt máíödfzor-is: Sámuel! , (9) Sámuel azért méné iíinét Ehhez, és “ monda: Imhol vagyok én, mert hívtál engemet. (10) Eli pedig félele : Nem hívtalak fiam ; menj-el, és aludj. (11) 1. 3. Mit monda a’ Próféta a’ többek között az ír' Ilién’ nevében Elmek ? 4. Mit jelente-meg az lilén a’ gyermek Sálától nmeinek <;• Miképpen fzóllítá-meg az Klen ötét? , j. 6. Mit tfelekedék a’ gyermek e’ fzóra? Zö..' 7. Mit monda néki Eli arra ? 8. Hogy fzóllítá az lilén Sámuelt máfodfzor? 9. Mit tfelekedék arra a’ gyermek? 10. Mit monda Eli arra ? l d-- 11. Miként fzóllítá az Iften Sámuelt harmadfzor? I 2 Szóllítá I Sám. 30. v. I Sám. 12. v. 13. v. 3. V. 4. V. í. v. 5. v. 132 XXVIII. Hiflórm. Szóllítá az UR Sámuelt harmadfzor-is így fzóllván : Sámuel! (12) ö annako- káért harmadfzor - is Elihez méné hafon- lóképpen fzóllván. (13) Akkor ofztán éfzre vévén Eli hogy az UR az, a’ ki á gyermeket fzóllcngatja, (14) monda Sá- issm.?: muelnek: Menj-el, aludj-eí, és ha még 9 ' v ‘ fzóllít tégedet, ezt mondjad : Szóllj URam, mert jól hallja a’ te fzolgád! (1 y) is. v. Ez azért eképpen lévén, meg-jelenté az ISTÉN a’ gyermek Sámuelnek, hogy ö az Eli’ házát keményen meg-fogja bün- 13. v . tetni: (16) mivelhogy ö tudná a’ maga fiainak hamiffágát, még-is őket mint atya meg-nem tiltaná, főt tlak egy kemény te. kéntetet-is nem vetne ezért ö reájok. (17) 15. v. Reggelre kelvén pedig, igen kíváná EH tudni, mit mondott volna Sámuelnek az ISTEN ; 0 8) de ö nem meri vala e’ lá- 17. v. táft nékie meg-jelenteni. (19) Monda azért Eli Sámuelnek : Úgy áldjon - meg 12. Mit tfelekedék azért ö harmadfzor-is? 15. Mit veve akkor Eli éfzre ? 14. Mit parantfola azért ö a’ gyermeknek? 15. Mit jelente-meg az Iftcn azután Sámuelnek? 16. Miért akarta az lilén az Eli’ házát megbüntetni ? 17. Mit kívána reggel ofztán Eli meg-tudni? ig- Hát Sámuel meg-jelcntetteé mindjárt reggel e’ látáft? 19. Mitfoda kemény fzókkal vevé-ki azért Eli e’ látáft a’ gyermekből? tégedet Eli Ptipr ÓV 133 tégedet az ISTEN, a’ mint nékem mindeneket igazán ki-mondafz. (20) Akkor annakokáért meg-mondá Sámuel nékie mind azokat a’ befzédeket valamellyeket az UR ö róla ízólla ; (21) a’ mellyeket hallván Eli, monda: öazUR, éstfeleked- jék úgy a’ mint nékie jónak tetfzik. (22) 1 sím. Nem fok idő múlva pedig ezután, ki-mé- 1 ‘ v ‘ ne az Izrael a’ Filiftéul'ok ellen hartzolni. (23) Ki-menének az Eli’ két fiai-is Hofni 4. v. és Finéas, (24) és kí-vivék az UR’ frigyé- 13. v. nek ládáját magokkal a’táborba. (25) Az 13. v. öreg Eli pedig a’ kapu-félen ülvén egy izékben, nagy kívánfággal és rettegéffel várja vala az hartznak ki-menetelét. ( 26 ) l2 . v . Azonban jőve nagy fietféggel az hartzról egy hír-mondó, és monda Elinek: Meg- ’ 6 - v - futamodék az Izrael azellenlég előtt, a’ te 17 - v - két fiaid el-efének, az ISTEN’ ládáját-is el-nyerték. (27) Eli e’ fzomorú hírt hall- is. v. ván, hátra elek a’fzékböl, és nyaka meg- 20. Mit tfelekedék Sámuel Elinek e’ kénfzerí- téfére ? 21. Mit monda Eli erre ? 22. Kik ellen tzállának az Izraeliták ezután táborba ? 25. Kik menének-ki ö vélek együtt a’ Papi rendből 24. Mit vivének-ki ezek magokkal a’ táborba ? 24. Hol vala Eli Pap azonban? 2(5. Mitfoda hírt hoza nékie egy hír-mondó? 27. Mi leié Elit ezt hallván ? I 3 fzegvén, 1 34 XXVIII. Hjflória. I Sám.< 15. v. fzegvén, meg-hala. (28) Vala pedig ekkor Eli kilentzven - nyóltz efztendös, és már az ö fzemei meg-homályofodtanak vala. 28. Hány efztendös vala Eli akkor midőn az o nyaka meg-fzegék ? Hafznos Tudományok,. I. "Nagy büntetéjl várhatnak a! Szülék magokra', ha az ő gyermekeiknek bűneit el-nézik , és magokat azokhoz igen lágyan vifelik. Meg-tapafztolá ezt Eli Pap, a’ ki, mivel a’ maga fiainak gonofzfágát tudta és látta, még-is el-nézte, és őket meg nem tíltá: ezért nékie vénfégében a’ nyaka meg-fzeg. vén, meg - hala. II. Midőn valamelly Orfzágban vagy Tartományban úgy el - hatahnazik a’ vefzetjég , hogy még a’ Papok - is gonofz életet élitek , nem mefzfze vagyon akkor attól az ISTEN ítélete. Midőn az Eli Pap’ fiai utálatba vinnék a’ nép előtt az URnak áldozatját, és tifztátalan életet élnének , akkor az Iften hadat külde az Izrael’ népe ellen. ül. Nem elég az idvejfégre a ’ külső ifteni tisztelet ; hanem belől a’ fzívnek tifztafágában kell az JJlent tifztelni. A’ frigynek ládája az Izrael’ népének kivált, képpen - való fzentfége vala ; de mindazon- által midőn azt fzentfégtelen emberek vivék- ki a’táborba, meg-engedé az Iften, hogy' az a’ Filiftéufok’ kezébe efnék. KEGYES s. Eli Papról. 13 ? KEGYES ELMELKEDESEK. Eli a’ fiainak jól tudta bűnöket, De még fém fenyítette keményen meg őket: - Mellyért maga a’ fírba gyalázattal ízálla, Fiait az ellenfég kardja le-kafzállá. Tartozunk fziiléinknek háládatoffággal, Ha bennünket neveltek vígyázatoflaggal. DEÁKUL. Indulget nitnium natis petulantibus Eli, Et quidquid faciant, óra ferena gerit. Hoc fcelerum vindex Deus hanti omittit inultum, Séd fimul & patrem progeniemque necat. O me felicena ! quondam puerilibus annis Quod fatis officio fecit vterque parens. XXIX. HISTÓRIA. SAUL KIRÁLYRÓL. 1 Sóm. IX, X, XV, XVI, XIX, XXVIII, és XXXI. Bjfz. C 1 ) QAul az ö attyának el-vefzett fzamá- >3 rit kevefi vala. ( 2 ) Es midőn azokat nem találná, Sámuel Prófétához méné , olly véggel, hogy ö tőle a’ fzamárok felöl tudakozódjon, és kérje, hogy ötét Világosító Kérdéfe 1. Mit keres vala Saul ? 2. Kihez méné tudakozódni? I 4. r Sánt.9 3. v. 6. V. útba I Sám. 10 : i. v. 9- v. 70. V. 12. V. 22. V. 23- V. i Sám. U : 3» v. 9. V. 131? XXIX. Hiftoria. útba igazítaná. (3) Sámuel pedig elö-vé- 1 vén egy fzelentze olajt, az ISTEN’ pa- 1 rantíoíatjára Királlyá kéné Sault az Izrae- í len. (4) Azután el-menvén Saul a’ Pró- ] féta elöl, el - változtató az ISTEN az ö 1 fzívét, úgy-hogy éppen más ember lenne ( belőle, mint annakelötte vala. (y) Es mi- I dön az úton méné, fzálla ö reá az IS- m TENnek Lelke, és prófétái vala. (6) In- u nen kele ofztán ez a’ példa-befzéd : Ta- a lám Saul-is a’ Próféták között vagyon? u C?) Midőn pedig azután a’ nép ötét kö- a zönfégefen meg akarná Királynak tenni, 1 az egyetmás között el-rejtezett vala. (8) í Elö-hozák azért onnét ötét, és ímé ma- 1 goífabb vala a’ fejével az egéfz fokafágnál. 3 (9) Ennek a’ Saulnak azután egykor azt D parantfolá az ISTEN, hogy az Amáleki- $: tákat minden barmaikkal együtt le- vágja ni és el-vefzeffe. (10) De Saul nem fogad- n ta-meg az URnak parantfolatját, hanem az (i ökrök’ kövérit és a’ juhok’ javát életben 3. Mit tfelekedek Sámuel ö véle ? 4. Mitfod:i változás leve Saulban ezután? Mi fzálla ö reá az útban ? 6 . Mitfoda példa-befzéd kele innen? 7. iVlit tfelekedék Saul midőn ötét Királlyáaka- rák tenni? 8* Aliról lehetett ez új Királyt a’ több néptől meg-efmérni? 9. Mit parantfola az Klen azután Saulnak? 10. Engedelmeskedetté áj ebben az Mennek? meg- Sírni Királyról. 137 elv Ef: Zll: 5; ak )Ei! is' . 61 ; Ki; íjjr; ik: lk vá ide: jtfe k ík a::. br. ítéls. HISZ- Sf- itó'. rabi' !e;:í E meg-hagyta. (11) Akkor azért meg-bán- isám, ván az ISTEN hogy Sault Királlyá tette, I5 ' 1I ' V Sámuel Próféta által ezt izené nékie: (12) S j. v . Mivelhogy te meg-vetetted az URnak befzédét, az UR-is meg-vetett tégedet. (13) Saul ugyan ezzel fzínlé a’ dolgot - 1 - v - hogy ö a’ végre tartotta volna meg a’ barmoknak a’ fzépit, hogy azokat az ö URá- nak ISTENének meg-áldozza. (14) De as. v. erre ezt feleié Sámuel Próféta az URnak nevében nékie: Jobb az engedelmeffég az áldozatnál. OO Ezután botfáta az IS- i I ( .: c ‘^’ v TEN Saulra gonofz lelket, a’ melly ötét felettébb gyötri vala. (16) Midőn pedig -3. v. Dávid hegedült ö előtte, el-távozik vala a’ gonofz lélek ö tőle. (17) Ezt a’ kis 13. v. Dávidot azonban fel - keneté az ISTEN, Sámuel Próféta által, Saul helyébe Királynak : (18) a’ kit Saul Jgen igyekezék : v - meg-ölni; de az URnak keze vala ö rajta. (19) Végre pedig táborba fzállának a’ 28 ' v 11. Mint tettzék ez az I(lennek? 12. Mit ízene azért az lilén nékie ? 13. Mitíbda fzínes okkal menté magát Saul ? 14. De mit felele Sámuel arra ? 15. Mint leve ezután Saul királynak dolga? 16. Hogy lehete ö róla e’ gonofz lelket el-iizni ? 17. Mit tfelekedék azonban Sámuel Próféta a’ kis Dáviddal ? lg. Mitíbda indulattal vala ezután Saul Dávidhoz ? 19. Mitfoda had támada azonban ? I f Fiit- 138 XXIX. Hiftáría. \ Súm. 2S: <5. v r. v. S. T. ia .v. i b v. i?. v. 19* V. t Sám. 3 i: i. v. Fíliítéufok Saul ellen. (20) Akkor Saul meg-kérdé az URat a’ hartznak ki-menetele felöl; (21) de az UR éppen femmi feleletet nem ada ö nékie. (22) Méné azért Saul egy afzfzonyi-állathoz, kiben jövendő-mondó lélek vala, (23) a’ki a’ maga varáfláfa által azt tfelekedte, hogy valamelly ábrázat a’ meg - hóit Sámuel Próféta’ képében a’ földből ki-jöniés meg-jelenni láttatnék* (24) Ez a’ lárvás Sámuel pedig monda Saulnak : Miért háborítottál - meg engemet ? (2y) A’ mellyre Saul: Az ISTEN úgy mond el- távozott én tőlem, és azért feóllítottalak tégedett, hogy meg-mondjad nékem mit kellyen tfelekedném. (2 6 ) Monda azért Sámuel Saulnak : Az Izraelt az UR ezen az hartzon, a’ Filiftéufok’ kezébe adja. (27) Magának pedig Saul Királynak, ez a’ Sámuel képében meg - jelent gonoíz lélek ezt jövendőié: Te és a’ te fiaid holnap én vélem léfztek. (28) Más nap an- 20. Miről akará ekkor Saul az URat meg-kérdeni? 21. Mit felele az Iften nékie? 22. Kihez folyamodók annakokáért? 23. Miremehete azért ez a’ tudákos afzfzony? 24. Mit monda ez a’ lárvás Sámuel Saulnak ? 23. Mit felele Saul arra? 26. Mit monda Sámuel arra? 27. Hát Saulról mit jövendőié ez a’ Sámuel képé. ben fzólló lélek? 28 - Mi leve azért annakutánna? nako- n: r; (: z dö ab te m; (3 fe íz l f 5 139 Saul Királyról. ;oú nakokáért meg-lévén az ütközet, az Iz- i-U;: raeliták a’ f ilittéufoktól meg - veretének, nfc (29) és ezen az hartzon a’ Saul’ fiai köz- i)f zül-is hárman el-efének. (30) .Saul-is , í pedig meg-rettenvén , parantfolá a’ maga l)i| fegyver-hordozójának , hogy fegyverét K,lj ki-vonván ötét által-verné. (31) És mi- dön az ö fegyver - hordozó fzolgája nem i.*r akarná a’ maga kezét az URnak fel-ken- :a’li te ellen fel- emelni, (32) fogá Saul a’ : 1 maga fegyverét, és belé botfátkozék. (33) A’ Filiftéufok azután el-vágák az ö HE fejét, és el-küldék azt a’ magok földére illlg fzerén fzerte. (34) A’ tettét pedig fel- ás függefzték a’ Bethfán város’ kerítéfén. ffik 29. Hány fiai efének-el Saulnak az hartzon ? Ui 30. Mit parantfola Saul a’ maga fegyver-hordo- lk zójának? , 31. Engedel'meskedetté a’ fzolga nékie abban? ® 32. Hogy hala-meg tehát Saul? ütP 33. Mit tfelekedének a’Filiítéufok az ö fejével? • Ül: 34- Hát a’ teltét hová tették? 8 Hafznos Tudományok- uejk k A’ magunktól gondoltatott jó tfelekedetek az Jjlen előtt item kedvefek. ? A’ melly barmokat az Títen vefzedelemre ren- alik dele, azoknak a’ javát Saul Király életben S;A meg-tartotta, és ezt a’ mint maga állította, e’ végre tfelekedte, hogy azokat az Títen- nek meg-áldozza. Ezt mindazonáltal az ÍD#I- Hten nékie nagy bűnül tulajdonította, és a’ Próféta által ezt izente: Jobb az enge- delmeífég az áldozatnál. rí ' -P 1 Sím. ;i : I. v. 4 . v. 9 - v. 10. v. 140 XXIX. Hiflória. Saul Királyról. II. A’ kiből a’ Sz. Lélek ki - költözik , annak helyébe abba a ’ gonofz lelek fzáll. Minekutánna Saul Királytól az URnak jó Lel- ke el-távozék, a’ helyébe ö belé a' gonofz lélek költözék , a’ mellytöí ö keményen gyötretteték. III. Nem hagyja-el az UR ISTEN elébb as embereket , hanem midőn az emberek ötét el. hagyják. Ezt izené az Iften Saulnak : Mivelhogy te meg-vetetted az Urnák befzédét, tehát az Ur-is meg> vetett tégedet. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Saul Mennek elföbb nem engedelmeskedék, Hipokritafagra majd ofztán vetemedek, Azután az ördöghöz menten folyamodók, A’ maga fegyverébe végre erefzkedék. Ha a’ bűn elébb-elébb illyen módon mégyen, Illő, annak akadájt eleinten tegyen Az ember ; hogy idővel nagy erőt ne végyen, Es végtére utólfó vefzéllyére légyen. DEÁKUL. Non clubitat Domini mandátum fpernere Saulus, Tingit hypocritas caede deinde manus; Ad necromantiae mox demens confugit ar- tes ; Deniqtte dcfperans concidit enfe fuo. Crimina fi tantas capiunt cum tempore vi- res, Piimis principiis obiicicndus obex. XXX. Hl- ni iii t rá - itt ii ír :n IU'- df- ! fflL- OEÍi? ifji :ffl f ki. ) o C 141 XXX. HISTÓRIA AZ ÓRIÁS GÓLIÁTRÓL. I Sám. XVII. I\ész. (1) A ’ Filiftéufok táborba fzállának Saul Király ellen. ( 2) Midőn azért a’ két tábor egymás ellenében feltűnnék, ki-jöve a’ Filiftéufok’ táborából egy ifzonyú ember, kinek neve Góliát vala. (3) Ennek a’ magoífága hat fing és egy arafz vala. < 4) A’ pántzéija öt ezer réz ficluft nyoma, (f) és az ö kopjája ol- lyan vala mint a’ fzövök’ zugoly iája. ( 6 ) Ez az Óriás annakokáért a’ két tábor között meg-állván , káromlá az Izrael’ fiait, és kíváná tölök hogy magok közzül egyet választanának, a’ kiö véle meg-ví- na. (7) Es ez azt mondja vala, hogy ha az ötét meg-gyözéndi, tehát, a’ Filiftéufok fzolgai léfznek a’ Sidóknak : (8) Világosító Iíérdéfe 1. Kik ízállának táborba Saul ellen ? 2. Ki jőve-ki a’Filiftéufok’ táborából? 3. Mennyi volt a’ Góliátnak magoffága? 4. Mennyit nyomott a’ pántzéija ? 5. Mitfodás volt az ö kopjája ? 6 . Miképpen bofzfzantotta ez az Izraelitákat? 7. Mit monda hogy következnék abból, ha valaki az Izraeliták közzül ötét meggyőzné ? 8. Hát ha az Óriás lenne győzedelmes ? ha I Sám. 17: 1. v 3. v. 4- v. 5. v. 7. y* 8. v. 9. v. 142 XXX. Hifíória. lia pedig ö az Izraeliták’ bajnokát megverheti , így a’ Sidók Szolgáljanak a’ Fi- isám. liítéufoknak. (9) Mikor azért ezt Saul 17i Il ' v ' és az egéfz Iznfel hallották volna, meg- 16 v rémüknek, és igen félnek vala. (10) A’ Filiftéus Góliát pedig az Izraelitákat negyven egéfz napig mind illy kevélyen 2? . v. rémíti vala. (xi) Végre azért azt igére Saul Király , hogy ha valaki azt az Oriáft meg-veréndi, a’ maga leányát néki adja j 6i v . felefégül. (12) Hallván ezt a’ kifded Dávid , örömmel reá - adá magát hogy a 5 Góliáttal meg - vívnék. (13) Midőn pe- 38. v. dig ezt a’ Királynak meg - vitték volna, atzél fifakot teve a’ Dávid’ fejébe, és 59 , v . pántzélt ada reája. (14) Próbáld azért Dávid ha elö-mehetneé abban a’ hadi készületben, de látá hogy a’ néki akadályára volna. (10 Le-veté annakokáért 40 . v . e’ fegyvereket magáról, és tfak a’ páfzto- ri botját és a’ parittyáját vévé kezébe. 9. Mitfoda indulatot fzerzett. ez az Izraelitákban ? 10. Mennyi ideig fenekedet! az Óriás illy kevesen az Izraelitákra? 11. Mitfoda jutalmat tett-fel Saul annak, a’ ki a 1 a’ Góliátot meg-ölné? 12. Ki adá magát arra hogy azzal meg-vívna? 1?. Mit tfelekedék azért Saul Dáviddal? 14. Mint tettzek Dávidnak ez hadi kéfzűlet? 15. Mit ve ve azért ö a’ maga kezébe ? (16.) Azú- Az Óriás Góliátról. 143 á r (1 6 ) Azután pedig hét fima követskéket ál;; válafztván a’ patakból, tévé azokat az ö ej' páfztori táskájába. (17) Midőn azért il- u iE lyen kéfzülettel menne az Oriáfra, mon- a, da nékie Góliát: Nemde eb vágyóké én, iijtp hogy bottal jöfz reám? (18) Dávid pe- t f F dig monda nékie: Te jöfz én reám fégy- verrel, dárdával és paiífal; de én mégyek ; a (i te reád a’ Seregek’ Urának nevével. (19) Es midőn ezt mondotta volna, nyála a’ ajv táskájába, és ki-véve abból egy követ, a’ j t £ mellyet a’ parittyájából el-hajítván úgy lyl találá homlokba az Oriáft, hogy az artzal a’földre azonnal le-efék. (20) Azután ki-vonván hüvellyéböl a’ Góliát’ fegyverét, el-vevé azzal az ö fejét. (21) Midőn pe- „p' dig ezt látták volna a’Filiftéufok, mcg- futamodának, és az Izraeliták ditföfége- fen gyözedelmeskedének. (22) Meg- térvén az Izrael’ fiai az ellenfég’ veréfébö!, ■ ú ki-menének az afzfzonv népek minden 1 várofokból vígaífág- tévő fzerfzámokkal ö eleikbe, és ezt éneklik vala egy-más 16. Mit teve azután a’ táskájába? ® L . 17. Mitfoda fzókkal köfzönté Góliát Dávidot midőn ö feléje méné ? ü»í" 18. De mit felele nékie Dávid arra? 19. Miképpen efék-meg a’ tfata? 20. Mivel vévé fejét Dávid Góliátnak? 'f 21. Mit tfelekedének a’Filiftéufok ezt látván? 22. Mitfoda énekkel idvezlék az afzfzonyok f Sault a’ viadal után? 1 Sím. 17: 43-v. 4S- v. 49. V. Sí. v. 51 . V, 1 Sám, 18: fi, 7. v. 144 XXX. Bifiória. után: Meg-verte Saul az ö ezerét, és Dá. isám. vid-is az ö tíz-ezerét. ([23) Ezen pe- s. v. dig úgy meg-bofzfzankodék Saul , hogy 9. v. e’ naptól fogva rút Izemmel nézi vala Dá- 19. V. vidot. (24) Az honnét a’ Királynak le- ányát-is Mérábot a’ ki nékie ígértetett vala, nem nyerheté-el felefégül, hanem a’ *• v - más férjfiúnak adattatott. (2y) De tfak- ugvan Dávidnak-is volt mivel magát ví- 3. v. gafztalni: mert Jónathán a’ Saul’ fia, fzö- vetféget fzerze ö véle, mivelhogy úgy 20. v. fzeretné ötét mint a’ maga lelkét. ( 26 ) Ennekfelette, Mikál-is a’ Saul’ máfik leá- v. nya meg-fzereté Dávidot. (27) Meghallván ezt a’ Király, parantfolá, hogy titkon mondanák-meg Dávidnak, hogy ö nem kívánna ö tőle egyéb jegy-ruhái hanem fzáz Filiftéufnak ízem érem tettének bőrét. (28) Ezt pedig Saul tfak azért tfelekedte , hogy Dávidot a’ Fili- s? - v - ítéufok’ kezébe ejthetné. (29) El - méné azért Dávid, és két-fzáz Filiítéuít levágván, azoknak fzemérem telteknek bö- 23. Mint tettzék Saulnak ez a’ tifztefleg-tétel? 24. Nékie adáké of/tán a’ Király’ leányát ? 25. Ki fzerze fzövetféget ezután Dáviddal'? 26. Ki fzerette-meg ötét? 27. Mit kívána a’Király ö tőle jegy-ruha helyet ? 28. Mire nézett Saul ebben? 29. Meg-tellyefítetreé Dávid a’ Király’ kíván. fágit ? rét Az Óriás Góliátról. lií rét bé-adá a’ Királynak; és eképpen el- nyeré Mikált a’ Saul’ leányát felefegül, Hafznos Tudományod J, Nem kel! az eröfnek a’ maga erejében bizakodni. Noha az Óriás Góliát tfak-nem kétfzerte nagyobb vala a’ kifded Dávidnál: mindazonáltal úgy meg-fújtá Dávid ötét egy követf- kével homlokba, hogy foha többé lábára nem állhata. II. jf katonák kódúit - is találtatnak néha kegyes emberek. Katona volt Dávid, de még - is nem fzitokkal és átkozódáiTal, íot illy’ iftenes befzéddel méné az ellenfégre : En a’ Seregek’ Urának nevével mégyek te reád. III. A’ jó és derék embernek mindenütt vagyon kedvejfégc és betfúllete. Jónathán a’ Saul’ fia fzövetféget fzetze Dáviddal , és Mikál a’ Király’ leanya meg-fzerette ötét. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Az Óriás Góliát ifzonyú nagy vala, A’ Dávid’ parittyája miá de meg-hala. Az ISTEN’ befzédében midőn ezt fzemlélem, Hogy példa légyen, talám nem ok nélkül vélem. Úgy van ; Góliát elö-adja az ördögöt; Dávid a’ Khriftuft, a’ ki meg-gyöztc e’ dögöt. DEÁKUL. Immanis Goliath fex vlnis longior exftat, Quem Dauid funda faxa pluente necat. K. Haec- 146 XXXI. Hiftória. Haec mihi quura narratcodex, qui faliere nefcit, Sufpicor his verbis pofle fubeíTe typum. Sic eft: te Satanam licet adpellare gigantera ; Dauideni verő, tu pie CHRISTE, refers. XXXI. HISTÓRIA. A’ DÁVID’ ÜLDÖZTETÉSIRÖL. I Sfal. XIX, XXI, XXI 1 II, eV XXVI. Héfz. (0 QZólla Saul az ö fijával Jónathánnal, 2. v. V ' hogy Dávidot ölné-tneg. (2) Jó- 4. v. náthán pedig meg-jelenté ezt Dávidnak, és ö érette efedezett az attyának. (3) Nem fok idő múlva ezután, reá jővén 9 . y. ifmét a’ gonofz lélek Saulra , (4) Dávid 1©. Y . ö előtte a’ lantot veri vala. (5) A’ mint azért Dávid ö előtte muílkála, Saul á dárdával, mellyet kezében tarta, igyekezé ötét a’ falhoz fzegezni. (6) De Dávid midőn fére hajlott volna, a’falat találáá dárda, és eképpen akkor ö előle el-fza* Világosító Kérdéfel 1. Miről fzólla Saul Jónathánnal a’ maga fijával ? а. De Jónathán mit tfelekedék? 3. Mi jőve ezután ifmét Saulra? 4. Mivel könnyebíte ö rajta Dávid? V. Mit tfelekedék Saul ez ö dühöífégében ? б . Találtáé ö Dávidot? ladváü A Dávid 1 üdóztetéfirol. 147 k ladván, kezeiből ki fzabadúla. (7) Ezu- tán ifmét követeket külde Saul a’ Dávid’ jiá házára , hogy ötét reggelig meg-öriznék, E ; és akkor meg - ölnék: ( 8 ) de Mikál az ö felefége , az ablakon ötét le - erefztette. j (9) Az ö helyébe pedig egy fa képet fektetvén az ágyra , azt állította, hogyDá- vid beteg volna. ( 10) De Saul ezzel jj nem gondolván , azt parantfolá , hogy ötét ágyában-is elébe vigyék, hogy ötét meg-ölje. (n) Midőn pedig az ö kö- ^ veti a’ Dávid’ házába mentenek volna, (■ láták hogy egy fa kép feltűnnék az ö fe ágyában. (12 ) Mikál azért az attyátol i kérdőre vonatván , ezzel menté magát, k hogy ötét Dávid halállal fenyegette, ha el \)i nem akarná botfátani. (13) Dávid pe- ) 1 : dig ezután futa Akishoz Gáthnak Kirá- ,ít lvához. (14) De fajdítván Dávid hogy iíjf ott nem bátorfágos volna néltie járni, )íi (15) bolondnak tetteté magát, és artzal itt önként a’ kapukba ütközött, és a’ nyálát 5 b 7. Hol ftráfáltatá azután Saul Dávidot ? 8. Kitfoda botfátta ötét ki az ablakon ? ig. 9. Mit fektete Mikál a’ Dávid’ helyére? 10. De mit parantfola a’ felöl Saul? 11. Mit találának a’ követek az ágyban? 12. Hogy menté magát Mikál az attya előtt? II 15. Kihez futa ofztán Dávid? .14. Mit veve ottan éfzre? M- Mire viyé azért ötét a’ kételenfég? t K 2 a’ iSám, 19 : ii.v. 12. v. 13. v . 14* v. 15. v. 16 . V. 17. V, 21 : IO.V. 12. V. 13. V. 143 XXXI. Hiftória. 1 Sám. ai: I4*v< 24: 4- v. S. v. 7. v. S. T. *3. v* a’ fzakállán botfátja vala alá. (16) Ezt midőn Akis látta volna, monda: fzűköl- ködömé én bolond nélkül? űzzétek-el e’dühös embert. (17) Midőn azért Dávid fohol bátorfágos nem volna , a’ maga embereivel együtt egy barlangba búvá. (18) Saul-is pedig a’ maga terméfzeti fzükfégének tevéfére , ugyan azon barlangba bé-tére. (19) Reá efének azért Dávidra az ö vitézi, és tanátíölák néki, hogy ez alkalmatoííaggal élvén, a’ maga ellenfégét ölné-meg. ( 20 ) De ő nem akará a’ maga kezeit az URnak fel-kente ellen fel - emelni. (21) Mindazonáltal, a’ mint Saul az ö felfö ruháját hátra vetette vala, annak a’ fzárnyát Dávid orozva el - mettzette. (22) Midőn pedig á barlangból Saul után Dávid-is ki - ment volna, meg-mutatá távolyról az ö felfö ruhájának fzárnyát nékie , és monda: (23) AZ UR tégyen Ítéletet én közöttem és te közötted. Saul azért látván 16. Mit monda Akis Király ezt látván? 17. Hová rejtezék azután Dávid? 18. Ki tére-bé azonban a’ barlangba? 19. Ali re kéfzteték azért Dávidot az ö vitézi? 20. Engedette Dávid az ö fzavoknak? 21. Alit tfelekedék mindazonáltal a’ Király’ felfö ruhájával ? 22. Mit tfinála azután ezzel a’ felfö ruha’ fzár- nyával ? 23. Alit monda a’ mellet Saulnak? yf Dávid’ üldóztetéfirdl. 149 a’ maga felío ruhájának fzárnyát, fel-ki- álta, és fírván eképpen fzólla: (24) Iga- zabb vagy én nálamnál. (2y) De a’ fe- : löl azután-is egykor ki-fzálla Saul Dávid ellen, és ö a’ táborban alufzik vala. ( 26 ) El-méne azért Dávid éjjel a’ Saul táborába , és a’ Saul’ dárdáját és a’ kupáját magával a’ feje mellöl el-vivé. (27) Ezt pedig fenki efzébe nem vévé.; mert az ŰR nehéz álmot botfátott vala ö reájok. (28) Reggelre kelvén ofztán fel-méne Dávid az hegynek tetejére , és onnan jó távolyról meg-mutatá Saulnak az ö dárdáját és kupáját. (29) Akkor monda Saul: Imé bolondul tülekedtem, és felette igen nagyot vétettem. (30) Egy- fzerfmind pedig meg-is áldá Saul ekkor Dávidot, és monda : Áldott vagy te fiam Dávid, mert te mindeneket véghez vi- fzefz. (31) Ezután ofztán nem fokára, 3 Saul a’ maga fegyverébe botfátkozván 24. Mit monda Saul a’ maga felfö ruhájának fzárnyát a’ Dávid^ kezében látván? 25. Békét hagyaé Saul ezután Dávidnak? 26. Mit vive-el Dávid a’ Saul’ táborából? 27. Fel-ferkenté valaki az ö kopogáfára? 28. Mit tfelekedék Dávid reggel a’ Saul’ dárdájával és ivó edénnyével? 29/ Mit monda Saul arra ? 30. Hogy áldá-meg ö akkor Dávidot? 31. Mitfoda ki-menetele leve végtére a’Dávid’ üldöztetésnek ? K 3 i Sám. 24:17.V IS. v. i6: 2. V 7 - v. II. V. 12 . V. 13. V. 16. V. 21 . V. 25. v. 1: 4. meg- I f o XXXI. Hijiória. meg-hala, és ö titánná Dávid leve ,az Izrael’ népének Királya. Hafznos Tudományok. I. Midón a! Szülék az ó gyermekeiknek vdhmelly vétket és tilalmas dolgot parantfolnak , nem kell fza- vokat fogadni azoknak ; hanem tifztek ollyankor d gyermekeknek , hogy az IJlennek inkább engedelmef- kedjenek mint Szüléiknek. Midőn Saul Jónathánnak a’ maga fijának azt parantfolá, hogy az ártatlan Dávidot ölné- meg, Jónathán ezt nem tfelekedéj, fotel- lenben inté Dávidot hogy magára vigyázna, és a’ vefzedelmet el-keriillye. II. Az URnak egy fel-kente ellen fém fzabad d mi kezeinket fel.emelni , ámbár cd gonofz és iftente- len légyen. Hányfzor ölhette volna meg Dávid az iftente- len Saul Királyt? de ö nem akará az Urnák fel-kente ellen a’ maga kezeit fel-emelni. III. A' mi el-kerülbetetlen fzükfégból efett, nem kell azt fzükfég nélkül cd kóvetéfre fel-venni. A’ leg-utólfó fzükfég vivé Mikált arra, hogy az ö attya előtt nem igazfágot fzóllana; és azért nem lehet erről máfoknak hímet var- rani, fém a’ fima fzájú embereknek e’ példával magokat ^menteni. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Imé Dávid Saulon bofzfzúját nem állya, Jóllehet annak igen jó módját talállya: .Ellenben, mivel ügyét az ISTENre hagyja, Mint igaz Bíró annak kívánt végét agyja. Adjad Uram, hogy én-is magam’ meg f óhaífam Á’ bofzfzútól, ’s bajomat te reád bizhaífam. DEA- ' / A Dávid' iildóztetéjirol. Ifi DEÁKUL. Non fouet vltrices Danid fub pedlore flara- mas, Hoftem iure poteft dum iugulare fuum: Quin Domiuo potius ftatuit committeré cauffam, Quam Deus optato denique fine beat. Sic quoque priuatam vindidam furnéré 110I0, Tu, DEVS omnipotens, arbiter aequus eris. XXXII. HISTÓRIA. BETHSABÉRÓL. 2 Sárn. XI, XII. Kéfz. (i) T^lAvid Király, Rabba várofát, Joáb U által, a’ ki néki fö hadi Generá- lifa vala, meg-fzállatá. (a) Maga pedig otthon hivalkodván, egykor a 5 palotája felett a’ folyofón fétála, ( 3 ) és onnét meg-láta egy fzép tekéntetü afzfzonyi- állatot, a’ ki a’ maga kertében mofódik vala. (4) Midőn azért Dávid ez afzfzo- nyi-állat felöl tudakozódnék, meg-tudá Világositó Kérdéfel^. 1. Mitfoda vároft fzállata-meg Dávid? 2. Mit tfinált ö maga azonban oda haza Jéru- fálcmben ? Mit láta onnan a’ Király? 4. Mitfoda afzfzonyi - állat volt az? k 4 hogy J * T)Z XXXII. Hifcória. hogy a’ Betlifabé volna, az Uriás’ fele- fég e - (O Akkor Dávid el-küldvén Beth- v. fabéért, el-hozatá ötét a’ Királyi udvarba, és bé-menvén ö hozzája, az afzízo- nyi-állat a’ maga méhében fogada. ( 6 ) *- v - Uriás pedig a’ Bethfabé’ férje nem volt ekkor a’ maga házánál, hanem oda kin a’ táborban vala. (7) Haza hívatá azért *•a’ Király ötét a’ táborból, (8) hogy még- i is máfok gondolhatnák , hogy Bethfabé a’ maga férjétől efett volna teréhbe. (9) »• v. De Uriás nem méné a’ maga házához, m " hanem a’ Király’ házának ajtaja előtt az ö j$j. 1*. v. Urának fzolgaival hála. (10) Másnap annakokáért derekakon meg-vendégeié Dávid otet, úgy-hogy Uriás meg-réfze- gednék : (11) mert azt gondolá vala a’ Király, hogy, ha meg-ittafodnék, nyilván a’ maga felefégéhez haza fogna menni. (\2 ) De Uriás ezt nem tfelekedé, hanem akkor-is a’ Király’ Udvarában há- 5. Mitfoda bolondfágot tfelekedék akkor Dá- vid ? 6 . Hol volt akkor Uriás a’ Bethfabé férje? 7. Mitfoda parantfolat érkezek Uriáshoz a’ táborba ? 8. Mi végre tfelekedte ezt Dávid ? 9. Meg-látogatáé azért Uriás a’ maga felefé- get? 10. Mitfoda módot próbála azután Dávid? 11. Mi végre réfzegíté-meg a’ Király Uriáft? íz. Haza meneé tehát Uriás réfzegen? la. Bethfabéról. la. 03 ) Reggelazért Levelet íra Dávid , n;: Joábnak, a’ maga Commandirozo fő Ge- c iierálifának, illyen módon : (14) Allaf- k fátok Uriáít leg-elöl, a’ keményebb har- 1 tzon,. és hátúi fuífatok- el mellőle, hogy a meg-öletteífék, és meg-haljon, fi 5) É ^ Levelet maga vivé-el a’ fzegény Uriás, de nem tudá mi volna benne. (1 6) Joáb pedig a’ Királynak parantfolatját véghez fe vivé, és illyen módon az ártatlan Uriás az hartzon el-efék. (17) Meg-hallván I- azért az ö felefége hogy ö meg-hólt vól- na , íiratá ötét a’ meddig fzokás vala. I (18) Midőn pedig a’ gyáfzoláfnak ideje el-tölt volna, el-véve ötét Dávid magá- & nak felefígül. C T 9) Ezután bizonyos Iái idővel, küldé az UR a’ Királyhoz Nátán 4 Prófétát, a’ ki illyen magátol gondolt n: hiftóriával kerüle ö eleibe : (20) Két em- ik bér vala egy városban, az egyik gázát dag, a’ máfik pedig fzegény. (21) A’ 13. Mitfoda efzközhöz nyúla azért Dávid? ^ 14. Mi vala e’ Levélben ? ív Ki vitte e’ Levelet Joábnak? 16. Mit tfelekedék azért a’ fö Commandirozo Generális ? . 17. Mit tfelekedék Bethfabé, hallván hogy a’ férje el - efett ? ^ 18- Mint leve néki a’ gyáfz után állapotja? y> 19. Kit kiilde az lilén ezután Dávid Királyhoz ? 20. Mivel kerüle Nátán a’ Király eleibe? , 21. Miképpen irá-le a’ Próféta azt a’ gazdag II embert? K y gaz- 2 Sára. I: 14-v. IS- v. 14. v. I 6 . V. 17- v. z6. v. £7. v. 12: 1. v 2 Sátn. la: 3. v. 4. v. ?. V. 4. V. f. V, 154 XXXII. Hijlöria. gazdagnak felette fok juhai és ökrei va- lának; (22) de a’ fzegénynek nem vala egyebe egy kis nyöítén báránykájánál, a’ mellyet ö vett és fel-tartott vala. (23) Ez a’ bárányka az ö falatjából efzik vala, poharából ifzik vala, és az ö ke- az o belében alufzik vala. (24) Midőn pedig a 1 gazdag embernek vendége érkezett volna, (25) ízána az ö ökrei és juhai kozzül hozatni, hanem el-vévé a’ fzegény embertől az ö egyetlen-egy bárány káját, és azt öleté-meg. ( 26 ) Hallván Dávid Király Nátánnak e' panafzát, fel-gerjede az ö haragja , és monda: El az UR, hogy halálnak fia az az ember , a’ ki azt tfele- kedte ; a’ bárányért pedig négy annyit kell nékie adni. (27) Akkor monda a’ Királynak Nátán Próféta: Te vagy az az ember. (28) Es így, a’ gazdag emberen értette a’ Próféta Dávid Királyt; (29) a’ 22. Hát a’ fzegényröl mit monda ? 1 23. Miképpen tartá a' fzegény ember azt az ö báránykáját ? > 24. Mi történek azonban a* gazdag emberen? S 23. Mivel tractálta az a’ maga vendégét? 26. Mitfoda íententziár monda a’ Király arra a’ gazdag emberre ? 27. Mit monda a’ Próféta arra? ' 28. Kit értett tehát Nátán a’ gazdag emberen? j 29. Mit értett a’ Próféta a’ gazdag embernek ; fokjuhain? í fok ' 7 Bethfabéról. fe fok juhokon az ö felefégeit; (30) a’ fze- ® gény emberen az ártatlan Uriáít; (31) az egyetlen-egy báránykán pedig a’ fzép L Bethfabét. ( 32 ) Ezután Nátán Próféta fok büntetéfeket hirdete az ISTEN’ névé- éskö».v ben Dávidnak. (33) Akkor Dávid ma- «• v*- ip gába térvén monda : Vétkeztem az UR e ellen. (34) A’ mellyre Nátán: Az UR- ák is el-vette úgymond a’ te bűnödet, nem ifi halfz-meg. (35) Mindazonáltal, mivel fe a’ káromláfra okot adtál az UR’ ellenieké ginek e’ dologban : annakokáért a’ te pj: fiad, a ki Bethfabétól izülettetett tenéked, |í bizonnyal meg-hal. (3 6 ) Ekkor írá Dá- s6 [ t ;^ e vid az ötven egyedik Sóltárt, a’ melly a’ §y: ftrófákban így kezdődik : UR ISTEN e: kegyelmez-meg énnékem, Kegyeíféged ígv: fzerént könyörülj rajtam. 30. Kit a’ fzegény emberen? 31. Kit a’ fzegény embernek báránykáján ? 32. Mit hirdete azután a’ Próféta Dávidnak? 33. Miképpen teve Dávid valláft a’ maga bűneiről ? 34 - Mitfoda fzókkal fzabadítá-fel ötét Nátán? 35. Mivel látogatá-meg mindazonáltal az Iften 7" ötét ? ® 3 6. Mellyik Sóltárt írá Dávid ekkori bánatjában ? US; Hafznos Tudományoké ^ k Szorgalmatofan reá kell az afzfzonyi népnek arra vigyázni , hogy cl férjjiúi nemet a’ vétkezésre fel-ne indítják. Ha 1^6 XXXII. Hifiória. Bethfabb'ól. Ha Bethlabé a’ maga kertében a’ ferdéknek alkalmatoffágával magát meg nem mezítele- nítette volna, kétfég kívül a’ paráznaíagba Dávid nem efett volna. II. A’ jól kéfzült és fzívbból fzármazott prédiká . tzió az hallgatóknak fziveket meg - battja. Mivel Nátán Próféta a’ maga penitentziára in- dító prédikátziójára jól kéfzült, és azt fzí. véből mondotta-el: Dávidot azzal igen meg. indította és bűnéről meg-győzte. III. Ha az ember nem fzégyenlette a’ bánt meg- tfelekedni , meg-vallani fent kell azt fzégyenleifl Midőn Nátán Dávidnak ezt mondotta: Te vagy az a’ halálnak fia; nem kíváná ö á maga bűnét paláftolni, hanem azonnal illy 1 valláft téve: Vétkeztem az UR ellen. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Dávid Király elöfzör tifztátalanfágba Azontúl pedig abból efik gyiíkoffágba. Ez ifzonyú bűnöknek okát ha vifgálod, A’ fzéjjel tétovázó fzemekben találod. En hát a’ fzemeimmel fzövetféget fzerzek, Es femmi meg-tíltatott dolgokra nem nézek. DEÁKUL. Danid adulterio focialia foedera frangit, Et limul haud dubitat tingere caede ma- nus. Atnborum fcelerum caufám fi forte reqniris, Luminibus culpa eft attribuenda vagis. Hinc ego cum propriis oculis hocfoedus inibo> Talia ne ípcetent, quae Deus ipfe vetat. XXXIII. Hí- ) o ( D7 ',fí; XXXIII. HISTÓRIA. ABSOLONRÓL. 2 Sám. XI 1 II, XV, XVI, XVII, eV XVIII. l{efz. (i) \ Bfolon a 5 Dávid’ fia ldváltképpen- l\ válófzép ember vala, úgy-hogy tététől fogva talpig ö benne femmi hiba nem vala. (2) Ez az Abfolon a’ Ki- rályfágrá még az attya’ életében igen vágya. (3) E’ végre mindeneknek előtte, a’ köz népnek fzívét igyekezé magához hódítani. (4) Az honnét az út félen a’ kapuban meg-állván, kérdezi vala az ügyes-bajos emberektől, mi dolgok volna a’ Királyai. ( ? ) Es midőn valaki a’ maga ügyét-baját nékie elő - befzéllette volna, így fzólla : Imé a’ te befzéded mind jó . és mind igaz; de ki hallgaf- fon-meg tégedet, arra fenkit a’ Király nem rendelt. (6) Vajha valaki engemet Világosító Iíérdéfe^. 1. Mitfodás tekéntetü és termetű ember volt Abfolon ? 2. Mire vágyott Abfolon? 3. Miképpen kezdett ö e’ dolognak végbeviteléhez ? 4. Mit kérdezett az ügyes-bajos emberektől? 5. Mit felele ofztán azoknak? <}. Alit mondokála ö azonközben ? tenne i Síim. 15: IO.V. 6. v. %. V, 4. V. 2 Sára. 15: 12.V. 16: 23.v. K: 7 . v. 10. v» 14. V. 15. V. 30 , V. 23. V. 31. V. iyg XXXIII. Hiflória. tenne ítélő Bíróvá e’ földön, és én hoz. zám jöne minden ember, a’ kinek valami ügye és pere volna, én igazat tennék néki! (7) Azonban pedig a’ bölts Achi- tófelt-is a’ maga pártyára hajtá Abfolon, (8) a’ ki Dávidnak tanátfofa vala, és a 1 melly tanátibt ö ád vala, úgy tartaték, mintha valaki magát az ISTENt kérdette volna meg. (9) Midőn már Abfolon a’ népnek fzívét eképpen magához hódította volna : el - kéredzék az attyától He- bronba, mintha ott az URnak áldozni akarna. (10) Mikor pedig ö Hebronba jutott volna , magát ott Királlyá téteté alattomban. (n) Meg-haliván ezt Dávid az ö attya, ki - futa azonnal Jérufá- lemböl, (12) és faru nélkül a’ Kedron’ patakán által-menvén az olaj-fáknak he- gyére, mentében felette igen síra. (13) Midőn pedig meg-izenték vólpa Dávidnak , hogy Achitófel - is a’ pártolok között volna Abfolonnal, akkor ö monda: Uram ! bolondítfd-meg az Achitófel’ ta- 7. Mitfoda bölts ember hajla azonban az Ab. fölön’ pártyára ? 8. Mitfoda ember vala ez az Achitófel? 9. Hová kéredzék azután Abfolon az attyától? 10. De mit tfelekedék ö Hebronban ? xi. Alit tfelekedék Dávid ezt hallván? 12. Hová fzalada azért ö Abfolon elöl ? 13. Alit kívána ö ott az Iftentöl Achitófel eránt? nátfát Abfolonról. fii: nátfát. (14) Ez úttyában jőve Dávidét! nak eleibe egy Saul’ nenizetfégéböl való te ember, kinek neve Sémei vala. (iO Ez ötét nem tfak fzidalmazá, hanem köveiül is hajigálja vala, ígyfzóllván: (i 6 ) Eredj, la,i eredj te vér fzopó és iftentelen ember! (17) t Egy ugyan az ö vitézei közzül el-aka- E ra menni hogy fejét vegye e’ fzidalmazó Jfe embernek; de Dávid azt mondá: (18) :b: Hadd fzidalmazzon; mert az UR mon- dotta ezt néki. ( 19) Azonban pedig bé-üte Abfolon a’ pártos néppel Jérufá- lembe. (20) Itt midőn tanátfot tartotta- Ü;.; nak volna a’ felöl, mit kellene már to- 1vább tfelekedniek: két réfzre hajolának. ^ (21) Achitófel azt tanátfolá , hogy Dá- I vidot mindjárt űzni kellene, és ötét men- ten meg-kellene ölni, minekelötte megpihenne, és népét rendbe-fzedné. (22) E ,! Az öreg Chufai ellenben azt javafoltaAb- jij!, folonnak, hogy , mivel Dávid igen erős j F vitéz, ne ütközzék-meg addig ö véle, Hív- 14. Ki méné Dávid eleibe midőn Abfolon előtt futna ? ;ii. 15. Mit tfelekedék Sémei Dáviddal? 16. Miképpen fzidalmazá ö Dávidot? 17. Senki nem keleé-fel a’ Király mellett? 18. Mit monda Dávid annak a’ vitéznek? ? 19. Hova iite-bé Abfolon azonban? n! 20. Hány réfzre hajlának az Abfolon tanátfoíi ? 21. Mit tanátfola a’ bölts Achitófel? 22. Chufai ellenben mit javafola? C mí S 2 Sám. lö: 5-V; C. v. 7. v. V. 10. V* IS. V. 20. V. 17: I, 2. V. II. V. 2 Sám. 17:14-v, te. v. 22 . V. 2 %. V. IS: 6, és köv. v. 3. v. í. V. \6o XXXIII. Hiftória. míg az egéfz Izrael’ népét maga mellé nem véfzi. (23) Hofzlzas dévánkozás után ofztán , meg-vetvén Abfolon és az egéfz nép az Achitófel’ bölts tanátíát, vá- lafzták az öreg Chufaiét. (24) £’ pedig nem történetből elek , hanem az UR pa- rantíblá, hogy az AchitófeP tanátfa, melly Abfolonnak jó lett volna, el-bontatnék. (20 Chufai azért e’ végezéft Dávid Királynak alattomban mindjáráft meg- izené. (2 6) Dávid ezt meg-értvén, fel. kele , és minden népével együtt a’ Jordán’ vizén áital-méne. (27) Achitófel pedig midőn látta volna , hogy az ö tanátfa meg-vettetett, maga magát fel-akafztá. (28) Ezután a’ Dávid’ ferege, Abfolon- nak azö fájának népével meg-ütközvén, fzörnyü vérontás leve. ( 29 ) Maga Dávid nem méne-ki az ütközetre ; mivel á nép ellenkezőt tanátfola nékie. (30) Azt hagyá annakokáért a’ fö vezéreknek, hogy az ö fajával Abfolonnal ö érette gyen- 23. Mellyiknek a’ tanátfát válafztá Abfolon és a’ nép ? 24. Történetből efetté ez ? 25. Ki izené-meg e’ végezéft Dávidnak? 26. Hová vévé azért magát Dávid ? 27. Hogy vefze-el Achitófel? 28. Mire kele ofztan a’ dolog ? 29. Ki-menté maga Dávid az hartzra ? 30. Mit hagya-meg azért a’ fö Generálifoknak ? géli Abfolmról. 164 gén bánnyanak. (31) Meg - verettetvén pedig az Abfolon’ ferege, ö maga-is fza- W6 lad vala, (32) és midőn az erdőben nyár »• galna, egy tfer-fának az ágára azö fzép t f. hajánál fogva fel-akada; (33) és az öfzvér ztl a’ mellyen ül vala ki-fzaladván alóla, az M ég és a’ föld között függve marada. (34) 10 . )E Ezt midőn Joábnak, a’ fő Commandirozó E Generálifnak meg-vitték volna, veve ö ni r három nyilat kezébe , és lövé azokat az r. Abfolon’ fzívébe. (3 >) Fogált azután az 17. v. íi: Abfolon’ teliét, és veték azt az erdőn E; egy nagy verembe, és nagy rakás követ ize: hányának reá. (36) Ezt pedig Dávid meg- a- r. L hallván, felette igen meg-keferedék fzí- 1: vében , és egy - más után egynehányfzor iu„ eke'ppen kiálta-fel: (37) Szerelmes íijam Ik Abfolon ! édes fijam, édes fijam Abfolon! c- bátor én holtam volna meg te éretted, Abfolon , édes fijam , lzerelmes fijam! e: (38) Ezután vifzfza viteték ifmét Dávid I9: **•»• Király nagy örömmel és vígaffággal Jé- rufálembe. Ili: 31. Mellyik réfz vereté'k-meg az hartzon? 32. Hová akada-fel Abfolon ? ^ 33. Meg-állotté az üfzvére alatta? 34. Hogy múlék-ki Abfolon e’ világból? 35. Mitfoda tifztefféggel temetek el a’ teliét? 36. Mi leié Dávidot midőn ezt meg-hallá? 37. Hogy kiálta-fel azonban? 38- Mit tfelekedék a’ nép ezután Dáviddal ? : L Hafarn XXXIII. Hiflma. 162 Hafznos Tudományod T. Nem kell d gonofzért gonofzfzalfizetni , és d fzidalniat fzidalommal váltani-fel. Erre tanít minket Dávid a’ maga példájával, a’ ki nem kívána a’ fzidalmazó Sémein bofz. fzút állani; hanem inkább így fzólla : Hadd fzidalmazzon; mert az UR mondotta ezt néki. II. A’ gonofz tanáts-adiknak végre ofztán d magok fejére fordái d vefzedelent. Tapafztolá ezt Achitófel, a’ ki a’ maga gonofz tanátfáért ezt a’ jutalmat nyeré, hogy magát a’ kétfégbe-efés miá fel-akafztván, meg. fojtá. III. A' Királyoknak fzíveik az Urnák kezében vágynak, és valahová akarja oda hajtja azokat. Látjuk ennek igazfágát Abfolonban, a’ ki az Achitófel 5 tanátfát, melly világ fzérént böits vala, meg-veté ; e’ pedig nem történetből efék,. hanem az Üli parantfolá hogy az el - bontatnék. í i K tár Cc ez KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Egy tfer-fát mutatok, gyermekek! halljátok! A’ mellyröl függeni egy Király- fit látok, Nagy gyümölts ; a’ gonofz fiira ízáll illy’ átok; A’ fáról Abfolon’ fzava ez hozzátok : fi’ fzüléiteknek híven engedjetek, Azok ellen femmit ne tfelekedjetek, Im ! én rólam példát magzatok vegyetek, Illy kínt ’s gyalázatot hogy ne fzenyvedjetek. DEÁKUL. ■Héra tibi! mi fili, reutem, quercum monftrabo vi- Infblitos fflí ift ao Ab fotonról. 1G% Infölitos frudus parturit illa, vide. Regius hic viridi Princeps ex arbore pendet: Degeneres natos talia fata manent. Jíinc veftraspendens exjlice clamac in aures: Et patreni & matrera tu reuerere tuam. XXXIIII. HISTÓRIA. ARRÓL A 5 DÖG-HALÁLRÓL, MELLY A’ DÁVID’ KIRÁLYSÁGA ALATT KEGYETLENKEDETT. 2 Sóm. XXIII. Kész. 1 0) TVAvid Király kevélyfégböl meg- 1-J fzámláltatá a’ népet, ( 2 ) a 5 melly- re ötét az ISTEN’ engedelméböl a’ Sátán indítá-fel. ( 3 ) Joáb ugyan az ö fő Commandirozó Generálifa inté ötét, hogy ezt ne tfelekedné; ( 4 ) de a’ Király a’ maga fel tétele mellett meg-álla. . (y) Alidon pedig a nép már meg-fzámláltatott volna , meg-febhedék a’ Dávid’ ízíve , és monda az URnak : ( 6) Igen vétkeztem Világosító Kérdéfel\. 1. Mit tfelekedek Dávid ? 2. Ki indítá-fel erre ötét? 3. Kitfoda inté ötét hogy ezt ne tfelekedné? 4. Engedeé a’ Király a’ Joáb’ tanátfának? 3. Mitfoda változás fzármazék Dávidban a’nép’ meg - fzám'áltatáfa után ? í. Mit monda ö akkor az URnak? La ebben „ 2 Sátn. 24: I.‘v. 1 Kron. 21 : i. v. aSStn. 24: S»‘ v. 4. Y. 10. v. 2 Síim. 24: n.v. 32. V. 13 . V. v; 1 %• v. Í6. V. i $4 XXXHII. Hifiáría. ebben, a’ mit tfelekedtem. (7) Ezután j ri'iéne ö hozzá Gád Próféta, a’ ki által az ' ISTEÍSÍ néki így fzólla: Három dolgot 1 adok elődbe , válaízd-el egyiket, hogy 1 azt tfelekedjem veled. ( 8 ) Az első á e mellyet eleibe téve néki a’ Próféta, hét* fi eíztendeig való éhfég vala; (9) a’ máfo- f : dik az ö ellenfégi előtt három hó-napig 11 való futás; 0 °) az harmadik pedig az ö földén harmad napig tartandó dög-haláL (11) Ezt hallván Dávid, felette igen meg- keferedék fzívében, (12) és végre monda : Hadd efsünk az UR’ kezébe; mert az ö irgalmaífági nagyok. (13) Botfáta annakokáért az CJR dög-halált az Izraelre , melly miá harmad nap alatt hetvenezer férfiak meg - halának. (14) Midőn fis pedig az Angyal a’ maga kezét Jérufá- lem ellen-is fel-emelte volna, meg-fzáná az UR a’ vefzedelmet, és az Angyalnak 7. Mit izene ezután az Iften Gád Próféta által nékie ? 8. Mitfoda gonofz vala az elfő, mellyet a’ Próféta eleibe ada nékie ? 9. Mi volt a’ máfodik? 10. Mi az harmadik? 11. Mi leié Dávidot ezt hallván? 12. Mellyiket válafztá azért Dávid az három tfapáfok közzül ? 13. Hány emberek halának-meg abban a’ pef- tisben? 14. El-jutáé a’ peftis Jérufálenue-is ? monda: I fi 1 fc ált 4i k ü: 'éti,: k tát k,'. & Kt: r- :be;: l)fc azb ik Ö? t- Arról d dög Halálról rnelly d Dávid, 's.a.t. I 6^ monda: (15) Elég immár, hagyd-el. (i£) Az Angyal pedig vala az Arauna’ tfüre mellett, (17) a’ kit Dávid látván, monda az LfRnak : Imé én vétkeztem, ezek a’ bárányok pedig mitíbda bűnt tettének? (18) Ezután meg-fzünék a’ tfa- pás, és Dávid óltárt rakata azon a’ fzé- rün, a’ mellyen az Augyal áll vala. 15. Mit monda akkor az Iften az Angyalnak, a’ ki a’ népet öli vala ‘? 16. Hol jelenék vala meg ez az Angyal ? 17. Mit monda Dávid az URnak az Angyalt látván ? 18. Mi leve ofztán e’ közönféges tfapáfnak kimenetele ? Hafznos Tudományod I. JH gonofz go 7 idolatok gyakran az ördögnek ftigalláfából ötlenek az ember ’ elméjére. Mert ímé itt világofan mondatik, hogy a’ Sátán indítá-fel Dávidot a’ népnek meg-fzám- láltatáfára. 1 Krón. 21: 1. v. II. Nem kell a’ jó tanátfot meg-vetni. Ha Dávid a’ maga fö Generálifának tanátfát követte volna, nem holtának volna meg ö miá hetven-ezer emberek. III. Gyakran a’ bűnnek végbe-vitele után ferken- fel a’ lelki -ejméret. Minekutánna a’ nép meg - fzámláltaték , a’ Dávid’ fzíve meg febhedék. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Hogy Dávid az Izrael’ népét meg-ízámlálá, ISTENnek kedvét véle éppen nem találá: L 3 Mellyért 2Sám. 24:17.V. 18. v. I Kír. 2 io, 12 \ 3: 5. v, 9. v. 10. V. 166 XXXV. Hiftóri'tt. Alellvért teve elébe három vefzélyeket, ’S egyik el-horda hetvei-ezer fzemélyeket. Illő hát a’ Királyért a’ nép könyörögjön,' Annak bűnei miatt hogy ö-is ne nyögjön. DEÁKUL. Mente iubet Dauid populum numerare fu. perba; Séd cenfus fummo difplicet ille Deo. Ex tribus ergo malis datur optio liberaRegi; Hinc decies feptem millia pefte cadunt. Ne quum delirant Reges, plectantur Achiui, Rex Regum! Reges quaefumus ipfe regas. XXXV. HISTÓRIA. SALAMON KIRÁLYRÓL I Kir. II, III,Vívni,XI, ér XII. mik ■ (i) V/|Inekutáiina Dávid meg-hala, Sa- 1. Iámon az ö fia üle az ö Királyi ■ izékébe ö helyette. (2) Ennek a’ Salamonnak meg-jelenék az ISTEN álmában, és monda : Kérj a’ mit akarí'z, hogy adjak néked. (3) ö azért az ISTENtöl bölts és értelmes ízívet kére, hogy a’ népnek igazgatáfára alkalmatos lehetne. (4) Mi* Világosító Kérdéfek. 1. Ki leve Dávid helyébe a’ Király ? 2. Alit monda az Iften Salamonnak álmában! 3. Alit kére azért ö az Úrtól? 4.. Aleg-adáé az Iften nekie a' mit kére? vei Salamon Királyról. 167 , I ■ ■■■■ , ■! . . .. .. ‘ ‘ ” vei pedig e’ kérés igen tettzék az URnak, s “ meg-adá néki ^ bölts és értelmes fzívet, ( ö;. még pedig olly mértékben, hogy ö hozzá hafonló ö előtte nem volt, ö utánna fém támad foha. (5) Sőt ennek-felette olly jókat-is ada az ISTEN néki, a’ mellyeket '® ; nem kére, p. o. gazdagfágot, ditíöíe- get és hofzfzá életet. (6) Az ö uralkodj dáfának pedig mindjárt az elején , két ifc tifztátalan afzfzonyi-állatok jó alkahnatof- irt fágot fzolgáltatának néki arra , hogy a’ maga böltfefféget máfoknak meg-mutaf- fa, és nyilvánvalóvá tegye. (7) Ezek ki tudni-illik ketten egy házban laktanak, és az egyik a’ maga kis gyermekét éjt fzaka fzerentfétlenfégböl meg-nyomván, II: azt a’ máfik afzlzony mellé tévé alattom- y. bán; az élőt pedig magához vévé. t 8 ) : r ' Reggel ofztán az élő gyermek felöl egy- *?• máílal kotzódának, azt mind a’ kettő ^ magáénak állítván. C 9) Mivel annako- ^ káért fenki meg nem tudhatná mellyik k' volna az élő gyermeknek az annya: pa- D; .- 5. Még ezen kívül mit-is adott az Iften néki? (f 6. Kik fzolgáltatának néki alkalmatoflagot a’ maga böltfelTégének meg-mutatáfára? 7. Mi efék e’ két tifztátalan afzfzonyi - állat ; között ? fa; 8- Mire kele ofztán reggel a’ dolog? 9. Mitfoda törvényt teve Salamon az eleven gyermekre ? L 4 I Iíir. 3 ? is. v. 13- v> 1 6 . v. ír- v. l% V; 20. V. 21. 1 * rantfolá l Kit. 3 í 26. V. *7. V. « : I. v. 3S. v. S: 10. v, S2. V. 23, «s kSv.v. 768 XXXV. Hijlóría. rantfolá Salamon , hogy az élő gyermeket vágnák két réfzre , és egyik réízét egyiknek, a’ málikat pedig a’ máfiknak adnák. ( io) Akkor monda az egyik a’ tifztátalan afzfzonyi-állatok közziil: Kér. lek édes Uram ! adjátok néki az eleven gyermeket, és ne öljétek-meg azt. (n) A’ máfik ellenben így fzólla : Sem enyim fém tiéd ne légyen, vágjátok ketté, (n) Az honnét köuyü vala által-látni, mellyik volna az élő gyermeknek édes annya; es meg-adá azt Salamon annak elevenen. Ci3) Ezután építe Salamon egy ditföfé- ges Templomot Jérufálemben az URnak, (14) a’ meílynek fel állítáfaban hétegéfz efztendöket töltött-el. (ly) Midőn pedig Salamon € Templomot fel- fzentelné, meg-jelenék ködben az URnak ditföfé- ge, és bé-tölté e’ Házat. • (16) Akkor Salamon meg-állapodék az URnak óltára előtt, és kezeit az égre fel-emeJvén, egy gyönyörüiéges imádíagot monda. (17) 10. Mit monda akkor az egyik tifztátalan afz- fzonyi-állat? 11. Hát a’ máfik mit fzólla ehez ? 12. Mit lehete ezeknek fzavaikból által-látni? 1?. Mit építe Salamon ezután? 14. Hány efztendök alatt épült a’ Salamon’Temploma ? t<;. Mi leve a’Templomnak fel-fzenteléfekor? 16. Mic tfelekedék akkor Salamon? Vj. Mire kére kiváltképpen az Iftent ? Kivált- Stilornon Királyról. 169 §!f Kiváltképpen pedig azon kéré ö akkor U az ISTENt, hogy mind azokat az imád- Il ^-. S: íl; fágokat és könyörgéfeket , a’ mellyek és uöv.v. ■? abban a’ Templomban lejéndenek, hallak gaffa-meg: ha midőn fegyver, éhíég, ízt- vagy dög-halál lejénd a’ földön, és a’ nép 0., könyörög abban az Házban azok ellen, fordítfa-el azokat kegyelmefen. (18) Az- «s.v. E. után áldozek Salamon az URnak hufzon- i, t két-ezer ökrökkel, és fzáz-húfz-ezer ju- » hókkal. (19) Végtére pedig gazdagon «?. *. ?!: meg - vendégeié Salamon az egéfz Izrael’ v: népét tizen-négy napokon egy-más után. zUi (20) Ez a’ bölts Király azután fok idegen i I: t . v . k. afzfzonyi - állatokat fzerete - meg : (21) 3 . v . mert hét-fzáz felefégei, és három-fzáz k ágyafi valának ö néki. (22) Es mikor k már meg-vénült volna Salamon, ezek a’ Lfe Pogány Nemzetiségekből való afzfzonyi- á állatok el-hajták, az ö fzívét az idegen . Illenek után. (23) Az honnét az Orfzág j, az ö halála után két-felé fzakada. (24) n. v. Az ö oktalan fia mellett Roboám mellett isn.v. Eü 18. Mitfoda áldozatot teve ezután Salamon ? 19. Mennyi ideig vendégeié a’ népet? k 20. Mitfoda gyarlófag vala Salamonban ? 21. Hány felefégei és hány ágyafi váltanak sf Salamonnak ? 22. Mitfoda bűnre hajták ezek Salamont? »ü 23. Mivel bünteté-meg az lilén ötét ezért? 24. Hány Nemzetfégek maradának-meg Roboám ; mellett ? B L s tfak 170 I Kir. I 21. V. 10. V. XXXV. Hiji ória. tfalc két Nemzetfégek maradának - meg, -■ t i. a’ Júda’ és Benjámin’ Nemzetfégi. (-2?) A’ tíz Nemzetfégek pedig Jéroboá- mot válafzták magoknak Királyul. (2 6 ) Ez időtől fogva ofztán két különös Or- í'zágok valának az iSTENnek népében, úgy-mint a’ Jiída’ Orfzága és az Izrael’ Örfzága. (27) A’ Júda’ Orfzágának Királyai Jérufálemben; ( 28) az Izrael’ Orfzágának Királyai pedig Samariában laktatlak, 25. Kit válafzta a’ tíz Nemzetfég magának Ki- rályúl ? 26 . Hány Orfzág vala ezután az Iften’ népében? 27. Hol iaktak a’Júda’Orfzágának Királyai ? 28. Hát az Izrael’ Orfzágának Királyai? Hafznos Tudományok- .J. A’ Salamon' Temploma közönséges Imddfág- nak-Háza vélt, a’ meüyben az egéfz ’ Sídé nép öfzvc Szokott vala gyűlni az Ijlennek tifzteletére. Hlyen Imádfágnak - Házai a’ mi templomaink- is, és nem jó Iíerefztyének azok a’ kik azokat nem gyakorolják, vagy minden alávaló okért el-mulatják. II. Salamon az IJhnt'nl tfak azt kére a ’ mi kg- Jzükfégefebb vala ; az Ijien pedig olly jókat-is oda egyfzerfmind nékie , a’ rneUyek nem annyira fzükje- sefek valanak. így mi-is kiváltképpen és mindenek előtt á lelki jókért könyörögjünk az Mennek, p. 0, az hitért, fzeretetért, és a’ reményfégért: a’ tefti jók pedig ofztán, úgy-mint az étel, ital, Salamon Királyról. J l '/i ital, ruházat, és egyéb e’ félék önként reáadatnak minekünk. Mát. 6 : 3 3. v. III. Salamont az ó felefégei vénfégében «’ bál- VMiyozaJra bajiak. Es így látjuk hogy a’ vénfég nem űzi-el az embertől a’ bolondfágot, úgy-hogy mineku- tánna az iffjúfásnak hijjábanvalófágin által- eftünk-is, meg-ejthet az ördög bennünkes akkor-is, a’ mi vénfegünkben, ha fzünte- len magunkra nem vigyázunk. ■ KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ Salamon’ Temploma igen tfudállatos, Es ahoz a’ földön még nem volt hafonlatos. Hlyet építnem nékem volna ditföfégem; De nem engedi az én vékony tehetfégem. Az UR’ nevében azért ez a’ fel-tételein : Hogy templomul nékie fzívemet fzenteiem. DEÁKUL. Confideras Templum, quo non auguftitfö. vllum In terris, Salamon! non habiture parcm. Áedem marmoream vellem quoque condere ÍESV! Séd maius noftris viribus illud opus. Accipe faluifico confperíum fanguine pectus: Hoc tibi fit templum, fit tibi grata domus. ebmfo XXXVI. Hl- XXXVI. Hifiária. 172 XXXVI. HISTÓRIA. A’ BAÁL’ PAPJAIRÓL. 1 Kir. XVI, XVII, XVIII. m- t Kir.is: (1) \ Cháb gonofz Király vala Izrael- 30. v. y \ ben; (2) Jézabel-is az ö felefége sí. v. fzintén ollyan iftentelen vala : ( 3 ) mert mind a’ ketten a’ Baálnak fzolgálának és 17--I.V. az t tifztelék. (4) Az ISTEN azért fém harmatot feni esőt nem botfáta három jak. <;: egéfz efztendeig és hat hó-napig a’ földre. iKirTs- ( 5 ) Midőn annakokáért nagy éhfég vól- 2- v - na Samariában, Illyés Prófétát az ISTEN 17: az hollók által tápláltatja vala. ( 6 ) Ezek 4 ’ -v ‘ viíznek vala néki kenyeret és hűlt mind reggel, mind ellve, a’ Kérith 5 patakjához. 7. v. (7) Mikor pedig ez a’ patak-is ki-fzára* 9. v. dott volna, azt mondá az ISTEN Hlyeinek , hogy menjen Sareptába ; mert ö Felíége meg-parantfolta egy özvegy afz- ViUgositó Kéi'défel ^ 1. Mitfodás Király volt Acháb ? 2. Hát a’ felefége Jézabel jobb v olté valamivel? j. Miben vétettek ezek kiváltképpen az Iften ellen 1 4. Mitfoda biintetélTel büntette ezért az Iften őket ? <;, Kik táplálták Illyéft az éhfégnek idején ? 6. Mit hordottak az hollók nékie enni? 7. Hát minekutánna az a’ patak ki-fzáradott, miképpen vitelé az Iften néki gondját? fzony- í di et jen m díj lií el ( 3Í (I Iji k re btl iá 173 A BaáP Papjairól. Ü fzonynak, hogy az ötét táplálja. (8) Mi- t, dön azért ö oda ment volna, látá hogy egy özvegy afzfzony fát fzedegetne , és attól ö egy ital vizet és egy falat kenye- jIj], rét kére. (9) De az afzfzonyi-állat azt feleié nékie, hogy egy marok liíztetské- (v jénél és egy kevés olajánál több, égen J, földön nem volna, és minekutánna azt ; p fiával együtt meg-ennék, mind a’ ketten meg-fognának halni. (10) A’ Próféta pe- ; r ’ dig erre eképpen fzólla nékie : Sem a’ . lífzt a’ vékádból, fém az olaj a’ korhadból J el-nem fogy, míglen efö léízen a’ földre, (ó0 Es ez így-is leve: mert ez özvegy , j,.- afzfzonyi - állat, abban- a’ nagy drágalág- ’ " bán , mind a’ maga háza - népét, mind ? í£ Illyés Prófétát fogyatkozás nélkül táplálá. yk (12) Végre ofztán monda az ISTEN II- L . lyéfnek: Menj-el, mutafd-meg magadat Áchábnak, és eföt adok a’ földnek fzíné- 021 • re. (13) Midőn pedigAcháb meg-hallotta volna hogy Illyés jöne, eleibe méné néki, és monda: Te vágyé, az Izraelnek Kfií ■mi 8. Mit kere Illyés a’ Sareptabeli özvegy afz- fzonytól ? ss: 9. Mit felele néki ez özvegy afzfzony? 10. Mitfoda vígafztaláft nyújta nékie a 5 Pró- féta ? 11. Bé-tölté ez az ö prófétziája ? V.-- 12. Mit monda ezután az Itten Illyéfnek '! 15. Mint fogadá Acháb a’ Prófétát? iKir.i?: lo. v. 11. v. 11. v. 14 - & 1$. v. IS. v. 18: l.v. 17 - V. 174 ^Kir.rg: 18. v. v. ár. v* 26 - v. 2 f. V. 24. V. XXXVI. Hiflória. meg-háborítója ? (14) Illyés ellenben így fzólla nékie : Nem en háborítottam-meg az Izraelt, hanem te, és a’ te atyádnak háza; mivelhogy a’ Baál után jártok, (iy) Ezután pedig azt kíváná Illyés a’ Király- tói, hogy az egéfz Izrael’ népét a’ Baál’ Prófétáival együtt, ö hozzá a’ Káraid’ hegyére gyüjtetné. Minekutánna azért azok oda gyültenek volna, (ró) monda Illyés a’ népnek : Meddig fántáltok kétfelé ? Ha az UR az ISTEN, köveffétek ötét; ha pedig a’ Baál köveffétek azt. (17) Midőn pedig a’ nép nem felelne, hozata-elö a’ Próféta két tulkot, (18) és azt mondá, hogy- az egyiket áldozzák- meg a’ Baál’ Papjai; a’ máfikat pedig ö maga fogná meg-áldozni. (19) Válafztani hagyván annakokáért Illyés a’ tulkok közzül a’ Baál’ Papjainak, (20) azt mondá , hogy azok hívják fegítfégül a’ magok 1 (fenét Baált; ö-is fegítfégül hívja á JEHOVAnak nevét. (21) A’ mellyik ISTEN pedig meg-fogja őket hallgatni, tü- 14. Hogy menté magát Illyés ? 1;. Mit kívána ofztán a’ Próféta a’Királytól? ió. Mit monda ofztán Illyés az oda gyülekezett népnek? 17. Mit vitete az hegyre a’Próféta? 18. Mi végre viteté azokat az hegyre ? 19. Ki válafztott elfoben a’ tulkok közzül? 20. Mit kelle ofztán az áldozat felett tfelekednif. 21. Ez ofztán mitfoda pert fogna el-igazítani ? zet AP Baál Papjairól. Ipf -_-., » 'i; zet adván mennyből az áldozatra, a’ légyen az igaz ISTEN. (22) Ezt hallván az egéfz fokafág, monda: Jó kívánfág ez. (23) A 5 ioí Baál’Papjai azért hozzá-fogván elsőben i'h az áldozathoz az óltárt által - ugrándozni; zák vala, (24) és a’ Baálnak nevét reg- i k géltől fogva, mind délig fegítfégül hívják vala, így fzóllván: Baálhallgass-megmin- ó)ie két! Baál halgass-meg minket! (25) Mi- kor pedig immár dél volna , tfúfolja vala K. őket Illyés, mondván: Kiáltfatok fel lzó- ffflti val; mert talám mély gondolatba merült, mié vagy alufzik, vagy ne-talám útban va- ; gyón. (_ 26) Kiáltának azért azok felni ízóval, és magokat beretvákkal metélik itjj; vala, rníglen magokat vérbe kevernék; ói (27) de íémmi fzozat nem vala, fém pe- adig ki meg-felelne néldek. (28) Akkor in; annakokáért Illyés - is hozzá kéfzüle az jiji; áldozathoz, oltárt építe, fel-vagdalá a’ jj[ tulkot, és fel-raká azt a’ fákra. (29) Az- r £:_ után olly fok vizet öntöztete az óltárra, Igát. 22. Mit fzólla ehez a’ fokafag? , v 23. Kik fogának elföben az áldozathoz? 7 1 24. Mennyi ideig kiabálának ezek Baálhoz ? 25. Mit ada akkor tanátfúl nékiek Illyés tfúfol- ? ván őket ? ■ ( -26. Mit tfelekedének azután a’ Baál’ Papjai ? 27. Hát meg-halgatáé őket Baál? 2g. Mit tfelekedék ezután Illyés? 29. Mit lotfoltata ö az óltárra?. hogy i Kir.iS; 36 . v. 57. fr 38. V. 36. V. 39- v. 33- ». 34- v. 34. V. XXXVI. Hiflória. i Kir.18: 36. v. 3S. v. 39. v. 40. v. 19. v. * 7 f_ hogy az egéfzfzen vízben állana. (30) Midőn pedig már minden kéfzen volna, Illyés az ISTENhez’eképpenfoháfzkoda: Oh Abrahámnak , Ifáknak, és Izraelnek URa ISTENe! mutafd-meg e’ mái napon, hogy te vagy ISTEN az Izraelben. (31) Akkor le-efek az égből az URnak tüze, és meg-eméfzté az áldozatot, az oltárral és a’ vízzel egyetemben. (32) Ezt látván a’fokafág, artzal a’földre le-borul- ván mondának: Az UR az igaz ISTEN; Az UR az igaz ISTEN. (33) Akkor monda Illyés a’ népnek : Fogjátok-meg a’ Baál’ Prófétáit. És mikor meg-fogdof- ták volna, (34) meg-ölé azokat Illyés a’ Kifon’ patakja mellett. (3 y) Valának pe- dig azok mind öfzve, nyóltz-fzázan és ötvenen. 30. Miképpen foháízkoda-fel ofztán az Iftenhez? 31. Mint leve az Illyés’ áldozatjának dolga? 32. Mit kiabála akkor a’ fokafág ? 33. Mire inté Illyés akkor a’ népet? 34. Mit tfelekedék Illyés a’ Baál’ Papjaival? 3 v Hányán valának ezek az akafztó-fára valók? Hitfznos Tudományok^ I. Midón Illyés Próféta eledelt magának fohol-k nem kaphatna , az Ifién ótet az hollók által táplál- tatta. Az Iften annakokáért nem tfak rendes, hanem rend-kivül való úton-módon-is gondját tudja a’ maga híveinek vifelni. U. Akkor küldi az Ifim Illyés Prófétát a’ Sarep- tabil ti i’l á 4’ Á Kli lí Tűt S 11c I 0 177 /£ BaáP Papjairól. (: a r. aüí. Izei: iáin- :n , 1 tahili özvegy afzfzonyboz , mi dón. annak lifztje es olaja már fogyó -félben vala , és ö tfak - nem utólfó fzükfégre juta vala. Ebből látjuk, hogy gyakran akkor érkezik-el hozzánk az illeni fegedeiem , midőn már nagy fzorúltfágban vagyunk, és minden emberi fegedelmen által ellünk. ölj; III. Ez az iftentelen Király Acháb így fzólla 1Z(£ Illyés Prófétának: Te vágyé? Izraelnek meg-háborí- \ r, tója ! I ^ így vagyon dolgok az Ilién’ hiiféges fzolgai- '5 nak. Ha azok az emberek’ iftentelenfegét 1t: és gonofzfágát el nem hallgatják, hanem j'. ■ azok ellen kiáltanak, Feddöznek és dorgá- lóznak: így őket az hitetlenek veTzekedök- * * nek és háborúíág-ízerzöknek nevezik és káromolják. M KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ papok’ ferege Baált fzörnyen kiábálá, Azoknak fzavaikat de ö meg-nem hallá ü. E’ forfok azoknak kik olly’ Illent tifztelnek, óé A’ mellyet tfak ők magok tfinálnak és lelnek. Boldog annakokáért óh a’ Kerefztyénfeg ! , Meily olly’ Illent imád , ki fő tökélletefleg. la- DEÁKUL. Túrba facerdotum replet claruoribus auras, - Séd non refpondet, qui cárét aure Baal. Mortales miferos , qui talia numina fingunt, Malleus artificis quae fabricare poteít. ^ • O te felicem, qui CHRISTI nőmén adoras! Auribus hic audit, lumimbuíque videt. M XXXVI. HL 178 XXXVII. Hifiória. XXXVII. HISTÓRIA. A’ NABÓT’ SZŐLŐJÉRŐL. I Kir. XXI, XXII, BJfz. i kít.si: (i) ^7 Alá Nábótnak egy fzölöje Jézre- v ‘ V elben, a’ Király’ palotájához kö- 2 . v . zel. (2) Acháb azért igen kíváná e’ fzö, löt magáévá tenni: (3) mert abból veteményes kertet akara tfináltatni. (4) Melly- re nézve izólla a’Király Nábóttal, hogy ö azért más ízölöt még pedig jobbat fogna adni , vagy pedig ha néki úgy tettzik, 3. ▼. pénzül fogná annak az árát le-tenni. (5) De Nábót nem akara e’ fzölötöl megválni ; mivel a’ néki attyairól maradott 4- v- örökíége vala. ( 6 ) Ezt meg-értvén Acháb, úgy ineg-búfúla, hogy a’ maga ágyára le- 5.v. feküvén , még enni lem akara. (7) Hozzája menvén azért azö felefége Jézabel, 7. v. monda nékie : (8) Aliért háborodott-meg a’ te ízíved < Kelj-fel, egyél, és örvendezz: Világosító Kérdéfe 1 ^. 1. Hol volt a’ Nábót’ izölöje ? 2. Ki kíváná e’ ízölöt magáévá tenni ? 3. Mit akara a’ Király abból tfináltatni? 4. Mit igére Acháb Nábótnak e’ fzölöért? y. Meg-alkhatac a’ Király Nábóttal? 6 . Ali leié e’ miatt a’ Királyt ? 7. Ki látogató-meg ekkor Achábot ? 8 . Mit monda Jézabel a’ maga férjének a’Királynak ? mert A Nábóf Szülőjéről. 179 U i mert én teneked adom a’ Nábót’ fzölöjét. tiií (9) Fogá annakpkáért a’ Királyné, és ^ Levelet íra a’ férje’ nevével, a’ Jézreelbéli !t Véneknek az holott Nábót laka. (10 ) lője' Ezt írá pedig Jézabel a’ Levélben , hogy -ú a’ Vének avagy az Elöl - járók állítfanak ■in; két hamis tanúkat, (rí) a’ kik tégy enek jblj), tanúbizonyfágot a’ felöl, hogy Nábót mind az ISTENt, ’s mind a’ Királyt mcg- ttjl i fzidalmazta: (12) azután ki-vivén ötét a 5 városból, kövezzék-meg, hogy meg- „y" E haljon. (13) A’Jézreelbéli Elöl-járók annakokáért aképpen tfelekedének a’ mint nékiek parantíoltaték; és így az ár- ] E tatlan Nábót halálra köveztetek. (14) ■ ; Akkor méné Jézabel az ö férjéhez Acháb- ' hoz, és monda nékie: Kelj-fel, és fog- V lald-el a’ Nábót’ fzölöjét; mert már ö ' ; nem él, hanem meg-hólt. (ry) De ép- fú pen akkor midőn Acháb abban foglalási toskodnék, hogy azt magának el-foglalja, 9. Hogy kezde azért Jézabel a’ dologhoz? 10. Mit íra azoknak a’ Levelben ? 11. Miről kelle e’ hamis tanúknak hamis tanú- bizonyfágot tenni ? 12. Mire kelle a’ Bíráknak Nábótot büntetni? 1 13. Meg-tfelekedtéké ezt a’ jézreelbéli Bírák ? jj; 14. Mit monda Jezabel Aehábnak, minekutánna ! meg-izenték neki hogy Nábót’meg-kö. ;[ f veztetett? íjjj.. 15. Ki méné Achábboz midőn a’ Nábót’fzölöjét el-akarná foglalni '! í M 3 méné 1 Kir.ar 8. v. 10, Y. It. V. 13. V. IS* v. Ifi. Y. iKir.il 17. v. 19* v. 23. v. 2 ;: I. v. sKir.io: I , 10. v. I Kir. 22 : 34 . v. 33 . v. a Kír. 9: 33 . v. 24. v. 26 . V. ío: 1. v. 7 . v. 180 XXXVII. Hifióvia. méné ö hozzá Illyés Próféta, (16) és né- íde a’ többek közöt ezt mondá : Azon az helyen, a’ holott fel - nyalták az ebek a’ Nábót’ vérét, fel nyalják az ebek a’te véredet-is. (17) Jézabelröl pedig az Acháb’ felefégéröl így fzólla a’ Próféta: Az ebek efzik-meg Jézabelt, a’ Jézreel- nek kő fala előtt. (18) Mind ezek egynéhány efztendövel azután bé - töltenek, és az Acháb’ egéfz háza ki - gyomláltatok. (19) Maga Acháb az hartzon meg- lövettetvén, el - vel’ze ; és midőn az ö fzekerét mofnák, mellyen az ö vérbe keveredett teltét haza vivék, az ebek nyalják vala az ö vérét. (20) Jézabel az Acháb’ felefége a’ palotának ablakán ki-vettetvén, el-tapodtaték, és az ebek nyalák-fel az ö vérét-is. (21) Az ö fiajórám, a’kiö titánná Királlyá leve vala, Jéhutól agyon lövettetett, és az ö telte a’ Nábót’ lzán- tó-földére vettetett. (,22) Még ezen kívül voltának Achábnak hetven fiai, (23) I n )' ko a’l i: íj 1 Bit I, Mm 1 6 . Mit jövendőié néki Illyés Próféta? 17. Hát jézabelnek mitfoda Letzkét ada? 18. Mint leve ezután az Acháb’ házának dolga? 19. Mint jára maga Acháb? 20. Hát Jézabel miképpen vefze - el ? 21. Mi levejórámnak az Acháb’fijának ki-mene- tere ? 22. Hány fiai voltak még Jórámon kívül Acháb- nak ? 23. Mint leve ezeknek dolgok ? i HL kfj bt A' Kábát ’ Szőlőjéről. 181 .'í)i a’ kiket a’ Samariabéliek mind egyig lejük nyakazának , (24) és azoknak fejeiket hí: kofárba rakván, Jézreelbeküldék, az hol :eőei a’Nábót’ fzölöje vala. (25) Es eképpen -K !r ; c • p femmi el nem múlék hijjában, az UR- i Pr: nak befzédében, mellyet az Acháb’ háza íj; ellen fzóllott vala. , a . : 14. Hová küldöttek ofztán azoknak a’ fejeiket ? 25. Bé-tölté azért az Urnák fzava? ■Gíi,? Hafznos Tudományok. ujv- I. A’ tíz parantfolatot az ISTEN nem - tfak a' j j* népiek adta , hanem a’ fó Méltójágoknuk-vs. u Acháb Király meg-rontá a’ tizedik parantfola- 1 tót, Jézabel pedig az 5 felefége által-hágá Ö2: az hatodikat; de bezzeg meg-is lakóiénak iíE mind a’ kerten érette. K II. Az er'ófzakoj'ok eröfzakos büntetéjjel büntet - ül,: tétnek- meg ISTENtól. Iffil; A’ Nábóton végbe-vitt gyilkoffág miá Acháb agyon lövettetett; Jézabelt az ebek ették- meg ; és e’ gonofz Királynak egéfz háza •J- tellyeíTéggel ki-fzaggattatott és el-pufztítta- HE tott. :V. III. A' bűnnek végbe-vitelére kimnyeu kap az em- bér tarjakat j de a’ jó dolgokban igen nehéz fegít'ó- ^ két találni. Alidon Acháb Király a’ Nábót’ ízölöjét el-akará i' tulajdonítani, bőven volt fegítöje._ Jézabel é-J az 5 felefége hamis Levelet íra ; két gonofz emberek hamiífan reá esküvének a’ fzegény ic. ártatlan Nábótra; és a’ Jézreelbéli Bírák lelkek- elméred ellen ötét halálra kárhoztaták. M 3 KEGYES 182 XXXVIII. HiJIÓria. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Hogy az hamis kerefmény nem jut öfi kézre, Ezt még a’ Királyok. is gyakran vefzik éfzre. A’ Náhót’ fzölöjétöl tfak-hamar meg-vá\a Acháb : mert elő - álla nemtelen halála. En kevés vagyonkámmal míg élek meg-érem, Es Felebarátomét hamiffan nem kérem. DEÁKUL. De male quaefitis non gaudet tertius haeres; Hoc quam fit verum, rex quoque faepe próbát. Exemplo eftAchab miferanda caede cruentus, Vinea fatális cui Nabotaea fűit. Menőn exftimulat furor exitialis habendi, Contentufque meis non aliena peto. XXXVIII. HISTÓRIA. ILLYÉSNEK AZ ÉGBE VALÓ RAGAD- TATÁSÁRÓL. 2 Kir. II. Eéfz. C 1 ) \yíldön el-jött volna az az idő , a’ i-VJL mellyben Illyéfnek elevenen az égbe kellene feí-vitettetnie, ( 2 ) monda ö a’ maga fzolgájának Eliféufnak : Maradj itt kérlek GÍÍgálban, mert az URBéthel- b M TÓ .1 Jffi isi te dót íg? ké mi fc Cl Iá k iá dód pó reő !■ !• !■ í. Világosító Kb'défeh^. 1. Mit akara az Itten lllyéffel tfelekedni? s. Mit monda azért Illyés a’ maga inaiénak Eliíéuüiak ? be Illyéfiiek az égbe való ragadtatáfáról. 1 83 ;£ be küldött engemet. (3) De Eliféus ezt feleié Illyéfnek: ElazUR, és a’ te lel- •'J7 ked, hogy el nem hagylak tégedet. (4.) ^ Minekutánna pedig ök Béthelbe jutottak ilaii volna, monda ifmét Illyés az ö inafának: Maradj itt kérlek, mert az UR engemet aI < ir ^ 5 Jérikóba küldött. (5) De Eliféus ekkor- is így felele : El az ÚR, és a’ te lelked, ; hogy el nem hagylak tégedet. ( 6 ) Mi- fy’ dön azért Jérikóba értenek volna, ott-is ígv kéré ötét Illyés Próféta : Maradj itt 6 • »• | ;r kérlek, mert az UR engemet a’ Jordán • " mellé küldött. (7) Ue Eliféus harmadig fzor-is meg-esküvék, így fzóllván: El az UR, és a’ te lelked, hogy el nem hagylak tégedet. (8) Az útban pedig , min- s.v. V- den Belyfégekben, ménének a’ Próféták’ íjjjt fiai Eliféushoz, és mondának nékie : Tu- ?• v. dódé, hogy e’ mái napon az UR el - ragadja a’ te Uradat te tőled ? (9) A’ melly- re ö ezt feleié nékiek : Jól tudom, hallói gaífatok. (10} Midőn pedig Illyés és Iffi 3. Mit felele nékie arra Eliféus? BE 4. Mit monda ifmét Illyés a* maga fzolgájának? , i'. 3. Hát akkor mit feleíe Eliféus? 6. Mit monda Illyés harmadfzor-is Eliféufnak? 7. Hát 5 mit felele ? 8. Mit tudakoztak a’ Próféták’ fiai Eliféuftól az útban ? ií 9. Mit felele nékiek Eliféus? i-- 10. Hány férfiak köyeték Illyéft a’ Jordán felé? M 4 Eli- 5 . Kir. 2: .7- v. S>. v. 5. V. io. V. XI.V. 184 XXXVIII. Hifiória. Eliféus a’ Jordán felé mennének, a Próféták’ fiai közzül - is ötven férfiak követék őket , és a’ víz mellett ellenekbe távol meg-állának. 00 Akkor fogá Illyés a’ maga paláftját, és öfzve-türvén, meg-üté azzal a’Jordán’vizét; (12) és a’ Jordán azonnal két-felé válván, mind a’ ketten azonfzárazon által-menének. (13) Mikor Í ledig azon által-mentenek volna, monda llyés a’ maga fzolgájának Eliféufnak: Kérj tőlem, mit tlélekedjem veled, mi- nekelötte te tőled el-ragadtatom. (14) Monda azért Eliféus: Légyen, kérlek, a’ te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam. (15) Felele Illyés Eliféufnak: Nehéz dolgot kérél : mindazonáltal ha meg-látándafz engemet, midőn tőled elragadtatom , meg - Iéfzen; ha pedig meg nem látándafz, nem Iéfzen-meg. (1 6) Midőn pedig még egy-máífal befzéllené- nek, ímé egy tüzes fzekér tüzes lovakkal egybe , el-váíafztá őket egy-máftól; (17) és fel-méne Illyés a’ fzél-véízben az 11. Mit tfelekedék Illyés a’ Jordán mellett a’ maga paláftjával ? 12. Mitfoda változás efek erre a’ Jordán’ vizén? 13. Mit monda lég-utólfzor Illyés Eliféufnak? 14. Mit kére azért ö tőle Eliféus ? 15. Mitfoda vígufzcaláft nyújta nékie Illyés? 16. Mi efék azonközben ? 17. Hová vitetek Illyés? K » ,c í l ( 1 Ili ne tó rá fi 1 1 t égbe. lllyéfne\ az égbe való ragadtatáfáról. 18 ^ ^ égbe. (i 8) Ezt látván Eliféus, eképpen ® :; kiálta-fel: Édes Atyám, édes Atyám! Iz- “p raelnek mind fzekerei, mind lovagjai. * (19) Mikor pedig Illyés fel - ragadtaték, 13 - v - le-efék ö róla az ö paláftja ; (26) a’ mel- I4 - v - 1 j- lyet fel - vévén Eliféus, meg - üté azzal a’ 1 i- Jordán’ vizét, és monda: Hol vagyon az lUyéfnek URa ISTENe? (2i)Mellyet te midőn tfelekedett volna, két-felé válék a’ fc Tordán’ vize , és által-méne ö azon. (22) ^ Ezután mindjárt, tfudát teve Eliféus Jéri- i».v. M' kóban. (23) Mert mivel az oda való vi- zek ártalmafok és halál-hozók volnának, sí. v. se ö a’ kút-föbe fót vete , és azután a’ Jéri- ss. v. kóbéli vizek egéfzfégefekké lőnek. (24) 33. v. JÓÉ Midőn pedig ezután Eliféus Béthelbe mente; ne, apró gyermekek jövének-ki a’ várof- pe:; ból, a’ kik ötét tfúfolják vala, így fzóll- ván: Jöjj fel kopafz, jöjj-fel kopafz! (25) te Eliféus azért hátra tekintvén, meg-átkozá í4 ' v ' izesb e’ gyermekeket azURnak nevében; (26') ?! iL ig. Mit kiálta Eliféus ö utánna? te 19. Mi efék-le Illyéfröl midőn ö fel-ragadtatott ? 20. Mit tfelekedék azzal Eliféus? 21. Mi efék erre a’ Jordánon ? zz. Hol teve tfudát azután mindjárt Eliféus ? ii: 25. Miből álla az a’ tfuda-tétel? Eli 24. Mi efék Eliféufon Béthel’ várofa alatt ? ' 25. Mit tíelekedék ö ezekkel az hetyke-petyke te gyermekekkel? 26. Hogy járának azért ezek a’ gonofz gyermekek ? 186 XXXVIII. Hiftória. és két medvék az erdőből azonnal ki-jö- vén, el - fzaggatának azok közzül negyven-két gyermekeket. Hafznos Tudományod I. Tfak két emberek váltanak ollyanok e’ világon , a’ kik halált nem láttak, hanem az égbe elevenen fel. vitette} iek. Az egyik azok közzül volt ama kegyes Pátriár- cha Enóch , az özönvíz előtt; a’ maiik pedig Illyés Próféta az özönvíz után. II. Méltán várunk és reményiünk ez élet után még más életet. Álért Illyés fzél-véfzben az égbe fel-ragadtat- ván, a’ Khriílus’ ízínének ditföfeges el-vál- tozáfakor, a’ Thábor’ hegyén, ezután ifinél meg - jelenek. III. Az JJlennck hüféges fzolgai, az ’i fzentfeges hivatalnoknak fúllyos és nehéz terhét , tfenies elmével és békejféges - türéjj'el hordozhatják. Mert bizonnyal várhatják és reményihetik, hogy a’ fzent Angyalok, a’ kik Illyéft tüzes fzekérben fel - ragadták, az ö lelkeiket-is jövendőben az Abrahám’ kebelébe vifzik, az holott fényleni fognak mint az égnek fényefl’ége, és mint a’ tfiliagok, örökkön és örökké. I Q 11 IQ I ö: JÉ T2I 8 íz KEGTES ELMELKEDESEK. , Negyven-két gyermekek elébe állának > Elifeufnak, kit igyen tfúfolának: Jöjj. fel kopafz, jöjj-fel! de meg-lakóiénak; | Álért ök a’ medvéknek fogára fzallának. ifit ik i kC ÖV Kinij- 1S: I nal tudtára adá, és egyfzerfmind ötét erői- sner.^ fen inté, hogy a’ maga Nemzetfégének 8 ‘ v ' meg-maradáfáert a’ Király előtt alázatofon efedeznék. O 0 Senkinek nem vala pe- «. v: dig fzabad hívatlan a’ Királyhoz bé-men- ni élete’ és feje’ vefztefége alatt. (12) Mindazonáltal ha valakire illyenkor a’ Király a’ maga arany vefzfzöjét ki-nyűjtá, annak nieg-marad vala élete. (13) Eltér pedig nem hívatott vala a’ Királyhoz már éppen harmintz naptól fogva. (14) De E! \ e f v J a’ felöl tfak meg-keményíté magát végtére , és az ö királyi ruháiban fel-öltözvén, hívatlan a’ Király’ házának belfö pitvarába bé-méne. (iy) Elföben a’ Király olly ke- E»er’ meny és haragos fzemeket vete ö reája, 4:z.v. hogy Eltér neki halván a’ félelem miá lábairól le-elek: (n 5 ) de minekutánna az Efer. <; ISTEN a’ Királynak fzívét hajtotta volna 2 ‘ v ' ö hozzá, kedvet talála az 5 fzemei előtt, és ki-nyújtván a’ maga arany vefzfzöjét ö reája, oda járnia Eltér, és meg-illeté an- 11. Szabad volté akar-kinek akar-mikor a’ Királyhoz bé-menni? 12. Kinek marada-meg mindazonáltal illyenkor az élete ? 15. Mennyi idő alatt nem hívatott vala már Efter a 5 Királyhoz? 14. Mire veté mindazonáltal Efter a’ maga fejét? 15. Miképpen mutatá a’ Király elföben magát ö hozzá ? 16. De azután miképpen fogadá ötét ? N y nak Eítet. S 4. v. 5. v. 6. v. n. v. í>. V. 13* v. 14* v. 202 XXXXIL Hifima. ■ nak végét, (17) Azután kéré Efter a’Ki- f f ) rályt, hogy ebédre ö hozzá menni mél- (fii tóztatnék, és hogy magával Hámánt-is el- vinné. ■ (18) Tettzék ez a’Királynak, és $ el méné Hámánnal a’ lakadalomba , mel- . g' lyet Eltér kéfzített vala. (19) Az ebéd Ljfi felett ofztán, azt mondá AíTvérus Efter fj Királyné afzfzonynak, hogy kérjen ötöle EC valamit akarna, és ha-mindjárt Orfzágának r §, feléig kérénd-is, meg-adná nékie. (20) | Te j Efter pedig más napig gondolkozásra való ' g időt kívána, és egyfzerfmind kéré a’ I(i- ne rályt hogy Hámánnal együtt a’ követke- M zendö nap-is ö nála ebédlene. (21) Ezen ]{ azért Hámán igen meg-örüle, és jó kedvel ( 2i haza-felé indúla. (22) Midőn pedig a’ Ki- g; rály’ Udvarának kapujához ért volna, látá hogy Márdokéus ö előtte akkor-is fel nem ^ kele. (23) Haza menvén annakokáért, ^ azt mondá a’ maga felefégének Zérefnek, juj hogy néki mind addig egy kedves órája ^ fém lehet, valameddig Márdokéus’Sidót a’ Király’ kapujában ülni láttya. (24) A’ 17. Mire kéré ofztán Efter a’ Királyt? j lg. Engedeé a’ Király az ö kéréfének ? j 19. Mit monda AíTvérus az afztal felett Eltérnék? : ^ 20. Mit felel? arra a’ Királyné afzfzony ? : i 21. Mint tettzék Hámánnak ezen hivatal? - 22. De hol éré azonban ötét bofzfzúfág ? $ 23. Mit monda azért Hámán a’ maga felefégének ? ; ( ! )' 24. Mit tanátfola nékie Zéres a’ felefége? i& fele- Hámánról, 2C3 felefége azért azt tanátfolá nékie, hogy tfináltaíTon mindjárt ötven fingni magas akafztó-fát, és más nap Márdokéuib a’ Király’ hírével akalztaíía reája. (2y) Felette igen tettzék Hámánnak ez a’ tanáts, és olly akafztó-fát a’ maga háza előtt azonnal állíttata -fel. (2 6 ) Történt pedig, hogy azon az éjtfzakán álom nem jönne a’Királynak ízemére. (27) Egy hiítóriás köny- s - v - vet hozatván azért elő, azt olvafá a’ többek között benne, hogy az előtt egynéhány efztendökkel , egy Márdokéus nevii ’Sidó jelentette volna meg, hogy a’ Királyt két Hóf-mefteri meg-akarnák ölni. (28) Kérdé annakokáért mindjárt Afívérus $• v. a’ maga fzolgaitól, ha adtak vólnaé azért Márdokéufnak valatnelly tifztefléget és méltófágot ? (29) Azok pedig azt felelek, hogy ö a’ maga hüfégének még femmi jutalmát nem vette volna. (30) Azonban 4 . v meg-viradván, Bámán idején reggel a’ Királyi Udvarba méné, hogy a’ Királyt arra vegye, hogy Márdokéus fel - akafztaífék. 25. Mint tettzék Hámánnak e’ tanáts? 26. Mi történék a’ Királyon azon az éjtfzakán ? 27. Mivel töltötte azért Affvérus e’ nyughatatlan • éjtfzakát ? 28. Mit tudakoza azért a’ Király a’ maga fzolgaitól ? 29. Mit feleiének azok nékie arra ? 30. Mit tfelekedék Rámán idején reggel ? (31) Mi- Eltér. 6 6 . V. S. v. ». v. «. V. 10 . ». TI. V. TJ. V. 204 XXXXII. : (31) Mihelyt pedig Hámán bé-méne, a’ Király ö tőle azonnal ezt kérdette: Mit kell azzal az emberrel tfelekedni, a’ kinek a’ Király tifzteffégét kívánja? (32) Erre Hámán azt feleié, hogy az ollyan embert királyi ruhában, királyi koronában, a’Király’ paripáján fő ember által a’ váróinak piatzán kellene meg-hordoztatni, (33) és előtte mindenütt ezt kellene kiáltatni: így léfzen annak a’ férfiúnak dolga, a’ ki- nek a’ Király tifzteíféget akar tenni. (34) E’ tanátfot azért adá Hámán a’ Királynak, mert úgy gondolkodék hogy e’ tifzteífé- get nem máfnak , hanem ö néki fogná Affvérus tenni. (30 A’ Király pedig monda azonnal Hámánnak: Siefs, és tí'e- lekedjél úgy ama ’Sidó Márdokéuííál, a’ miként mondád. (36) Es így kéntelenít- teték Hámán a’ maga halálos ellenfégét Márdokéuft a’ várofnak útfzáin a’ Király’ paripáján meg-hordozni. (37) E’ meg- efvén, haza méné Hámán sírva íietféggel a’ maga házához, és meg-befzélé a’ maga 31. Mit kérde a’ Király ö tőle? 32. Mit felele arra Hámán? 33. Mit monda hogy az előtt kellene kiáltatni? 34. Miért adá Hámán a’ Királynak e’ tanátfot? 33. Mit parantfola azonban a’ Király Hámánnak? 36. Kit kéntelenítteték azért Hámán a’ várofon meg-hordozni ? 37. Kinek panafzolá ofztán Hámán e’ fzerentfet- leniedét ? io; tk rál vet tői jeli ba az (1 K e; r; iü lel kei Ki: kő de SF ií t l i fele- tíáiiuinrél. SOA hozzá, hogy Efter Királyné afzfzonyhoz ebédre menne. (39) Mikor azért a’ Ki- Ell 2 e . r v 7: ' rály az Eltér ebédjén a’ bor italtól jó ked- ta,: vet vett volna, monda ifin ét nélde, hogy ■A tőle a’ mit akarna kérne. (40) Akkor ki- *• *• i t jelenté Efter, hogy ö a’ ’Sidó Nemzetfég- Kí bői való volna, és kéré a’ Királyt, hogy % az ö Nemzetét ne engedné el-törültetni. « (41 ) A’ Király pedig monda Eltérnék : 5. v. 'Kiá- Kitfoda az a’ kit az ö ízíve arra vitt, hogy te ezttfelekedné ? (42) Akkor mutata a’ Kínéi: rályné afzfzony Eámánra, és monda: A’ c -*■ m: mi ellenfegíink és gyűlölőnk e’ gonofz e : ; Hámán. (43) Ezt hallván a' Király, fel- 7. v. ok® kele az ö nagy búlfúláfában, és méné a’ kéé kertbe. (44) Ez alatt pedig Hámán Efter ek Királyné afzfzonynak a’ lábaihoz efék, 1 ú könyörögvén nékie a’maga életéért; (45) de hafzontalan : mert nem leve nékie ke- 10 - »- a fii gyelem, hanem fel-kötteték arra az akafz- ■léű tó-fára, a’ mellyet a’ maga túladjon udva- ;8. Hová hívaték Hámán azonban ? 39. Mit monda a’ Király ifmét Efter Királyné r ,v.. afzfzonynak? 4.0. Mit kére Cehát Efter a’ Királytól? 41. Mit monda a’ Király arra? 42. Kire mutata Efter, és mit monda arról ? 31 ' 43. Mint nnitatá magát a’ Király ezt hallván? ,, 44. Hát Hámán mint vifelé magát ? 1 45. Hogy ve&e-el tehát Hámán? rában, Kitér. 9 14. v. 3. IOéT XXXXII. HijMria. rában , a’ Márdokéus’ fzátnára állta vala. (45) Az ö tíz fiainak-is e’ vala fzerentféjek és tifzteílégek , hogy az attyok’ akaíztó- fájára fíiggefztetvén, véle egy tárfafágban lennének. (47) Márdokéus pedig a 1 Királytól éppen arra a’ méltófágra emeltetek, a’ mellyben az előtt Hámán helyheztetett vala. 46. Kik valának az akafztó-fán véle egy com. pániéban ? 47. Ki iile a’ Király’ Údvarában az Hámán’ helyére ? Hafznos Tudományod I. Ilii d Fi -Méltóságokért kényőr égni, hagyat Ifién azokat a’ gonofz Tanátfojoktól órizze-meg. Mert világos az Hámán’ példájából, hogy az hitetlen Tanáts-adók az ö álnok praktikáik által, a’ Királyokat és más rendbeli Fö-Mél- tófágokat az igazfág mellől fére vihetik. II. Ha valakit az Ifién e’ világon nagy méltófágra emel, illő hogy az a’ maga f'zegény atty áfáiról el ne felejtkezzék. Ezt tfelekedé Efter, a’ ki a’ királyi korona, bán mind az ö eíébbeni Tutorárol Márdo. kéufról, mind pedig a’ fogfágban lévő min. den ’Sidókról meg-emlekezék. III. Midőn valaki valamelly gonofzt ball , .avagy l&t, tifzte, hogy azt a’ Fó-Meltójágnak tudtára adja. így tfelekedék Márdokéus, a’ ki úgy intézé a’ dolgot, hogy mind az AfiVériifnak, mind pedig a’ ’Sidóknak ehvefztettetéfekre tzélozó gonofz tanáts a’ Királynak fiilébe menne, és így az iitentelenfég meg-hüntettetnék. KEGYES Hdmánról. 207 illa- :ren; át írté; ‘djot le e. .He S"i •" rá.- »l,h oktri Ibii:. eé *Ü‘- iífe: tó< ■JVi isiiéi KtlC 0 KEGTES ELMELKEDESEK. Hámán Márdokéufra fzörnyen fenekedik, De amannak tőrétől e’ meg-menekedik. Mert e’ kevély fő ember fára nkafztaték, ’S dfztfégére e’ fzegény ’Sidó valafztaték. Ez arra int, más alá hogy vermet ne állunk, Ne-talám mi-is Hlyen rút kudartzot láíTunk. DEÁKUL. Maximus interitum minimo minatur in aula, Séd vicibus veríis maximus ipfe perit. De cruce fublimi tumidns fuípenditur Ha- man, Et Mardochaeum glória niagna manet, Iníidias igitur nulli, nec retia tendara, Ne forte in foueam perditus ipfe cadam. XXXXIII. HISTÓRIA. J Ó B R Ó L. Jóit Könyv, az első Eéfzét'ól fogva, az utólfó Kéfzéig. (1) T EAla egy ember Uz’ földében, kinek m V nevejóbvala. (2) Ez az ember *' tökélletes vala, igaz, ISTENt félő, és a’ gonofznak gyűlölője. ( 3 ) Valának néki 1. hét fiai, három leányi, és felette igen fok 3. Világosító Kerdcfeg. 1. Mitfoda ember lakek Uz’ főidében ? 2. Mitfodás ember vala ,]ób? 5. Mivel áldá vala meg az Iften Jóbot? barma. sog XXXXII. Hifima. Jób. I 4- v. v. C. v. 7> v. S. v. barin a. (4) Ezek a’ Jób’ gyermekei úgy. annyira fzerették egy-máft, hogy együtt gyakorta vendégeskednének, (y) Az ö öreg attyok pedig minden nap égő áldozatot tön vala az ISTENnek ollyankor ö érettek; ( 6 ) mert ezt mondja vala: Ne- talám vétkeztenek az én gyermekim az ö jó kedvekben a’ fzent ISTEN ellen. (7) Történék pedig egy néminemű napon, hogy midőn az ISTENnek fiai avagy a’ fzent Angyalok el-jönének, hogy az UR előtt udvarlanának: azok között a’ Sátán- is meg-jelenék. (8) Az Ur annakokáért azt kérdé a’ Sátántól: Horniét jöfz? (9) A’ mellyre a’ Sátán: Az egéfz földet úgy ■mond bé-kerülvén el-jártam, és onnét • jövök. (10) Kérdé továbbá az ISTEN a’ Sátántól, ha vetteé efzébe az ö fzolgáját Jóbot, kihez hafonló a’ fzentfégben és a’ kegyeflegben, az egéfz földön nem volna, (x O Erre a’ Sátán az ISTENnek azt feleié, hogy nem volna tfuda hogy Jób kegyes és 4. Mivel bizonyíták-meg a’Jób’gyermekei egymáshoz való fzereteteket? c. Mit tfelekedék ollyankor az ö öreg attyok! 6. Miért áldozék Jób illy’ gyakran a’ maga gyermekeiért ? 7. Kik jelenének - meg azonban az Itten előtt! 8. Mit tudakoza az Itten akkor a’ Sántántól ? 9. Mit feleié arra a’ Sátán ? 10. Mitkérde még továbbá az Ilién a’Sátántól! ti. Mit fzélla a’ Sátán a’ Jób’ kegyeflégéröl! iften- 209 Jóiról. iiH ssfi- van*. kiflii. •Í'. la Ü E iw ffí tní; Hffi. , esc ui ölk ijüíű'. lCÜl' jftenfélö; mivel ö Felfége ötét minden javaival környül-vette. O 2 ) A’mellyreaz ISTEN eképpen fzólla a’ Sátánnak: Imé valamije vagyon nékie,a’ te kezedbe adom, tíák - hogy ö magára kezedet ne veffed. (13) Ezután tfak hamar jövének Jóbhoz négy rendbéü fzomorú követek egy-más után. (14) Ezek közzül az elfő azt be- fzéllé nékie, hogy némelly Arabiából való pufztítók az ö ökreit és fzamárait mind egyig el-hajtották, és fzolgait-is meg-öldöf- ték. (15) A’ málodik pedig e’ fzomorú hírt mondá, hogy az ISTENnek tüze az égből le-efvén, az ö juhait és fzolgait megégette. (iÓ Ezt még ott éré az harmadikkövet, ki-monda: A’ Káldéulok kiütvén minden tevéidet el-hajták , és fzol- gaidat-is le-vágák. (17) Midőn még e’ ízóllana, jőve a’ negyedik-is, és illy’ fzomorú hírt hoza: A’ ház, a’ mellyben a’ te fiaid és leányid vendégeskednek vala, le- fzakada, és minden gyermekeidet oda ölé. 0 8) Jób ezeket hallván, fel-kele, meg- 12 , Jób. 1: 12. v. 14. v. 15 . T. is. v. ír. v. is. r. 19. r. Mitfoda fzabadfágot engéde az Iften a' Sátánnak ? Hány fzomorú követek jövének ezután Jóbhoz ? Mit monda az elfő követ? Mit a’ máfodik ? Mit az harmadik ? Mit a’ negyedik ? 18 . M,it tfelekedék Jób ezeket hallván? O fzakafztá 14. Iv 16. 17 210 XXXXIII. Hijlvria. fzakarztá az ö köntöfét, meg-beretválá a’ maga fejét, és a’ földre borúla. (19) Azután pedig így fzólla : Az UR adta, és az UR vette el-is, áldott légyen az URnak neve. (20) Ezután egy néminémü napon el-jövének ifmét az ISTENnek fiai, hogy az URnak üdvarlanának, és a’ Sátán-is ö közöttök vala. C 21 ) Meg-kérdé azért az ISTEN vifzont a’ Sátánt, ha vetteé efzébe Jóbot, az ö Felfége kegyes és hüféges fzolgáját. (22) A’ mellyre e 5 gonofz ellen- fég: Botfátnád reá tfak úgy mond a’ te kezedet az ö maga teltére, meg-látnád, ha fzemtül - ízembe meg nem átkozna tégedet. (23) Monda azért az UR a’ Sátánnak : Imé önön-magát a’ te kezedbe adom, tfak-hogy az ö életét meg - tartfad. (24) Ezt hallván a’ Sátán, el - méné azonnal az UR elöl, és meg-veré Jóbot undok fekéllyel tététől fogva talpiglan. (25) Akkor vön Jób egy tíerepet, és magát azzal vakard, és ül vala a’ hamunak közepette. 19. Mitfoda fzókkal ditföíté azután Jób az Urat? 20 . Kik jelenének-meg azután vifzont az Kennek előtte ? 21 . Mit kérde az Iften akkor ifmét a’ Sátántól? 22. Mit vete a’ Sátán az ellen ? 23. Mire ada ofztán az Iften a’ Sátánnak enge- delmet ? 24. Mit tfelekedék azért e’ régi gyilkos? 25. Mit tfelekvék Jób a’ maga kínai között? (16) Mi- Jobról. Ili (26) Midőn azért Jób eképpen nyomo- Jót>. 2: rogna , az ö felefége nékie így fzólla : % v ' Még-is meg tartódé a’ te tökélleteíTégedet? Végy bútfűt az ÍSTENtöl, és halj-meg! (27) A’ kegyes Jób ezt hallván, meg-dor- 10. v. gálá a’ felefégét mondván : ügy fzóllafz mint-egy a’ bolondok közzül. C28) Ezu- «• »• tán jövének ö hozzá az ö három baráti, hogy vígafztalnák ötét e’ nagy nyomorú- fágában. (29) Ezeknek minden befzédek ií; erreméne-ki, hogy Jób azokat a’ bíinte- i?. v . téfeket meg-érdemlette; mivel az ISTEN igaz lévén méltatlan fen kit nem büntet. (30) Es így ezek Jóbnak bofzfzúfágára fzólíottanak : mivel az ISTEN nem tfak Si £ ** : az hitetleneket bünteti-meg, hanem a’ ke- refzt-viíeléfek által az híveket-is meg-láto- gatja, és gyakran őket is fullyofan oítoroz- za. (31) Jób ellenben magát egéfzfzén l'J. ártatlannak állította, és ebben tanúbizony- fágúl a’ maga lelke-efméretét hívta. (32) 40: 3- v. Ebben pedig Jób-is hibáza: mert noha ö 9: s- * 26. Mit monda akkor nékie az ö felefége? 27. Miképpendorgálá-meg Jób ezért a’ maga felefégét ? 28. Kik látogatók - meg ekkor Jóbot? 29. Mit akarának ezek a’ magok befzédeikben meg - mutatni ? 30. Talpára efetté ez az ö okoskodáfok? 31. Hát Jób magát mitfodáfnak állította? 33. Nem vétette Jób ez ö állítáfában? O a az 212 XXXXIIÍ. Hijiária. Jő.b. 16: 2. V. 3: I. V. 2: io. v. 38 : 1. v. 42: 7- v. í. v. 10. V. az emberek előtt ártatlan vala; nem volt mindazonáltal az ISTEN előtt tökéllete- fen tifzí.a az ö igazfága. (33) Erről ofz- tán hofzfzas vetélkedés vala ö közöttök, és végre monda Jób a’ maga barátinak: Ti mindnyájan ártalmas vigasztalók vagytok. ( 34) Midőn pedig Jóbot a’ nyavalyák leg-keményebben fogták volna, a’ teifi gyarlófágtól vileltetvén, meg-átkozá ö a’ maga fzületéfének napját. (35)0 kü- lömben e’ kerefzteket béke (lege s- tü r éfFel vifelte , és a’ kegyeíTégben állhatatofan meg-maradott. (36) Végezetre pedig maga leve az ISTEN Jób között és az ö baráti között ítélő Bíró. (37) Az ISTEN’ feleletének fummája pedig, mellvet a’ forgó fzélböl ada, e’ vala, hogy a’ dologról j egyik réfz feni jó ítéletet tett volna. (38) ! Ekkor ofztán Jób a’ porban és hamuban 1 penitenziát tartván, és magát meg-utálván, az ISTENnek oftorai alól meg - í’za- badúla. (39) Azután minden jófzágiért, 33. Mit monda végre Jób a’ maga barátinak? 34. Mitfoda erötelenfégbe efék azután Jób? 35. Miképpen vifelte ö magát kiilömben e’ ke- refzt- viíéléfek alatt. 36. Ki leve végezetre Bíróvá ö közötte és azö ' baráti között ? 37. Mit ítéle az lilén az ö vetélkedéfekröl ? 38- Ellene mondáé Jób az lilén’ ítéléfének? [ 39. Miképpen vígafztaltaték-meg Jób ifmét az Iftentöl ? vak- 213 Jóiról. tőit K: itt valamellyek el - vétettek vala ö tőle, két annyit ada az ISTEN ö nékie. (40) Nemze ö ifmét más hét fialtat és három leányokat, (41) és még azután fzáz negyven efztendeig élvén, láttá fiait és unokáit negyed íziglen. 40. Hány gyermekei levének néki még azután J 41. Hány efztendeig élt még ö azután ? Jób. 42: 13.V. 1 $. v. Hafznos Tudományod I. Efinéri az Ifién az híveket. így, tudá az Klen hogy Jób tökélletes férfit! vala, a’ kihez hafonló az egéfz földön nem találtatnék, II. Az Ifién néha kéférti az híveket. így, hogy a’ kegyes Jób meg-kcíértelfék, megengedő az Klen a’ Sátánnak, hogy ötét kínozhaflá. III. Meg - vígafztalja az Ifién az híveket. így, az Klen Jóbnak mindenéért, valamit az ö probáltatáfának idején el - vefzte vala, két annyit ada. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. Jób a’ Teremtöjével akara perelni, De az ö kérdélire nem tuda felelni, így van ez: az ISTENnel hogy-ha fzembe fzállafz, Ö igazfága előtt éppen meg-nem állaíz. En ugyan erre vetni fejemet nem merem, Uram JESUS ! te reád bízom minden perem’. DEÁKUL. lure Creatorem contra contendit-Hiobus, Verum iudicio fit reus ipfe íuo. O 3 In 214 XXXXIIII. Hifima. In ius cum Domino quoties vult ire minifter, Hic toties cauífa concidit ipíe fua. Ergo dicam nolo tibi fcribere iufte Creator! Te rogo, tu cauífatn fufcipe , CHRISTE, meam. XXXXIIII. HISTÓRIA. AZ ÉGŐ TÜZES KEMENTZÉBE VET- TETETT HÁROM ’SIDÓ FÉRFIAKRÓL. Dán. III. Rjfe. D Í?’v? : 00 XTAbukodonozor a’ Babilóniai Ki* i-' rály, tfináltata egy arany álló-képet , (2) mellynek magofl'ága hatvan fing, ízéleffége pedig hat fing vala; (3) és hely- hezteté azt a’ mezőn Babilóniának hatá- <• v - riban. (4) Azután parantfolatot ada-ki minden alatta-valóknak, hogy azt a’ ké- «. v. pet imádják. ( 5 ) Ha pedig valaki nem akarná ezt tfelekedni, az eílen e’ bünte- téft rendelé, hogy azon órában, az égő r . v . tüzes kementzébe vetteflek. (6) Mihelyt Világosító Kérdéfel^. 1. Mit tfináltata Nabukodonozor Király? 2. Mennyi volt e’ képnek nagyfága? 5. Hol állította vala fel ö e’ bálványt ? 4. Mit parantfola ez eránt az ö alatta-valóknak? Mitfoda büntetés alatt parantfolá ö ezt ? 6. Engedéneké az ö alatta-valók e’ parantfolat- nak ? az mit a'. G* m. in ■Ki: 'FE nri. arr;. m.. V3/C. toíé 'El Í 3 Ü d e :: !J,r íiv a»r jk: Az égó tüzes hgmentzébe vettetett. V. a. t. 215" azért a’ kürtök és más vígaíTág-tévö fzerfzámok által jel adatott, az arany állókép előtt, minden népek azonnal térdre efének. (7) De három nevezetes ’Sidó férfiak, úgy-mint SIDRAK, MISÁK és ABEDNEGO, nem akarák ezt a’ képet imádni, ( 8 ) A’ Király azért magához vitetvén ezeket, még egyfzer az égő tüzes kementzére való büntetés alatt, meg-pa- rantfolá nékiek, hogy térdre efvén imádják az arany álló-képet. (9) Sőt Nabukodo- nozor Hlyen káromkodása-is fokada azonban ki: Kitfoda az Itten, a’ ki titeket ki-végyen az én kezeimből? (10) Az három férfiak pedig így feleiének a’ Királynak : A’ mi ISTENűnk hatalmas ki- fzabadítani minket; de hafzintén ezt nem tfeiekefzi- is , tudtodra légyen teneked, Király, hogy mi az arany álló-képet nem imádjuk, (i r) Akkor el-telék a’Király haraggal, és bé-fütteté a’ kementzét hét- fzerte inkább mint máffzor. ( r2 ) Azután el-jövének a’ vitézek, és ez három 7. De kik nem akarák azt imádni ? 8. Mit monda azért a’ Király ez három ’Sidó férfiaknak? 9. Mitfoda káromkcdáfra fokada-ki akkor Na- bukodonozor ? 10. Mit feleiének nékie az három ’Sidó férfiak? 11. Mint vette a’ Király e’ feleletet? 12. Mit tfelekedének azután a’ vitézek ez három férfiakkal ? O 4 fő Dán. 3 12 . V. 13. V- If. V. 17. V. IS. Y. 19* v. sí. v. 21 6 XXXX 1 III. Hiftória. fö ’Sidó férfiakat, a’ mint valának ruháikban, meg-kötözve, a’ Király’ pa>antfolat- 2i r "'v. : járaaz égő tüzes kementzébe veték. (13) Mivel pedig a’ felette igen febes vala, azokat a’ vitézeket, a’ kik S 1 DRAK 0 T, MISAKOT és ABEDNEGOT a’ kementzébe veték , meg-ölé a’ tűznek lángja. 2 *- v. (14) Az három ’Sidó férfiak ellenben minden féí elem nélkül járnak vala a’ tűznek közepében; (15) mivel az URnak Angyala, a’ ki ö hozzájok méné, a’ tűznek erejét el-vette vala. (16) Sőt még ennekfelette, lévö e Fér. az igaz IbTENnek a’ lángnak közepében, éllek. 1. gyönyörüféges fzép hálá-adó éneket-is ésköv. v. énekeiének. (17) Midőn pedig Nabuko- D 2 á ".'vi : donozor meg-látta volna , hogy a’ tüzes kementzében négy férfiak járnának megoldva , holott ö tfak hármat vettetett vala -*■ v ■ abba: (18) azon ö felette igen el-álmélko- 2IS - v • dék, és ki-hívá ez három férfiakat az égő 27 - v - tüzes kementzéböl. (19) Ki-jövén azért azok a’ kementzéböl, látá a’ Király és minden ö fö fzolgai, hogy azoknak még tfak 13. Mitfoda fzerentfétlenfcg efék e’ vitézeken? 14. Mit tfináltak az három férfiak a’ tüzes kementzében ? 13. Ki oltalmazd őket a’ kémén tzének tüze ellen’! 16. Mit énekeiének ök a’ lángnak közepében? 17. Mit veve - éfzre azután Nabukodonozor? i8- Mit tfelekedék Nabukodonozor ezt látván? 79 - Mitfodáfok valának ez három férfiak midőn a’ tüzes kementzéböl ki-jöttének? hajok’ Az égó tüzes hgmcntzébe vettetett, 's. a.t. 217 hajók’ fzála fém perfelödött vala meg, és az ö ruháikat a’ tűznek lzaga éppen által nem járta vala. (20) Azután parantfolatot D 2 á “; * ada-ki Nabukodonozor, hogy a’ Sidrák 5 Mifák’, és Abednégo’ ISTENe ellen fenki káromláft mondani ne méréfzellyen. 20. Mitfoda parantfolatot ada-ki akkor a’ Király ? Hafznos Tudományok. I. Mind halálig meg kell az igazfág mellett állani. Jó példánk vagyon erre Sidrákban, Mífákbam és Abednégóban, a’ kik kéfzebbek voltának az égő tüzes kementzébe vetetni, mint az lftennek máfodik párán tfolatját meg-tagadni. II. A' jó Angyalok őrizik és oltalmazzák az híveket. Az három iftenfélö ’Sidó férfiakat meg-óltal- mazá az Angyal a’ lángnak erejétől, az égő tüzes kementzében. III. A ’ Valláfra Jenkit nem kell erővel kénjzeríteni. Nem kell úgy tfelekedni mint Nabukodonozor , a’ ki az embereket az arany álló-képnek tiízteléfére és imádatára, az égő tüzes kementzének lángjával kénfzerítette. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. lm’ kéfzebb három iffjú magát tűzre adni, Hogy-fem mint az egy igaz ISTENt meg-tagadni. Oh Kerefztyének vallyon mit tfelekednétek, Előttetek illy’ tüzet hogy-ha fzemlélnétek ? Az igazfágtól fokán el - áínának , félek: Ne vígy a’ kéfértetbe óh Uram ! míg élek. O ? DE A- 218 XXXXV. Hiflória. DEÁKUL. Trés iiraenes malmit fornace perire calente, Praeceptum fanctum quam violare Dei. Dic mihi, quid faceres , CHRISTVM qui- cumque fateris, Arite oculos fornax fi fórét ifta tuos? Abiuratiiros vereor fua dogmata multos: Ne nos inducas ! hinc ego faepe precor. XXXXV. HISTÓRIA. DÁNIELNEK AZ OROSZLÁNOK VERMEKBE VALÓ VETTE- TÉSÉRÖL. Dán. VI. Réfz. (i) 'Vf'Tnekutánna Dárius a’ Babilóniai Ív JL Király, Dániel Prófétát az ö éléb- beni tifztében hüfégefnek és igen okolnak lenni meg - tapafztolta volna , már azon gondolkozik vala, hogy ötét a’ maga egéfz Orfzágán fővé tenné. ( 2 ) Ezt más Főrendek Dánielnek irigyelvén, azon nief- terkedének, hogy ötét meg erötelenítfék, löt ha lehet el-velzél y tfék. (3) Erre nézve Világosító Kérdi fék. 1. Miképpen gondolkodik vala Dárius Dániel felöl? s. Mitfoda baja következek nékie ebből? 3. Mitfoda tört vetének Dánielnek az ö ir/gyei ? mind ^ Dánielnek^ az orojzláuok^ vermekbe, ’s. a. t, 2x9 mind addig intfelkedének a’ Király körül, e0 i, míglen egy parantfolatotada-ki, a’mellyet I; | Dániel, valláfának meg-fértödéfe nélkül yjí. meg nem tarthatna. (4) Az a’ parantfolat Dán - f pedig e’ vala, hogy harmintz napok alatt tusi fenki fenkitöl femmit ne kérne, hanem m egyedül tfak a’Királytól; (y ) és ha valaki “az alatt más valamelly Iftent hívna fegítfé- gül, azonnal az orofzlánok’ vermekbe vet- tellek. ( 6 ) Dániel e’ parantfolatot meg i 0 . v . jj nem tartá,hanem napjában háromízor térdre efvén,az igaz ISTENnek könyörög vala. HL (7) Midőn pedig a’ Király ezt meg-hallotta 14. v. volna, igen meg-fzomorodék, és tellves fzívböl azon vala, hogy Dánielt megszabadíthatná. (8) De az ö föfzolgai egybe- is. v, m ütvén magokat, mind addig nem nyugová- : , il : nak, míg Dániel az orofzlánok’ vermekbe °j" vetteték. (9) Dárius Király pedig monda IS - V - 110 Dánielnek midőn ö a’ verembe le-vetteték: ' E A’ te iSTENed, a’ kit te tifztelfz fzüntelen, 2116 4. Mitfoda parantfolat vala az a’ mellyet a’Ki- rály ki-ada ? )[f!c 5. Mitfoda büntetés alatt adaték-ki ez a’ pa- £fre;: rantfolat ? 6. Meg-tártáé Dániel e’ parantfolatot? 7. Mitfoda változás leve a’ Királyban ezt meg. ], r y hallván ? 8. Hát meg - menthetéé a’ Király Dánielt ? , ( iy 9- Mit kívána Dárius Dánielnek midőn ö a’ ve- ' H rembe vetteték? íl--- a’ fza- 220 XXXXV. Hifiória. D.in.fi: a’fzabadítfon-meg tégedet. (io) Azután 17 ' v " meg-petfételé a’ Király a’ verem’ fzáján lévő követ, hogy valaki valami módon Dániel- is. v. nek ártalmára ne leheffen. (n) Azon az ellvén ofztán Dárius búvában fém nem eheték, fém pedig egéfz éjtfzakanemalha- I9 - v - ték. (12) Reggel pedig igen idején az orofzlánok’ verméhez menvén, Dánielt StC. v. fzomorúan eképpen kiáltá : Dániel az élő ISTENnek fzolgája! a’ te ISTENed, meg- v. tarthatotté, tégedet az orofziánoktól ? (13) A’ mellyre Dániel: Az én ISTENem úgy mond el-botfátá az ö Angyalát, és bé-zárlá az orofzlánoknak fzájokat, és azok nem 23 v- árthatának énnékem. (14) Ezen Dárius igen meg-örüle, és Dánielt ki-hozatá a’ ve- 24. v. rémből. (1 y) Azokat a’ férfiakat pedig a’ kik Dánielt vádolták vala, felefégeikkel és gyermekeikkel együtt az orofzlánok’ vermekbe vetteté: (r£) a’ kik még mineke- lötte a’ verem’ fenekére jutottak volna, az v. orofziánoktól fzéjjel tépetének. (17) Ak- 10. Ki petfétlé-meg a’ verem’ fzáját? 11. Witfodás kedvvel vala azután a’Király? 12. Mit tfe’ekedék a’ Király idején reggel? 13. Mit felele arra Dániel az orofzlánok’ vermekből ? 14. Mitfoda indulat fzármazék Dáriusban midőn meg-tudá hogy Dániel él? 13. Mint leve ofztán a’ Dániel’ irígyeinek dolgok? 16. Mint fogadák azokat az orofzlánok? 17. Mitfoda parantfolatot ada-ki akkor a’ Király ? kor Dánielnek^ az orofzláno!^ vermekbe, ’s. a\ t. 221 kor parantfolatot ada-ki Dárius Király, .hogy a’Dániel’ ISTENét mindenek féljék és rettegjék, (i 8) Midőn ezután Czírus uralkodnék, vala Babilóniában egy nevezetes Bálvány, mellynek neve Bél vala. (19) Ennek minden nap tizen-két mérő búzát, negyven juhot, és három tfeber bort kell vala áldozatul ajándékozni. (20) Mind ezeket a’ Papok eméfztik vala meg hozzátartozóikkal együtt; (21) a’Királlyal pedig el-hitetik vala, hogy a’ Bálvány minden nap maga kívánna ennyit a’ maga fzámára. (22) E’tlálárdfágot fel - fedezé Dániel a’ Királynak, és Czírus Király - is igen kívána a’ dolognak végére menni. (23) E’ végre a’Király a’ maga izéméi előtt tétetvén Bél Bálványnak eleibe az ö fzokott eledelét és italát, meg-petfételé a’ templomnak ajtaját, a’maga Királyi gyűrűjével. ( 24 ) Más nap reggel pedig vifzfza menvén a’ Király Dániellel együtt a’ tem- 18. Mitfoda nevezetes Bálvány vala Babylóniá- ban a’ Czírus Király’ idejében? 19. Mennyit kelle ennek minden nap ajándékozni ? 20. Kik eméfztik vala meg ezeket ? 21. Hát a’Királyt mivel ámították a’Bél’ papjai? 22. Ki fedezte-fel e’ tfalárdfágot a’ Királynak? 23. Miképpen akara a’ Király a’ dolognak végere-menni? 24. Mint találá ofztán reggel a’ templomot és az áldozatot? Dán. Tűid. a’ Bél’ hU ílur. i. v. Bél’ hift. 14 v. S. V. és köv.V. íj. v. 15. v. plomba, 222 XXXXV. Hijtóna. Bél* hiíb 16. V. 17. V. 13 . v. 14. v.,, 13. v. 20 . V. 2Í. V. plomba, látá hogy a’ petféthez fenki nem nyúlt, ’még-is az étel és az ital el-költetett. (2O Fel-kiálta azért a’Király, mondván: Nagylften vagy te óh Bél! és íenimi tí'a- lárdfág nintfen te nálad. (2 6) Dániel pedig el-mofolyodván, mutatá a’ Királynak, a’ templomnak pádimentomán, a’ fok férjfiak’, afzfzonyok’ és gyermekek’ nyomaikat. (27) Mert a’Papoknak illyenfzo- káfok vala , hogy éjjel valamelly föld alatt való titkos menedéken a’ templomba bé- menvén, felefégeikkel és gyermekeikkel együtt, a’ Bél’ afztaláról az ételt ’s italt meg- eméfztették, és a’ templomba fel ’s alá járkálnak vala. (2 8) Dániel pedig az előtt való ellve , a’ templom’ pádimentomát, alattomban , hamuval egéfzfzen bé-hintet- te vala. (29) Midőn azért a’ Király azoknak nyomaikat a’ templomban látta volna, meg-fogatá a’ Papokat, és kénfzeríté, hogy azt a’ titkos utat, a’ mellyen ki ’s bé-járná- nak, mutatnák-meg. (3o)Eztminekutánna ki-tanúlta volna, mind egyig meg-öle tea’ f li e e, it k Ti II 11 ( r 1 r In le 6 a: n ei 4 25. Mit kiálta-fel akkor Czírus Király? 26. Mit mutata azonban Dániel a’ Királynak? 27. Hol vették ott magokat azok. a’ nyomok? 28. De hogy lehetett az hogy a’ nyomok meg- láttathatának ? 29. Mit tfelekedék ofztán a’ Király a’ papokkal? 30. Mitfoda büntetéfek leve ofztán azoknak az áraitoknak ? Bél’ Dánielről. 223 fai Bél’Papjait, a’kik fzám-ízerént hetvenen fai valának ; Dánielnek pedig a’ Bálványon fii: hatalmat engede, és ö azt templomodnál fai együtt le-rontá. (31) Vala Babilóniában s** Dsi: egy fárkány - is, a’ melly Itten gyanánt —• Síé: imádtatik vala. (32) Dániel pedig fzur- as. n, i kot, ’sírt, és fzört főzvén öfzve, ezekből ekf: valamelly lepényt kéfzíte, és azt a’ fárkány- ife nak fzájába vetette. (33) A’ melly miatt W: midőn a’ fárkány ketté haladott volna, far. monda Dániel: Imé ezek a’ ti líteneitek! né (34) Akkor Dániel, a’ fel - háborodott 30. A:: néptől, ifmét az orofzlánok’ vermekbe 3 iá vetteték, az hol hat egéfz napokon he- idijni vere. (3 D Vala pedig abban a’ veremben 31. ime;: hét orofzlán, (36) a’ mellyeknek elede- nfc lekre, mindennap két embert és két juhot jé fzoktanak vala le-vetni. (37) De ezeken é az hat napokon femmit fém adának azokat nak, hogy Dánielt annál hamarább meg- v- : . ennék. (38) Ekkor Habakuk Próféta Jú- il;í; deában, enni akara vinni a’ maga aratóiig- 31. Mitfoda bálványt imádtak még máft a’ Babi- lóniabéliek ? jKÍyi 32. Mit föze Dániel ennek az Kennek? 'fc' 33. Mint efék annak az az eledel? {:■: 34. Hogy jára Dániel a’ miá? 3S. Hány orofzlán vala abban a’ veremben? 3 6. Mit adának vala azoknak naponként enniek ? ip. 37. Meddig nem adának vala egykor azoknak uü enniek ? 3 8» Miben foglalatoskodik vala Habakuk Pró féta? nak, XXX XV. Hifiéria. ! Din. nak, a’ mezőre; (39) de az URnak An- 1 sárii, gyala mind ételeikül együtt fel - fogván h 32. V . ötét , ültökénél fogva el - ragadá Babiló- | 3á-v- niába, és a’verem felett, a’ mellybenDá- 8Í 33. v. niel vala, le-tevé. (40) Es minekutánna Dániel az Habakuktól hozatott ételből meg - elégedett volna , fel-ragadá ifmétaz Angyal e’ Prófétát, és le-tevé a’ mága he- 39. v. lyén. (41) Az hetedik napon pedig , já- ^ róla a’ Király az Orofziánok’ verméhez, és ^ 41. v. ki hozatá abból Dánielt; (42) és az ö ellen fégeit helyébe a’ verembe vetteté, (43) $ a’ kiket az orofziánok a’ Kis ályfzeme láttára fzéjjel tépvén hirtelenféggel fel-fal- dofák. r , , Qi 39. Mi elek Habaknkon menteben? 40. Hogy mehete ifmét Habakuk vifzfza a’ maga $j Hazájába ? 41. Mit tfelekedek ofztán a’ Király az hetedik ^ napon ? 42. Kiket vettete a’ Király Dániel helyébe a’ verembe ? 43. Mint fogatták azokat az orofziánok? Hafznos Tudományod j I. Az igaz vullájl mindenütt és mindenkor kell \ követni. Dániel az igaz iftent az előtt-is napjában há- ; ^ romfzor rendefen imádta, és ezt az üldöz- ; tetéfnek idején - is felbe nem hagyta. II. A’ ki más alá vermet ás , rendefen maga efk belé. Tapafztolták ezt a’ Dániel’ gyűlölői, midőn n Dánielről. ílkiy; Mii totlfí íné 'ffli / o; cuc íf te azf az orofzlánok’ vermekbe ö helyébe magok vettettenek-le. III. Magok-menthetet lenek a’ Pogány ok az Ifién - e/tóíe. Lég-alább a’Babilóniabélieknek fzolgáltatott Dániel alkalmatoifágot az igaz Iítennek meg- eíméréfére. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Dániel az UR ISTENt háromizor imádja Napjában, ’s ezt követi noha nagy a’ vádja. Ha tatám én ollv’ gyakran erre nem érkezem, E’ tifztemröl tfak - ugyan el nem felejtkezem. Ha többfzor nem, leg-alább reggel meg-tfelekfzem, Akkor lém mulatom-el mikoron le-fekfzem. Ült: elit Éle napa tan az - DEÁKUL. Quotidie Dániel Domino tér votaferebat, Nec facrunr duro tempore celTat opus. Si nequeo toties orantia íundere verba, Attamen a precibus non vacet vlla dies. Ad minimum nőmén laudabo mane IEHO- VAE, Et grates grata veípere voce canam. XX XXVI. HISTÓRIA. NINI VÉ’ VÁROSÁRÓL. Jón. I, II, III, és Ilii. RJfz. ( l )’XTInivé felette igen nagy város vala, JA mellynek a’ kerületi három napi Világosító Kéráéfef. i. Mennyi vala Ninivé’ várofának a’ nagyfága? P iáró 22 6 XXXXVI. Hifiéria. jón. i: járó föld vala. (2) De ennek a’ váróinak ( v ‘ a’ lakofi iílentelen emberek valának, és az j, ö gonofzfágok mind az égig fel-hata. (3) 1 Parantfolá azért az ISTEN Jónás Prófétá- „ nak, hogy menne Ninivébe, és azokat in- „ s.v. tené a’ meg-téréfre. (4.) De Jónás nem [ c fogadá az ISTENnek parantfolatját, hanem hajóra ülvén, fzalad vala az URnakfzíne 1 1 4. v. elöl. (y) Az ISTEN pedig felette igen : j; nagy ízelet külde ö utánna, ( 6 ) a’ melly á 1 a > tengeren olly nagy háborút indíta, hogy 1 1£ mindenek azt állítanák, hogy az hajó el- aí 1. v. romlana. (7) Meg-rémülvén azért az ha- jj jófok, a’ terhet hányák vala a’ tengerbe, tf (8) hogy az hajó meg-könnyebbednék; Ví (9) de ezzel ök l’emmit magoknak nem g E haíználhatának* (10) Jónás pedig azon- e [. bán, alatt, az hajónak egyik óldalábanfe- ns «. v. küvén, alufzik vala. (11) Hozzá mén- ^ vén azért a’ kórmányos-meíter, fel-költé 1} ötét, és inté, hogy kiáltfon a’ maga IS- /, TENéhez, a’ mint egyebek-is tfelekefznek. jj 2. Mitfodáfok valának annak a’ lakofi ? 3. Kit külde az Iften prédikáltam Ninivébe? 4. Mint engedelmeskedék Jónás az Iftennek ? v Mit külde az lilén Jónás után? 6. Mit indíta a’ tengeren az a’ izéi ? 7. Mit tfelekedének azért az hajófok? 8. Mi végre tfelekvék ök azt ? 9. Valaé annak valami hafzna ? 10. Mit tfinála Jónás azonban ? u. Mire inté ötét a’ kormányos - niefler ? (i2)Azu- Ninfaé’ várofáról. 227 ^ (12) Azután pedig mondának az hajóban Jön. lévők egy - máfnak : Jer vc-íTunk foríöt, 7 ' ^l hogy tudhaffuk-meg, ki légyen oka e’ mi nagy vefzedelmünknek. (13) Midőn an- i't nakokáért fdribt vetettek volna, efék a’ fors Jónás Prófétára. (14) ö pedig akkor I0 - ^ mindjárt meg-vallá a’ maga gonofzfágát, ír t. i. hogy ö az UR’ fzíné elöl futna, (i s) y~ Sőt azt-is tanátfolá maga nékiek, hogy ötét *»■ a’ tengerbe vetnék, és így meg-fogna a’ ™' : tenger tfendefedni. (r6') Meg-ragadván *?• ,2Z - azért azok Jónáít, ki-veték ötét az hajó- ból a’ tengerbe, és azonnal meg-fzünék a’ 3 , t; tenger az ö háborgáfától. (17) Kéfzített 2:1 vala pedig az ISTEN egy nagy halat a’ ten- ota gerben, a’ melly Jónás Prófétát mindjárt F e 4 el-nyelé ; (18) és vala Jónás annak az hai- te. nak gyomrában három nap , és három 1 ° E: éjjel. (49) Kiálta azért Jónás ez ö nagy -■ ■ 1fzorúltfágában és keferüfégében az URhoz. j’E (20) Az ISTEN-is pedig meg-hallgatá a’ u - te Jónás’ könyörgéfét, mellyet ö hozzá a’ •4 12. Mit végezének ofztán az hajóban lévök egy- ii fc más között ? al 4 13. Kire efék a’ fors? a? 14. Mit tfelekedék akkor Jónás ? ifcí' 15. Mitíbda tanátfot ada ö az hajófoknak? rj' 16. Mit tfelekedének azért azok Jónáífal ? 17. Mint leve dolga a’ Prófétának a’ vízben? 18. Meddig vala Jónás az halnak gyomrában? 19. Mit tfinála Jónás az halnak gyomrában? i::!; 2,0. Hafználté nékie az a’ könyörgés ? (ujj P 3 mélly- Jón. 3: I , 2. V. 3- v. 4. v* 5. v. 6. v. 7- v. m v. 228 XXXXVI. Hifima. méüyféges tengernek fenekéről botíáta. (2i) Parantfolá azért ö Feliege az halnak, hogy Jónái't Térelem nélkül a’ fzárazra ki. vetné. (22) Midőn tehát Jónás meg fza- badúlt volna, parantfolá ifmét az ISTEN ö néki, hogy menne Ninivébe, és ott a’ meg-téréll hirdetné. (23) Már akkor en- gedelmeskede Jónás azISTENnek, és el- menvén Ninivébe, kiábálá az útfzán, hogy az a’ város, negyven nap múlva el fogna füllyedni. (24) Midőn pedig annak á váróinak lakói! ezt hallották volna, peniten- tziát tártának, és azURhoz meg-térének. (2f) Maga-is a’ Király le-tévén az ö Királyi ruháját, ’iákba öltözék, és a’porba iile, (2 6) Sőt ennek-felette iilyen parantfolatot- is ada-ki, hogy nem tfak az emberek, hanem még a’ váróinak oktalan barmai-is böjtölnének. (27) Mikor azért az ISTEN látta volna ez ö tfelekedeteiket, el-vál- toztatá a’ gonofzt, a’ mellyel őket fenyegette vala, és Ninivé’ várofát nem vefzté- 21. Mit parantfola azért az ISTEN az halnak? 22. Mit parantfola ifmét az ISTEN máfodízor Jónás Prófétának ? 2;. Mit prédikálla Jónás Ninivében? 14. Meg-térteké a' Ninivébéliek az ö peniten- tziára intő prédikátziójára? 2?. Hát a’ Király mint vifelé magát? 2 6 . Mitfoda paranti'olatot ada-ki a’ Király? 27. Mi hafznát vevék ök e’ penitentzia-tartá- foknak ? el. ' Ninivi 1 várofáról. 229 tóit; el. (28) Ezen pedig meg - haragudván :al Jónás Próféta, halált kívána magának; &ír; (29) és ezt tfak azért tfelekedte, hogy az ö él; prófétziája bé nem tellyeledék. (30) Ebiül' ben a’ nyughatatlanfágában annakokáért R,j; ki-menvén a’ városból , tfmála magának egy hajlékot, hagy az alatt ülne, míg megfej. látná mint lenne a’ váróinak dolga-. (31) ufe Nevele pedig az UR ISTEN ottan egy tö- 3nd; köt, a’ melly fel-flitván a’ Jónás’ kunyhó- J iE P ra 5 a ’ maga leveleivel árnyékot tarta a’ L. Prófétának. (32) Ennek ö felette igen E; v örüle ; de ez az ö öröme nem fokáig tarta. lg:’ (33) Mertfzerzeaz ISTEN egy férget, a’ a v melly minekutánna a’ töknek tövét meg- jjijj. rágta volna, az a’ tök el-hervada. (34) ;D] C’ Midőn pedig a’ nap a’ Jónás’ fejét meg-íü- ;j,tötte volna, ifmét békételeníégbe efék, és magának halált kívána. (35) Akkor mon- da az ISTEN nékie: Te fzánod a’tököt a’ |-ié melléért nem munkálkodtál; hát én hogy ne fzánnám ezt a’ nagy váróit Ninivét 'í * V. 28. Mi leié Jónáft midőn ért meg-tudá? •V: 29. Miért dúzta-meg magát Jónás? 30. Hol építe ö magának egy kunyhót? ja! 31. Mit nevele az Klen ez ö hajléka mellett? si ;,: 32. Mint tettzék Jónáfnak ez a’ tök? 1 33. De mi efék e’ tökön? 34. Mire fokada Jónás midőn a’ tök ki-fzárada? j V. 35. Miképpen feddé-meg az Iften akkor ötét? P 3 Jón. 4 : i, 3 - v. 2. v . 4. V. V. 6 . v. 7 . V. 3. v; 10. v. xi» v. Uafznos 230 XXXXVI. Hiftária. Hajzuos Tudományod I. Mindenkor igaz az , hogy a’ nagy várofokbmt nagy a bún. Világos ez ama’ nagy várofnak Ninivénekpél- dajábol, a’ mellynek gonofzfága olly’ nagy vala, hogy azt az Itten egefzfzen ei akará azért veízteni. II. Engedni kell a ’ meg-téréfie*intó Prédikátoroknak. Ezt tfelekedék a ’ Ninivébéliek, és az által megmenekedek a’ város az el-ílillyedéftöl. III. Jónás Próféta példája vélt. a’ mi URunk’ JESUS’ KHRISTUSnak : Mert valamiképpen Jónás három nap, és három éjjel volt az halnak gyomrában: úgy a’ Khriftus-is bárom nap, és három éjjel volt a’ koporfóban. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Ninivé bűneiből azonnal meg-tere, Mihelyt Jónás Próféta ö hozzájok ere. Engedelem az URnál ha vagyon illy’ kéfzen, Ez a’ példa fzünteleri fzemem előtt léfzen. Es midőn a’ meg-téréit hirdettetni hallom, Ártalmas bűneimet el-hagyom ’s meg-vallom, DEÁKUL. Vrbs Niniue lacrymis fua crimina defiet amaris, Exitium poftquam Iona minatus erat. Ergo quum videam flecti fic numina poífe, Éxenipio Niniue , tu mihi femper eris. Scilicet ad lacrymas componam luminafalfas; Paftor clamabit quum,RESIPISCE! meus. xxxxvn. hí - 231 ... XXXXVIL HISTÓRIA ' JUDITH ASZSZONYRÓL. Az I. Refzfól fogva, d XVI -dil^Rjfzig. te ; (i) Abukodonozor Királynak vala egy Jú £*; : ifr. fö hadi Generáliia , kinek neve Holófernes vala. (2) Ez, igen nagy fe- «, 7. v Y reggel , tartományokról tartományokra V\ járván, (3) mindeneket valakik magokat v. ellene fzegezik vala, fegyvernek éli által # le-vága. (4) Midőn azért az Izrael’ fiai ■»= i.v. ezt meg-hallották volna, böjtöt és peni- 7. v. «•: tentziát tártának, és magok között el-vé- gezék, hogy az ellenfég’ ereje ellen ma- „ gokat oltalmaznák. (5) Holófernes ezen 7.- i.v. igen tfudálkozék, és Bétúliát, melly a’ v ’Sidóknak egy nevezetes eröflegek vala, a’ maga féregével meg-fzállotta. Q 6 ) Már í: 2 . v . az előtt pedig tudakozódik Holófernes a’ felöl, mitfodás nép volna a’ ’Sidó nemzet, és miben állana leg-inkább az ö erejek? Világosító Kérdéfekj lux: 1. Ki vala Nabukodonozornak a’ fö hadi Generálifa ? 2. Mit tfelekedék ez a’ Holófernes? " 3. Miképpen bánt ö azokkal a’ kik magokat *■' ellene fzegezik vala ? NP 4. Mit tfelekedének a’ ’Sidók ezt hallván? 3. Mitfoda váróit fzálla-meg Holófernes? 6 . Miről tudakozódik vala ö az előtt? ff P 4 C7) A’ XXXXV1Í. Ilithiri.t. jűdith.c (7) A’ meliyre Achior az Ammoniták’fiai- ísiöv.v. nak fö tifztjek , azt feleié , hogy minde- 22. v. neknek előtte annak menne Holófernes végére , ha békeíTégben vagynaké a’ ’Sidók ;J magok ISTENével, vagy pedig azt valameliy bűnnel meg bántották. (8) Ha a’ magok ISTENét valameliy bűn által meg-haragították, azt mondá vala Achior, hogy könyü léfzen ö vélek bánni ; (9) =3- v. de ha a’ magok ISTENének kegyelmében volnának, az Afliriufok úgy mond tfáffá ‘ !:1 - tani; és ezért Júdithot vatforára hívatá. f (21) Midőn annakokáért Júdith ö hozzá ' < ment volna Holófernes ötét eképpen fo- i gadá : tilj-le, igyál és légy vidám; mert 1 kedvet találtál én előttem. (22) A’ melly- 1 re Júdith: Igen-is Uram! vidám léfzek úgy mond ; mert még foha életemben 1 ennyire nem méltóztattam. (23) Akkor r íél-gerjede az Holófernes’ fzíve Júdith f Afzlzonyra, és azért a’ borból annyit ma- \ gához veve, a’ mennyit foha egéfz életé- | 1 ben egy nap nem ivott vala. (24) Az ö 1 ízolgai-is a’bor miatt meg-terheltettek ' s lévén , a’ magok bátoraikban el-dülénge- ; r zének. (2y) Végre ofztán a’ vatforáló I 1 20. Mitfoda tifztefféget teve Holófernes Júdith Afzfzonynak ? 21. Mitfoda complimentommal fogadá Holófernes Júdithot ? 22. Mit felele arra Júdith Afzfzony ? 25. Mi ttod ás kedvvel vala Holófernes az afz- tálnál ? j 24. Hát az ö fzolgai mint vifelék magokat? 25. Ki marada végtére az Holófernes’ latoréban? ! bátor- Júdith Áfzfwnyrol. 2 37 fátorban, Holófernes Júdith Afzfzonnyal, tfak maga egyedül ma rád a; és ö-is réfze- gen a’ maga ágyán aiufzikvala. ( 26 ) Akkor Júdith az Holófernes’ ágyához menyén , halkai könyv-húllatáíTal könyörge, és monda: Oh UÉam, Izraelnek ISTENe! eröfsíts - meg engemet ez órában. (27) Azután pedig le-véve'n az Holófernes’ fegyverét, melly az ö ágyára vala akafztva, azzal az ö fejét el-vévé. (27) A’ Júdith’ fzolgálója pedig, a’ ki az ö Afzfzonya mellett álla, az Holófernes’ fejét egy táskába tévé. (29) Hajnalban ofztán ki-méne Júdith, fzokáfa fzerént a’maga fzolgálójával együtt a’ táborból, mint-ha imádkozni menne; (30) de többfzöroda vifziza nem méné, hanem a’ napnak fel-költe előtt a’ városba hete. (31) Midőn azért a’váróinak vénei a’ piatzra fel - gyülekeztenek volna, ki-vevé Júdith az Holófernes’ fejét a’ tarisznyából. (32) Akkor felette igen meg - őriilének a’ városban lévők, és mihelyt meg-világofodék, fegyvert fogván, 26. Miképpen foháfzkodék akkor Júdith? 27. Mit tfelekedék azután Holófernelfel ? 28- Hová tétető az ö fejét? 29. Mit tfelekedék ofztán Júdith hajnal-tájban? 30. Vifzfza menté ö többfzör a’ táborba? 31. Mitfoda újfágot vive ö a’ városba? 32. Mit tfelekedének akkor a’ Bétúliabéliek ? a’ város- Júdith. 13:3. V, 5. V. 6 . V. 7 . v. 9. V. 10. v. 11. V. 12 . V. 14. V. 19. V. 14 : 7 . V. JúíUth. 14- II.v. S. v. 12. V. 1 3* v. lí: i. v. S. v. 9 - V. 14- v. 14 • €. v. 16 : i. és kov. v. 2 3Í XXXXVII. Hifléria. a’ városból mindjárt ki-rohanának. (33) Midőn pedig az Aíhriufok őket meg-lát- ták volna ,'tfúffágból azt mondák, hogy az egerek jöttének vólna-ki az ö jukaik- ból. Azonban az Holófernes’ fátora körül dombolának , hogy ötét álmából, fel-ferkentenék : (34) mert azt gondolák vala , hogy ö a’ fzép Júdith mellett alun- nék, és ötét ölelgetné. (3 y) Végre pedig bé-menvén az ö fátorába, az ö fö Generálifoknak tfak a’ teliét találók , és éfzre- vevék hogy a’ fejét Júdith Afzfzony vitte | volna el. (3 6 ) Ezt meg-hallván a’ katonák , úgy meg-fzaladának, hogy egy-máft fzinte ugyan tapodnák. (37) Es ekép- pen a’ Bétúliabéliek az Aífiriufok’ táborában olly gazdag prédát nyerének, hogy azt harmintz egéfz napok alatt alig ofztha- ták-fel egy-más között. (38) Ezt látván Achior , meg-tére az igaz ISTENhez, és a’ ’Sidó vallóira álla, noha az előtt pogány vala. (39) Júdith pedig meg - nyitván a’ 33., Miképpen tfúfolák őket az Affiriufok? 34. Mit gondolának okának lenni hogy Holófernes olly’ foká alunnék. 33. De mint találók ötét a’ fátorban ? *■36. Mit tfelekedének az Affiriabéli katonák ezt meg-hallván ? 37. Mitfoda prédára kapának a’ Bétúliabéliek? 3 g. Alit tfelekedék Achior e’ gyözedelmet látván? 39. Mivel végezé Júdith a’ gyözedelmet? maga 237 Júdith Afzfzonyról. maga fzáját, az URnak egy gyönyöriifé- ges ízép éneket énekle. Hafznos Tudományok. I. Igen jól mondották' a’ régiek , hogy ez a’ világ az Ifién bóltfejjége és az emberek’ holondfága által igazgattatik. Hogy Holófernes magát tele itta, ennek oka az ö bolondfága vala ; hogy pedig az által a’ maga fejét el-vefzté, és eképpen Bétúlia meg-fzabadúla, ebből meg-tetfzik az Mennek böítfeflege. II. Az hadakozáfra leg-jobb fegyver az imádfág. Ha a’ Bétúliabéliek júdith Afzfzonyért nem könyörgöttek volna, kétféges ha elö-mehe- • tett vólnaé ö olly’ boldogul a’ maga fzándé- kában. III. Az Ifién nagy dolgokat gyakran igen gyenge efzkóz'ók által vij zen-véghez. Holófernes nem valamelly nagy hadi vezértől, hanem tfak egy gyenge afzfzonykátói öletek - meg. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Ki az URba bízik meg nem tfúfoltatik, Júdith’ példájával e’ tanítattatik: Ki által a’ város meg-fzabadíttatik, Midőn már reményfég fohol nem láttatik. Ámbár hát ellenünk támadjon eilenfég, Vagy pedig földünkre következzen éhfég, Puíztító dög-halál, ’s más e’ féle infég: Nem fogy-el fzívemböl foha a’ reményfég. DEÁKUL. Spes confifaDeo quod non confufa recedat, Iuditn exempio nos docet alma fno : Guius 238 XXXX VIII. Hjflória. _ Cuius falua fait virtute Betulia duda, Auxilii quando fpes prope nulla fűit. Saeuiat ergo fames ; moueat Mars bella cruenta; Graífetur peftis ; fpes mihi certa DEVS. XXXXVIII. HISTÓRIA. AZ ÖREG TÓBIÁSNAK SZEREN- TSÉTLENSÉGÉRÖL. Tób. I, II, III. (i) \ Ma’ Naftali Nemzetfégéböl való 1 \ öregbik Tóbiás kegyes és iften- félö ember vala. (2) Az ö egyetlen-egy íiát-is Tóbiáfnak hívták, (3) a 1 ki kitsíny- fégétöl fogva az ISTENnek félelmében neveltetett vala. (4) Ez a’ Tóbiás a’ fogfág- béli Izraeliták közzül való vala, és ö Ni- nivében lakozék. (y) Mivel pedig ö az ISTENt tellyes fzívéböl félte, ö Felfége ö véle azt a’ kegyel meiTégét tfelekedte, hogy nékie a’ Királytól meg-engedtetnék, hogy valahol akarna, lzabadon fzéllyel Világosító Kérdéfel ^ 1. Mitfodás ember volt az öreg Tóbiás? 2. Kinek hívták az ö fiát? 3. Miképpen neveltetett az ifFjú Tóbiás? 4. Hol lakott az öreg Tóbiás ? 5. Mi hafznát vette ö a’ maga kegyeffégének a’ fogfagban ? Az öreg Tóbiáfnal^fzerentfétlenf. V. a\ t. 139 járhatna. ( 6 ) Ebben az időben futva fza- ladván Sennachérib Jérufálem alól, mérgében az Izraelbéli fogjok közziil fókákat meg-ölete, és azoknak még - tfak tetteik fém temettetének- el. (7) Midőn azért Tóbiás hallotta volna, hogy az ö attyafiai közziil ez vagy amaz meg - ölet- tetvén, az útfzán heverne, el-méne éjtfza- ka, és azt el-temeti vala. (8) Történt pedig egykor, hogy a’ tellek’ temetéféböl fáradton haza felé menvén , egy fal mellé fekünnék, és ott el-alunnék. (9) Akkor egy veréb (fetske) a’ maga ganéjját a’ féfzkéböl le-erefzté , és az melegen a’ Tóbiás’ Izemébe efvén, a’ fniá ö meg-vakúla. (10) Ezért ötét a’ maga rokoni és baráti elföben igen ki-neveték , és nékie így fzóllának: Hol vagyon moll a’ te bizodalmod, a’ mellytöl indíttatván , olly’ fok alamifnát ofztogattál, és olly fzámos meg-ölettet- teket temettél-el ? (n) Történt ezután, - hogy az ö felefége egy gyenge ketske fiat 6. Mint vala ez időben az ö fogoly tárfainak dolgok ? 7. Mit tfelekedék Tóbiás fzeretetböl az ö megöletett attyafiaival ? 8. Hová diile-le ö egykor fáradton haza felé mentében ? 9. Mitfoda fzerentfétlenfég efék ott ö rajta? 10. Mitfoda bofzfzúfágct tettek ö rajta az ö baráti minekutánna meg - vakult volna ? 11. Mit hoza haza azután az ö felefége? hozna Tób. 1: 21. V. 3 . ¥. 14. V. 15 . V. r 3 = 8. v. 240 XXXXVIII. Hiftma. hozna magával haza, a’ mellynek bégeté- fét a’ fzegény vak Tóbiás meg-hallván, azt mondá a’ felefégének, (12) hogy meglátná , hogy az a’ gödölye lopott ne légyen. (13) Ezen az ö felefége úgy-annyi- ra meg-haraguvék, hogy néki az ö nyavalyáját minden nap ízemére hányná. (14) Végre azért inkább akarván Tóbiás meg-halni mint élni, fok könyv-húllatá- fokkal kéré az ISTENt, hogy az ö lelkét venné-el. (15) Vala pedig ez időben egy más Ráguel nevű fogoly Izraelita - is Rá- gesben, (Ekbatánában) Médiának várofá- ban, (ief) a’ kinek egyetlen-egy léánya vala, és annak neve Sára vala. (17) Ennek a’ Sárának valának egy-más után hét férjei; (18) de egy Afmódi nevű gonofz ördög, a’leg-elfö éjtfzakán, mind a’hetet megoldotté. (19) Ezt ennek az ártatlan afzízonynak az ö attyának fzolgálója fze- 12. Mit monda néki Tóbiás annak bégetéfét meg - hallván ? 15. Mint vette az ö felefége ez intéft ? 14. Mit tfelekedék Tóbiás ez ö nyomorúfágá- ban? 1?. Mitfoda Izraelita lakék Rágesben Médiának várofában ? 16. Hány gyermeki valának Ráguelnek? 17. Hány férjei valának már ennek a’ Sárának? 18. Hová levének ezek az ö férjei ? 19. Ki hányta ezt néki fzemére? mére Az 'óreg Tobitífnaí^ fzerentfétlenf. ’s. a. t. 241 inére hányván , monda : (20) Te férjid- Tób - 3; nek gyilkofa! meg - akarfzé engemet - is *' ölni, a’ miként a’ te hét férjeidet megölted ? (21) Sára ezen meg-keferedvén, «• fel-méne a’ maga kamarájába, és harmad napig fe nem evék fém nem ivék ; (22) hanem az ISTENt sírva fziintelen azon is. v. kéri vala, hogy ötét e’ gyalázat alól fza- badítaná - fel. ( 23 ) A’ maga imádfágát pedig ez illeni dítféreten végezé ofztán el: Te óh URam ! a’ zivatar után fzép 23 - v - náp-fényt adfz; és bennünket a’ fírás és könyv-húllatáfok után bövféges örömmel meg-vídániítafz. (24) Ezt a’ kön y ürgéit 25 ‘ v * éppen abban az órában botfátotta Sára ISTEN eleibe Ráges’ várofában, a’ rnelly órában az öreg Tóbiás halált kívána magának Nini vében. ( 25 ) Es ugyan azon -*• v - egy órában meg - hallattaték ÍSTENtöl mind a’ kettőjüknek imádfágok , noha egy-máílól igen távol lakának. (26) El- 2, ‘ v ‘ küldeték annakokáért a’ Rafael Angyal, 20. Miképpen nyelveskedett ez a’ fzolgáló ö ellene ? 21. Mit tfeiekedék Sára ezt hallván? 22. Mire kéri vala ö az Iftent ? 25. Mivel rekefzté-bé Sára a’ maga imádfágát? 24. Kitfuda könyörge éppen abban az órában Ni ni vében ? 2v Alellyiknek hallgatá-megazlften az imádfágát? 26. Kitfoda küldeték-el az Angyalok közziil az égből az ö fzabadíttatáfokEa ? o. hogy 242 XXXXVIII. Hifima. _ hogy mind a’ kettőt a’ maga nyomorúfá- gából fzabadítaná-ki. Hafznos Tudományág I. Tóbiás a maga fiát kitfinyfiégétól fogva az Ifién, nek félelmében nevelte. Helyefen tfelekedte ö ezt: mert ha Valaki azt akarja hogy néki jó erköltfü gyermekei legyenek , izük (ég hogy azoknak neveléfét nem a’ tlinolTágra és cómpünientomokra való fzoktatáfon , hanem az iftennek félelmére való intéfen kezdje. II. Midőn Kára bofizjzifiággal illettetek , az eránt az Ur Ifién előtt panaj'zolkodék. Ez.-is erre a’ lég-jobb efzköz: mert a’ bofz- fzúfágot bofzizúfággal váltani-fel, a’ jó Keresztyénekhez éppen nem illik. III. Tóbiás azon kére az Ifient , hogy az o lelkit venné-el; de az Ifién az ö fizetne’ világát add vifiz- pza nékie. Így fzokott az klen akkor-is tfelekedni, midőn ö tőle ideig való jókat kérünk. Az hitből Származott könyörgés mindenkor meg- hallgattatik, de a' felöl nem mindenkor vefzfzük azt el n’ mit kérünk, hanem az Klen a’ maga böltíefíege és fzeretete fzerént gyakran máit valamit, és fokfzor jobbat ád a’ helyett minékiink. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Tóbiás a’ kerefztjét tiiré békedeggel, Es akkor-is vifelé magát kegyefféggel. En ugyan ISTENemet kérem (zent Fijára, Hogy ne juttaffon a’ vak Tóbiás’ bajára: De ha tettzik eképpen próbálni engemet, Éledezem hogy adjon reája kegyelmet. DE fi- I Az öreg Tóbiáfnah^fzerentfétlenfégér'ól. 243 _ ■ 4 ; ‘ ’ DEÁKUL. Sub cruce Tobiae mira eíl patientia coecí, Fucataque Deum non pietate colit. Supplice voce quidem te fummum Numen adoro, Ne fint Tobiae fata ferenda mihi. Si tamen aduerfis me vis,Deus alme, probare, Qno te compleclor, non minuetur arnor. XXXXVIIII. HISTÓRIA. AZ IFFJÚ TÓBIÁSNAK UTAZÁSÁRÓL. Tób. Ilii, V, VI. Kéfz. (1) \ Z öreg Tóbiás tíz tálentom ezüf- Tób. 1: x\ töt adott vala költfön (2) egy ie,I7-v ' Gábel nevű Naftali nemzetfégéböl való Izraelitának, a’ ki Ráges’ várolában lako- zék, (3) és az arról ö néki kéz - íráft-is 4 :2i.v. adott vala. C4) Ez adóíTágnak meg-véte- lére az iffjú Tóbiáfnak kelle Médiába utazni. (O Ki - menvén azért ö , hogy 4 - v * Világosító Ké7‘défel$. 1. Mennyi pénzt ada vala ki költfön az öreg Tóbiás 2. Kinek adta ö azt ki költfön ? 3. Mivel tévé Gábel Tóbiáft ez adóffág felöl bátorfagoífá ? 4. Kinek kel le el-tnenni ez adóíTágnak megvételére ? Miről fzorgalmatoskodék azért az iffjú Tóbiás '! Q, 3 maga- \ .544 X XXXVIIH. mflöria. _ magának vamelly hüllges ríti - tárfat ke- ni Tói), y. r eíhe, ( 6 ) talála egy fel-ferdült iffjúra, a’ ? ki kéfz vala arra hogy ö véle el-menjen, iá és már hozzá-is kéfzüít vala az Átázáshoz. ?! ! «. v . (7) £z, Rafael Angyal vala, a’ kit az IS- h TEN a’ mennyből e’ végre küldött vala le: ; & (8) de azt nem tudá Tóbiás; mivel ez 'itt Angyal emberi ábrázatot veve vala fel ma- M s . v . gára. (9) Meg - fzóllítván annakokáért sít Tóbiás ez iffjat, kérdé tőle, ha tudnáé Rá- any gesbe Médiának váró fába az litat? (10) iné 9. v. A’ mellyre az Angyal mindjárt azt mondá, ilye’ hogy már ö ott gyakran volt volna, és gél hogy a’ gazdát, a’ kinél fzálláít tartott Gá- záft ic. v, beinek hívnák. (11) Tóbiás ezen felette tó igen meg-örüle; mivel ö éppen azon a’ (la, Gábelen akará az adóííágot meg-venni, ^yí jj. ... (12) Hírül adván azért ö ezt az ö öreg at- i ls>v . tyának, bé-fzóllíták ez iffjat, (13) a’ ki \zl az öregTóbiáft így köfzönté : Adjon az UR tenéked örömet! (14) A’mellyre a’ ,-r.i 6. Mitfoda úti-tárfra talála tehát? |yi l ! 7. Ki vala ez az iffjú ? 8. Tudáé azt Tóbiás? UH: 9. Mit tudakoza az iffjú Tóbiás ez fel-ferdült iffjútúl? J 10. Mit felele arra az Angyal? 11. Mint tettzék az iffjú Tóbiáfnak e’felelet? ''' 12. Hová fzóllítá az iffjú Tóbiás Rafaelt? ''' 13. Miképpen köfzönté az Angyal az öreg Tó- biáft ? , 14. Alit monda arra a’ ízegény vak Tóbiás ? vak 1 Az ifij ú Túbiafnab^ útazájaról. 24^ •**. ______ _ fe. vak Tóbiás : Mkfoda örömöm lehetne fc úgy mond énnékem , holott a’ fetétfég- ■nfc ben kell ülnöm , és az égnek világoflá- gát nem láthatom? 00 Erre néki az v. ci Angyal illy’ vígafztalófeleletet ada : Légy vk békeíTéges-türésben , az UR tégedet nem é: fokára meg-gyógyít. OO Midőn pedig 24. v. tiíé; az utazáshoz hozzá kéfzültenek volna, el- hse bútfúzék az iífjú Tóbiás az ö attyától és ife: annyától. (17) Az öattya ugyan tfendes ::: elmével vala ö eránta, és meg-áldá ötét =3- v. as: illyeténképpen : Mennyetek-el békeífég- :::: gél , az ISTEN légyen veletek a’ ti úta- r; záfitokban, és az ö Angyala vezérellyen né: titeket. (18) De az ö annya kefervefen ioe fíra, hogy az ö vénfégeknek egyetlen- ■».f egy örömét el kellene magoktól botfáta- öoie; ni. (19) Eképpen ofztán útnak índúla (1;); az iffjú Tóbiás az Angyallal, és egy ku- tyátska-is az attya’ házából utánnok fzala- íjj;- da nékiek. (20) Midőn pedig egy napi 2.v. útat tettek volna, az iff’jú Tóbiás a’ Tigris folyó-vizében meg-akará vala mofni a’ maga lábait. (21) Akkor fel - jőve a’ 3 >v - 15. Miképpen v/gafztalá ötét az Angyal? 16. Kitol bútfúzék-el az iffjú Tóbiás? 17. Miképpen áldá-meg ötét az attya? ■ - 18. Hát az annyának mint efék az ö el-menetele? 19. Mi futott utánna az iffjúTóbiáfnak az útra? : 20 . Mit akara Tóbiás a’ Tigris folyó - vizénél tfelekedni ? ks 21. Ali jöve-fel akkor a’ vízből? Q _3 vízből T6b. 6 : 4. v. 8. v, j. v. 13. v. 2 afi XXXXVIIII. Hijlória. vízből egy nagy hal, hogy ötét bé-nyelné. (22) Meg-rettenvén azért Tóbiás, kiáltá az ö tárfát, mondván: Oh Uram! megakar enni. (23) Az Angyal pedig: Fogd- meg úgy mond kopótyújánál fogva, és rántfd-ki. (24) Meg-tfelekvé ezt Tóbiás, és az hal vitzkándozék a’ fzárazon, az ö lábai körül. (2O Monda továbbá az Angyal nékie : Vágd ketté, és a’ fzívét, a’ májját, és az epéjét tartfd-meg magadnál. (26) Midőn pedig Tóbiás meg-kér- dette volna Rafael Angyalt, mire volnának ezek jók, azt feleié nékie, hogy, (27) hafznofok volnának azok az ördögi telkeknek el-üzéfére, és a’ fzem’ fejérének gyógyítáfára. (28) Midőn ofztán tzéljokhoz közel valának , arról kezde Tóbiás gondolkozni, hogy hová kellene nékiek fzállaniok. Az Angyal pedig monda nékie. (29) Vagyon itt a’ városban egy Ráguel nevű ember, a’ kinek egyetlenegy leánya vagyon , a’ kit Sárának hívnak: te reád ízáll annak az embernek 22, é kiró Gí Ec3 ffi|í Mit kiálta akkor Tóbiás a’ maga tárfának ? 2 3. Mit monda nékie az Angyal? 24 . Meg-tfelekedteé azt Tóbiás ? 25. Mit monda továbbá az Angyal Tóbiáfnak az hal felöl ? 26 . Mit tudakoza ofztán Tóbiás az Angyaltól ? 27. Mit felele nékie arra az Angyal ? 28- Miről gondolkozók azután Tóbiás ? 29. Miről tudóíítá akkor ötét az Angyal? minden- in!- hTf r.'.: ot ifi* Í'E; im& n»a - ,'o • Le... •lE ük emk te* Az ifjú Tóbiáfnak^útazáftiróL 247 minden jófzága; mivel annak leányát te véfzed-el. (30) A’ mellyre Tóbiás azt mondá az Angyalnak , hogy ö a’ felöl a’ Sára felöl azt hallotta volna, hogy már annak hét férjei voltának, de Afinóditól az Házafok’ ördögétől, a’leg-elfö éjtfza- kán mind az heten meg-ölettenek volna. (31) Az Angyal pedig elföben meg-mon- dá Tóbiáfnak mitfodás Házafokon volna annak az ördögnek hatalma, (32) tudniillik az ollyanokon, a’ kik az ÍSTENt meg-útálják, és a’ kik tfak azért házalód- nak-meg, hogy mint az oktalan barmok az ö buja kívánfágoknak eleget tegyenek, (j 33 ) Azután jó módot mutata nékie, melly fzerént az Házafok 1 gonofz ördögét magától el-üzheífe. (34) Azt taná- tfolá t. i. nékie, hogy az ö házaífágának három elfő napjait imádkozáfon töltfe; (35) azután az halnak a’ májját eleven- fzénre tévén, tfináljon füftöt: és ekép- pen az ördögnek tovább ö rajta femmi ereje és hatalma nem léfzen. 30. Mitfoda nehézfég ütödék az ellen a 1 Tóbiás’ elméjébe ? 31. Mit fzólla az Angyal ahoz? 32. Kiken monda Rafael hogy annak az ördögnek hatalma volna ? 33. Mire mutata azután módot Tóbiáfnak? 34. Mint javalölá azért hogy kezdené az házaf- fágot ? 33. Hogy tanátfold hogy az ördögöt el-uzze ? ^ Hafzuos Tób. <5: iy. v. 17- v. IS. v. 19. V, 20. y. 248 XXXXVIIII. Hifima. Hafznos Tudományok. I. Rafael Angyal iffjú legénynek képében mutató magát. Ebből megtetfzik, hogy, noha magoknak az Angyaloknak teftek nintfen: mindazonáltal mikor fzükfég, emberi formát vehetnek-fel magokra, II. Az öreg Tóbiás minden jót kívána a magg, fijának az útra. Jobban efék ez, mint midőn némelly haragos fziilék, bofzfzankodva minden átkot kíván- nak a’ magok magzatjaiknak fejekre. III. Azt monda «’ vak Tóbiás: Mitfoda örömöm lehetne énnekem , holott a’ fetétfégben kell ülnöm ? Meg-kell minekünk erről emlékeznünk, és azért azISTENnek minden nap hálákat kell adnunk, hogy ö Felfége minekünk fzeme- ket, füleket, értelmet és minden érzékeny- fégeket adott, és hogy azokat meg-tartya. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Az ISTENnek Angyali azok körül hívek, Kiknek mint Tóbiáfnak egyenes a’ fzívek: Ellenben pedig a’ kik űznek gonofzfágot, Azokkal az ördögök tártnak tárfafágot. Hogy az Angyali fereg körülöttem légyen, A’ kegyefleg’ útjáról lábom ki-nem mégyeiu DEÁKUL. Illis Angelici fe gaudent iungere coetus, Sicut Tóbiás qui pia corda gerunt. Contra delectanc fi quos confortia praua, Aífiduus locius fpiritus altér adeft. Ergo virtutis numquam de tramite fledatn, Pofiit vt Angelicus me comitare chorus. L. HI- ' 1 !ío i síel 13 ) áll ■Mel te ők aafe iN I m íi in i i ( HH3) 249 L. HISTÓRIA. AZ IFFJÚ TÓBIÁSNAK HÁZAS- SÁGÁRÓL. Tób. vii, viii, vilii, x ev xi. m. (1) k/fflnekutánna Tóbiás Ráges’ (Ekba- T “ b - V 7 ' lvl tána’) várofába ért volna, Rá- guelhez fzálla , a’ ki néki rokona vala. (2) Ez ötét igen nyájaí’on fogadá , (3) és alattomban monda a’ maga felefégének: v. Melly hafonló ez az iffjú a’ mi atyánkfiához Tóbiáshoz ! (4) Azután meg-kérdé 3 - v - őket e’ gazdájok, honnan valók volnának? (O A’mellyreök: Mi úgy mond 4,T - a’ Ninivébéli fogoly Izraeliták közzíil valók vagyunk. (6) Ráguel ezt hallván, v. azonnal az öreg Tóbiás felöl tudakozódéin. (7) Akkor monda nékie az Angyal: «• Az az ember a’ kiről te kérdezösködöl, ennek az iffjúnak az attya. (8) E’ fzóra '■ v - Világositó Kérdéfe^. 1. Kihez fzálla Tóbiás Rágesben ? 2. Mint fogta ötét Ráguel'? 3. Mit monda alattomban Ráguel a’ maga felefégének ? 4. Mit tudakoza ö tölök Ráguel ? y. Mit feleiének ök arra ? 6 . Ki felöl kérdezösködék ö tölök Ráguel ? 7. Mit felele nékie az Angyal arra ? g. Mint vifelé akkor magát Ráguel az ifFjú Tóbiáshoz ? CL 5 Ráguel 250 L. Hijlóna, Tób 7: S. V. 9. V. I?. ¥. Ráguel a’ nyakába efék Tóbiáfnak , és monda: Oh édes fijam! Áldott légy te; mert kegyes és jó embernek gyermeke vagy te. (9 ) A’ Ráguel’ felefége - is, és Sára az ö leánya az örömnek miatta igen fírának. (10) E’ jó gazda azonban ven- dégféghez kéfzülvén le-vágata egykoft; (11) de Tóbiás azt mondá , hogy addig az afztalhoz nem ülne, míg Ráguel az ö kéréfét meg nem hallgatná. (12) Az ö kéréfe pedig ebből álla , hogy ö Sárát a’ maga leányát néki adná feleíegül. ( T 3) Ezt hallván Ráguel felette igen meg-ijjede: mert azt gondolá vala, hogy Tóbiás-is úgy fogna járni, mint az ö leányának elébbeni hét férjei. (14) Az Angyal pedig monda Ráguelnek : A’ te leányod ennek rendeltetett az ISTENtöl felefégül; mert mivel Tóbiás az URat féli, a’ te léanyod úgy mond más férjhez éppen pem mehet- (15) Midőn a’ leánynak attya ezt hallotta volna , meg-fogá a’ Sára’ kezét, és a’ Tóbiás’ kezéhez kaptfolván monda : (iő') Az Abrahámnak ISTENe, 9. Hát az ö felefége és leánya mit tfelekedének ? 10. Mihez kéfziile azonban Ráguel ? 11. Mit monda akkor nékie Tóbiás ? 12. Miből álla az ö kéréfe? 15. Mi ötlék elméjébe azonban Ráguelnek? 14. Mit monda az Angyal az ellen ? 1 >. Mit tfelekedék a’ leánynak attya ezt hallyáh? ló. Miképpen áldá-me§ őket? Az iffjü Tóbiáfhak házajpígáról. sy i az Ifáknak ISTENe , és a’ Jákobnak IS- TENe légyen ti - veletek , hajtfa egymáshoz a’ ti fzíveiteket , és adja bövfég- gel a’ maga áldáfát ti reátok ! (17) Mi- T ^- V f ! kor pedig azután a’ lég-elfő éjtfzaka fe- luinni az ágyas-házba mentenek volna, mindeneknek előtte azon vala Tóbiás, hogy a’ gonofz lelket Aímódit el-üzheffe. (18) E’ végre elö-vévén az halnak májjá- *• *• ból egy darabot, az Angyalnak intéfe fzerént eleven fzénre tévé, (19) a’ melly- 3. v. nek fzagát az ördög meg - érezvén, el- fzalada mefzfze , Egyiptomnak egy kietlen pufztájára, és ott Rafael Angyal ötét meg-kötözé. (20) Azután az új házafok, w három napon egy végben, könyörgének az ISTENnek, hogy őket tartaná - meg ; (21) mert Tóbiás így fzólla Sárának a’ maga mátkájának: Mivel mi fzent atyáié- 4- v - nak gyermeki vagyunk, nem illik hogy * v - úgy kezdjünk az házaíi élethez mint a’ pogányok, a’kik az ISTENtmeg-útálják. (22) A’ meny-afzfzonynak az attya pedig u, v, azonban , fírt áfata éj - fél tájban : (23) 17. Mi valaTóbiáfnak ezután a’ leg-elfö gondja? 18. Mit tfelekedék ö e’ végre? 19. Hová futa annak fzagától az ördög? 20. Mint kezdek Tóbiás és Sára az házafi életet? 21. Miért tfeiekedék ök ezt? 22. Mit kéfzíttete azonban Ráguel ? 23. Mi végre áfatá ö azt a’ űrt? mert L. Hijlária. 252 T<5b. s: mert azt gondolá vala, hogy Afmódi az iffjú Tóbiáft - is meg - ölte volna. (24) 14. v. Külde azért egy fzolgálót az háló-házba, hogy tudná-meg , ha élé a’ vö - legény, ís. v. vagy pedig meg-hólt. (2*0 A ki midőn mind a’vö - legényt, mind a’ meny-afz- fzonyt békeflegben és életben találta vól- l7 v - na, (26) Ráguel és az ö felefége az IS- 19. v. TENnek fzívböl hálákat adván, (27)mi- nekelötte nieg-viradott volna, a’ fírt ifmét bé - temetteték. (28) Az Angyal pedig azonban, az adóííagról való kéz-íráít ke- v zéhez vévén, el-méne Gábelhez, (29) és nem tfak a’ pénzt hozá - meg, hanem a’ s. v. lakadalomba Gábelt-is magával el hívá, a’ ki meg - áldván az új házafokat, az IS- g: 23.V. XENt dítféré és magafztalá. (30) A’ menyegző után ofztán , Ráguel minden jó- fzágának felét a’ maga leányának adá; (31) főt néki arról-is kéz íráft ada, hogy az ö és felefége’ halálok után a’ máfik felelő: ii.v. is övé léfzen. (32) A Ráguel’ jóízága 24. Mit nézete-meg Ráguel a’ maga fzolgálója által ? 23. Miképpen találá a’ fzolgáló az új házafokat? 26. Mit tfelekedék Ráguel ezt meg - értvén ? 27. Mit tfelekedék a’ fírral ? 2g. Hová méné azonban Rafael Angyal ? 29. Meg-vevéé az Angyal az adóffagofc? 30. Mit ada Ráguel a' maga leányával ? 31. Aliról teve ígéretet még azon felül? t 32. Miből állott a’ Ráguel’ jófzága? pedig Az ijfjú Tábiáfiial^házajfágáról. 253 pedig fzolgákból, fzolgálókból, barmokból , tevékből, ökrökből , tehenekből, és igen fok pénzből álla. £33) Végre m. 10: ofztán útra akarván indúlni Tóbiás, meg- 13-v ' tfókolgaták Sárát az ö fzüléi, és ötét négy jó intéíékkel botfáták-el magoktól. (34) Tudni-illik, hogy az ö férjének at- tyát és annyát mint a’ maga tulajdon fzüléit, nieg-betfíilje; (3O hogy a’ maga férjét fzívbői fzereífe; (36) hogy a’maga háza-népét jól igazgaífa; (37) és hogy maga-is fedhetetlen életet éljen. (38) II:3V ' Azután el-in dúlván , Tóbiás az Angyallal előre el ménének; Sára pedig a’ tfeléddel és [a’ barmokkal együtt hátúi követé őket. 33. Mit adának Sárának a’ maga fzüléi az útra? 34. Mellyik vala az ö elfő intéfek Sárához ? 33. Mellyik a’ máfodik? 36. Mellyik az harmadik? 37. Mellyik vala a’ negyedik ? 38. Mitfoda rendet tártának az utazásban? Hafznos Tudományok^ I. Azt monda az Angyal , hogy Sára , az {ifjú Tóbiáfnak rendeltetett felefégúl , az ó jófágáért és kegyepgéért. Es így heiyefen mondották a’ régiek, hogy a’ földön mégyen-véghez a’ lakadalom ; de az égben efik - meg a’ kéz - fogás. II. így fzólla Raguéi az ifjú Tóbiáfnak: Kegyes embernek gyermeke vagy te, Helyefebben efék ez, mint midőn az emberek így a*4 L. Hijiória. így fzóllanak : Semmire kellő emberek annak a’ ízűiéi ; nem efik az alma mefzfze fájától; a' mitiodás az attya, ollyan a’ fia. ’s. a. t. III. Tóbiás és Sára a‘ házaji életet buzgéfágos imádfágou kezdették. Ha minden házalok így tfelekednének, fok házakban több áldáft, békefleget, fzerete. tét, és tfendefféget lehetne fzemlélni. KEGYES ELMELKEDESEK. Tündökölvén Tóbiás példás kegyefféggel, Meg-áldaték ISTENtöl gazdag feleséggel; A* gazdagfág meg-állhat tehát a’ fzentféggel, Az hívek fém mindenkor küfzködnek fzükféggel. E’ példáról míg élek én meg - emlékezem, A’ kegyeflegröl foha el nem felejtkezem, Tilalmas efzközökre nem vetem a’ kezem’, Jól léfzen dolgom tudom hogy-ha nem vétkezem. DEÁKUL. Laute dotata Tóbiás coniuge gaudet; Contigit & Sarae vir pietatis amans. Diuitiae & pietas igitur contraria non funt; Saepe probis etiam multiplicantur opes. Artibus ergo malis non vtar, fed mihi fola f ortnnae PIETAS fpes érit, atque baíis. 99 LI. Hl- LI. H I S T Ó III A. AZ IFFJÜ TÓBIÁSNAK VISZSZA- MENETELÉRÖL. Tűk X, XI, XII, XIIII. Kéfz. (i) AZ öreg Tóbiás pedig nagy óhaj- m. io : l\ táífal várja vala a’ maga fiának 1 ‘ v ' vifzfza-jövetelét. (2) Es midőn az a’ a . v . rendelt időre meg nem jött volna , azon kezde ö törődni, hogy talám Gábel az ö adóffa meg-hólt volna. (3) Az ö annva 4- v. pedig még fokkal inkább eméfztödék vala , és minden vígafztaláít meg-vetvén, (4) az utakra a’ mellyeken a’ fiát várja s. v. vala, minden nap ld-fütkofa, hogy ötét vigyázná. (y ) Midőn azért egykor az n:s.v. út-félen ülne , a’ kutyátska, mellyet az ö fia az útra magával el - vitt vala , elébe 9. v. fzaladván nékie , a’ farkát tfóválja vala ugrándozék , és hízelkedik vala. ( 6 ) Azután az ö fia - is az Angyallal együtt s. v. előre el-érkezék. (7) Midőn pedig az 10. v . Világosító Kérdéfek. 1. Mit tfináia otthon az öreg Tóbiás? 2. Min töredék ö? 3. Hát az öreg Tóbiáfné mivel tölté az időt ? 4. Hová futkofa-ki ö naponként ? 5. Ki vala az ö fiának elöl-járó poílája ? 6. Ki érkezék mindjárt a’ kutvó után ? 7. Mi efék akkor az öreg vak Tóbiáfon? öreg LI. Hijioria, t 2<)6 öreg vak Tóbiás a’ maga fájának elébe akart volna futamodni, el-botlék az útón, és egy fzolgájának parantfolá hogy ötét Tób. ív. vezetné. (8) Azután az iffjú Tóbiás bé- menvén az házba, egy-máít nieg-tiókol- gaták, és örömökben mindnyájan fírának. n- v. (9) Minekutánna pedig egy kevés ideig js- »• együtt ültének volna , elö-vévén az iffjú Tóbiás az halnak az epéjét, meg - kéné azzal az ö attyának izéméit. ( ro) Es minekutánna mint-egy fél óráig fzenv- v - vedte volna ö annak íüllyát, le-efék az ö ízeméről az hályog mint valamelly tojóinak az hártyája és így ifmét meg-jöve v. az ö üzeme’világa, (u) AzURISTEN- nek azért ez ö kegyelmelfegéért, nem tfak Tóbiás és az ö hozzá-tartozók, hanem egyebek - is valakik ezt hallak , hálákat 18 - v - . adának. (12) Hét nappal ezután Sára- is az iffjú Tóbiás’ felefége , a ! fok jófzág- is. v. gal el - érkezék. (13) Akkor minden ö attyokfiai, rokonik és jóakaróik el-jövén g. Aliképpen - fogadók ofztán egy-máft? 9. Mit tfelekedék azután az iffjú Tóbiás az attyával ? 10. Hát hafználté valamit az orvoffág ? 11. Kik adának azért az Mennek hálákat? 12. Alikor érkezék ofztán el az új meny-afz- fzony ? ij. Mitfoda indúla.tot mutatónak ahoz a’Tóbiás’ rqkoni ? « 7 . !Z tg] izi tt zásl lóg í H7 hat tfal \k) ! ?r Él Ú tej 4 is r K Az ifjú Tobiiifnah^ vifzfza - meneteléről. 2^7 az ö köfzöntéfekre , ( 14 ) hét napokig együtt mulatának, evének, ivának és vígan lakának, (if) Azután pedig arról beízélle az öreg Tóbiás a’ maga fiával, mit adnának már az ö úti-tárfának az ö fzolgálatjáért. (iA) Akkor meg-befzéllé az iífjú Tóbiás a’ maga attyának, melly fok jóval volt ö hozzá az a’ férfiú az utazásban , és egyízerímind azt tanátfolá, hogy annak a’ jófzágnak, mellyet ö magával hozott, felét nékie kellene adni. U7) De az Angyal femmit lém veve-el, hanem azt mondá nékiek , hogy azért tfak az URISTENt áldják és magafztalják. (18) Végre ofztán meg-jelenté ö magát ki légyen, es monda : En vagyok a’ Rafael, egy az hét Angyalok közzül, kik az UR előtt állanak. (19) Mellyet midőn amazok hallotak volna meg - rémüknek, és le-efének artzal a’ földre. (20) Az An- 14. Meddig mulatának azok a’ Tóbiás’ házánál 7 1;. Miről befzéllgete ofztán az öreg Tóbiás a’ maga fiával ? 16. Mit fzólla ahoz az ö fia? 17. El-vetteé az Angyal a’ fizetéH? 18. Meg - jelentetteé ofztán az Angyal magát? 19. Mi leié akkor azokat a’ kik ezt haliák ? zo. Miképpen bátorítá akkor azokat az Angyal? Tób.Il: 20. v. 12: I. v- 2 , és köv. v. S. v, 7. v. 18. v. 11. v. I?. V. 16. V. 17. V. m.I2: 13 . V. 21, V. 22. V. 14 : I. v, 12. V. 13- v. 24 . v. 258 LI. Wfiórici. - gyal pedig monda nékiek : Ne féllyetek; mert ez azISTENnek akaratja vala. (21) Es midőn el akara válni ö tölök, az öreg Tóbiáfnak így fzólla : Mivel az ISTEN tégedet fzeretett, így kelle ennek lenni; nem lehete tenéked kéfértet nélkül ma- radnod, hogy meg-tartaffál. (22) Minek- utáima pedig Rafael ezeket mondotta volna , el - ragadtaték az ö fzemeik elöl, és többé nem láttaték. ( 23 ) Akkor ök artzra borulván három óráig, hálákat adá- nak az ISTENnek, és azután fel-kelvén az ö tfudálatos dolgait hirdeték. (24) Még ez után az öreg Tóbiás negyven-két eiztendeig éle, (25) és midőn meg-hala, azt hagyá az ö íijának, hogy Ninivéböl el-menne lakni; (26) mert ezt mondja vala : En látom hogy Ninivé el-véfz a’ maga gonpfzfága miatt. (27) Éhez képeit az iff’jú Tóbiás a’ maga ízűiéinek halálok után, az ö ipához és napához költözék. 21. Mit fzólla végtére az öreg Tóbiáfnak? 22. Hová leve ofztán az Angyal ? 23. Alit tfelekedének akkor e’ jó emberek ? 24. Hány efztendeig éle még azután az öreg Tóbiás ? 23. Alit parantfola ö a’ maga fiának halála’ óráján ? 26. Aliért nem akará hogy ö Ninivében lak. na ? 27. Hová költözék azért az iffjú Tóbiás ? Az ijjjú Táíiíífna\vifzfza-meneteléről. sf9 (28) ö ezeket míg élének íbha meg nem 14 fzomorítá, főt hozzájók minden jóval l,,v * vala ; és midőn e’ világból ki-múlának, bé-fogá azoknak fzemeiket. (29]) Ezután ol'ztán Ráguelnek minden jófzága Tóbiásra fzálla. (30) Meg-látá ö- is fiait és unó- 17- v. káit, és mivel az ö maradéki fzent és kegyes életet élének, mind az ISTEN előtt az égben, mind pedig a’ jó emberek előtt azon a’ földön , kedvelek és betfületefek valának. 28. Mint vifelé ö magát a’ maga felefégének ízűiéihez ? 29. Kire marada ofztán az ö ipának jófzága? 30. Mint vala az ö maradóéinak állapotjok ? Hafznos Tudományod I. Midőn az iffjú Tóbiás fzerentféfen haza érkezek , az ó attyafiai és jóakarói , az IJiennek elsőben bálákat adunak, azután pedig együtt vigadának. így-is kell ennek lenni: Jó barátinkkal néha mulathatunk, tfak-hogy azonban az Iften- röl el ne felejtkezzünk. II. Tóbiás az Angyalnak , a’ ki az ő fiának b'úfé- ges vezére és gondvifelője vala, a’ menyével adatott jófzágnak felét, egéfzfzen oda akard adni. Az hüféges Mederek és Prétzeptorok, a’ gyermekek körül illyen vigyázó és gondvifelö Angyalok : azoknak mindazonáltal gyakran háládatlanfággal fizetnek az emberek. R ITT. Midőn 260 LII. Jiiftória.. • III. Midőn az Angyal az óreg TóbiáJ'tól el akar a •válni, így fzólla nékie : Mivel az jjlen fzeretett tégedet, így kelle ennek lenni ; nem lebete oftoroz- tatás nélkül maradnod, hogy meg-tartajfál. Es így a’ kerefztek nem egyebek, hanem atyai vefzfzök, a’ mellyeket az lilén’ minden igaz fiainak tfókolniok kell, úgy - mint a’ inellyek ö nékiek igen haíznoíok. KEGYES ELMELKEDESEIC Tóbiáfnak az ISTEN vala a’ reménye, Es azért ifmét meg-jött az ö fzeme’ fénye. Még pedig Doctorra-is nem vala fzükfége, Végbe - vitte a’ maga fiának hüfége. i\ z ollyatén magzatok méltán örülhetnek, Hiiféges fziiléikkel ikik illy’ jót tehetnek. DEÁKUL. Tóbiás coecus non fpe defertus ab onini cft; Confilio praefto eft auxilioque Deus. Ipíl non opus eft medico, qui lumina red- dat; Reftituit vifum filius ipfe patri. Filius o felix! o faufto íidere natus! Cui datur, has grates reddere polfe patri. LII. Hl - Sufíinnárül. 261 LII- H I S T 6 R I A. SUSÁNNÁRÓL. Dán. tóid. Snfán. hifiór. (1) \TAla Babilóniában egy Jójakim ▼ nevű nevezetes ember, (2) kinek felefége Sufánna vala. (3) Ez a’ Sufánna azon kívül hogy igen fzép vala, az ISTENt-is félé, és tifzta fzívböl tifztelé: (4) mivelhogy néki kegyes és iftenfélö fzüléi valának , a’ kik ötét a’ Mófes’ törvényére oktaták , és a’ fzerént nevelik vala. (5) Az ö férjének Jójakimnak a’ házához pedig minden nap két törvény- tévő fzemélyek járnak vala, a’ nép között lévő ügyes - bajos dolgoknak el-iga- zítáfára; ( 6 ) és ezek a’ fzép Sufánnát mind a’ ketten felette igen meg-fzereték. (7) Midőn azért a’ magok fel-gerjedett buja- Világositó Kérdéfe!^. 1. Mitfoda ember lakék a’ többek között Babilóniában ? 2. Kinek hívák annak a’ felefégét ? 3. Mitfodás afzfzony vala Sufánna? 4. Hogy lett ö kegyeffé és iftenfélövé 1 5. Kik járnak vala naponként az ö férjének házához ? 6. Mitfoda bolondfág foga ezeknek fzíveket? 7. Hol rejték-el magokat ezek a’ vén paráznák? R 3 fágát Sután, hiftór. 1. jr. а. v. 3 . v. 5. V. б . V. 8. v. 14. V* 262 Lll. Hiflória. fágát egy - máfnak meg - vallották volna, le. ’v. egykor a’ Jójakinf kertében magokat el- 15. ». rejték. ( 8 ) Azután kevés idővel, meg akarván feredni Sufánna , bé- méné a’ kertbe, de nem tudá hogy más valaki 17 . v. volna ottan. ( 9) Valának ugyan ö véle ' két fzolgáló-leányok, de azokat vifzfza küldé, és így tfak egyedül maga marada. v. (10) Midőn azért a’ fzolgálók ki-mente- so-v. nek volna, elö-jövének a’ két Bírák a’ lesből, és Suiannával tifztátalankodni aka- **• T - rának. C 1 1 ) Sufánna pedig irtózván e’ bűntől, nem engedelmeskede nékiek, hanem kezde felette igen fikóltani. (12) **■ v. De a’ vének ö nálánál még fokkal inkább ldáltának, úgy-hogy a’ fzolgák és fzol- gálók arra mind egyig öfzve tfödülnének. *». v. (13) Más nap ofztán az ártatlan Sufánna törvénybe idéztetvén , (14) bé-fedezé a’ maga fzép és gyenge ábrázatját, ’s úgy 33. v. jelenék-meg. (iy) Ama’fajtalan emberek pedig parantlolák , hogy a’ fedél az 8 . Mit akara Sufánna a’ kertben tfelekedni? 9. Volté valaki ö véle ? 10. Mit akarának efztán ezek a’ gonofz emberek Sufánnával mivelni ? 11. Volté Sufánnának arra kedve? 12. Mitfoda lárma leve ofztán abból 1 15. Hová kele ofztán ez a’ dolog? 14 - Miképpen jelenék-meg Sufánna a’ Bírált előtt ? X- ö or- Sufáuuáröl, 263 ö ortzájáról vétetnék-le, hogy ígv az ö )k. fzépfégével a’ magok fzemeit gyönyör- l,i: ködtethetnék. ( 16) Azután a’ két vén Ej- Bírák elö-állának, és a’ magok kezeit a’ ik Sufánna’ fejére tévén, azt mondák, hogy nót ők látták , hogy Sufánna a’ kertben egy üt': iíFjűval paráználkodott volna; ( 17) de mit mivel az az iffjú ö náloknál eröífebb vala, magát az ö kezeik közzül ki-ragadván, Sg el-futott volna. (18) Az ártatlan Sufánna jKé pedig a’ maga lel ki-e fméretét hívá azok ifK ellen tanúbizonyfágúl , és e’ nagy izo- eí rúltfágában az UR ISTENhez kiálta; á : 09 ) de a’nép e’ hamis tanúknak inkább zz hívén, ö fzegény halálra fententziáztaték. t 5: (20) Az ö könyörgéfét pedig meg - hall- ia gatá az ISTEN, és a’ gyermek Dánielnek ; V- lelkét az ö fzabadítáfára fel-indítá. (21) . r . Midőn azért Sufánnát a’ halálra vinnék, fei-kiálta Dániel mondván : Ártatlan vájj, £ gyök én ennek vérétől! (22) A’ nép ezt ■ j,!; hallván, azonnal vifzfza téré, és Dániel ttw-- 15. Mit parantfolának a’ Bírák az ö fején lévő fedel felöl ? 16. Mivel vádolák ötét a’ két vén Bírák? 17. Mit mondának azok az iffjúrúl? 18. Miként menté magát Sufánna? m 19. Mire fentencziázák ötét? 20. Honnan érkezek nékie fegedelrne ? ■ 21. Mit kiálta-fel Dániel? 1 ' 22. Mit tfelekedék a’ nép ezt hallván? R 4 Sufín. hiftór. 34- v. 37 V. 39 . v. 42. V. 43. v. 4T. V. 44- V. 43 . V. 4«. V. e’ do- LII. Hiflária. Snían. hiftór. 50. V. 51. v. 52. v. 54. v. 55* v. 56. V. 55. V. 59. V. 60 . v. íl. v, 264 . e’ dologban Bíróvá tétetvén, a’ két hamis tanúkat újonnan kérdőre voná. (23) Nem engedé pedig hogy mind a’ ketten együtt állanának - elő , hanem két-felé vetvén őket, mindeniket külön-külön aka- rá meg-vifgálni. (24) Ez ttfelekedvén azért, elö-fzóllítá elföben az egyiket, és azt kérdé tőle , mitfoda fa alatt kapta volna Sufánnát az iffjúval? (25) A’mellyre az: Hárs-fa alatt úgy mond. (2 6 ) Dániel pedig monda nékie: Hely efen! az URnak Angyala majd ketté vág tégedet. (27) Azután meg-kérdvén a’ máfodik tanút-is, mitfoda fa alatt efett volna a’ paráznafág ? (28)monda az: Tölgy-fa alatt. (29) A’ mellyre Dániel : Te-is helyefen feleiéi úgy mond; az URnak Angyala ketté vág tégedet - is. ( 30 ) Akkor az egéfz nép nagy fel-fzóval magafztalá az ISTENt, a’ ki az ö benne bízókat meg - fzabadítja. (31) A’ két vén paráznák pedig hamis ta- 23. Miképpen kéfzüle Dániel a’ tanúk’ vifgá- láfához ? 24. Mit kérde Dániel elföben az egyik tanútúl ? 25 . Mit felele az arra? 26. Mit monda arra nékie Dániel ? 27. Mire kérdé azután a’ máfodik tanút-is? 28. Hát a’ mit feJele ? 29. Mit monda Dániel ennek-is? 30. Mit tfelekedék a’ nép ezeket hallván ? 31. Hát azoknak a’ két gonofz tanúknak mi leve ofztán a’ büntetéfek ? núknak Sufínnaról. : 26 5 núknak lenni meg-efmértetvén, a’ törvény í'zerént azonnal az halálra vicéiének. *• Hafznos Tudományod I. Tfak «’ lelki - efméret légyen tfendes cl felölj hogy tifzta az ember a’ huntól , nem fokát kell hajtani cl rofz nyelvek’ bazugfágira. Sok gonofzfágot kiáltának a’ f/.üz Sufánnára, de végre az ö ártatlanfága világoffágra jőve. II. Tifxtek ci fzüléknek , hogy az ó magzatjaikat a tudományban , és az UR’ befzédének intéjiben neveljék. Azt olvaffuk Sufánnáról hogy ö nem tfak fzép, hanem iftenfélö - is vala ; de ennek ez-is mindjárt utánna vettetik : mert néki kegyes és iftenfélö fzüléi valának, a’ kik ötét a’ iMófes’ törvényére oktaták, és a’ fzerént nevelik vala. III. A’ jó Prókátorok igen hafznos emberek a ’ közónféges Tárfafágokban. Ha Dániel á’ fziiz Sufánnát a’ törvényben meg nem mentette volna , ártatlan ö meg- ölettetett volna. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Két iftentelen bírák’ vallás - tételére,' Halál mondaték a’ fzüz Sufánna’ fejére. Dániel e’ dolognak hogy végére jára, Jutának a’ tanúk a’ Sufánna’ bajára. Hogy hamis bizonyfágot valaki ne tégyen, A’ kilentzedik törvény fzeme előtt légyen. R . i. Kinek jegyeztetett vala el Mária felefégül? Jóiéi 1 Joli iái óla gafc Mi do k J» riat víb & rál pei éi öl 1 4 s í 1 Jófefröl és Máriáról. 277 í:;.:',:. Jófcf Ats-mefter ember vala. ( 2 ) Ez a’ ' te Jófef a’ maga mátkáját Máriát immár haza akará vinni, és a’ lakadalomhoz kéfzül ®, 3; vala. (3) De minekelötte a’ lett volna, találtaték Mária vifelöfnek a’ Szent Lé- Sé[ lektől. (4) Mivel pedig Jófef kegyes és jámbor ember vala, nem akará ö aztüzni- fűzni, annyival-is inkább nem kíváná Má- ■ ^ riát az emberek előtt gyalázatba keverni: (y) ezt mindazonáltal el-végezte vala magában, hogy ötét titkon el-hagyná. ( 6 ) ■áá. Mikoron pedig ezeket magában el-gon- ik: dolta volna, ímé az URnak Angyala álomban meg-jelenék néki, és monda: (7) Jófef Dávidnak fia, ne félj el-venned Má- p- riát felefégül. (8) Erről - is tudósítá to- ® vábbá az Angyal Jófefet, hogy a’ mi Má- f riában fogontatott, az a’ Szent Lélektöl volna. ( 9 ) Az Angyalnak utóliő fzava pedig Jófefhez e’ vala : Szül Mária fiat, és nevezzed annak nevét JESUSnak; mert ■í; ö fzabadítja-meg az ö népét, annak bűneiből. (10) Midőn azért Jófef fel-ferkent 2. Miről gondolkodik vala már Jófef? 3. De mi akadályoztatá-meg ötét e’ fzándékában? 4. Akaráé Jófef ezt a’ Bírák eleibe vinni? Mit teve vala fel mindazonáltal magában ? 6. Mitfoda jelenés leve nékie azonban? 7. Alit monda az Angyal Jófefnek? g. Miről tudófítá ötét továbbá az Angyal ? 9. Mi vala az Angyalnak utólfó fzava Jófefhez? 10. Mit tfelekedék azért Jófef midőn fel-ferkene? S 3 volna Mát. x: 18. V. xy. r. se. v. Sí. V. Sí. V. Mát. i 12 . V Efa. 7 14. v. Mát. 1 23' V tűk. 2 5. v. Mát. 2 20. v. tűk. 2 4. v. 278 Ilii. Hijléria. volna az álomból, úgy tfelekedék a’ mint nékie az Angyal parantfolta vala , és Má- = riát magához vévé. (1 x) Es így Mária a’ maga fzüzeflfégében meg-marada, hogy az Írás bé-tellyefednék; (12) mert erről már ez előtt fok idővel Efaiás Próféta ekép. : pen fzóllott vala: (13) Imé egy fzeplötelen Szűz fogad az ö méhében, és fzül fiat, és : nevezik azt EMMANUELnek; mellynek magyarázatja ezt téfzi: MI VELÜNK ISTEN. (id.) Jóllehet pedig Mária fzüz vala: mindazonáltal nem élt ö magános életet, hanem vala nékie tárfa és férje. : (xy) Es ez kétfég kívül azért lett, hogy Máriának lenne óltalmazója és gyámok, : úgy a’ gyermek JESUSnak- is iítápja és = gondvifelöje. ( 16 ) Utoljára illő ezt-is meg-tartani, hogy mind Jófef, mind Mária, a’ Dávid Király’ házából és háza- népe közzül valók valának. 11. Miért marada-meg Mária a’ maga fzüzefle. gében"? 12. Mellyik írt a’ Próféták közzül e’ felöl? 1Hogy vágynak Efiiafnak e’ felöl való fzavai ? 14. Magános eletet élté fzüntelen Mária? 1 5. Miért gondolod hogy az Itten ezt így rendelte ^ hogy nékie férje gyanánt való tárfa lenne? IŐ. Jófef és Mária mitfoda famíliából valók valának. Ebből az meg-tanulni Hafznos Tudományok. Hiftóriából kiváltképpen ezeket lehet I. Miifi- Jófefröl és Máriáról. 379 I. Mitfoda fzemély mit cl Jéfufnak annya. Tudni-illik férifiúnak el-jegyeztetett fziiz leány, de nem tulajdonképpen való felefég. Az honnét helyefen mondották a’ régiek, hogy a’ gyermek Jéfufnak e’ földön emberi termé- fzetére nézve attya ; illeni terméfzetére nézve pedig a’ mennyben annya nem volna. II. Mit téfzen tulajdonképpen ez a’ név: JESUS. Tudni-illik annyit téfzen e’, mint az el-efetf emberi nemzetfégnek Meg-tartója avagy Idvezítöje. III. Mitfoda e’ fzónak értelme : EMM A NUEL. Tudni-illik ez annak értelme : Mi vélünk lilén ; a’ melly ifmét annyit téfzen, mint áz lilén és az emberek között való Közbenjáró avagy Békeífég-fzerzö. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Az UR JESUS KHRISTUS ím’ EMMANUELünk, A’ melly annyit téfzen: ISTEN vagyon velünk: Ali annakokáért femmit-is nem félünk, Ördög, világ, bűn, bár légyenek ellenünk. DEÁKUL. Dicitur EMMANUEL quo fenfu, fcire vo- lenti, Nobifcum DEVS eft, Angelus almus ait. Vocula, parua quidem, folatia maxima praebet 5 SiDeus eíl mecurn, nemo nocerepoteft. Nil in me mundus, nil lex rigidiííima Moíis, Nil Satanas, nil mors pallida iuris habét. V. HISTÓRIA. A’ KERESZTELŐ JÁNOS’ SZU- LETÉSÉRÖL. Il0£ 0 ' lít; í'° Lul^. I. Réfz. Luk. t: (t) \ Z Erfébet’ fzüléfének ideje be'tél- v v ‘ vén, (2) fzüle fiat. (?) Es meghallván az ö fzomfzédi és rokoni, hogy az UR nagy kegyelmefféget tfelekedett volna övéle, örülnek vala ö néki. (4) 59. v. A’ nyóltzadik napon pedig el - jövének, hogy a’ gyermeket környül-metélnék, (5) és az ö attyának nevéről nevezik vala ötét Zakariáfnak. ( 6 ) De a’ gyermeknek an- 60. v. nya monda: Semmiképpen nem; hanem Jánofnak nevezteíTék. (7) Amazok pe- 61. v. aig feleiének ö néki: Senki nintfen a’ te nemzetféged között, a’ ki illyen névvel neveztetnék. (8) Akkor intének annak 6i. v. attyának Zakariáfnak,a’ ki még néma vala, Világosító Kérdéfék,. 1. Mi történek az öreg Erfébeten 1 2. Mit hoza azért ö e’ világra ? J. Kik örülének azért ö néki? 4. Mikor metélteték-környiil e’ gyermek? 5. Mitfoda nevet adának e’ gyermeknek? 6 . Mit monda erre a’ gyermeknek annya? 7. Mitfoda eUen-vetéft formálának az ellen az ö rokoni ? 8. Ki által akarák ofztán e’ pernek végét fza* kafztatni ? hogy ,fet luk (h nila ízét W w. mt véli 1 tellj ,% izl Ii'lj i I( 11 i; i: 1: I I l 2%í Á' Kér. János' fzuleteféról. hogy jelentené - meg, kinek akarná ötét neveztetni. (9) ö annakokáért egy táb- L ^- * lát kérvén, ezt írá reá: János nékie neve. (10) Es ezt azért tfelekvé, mert az Angyal I3> világofan meg-parantfolta vala nékie, hogy ötét Jánoinak nevezné, (n) Azonban pe- 64 - v - dig a’ Zakariás’fzája és nyelve meg-nyilatkozván , fzóll vala, áldván az ÍSTENt. (12) Ezt hallván, mindenek tfudálkoznak 65 ‘ v ' vala, és tárnada félelem minden ö fzom- fzédjaikban. (13) Es mindenek a’ kik 6 orúlének 0 néki az ö fzomfzédi és rokoni. így tartozunk mi-is örülni, midőn a’ mi ízom- S 5 fzédink- 282 V. Hijlória. A' Kér. János’ fzületéfér'öl. fzédinknak és rokoninknak fzercntfés álla- potjokat látjuk. II. A’ fzuletett kis gyermek Jánofnak neveztetik, a’ melly annyit téfzen mint kegyelemmel-tel/yes. Így tifztek a’ Kerfzty éneknek, hogy az 5 gyermekeiknek olly neveket adjanak, a’ meliyek valamit jelentenek, és a’ meliyek a’ gyermekeket, midőn ofztán azok okofodnak, valami jóra emlékeztetheífék. III. Midőn Kér. János fzületék, az IJlen az ö kegyelmejfégéért , meUyet Erféhettel és a’ gyermekkel tfelekedett , magafztaltaték és ditsöítteték. így tifztek a’ Kerefztyéneknek, hogy az h kifdedeiknek meg-kerefzteltetéfekor, nem a’ pompára és a' vígan-lakáfra, hanem mindeneknek előtte, az Kennek ditsöítéfére és fel - magafztaláfára légyen gondjok. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Lelkében a’ kis gyermek János nevekedék, Az UR’ keze volt véle, a’ mit tfelekedék. Ha ki gyermekeit jól nevelni akarja, Szükfég ezt kérje: Légyen rajtok az UR’ karja. En fzüntelen vigyázok az ISTEN’ kezére, Efedezven hogy légyen életem’ vezére. DEÁKUL. Corporis ac animi capit incrementa Ioamies, Ex: vtero vatem quern vocat ipfe Deus. Sic eft, fic pueri non fai 1 unt vota parentuffl, . Ducit eos manibus fi Deus ipfe fuis. O Deus! ex alto fanétas mihi porrige palmas, Vt duce te pergam, qua decet, ire via. f (0 cet mik ( 1 ) bé-: Ak Kt me, ti köz fel, ték \k ] V. Hl- 283 f!.': / r* jb) VI. HISTÓRIA. £ A’ KHRISTUSNAK SZÜLETÉSÉRŐL. ^ Lu\. II. 1\efz, (0 T Ön azokban a’napokban, hogy Au-Luk. a: ti ^ * J guftus Tfáfzártól parantfolat adat- x ‘ v ’ nék-ki, a’ felöl hogy mind az egéfz föld bé- cíf írattatnék. Qz) E’ bé-íratás lett leg-elöfzör, a. v. ■i mikor Siriában Czirénius Tifzt-tartó volna. ‘“L (3) Mennek vala azért mindenek , hogy 3. ! • - bé-írattatnának, ki-ki az ö várofába. (4) 4. v. Akkor fel-méne Jófef-is Galileából, Názá- fc r-etnek várofából, (y) a’ Dávid’ várofába, : . melly Bethlehemnek neveztetik : (6) mi- : r velhogy Dávidnak házából és háza-népe ® közzül való vala. (7) Ezért méné pedig fel, hogy bé-írattatnék (8) Máriával, ki ' néki jegyeztetett vala felefégül, (9) ki vala *; r várandós. 0°) Midőn azért ott volnának, t .». Világositó Kérdéfekg 1. Mitfoda parantfolatot ada-ki Auguílus Tfá- fzár? 2. Mikor lett ez a’ bé-íratás? .*[•- 3. Hová ménének annakokáért az emberek? 4. Honnan méné-fel Jófef-is? Hová méné ö fel? é6. Miért méné ö a’ Dávid’ várofába ? » 7. Mi végre útaza ö Bethlehembe ? 8- Kivel méné-fel Jófef Bethlehembe ? 9. Mitfoda állapotban vala akkor Mária? 10. Mi efek azért ö rajta Bethlehemben ? béli 284 VI. Hifloria 1Ik _,. bé-telék a’ Mária’fzüléfénekideje: (11) és 7 - v - fzülé az ö elfő fzülött Fiát, (1 2 ) kit bé-pó- lálván, (13) helyhezteté a’ jáfzolban; (14) mivelhogy nem vala nékiek helyek a’ ven- ffi dég-fogadó háznál, 11. Mit hoza azért Mária e’ világra? 12. Mit tfelekedék ö e’ kifdeddel? 15. Hová helyhezteté ofztán ötét? 14. Miért helyhezteté Mária a’ kifded Jéfuft a’ jáfzoíba ? ] Hafznos Tudományod. I. A’ bé-iratás felól való parantfolat Augujhts Tfúfzúrtil adat ék. ki. Mert a’ Kanaán’ földe akkor a’ Római Tfá- fzár’ birodalmában vala. II. Mennek vala mindenek, hogy bé-irattatnanak. Az az mindennek bé- kelle a’ maga nevét, nemzetfégét életének idejét, és jófzágát avagy tehetfégét vallani. III. Jófef Uazúréiból Betblebembe méné. E 1 két várofok egy-máítól mint-egy tizen-két Német mély-földre voltának. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Illőé hogy a’ JESUS jáfzolban aggódjék, Es az én bűnös teltem lágy párnán nyugodjék? Nem illő Uram ! nékem e’ volna nagy fzégyen, Hanem kérlek fzívemben tfendes ágyad légyen: Vagy ha erre nem hajthat téged’ könyörgéfem, En te hozzád menni a’ jáfzoíba nem kéfera. DEÁKUL. Num duro in ftabulo fás eft requiefccre IE- SUM, (0 h m rén fla jizo Ivén. L ti ] Duna 1 A } Khrijlufna\fzü!etéfér'ól. 28? Dum mulcent corpus molliaftrata meura? Non fcro, quod nulla prorfus ratione feren- dura éli, Sit praefepe tuum cor, pie CHRISTE, meum: Aut fi fubmiííis precibus non fleéteris iltis, In ítabulo tecum me recubare íinas. VII. HISTÓRIA. A’ BETHLEHEMI PÁSZTOROKRÓL. Lu\. II. Bjfz. (i) AZ URJESUSnak fzületéíe leg-elö- il fzör a 5 fzegény páfztoroknak je- 8 ‘ v ' lenteték - meg. (2) Ezek a’ páfztorok a’ Bethlehemi mezőben valának, és éjjel az ö nyájjok mellett vigyáznak vala. (3) Midőn azért a’ KHRJLSTUS Bethlehemben fzület- 9. v. véna’jáfzolbanfekiinnék, az URnak Angyala e’ páfztorokhoz méné. (4) Akkor azok azURnak ditsöfégétöl környül-vétet- vén, felette igen meg-félemlének. (?)De az Angyal monda nékiek: Ne féljetek! 10. v, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, melly az egéfz népnek öröme léfzen. (6) Világositó Kérdéfek. 1. Kiknek jelenteték-tneg leg-elöfzör a’ Khri- ftufnak fziiletéfe ? 2. Hol valának akkor ezek a’ páfztorok? 3. Ki hozá ezt az hírt ö nékiek ? 4. Mi leié akkor e’ páfztorokat ? 5. Miképpen bátorítá őket az Angyal ? é. Miben álla ez az örvendetes hír-mondás? Mert Luk. 2: n. v. is. v. 13. v. 14. ▼. 15. v. 16. V. 17. V. 18. V. 2 86 VII. Hiftória. Mert ízületeit néktek ma a’ MEG-TAR- TO , ki az UR KHRITUS a’Dávid’váró- A fában. (7) E’ pedig néktek a’ jele: Talál- A, tok egy kis gyermeket, bé-póiálva fekünni édi a’ jáfzolban. (8) Es hirtelenféggel jelenek ú. az Angyallal mennyei feregeknek fokafá- gok, kik az ISTENt dítférik és ezt mond- [ ják vala: (9) Ditföfég a’ magoííágban az aa ISTENnek; és e’ földön békeííég , és az ’ : emberekhez jó-akarat! (10) Minekutánna pedigel-mentenek volna, a’páfztoroktól & az Angyalok a’ mennybe, mondának azok egy-máfnak: (11) Menjünk-el mind Beth- e • lehemig, és láíTuk-meg e’ dolgot, mellyet ^ az UR meg-jelentett minekünk, (12) £ 1 - menvén azért üetféggel, meg-taláiák Máriát és Jófefet, és a’ kis gyermeket, ki a’ jáfzolban fekfzik vala. (13) Mikoron pedig ötét látták volna, el-hirdeték azt, a’ mi 1 jj önékiek e’ kis gyermek felöl mondatott j er vala. (14) Es mindenek a’ kik hallák, 1 Ts tfudálkozának azokon,a’ mellyeket a’ páfz- - i torok nékiek mondottanak vala. (15) 7. Mitfoda jelt ada nékiek az Angyal ? 8. Tfak egyedül valaé ez az Angyal ? M 9. Alitfoda dítféretet énekle a’ mennyei fereg? Sí 10. Hová levének azután az Angyalok? Ing 11. Mit tfelekedének azután a’ páfztorok? j) zz. Alit találának ük Bethlehemben ? 15. Alic hirdetének ők Bethlehemben? 14. Alint vették mdfok ez hit-mondád? I , 15. Alint vifelé magát Alária ezeket hallván? í Mária í Al Bethlehemi faktorokról. 287 Mária pedig mind ezeket magában tartja r«k. vala, és fzívében forgatja vala. (16) Az- után vifzfza-térének a’ páíztorok, dítíérvén és ditföítvén az ISTENt. iő. Mit tfelekedének mind ezek után a’páfztorok? Hafznos Tudományok I. Ezt mondd az Angyal a’ páfztoroknak : Ma fzületett tinéktek a’ MEG- TARTÓ. Nem hallatott foha világ 1 teremtetéfétöl fogva ennél örvendetefebb hír e’ földön. II. A’ mennyei feregeknek fokafiga ezt éneklé: Ditfófeg a’ magoj],ágban az Iftennek: és e’ fáidon békejjég, és az emberekhez jó-akarat! Ennél fzebb eítvéli dítféret foha nem hallatott. III. A’ páfztorok Bethlekembe érkezvén , látók d fzületett gyermek JéfiiJl. E volt e’ világon a’leg-kellemetefebb tekéntet. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ KHRISTUS’ fzületéfe fzegény páfztoroknak Hirdettetik, nem pedig a’ nagy Doktoroknak: Miért nem Héródefnek, ’s Auguftus Tfáfzárnak? Talám a’ fzent Angyalok nem jó helyett járnak? Sőt inkább: mert az ISTEN e’ világ’ nagyjait Meg- vetvén, válafztotta annak bolondjait. DEÁKUL. Nafceris ignaris Herode & Caefare, IESU! Soli paftores nuntia laeta fciunt. Angelicos coetus foríim deceperit error ? Abíit! fed talis mos fölét eíTe Dei Nempe quod in terris humile eft, extollit in altum ; Et vicibus verlis deprimit alta Deus. Vili. HI~ 288 VIII. Hiftória. l uk. 2 ai. v. VIII. HISTÓRIA. A’ KHRISTUS’ KÖRNYÜL-ME- TÉLTETÉSÉRÖL. Luk. II. ]\efz. : (O T7S mikor el-jött volna a’ nyóltzad’ JCj nap, hogy a’ kis gyermeket kör- nyül - metélnék , (2) nevezék az ö nevét JESUSnak, (3) mellynek neveztetett vala az Angyaltól minekelötte ö fogontatnék az ö annya’ méhében. Világosító Kérdéfek . 1. Mikor metéltetek-környül a’kifded Jéfus? 2. Kinek nevezék ötét a’ környül-metélkedéf- nek alkalmatoffágával? 3. Miért nevezék ötét Jéfufnak? ILafzuos Tudományok. I. A’ kifded Jéfns cí törvény fzeréttt magát hor- •nyúl- metéltetni meg - engedi. Ezek valának az ö vérének elfő tfeppjei, mellyeket mi érettünk ki-onta. Mert a’ környül - metélkedés a’ Khrillufra magára nézve, fzükféges nem vala ; mivelhogy ö Felfége nem bűnben fogontaték és fzülette- ték, a’ mint minden egyéb emberek. II. A’ gyermek Jéfus kifded korában , t. i. nyóltzad’ napon metéltetek -kórnyúl. így rendelte vala ezt az lilén az 0 Teftamen- tomban. Az honnét helyefen tfelekefzik a’ Kerefztyének-is, hogy a’ magok kifdedeiket azoknak tefti fziiletéfek után, tfak-hamar meg-kerefzteltetik. d . 5int Si? S Ei E Q llure ; D jHoc I c I, m. Az A Khrijius' kórnyül-metéltetéséról. 289 III. Az Ifimnek e világra fizuiét ett Fia, JES’US- 7 iak neveztetek. Az lilén’Fiának ez a’ neve az egéfz idvefleget elő-adja. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Nints kívánatofabb mint a’ JESUS’ neve, Ugy-mint kit az Atya MEG-TARTOnak teve: Hogy így neveztetek nem ok nélkül leve; Mert e’ földről minden nyavalyát el-veve. Alig élek e’ névről el nem felejtkezem, Minden bajaimban arra emlékezem : Es midőn az halál’ révére érkezem, L’ kellemetes fzón életem’ végezem. DEÁKUL. IESUS Saluator mundi eft idiomate Graeco; Qitod, quaeí'o, nőmén dulcius eiTe poteft? Iure vocatus ita eft, proprio quifanguine fuío Debebat populum íáluificare íuum. Hoc eritinftxnm, dum viuam, in peclore nőmén> Qiium moriar, repetám nőmén id őre meo. Vilii. HISTÓRIA. A’ MÁRIA’ TISZTULÁSÁRÓL. Lufi II. Ejfiz. (1) \ ’ gyermek - ágyas afzfzonyoknak 3 i \ az O Teftamentomban három kő- 4, teleííegekre kell vala gondjoknak lenni. Világosító Kérdé/e^. 1, Hány tifztekre kelle az O Teftamentomban a’ gyermek-ágyas afzfzonynak gondjának lenni ? T ( 2 ) Elfő- 290 Vilii. Wjlória. ■ ■ 1 ' '■ 1 * ' ■ — — 1 1 " " 11 ' ■— (2) Elföben, a’ fzülés után egy-nehány ®oi hetekig otthon kelle magokat tartóztatni, míg-nem az. ö tifztúláfoknak napjai el-te- íiri Mór. lének. (3) Továbbá, mikor a’ magok há- ke 12 ’ 6 ' v- zaikból elöfzör ki - mentenek, tartoztanak $2 vagy egy efztendös bárányt, vagy pedig ’srí s. v. egy pár galamb - fiat ( akar ugyan annyi len gerlitzét) az ISTENnek meg-áldozni. (4) [éré: Utoljára, ha valakinek elfő-ízülöttje fiú íoi-i gyermek volt, azt az URnak kelle fzen- irt ^ Mór _ telni, és pénzen kell vala meg-váltani. (() fa Luk í:' Vala a’B. Szűznek mind ezekre gondja, nek ” 2 ' v ’ és mikor Egy - Házhoz méné , a’ Mófes’ mes törvénye fzerént, a’ jéruíálemi Templom- fsa bán, mind ezeket véghez vitte. (6) Midőn s 5 - v - azért a’kisded Jéfuft az URnak bé-mutat- ,!' ták volna , jőve egy ember a’ Templomba , kinek neve Simeon vala. (7) £z az «• ember igaz és iftenfélö vala, ki az Izraelnek vígafztaltatáíát várja vala, és a’ Szent =s. v. Lélek vala ö rajta. (8) Ennek a’ Simeon- , nak az ISTEN töl a’ Szent Lélek által meg- ‘ 1 ! 2. Mi vala böteleflege az ö meg - tifztúláfára nézve ? . j 11 5. Mi vala annak tifzte az áldozatra nézve ? ■.jí 4. Mi vala köteleífége az elfő - fzülött férjfiúi j magii nézve ? 5. Volté ezekre a’B.^Szüz Máriának gondja? ^ é. Mitfoda ember méné akkor a’Teinplomba? 7. Mitfodás ember vala ez a’ Simeon ? 8- Mitfoda ígérete vala Simeonnak a’ Szent i Leiektől V monda- A’’ Mária' tifztúláfárál. 291 mondatott vala, hogy halált nem látna addig , míg-nem meg-látná az URnak ama’ Khriftufát. (9) ö pedig nem történetből, hanem a’ Szent Léleknek indítáfából méné akkor a’ Templomba. ( 10 ) Midőn azért ez a’ Simeon a’ kis gyermek Jéiuft a’ Templomban meg-látta volna, az ölébe vévén ötét,' monda: (11) Mólban botfá- tod-el a’ te fzolgádat URam békeíleggel; mert látták az én lzemeim a’ te Idvezítö- det , meliyet kéfzítettél minden népeknek fzemeik előtt, a’ Pogány népeknek meg-világosíttatáfokra való világoíTágot, és a’ te népednek az Izraelnek ditsöfégét. 9. Mi okon méné akkor Simeon a’Templomba? 10. Mit tfelekedék ö a” kifded Jéíuffal a’ Templomban ? 11. Mit monda ö azonközben? Hafznos Tudományok. I . A ’ vén Simeonnak fzemei valóban boldogok mlának. Mert ö eképpen ditfekedheték; Meg-látták az én fzemeim a’ te Idvezítödet. II. Ugyan azon Simeonnak a’ kezei-is igen boldogok valónak. Mert midőn a’ gyermek Jéfus az Urnák bé- mutattaték, ötét Simeon a’ maga öleibe vévé, III. De ezeknek, felette ennek ci Simeonnak a’ fzive-is nem kevéffe boldog vala. Mert ö igaz és iftenfélö ember vala, és a ! Szent Lélek vala ö rajta. T 2 KEGYES tűk. 2: 27. v. 23 . V. 29. V. I 392 Vilii. Hifim*. Mát. 1 I. V. 2. V. KEGTES ELMELKEDESEK. Simeon a’ kis JESUSt fel-vévén ölében, Gyengén apolgatá a’ maga kebelében. En mivel ötét többé a’ földön nem lelem, Hitemnek karjaival magamhoz ölelem. DEÁKUL. In templo Simeon JESUM geftauit in vlnis, Et tűm pacifica rnorte perire cupit. Exemplum vitae Simeonis llt mihi vita, Exemplum mortis rnors Simeonis érit. Si non te IESUM manibus geftare licebit, Te tamen emoriens corde tenebo meo. X. HISTÓRIA. A’ NAP-KELETI BÖLTSEKRÖL. Máté. II. BJfz. (i) \/ÍIkoron JESUS ízületeit volna ÍT-L Bethlehemben Júdának várofá- ban, (2) Héródes Király’idejében, (3) jövének Nap-kelet felöl Jérufálembe Böl- tfek , és mondának: (4) Hol vagyon a’ ’Sidóknak moítan fzületett Királya ? (0 Világosító Kérdéfek. 1. Hol fzületett a’ Khnítus? 2. Ki igazgatáfa alatt ? 3. Mitfoda idegen emberek érkezének akkor Jérusálembe ? 4. Miről tudakozódénak azok ? $. Honnan Judák ezek hogy Király fzületett volna ’Sidó Orfzágban ? Mi A Nap-keleti Bóltfelpöl. 293 „ Mi láttuk az ö tüllagát Nap-keleten , (6) és azért jöttünk hogy nékie tifzteíTéget tégyünk. (7) Ezt hallván Héródes Király, 7 „ igen meg- háborodék, és ö véle egyben ;la az egéfz Jérufálem. (8) Egybe gyiijtvén annakokáért Eléródes minden Papi-fejedelmeket, és a’ közfég között való írás-tu- dókat, (9)fzorgalmatofan tudakozikvala 7 : tölök, hol kellene a’ Khriftufnak fzületni? ■ 7 (10) Azok pedig mondának néki: Beth- lehemben Júdának várofában. (i 1) Es ezt bizonyíták ök Mikeás’Prófétziájából, a’ kinél ez olvaftatik : (12) Es te Efratának i Bethleheme, jóllehet kitfiny város vagy, a’Júdának fö várofi között: mindazonál- tál te belőled fzármazik énnékem a’ ki Izraelben Uralkodó léízen. (13) Akkor Héródes titkon hívatván a’Böltfeket, fzor- galmatofan meg-tudakozá tölök, mitfoda ffú időben jelent volna meg nékiek a’ tíillag ? C C J 4 ) Azután pedig el-botfátván öketBeth- ! 6. Mi végre kerefék ezek a’ Király Khriftuft:? 7. Mi leié Hérádéit ezt hallván ? 8- Kiket gyüjte azért ö egybe ? 9. Mit tudakoza ö azoktól ? 10. Mit feleiének azok arra nékie? xi. Mellyik Prófétából bizonyíták ők azt? tét- 12. Mi olvaftatik e’ felöl Mikeáfnál ? 13. Mi felül tudakozódék Héródes alattomban a’ Böltfektöl ? ij 14, Hová botsátá ofztán őket? T* J Mát. 2 3. v. 4. v. 5. V. Mik. 5 2. v. Mát. 2 6. V. 7. -V. lehem- Slát. t 9. V. 10 , V. II. V 12. V 294 X. Hiflória. lehembe, (15) monda nékiek: El-mén- ( J 1 vén oda, fzorgalmatofon értekezzetek a’ $ gyermek felöl, és minekutánna meg-talál- ' : ;Vl játok , adjátok tudtomra nékem ; (16) hogy én-is el-menjek , és néki tifzteíféget : tégyek. (17) A’ Böltfek azért a’ Király’ -i befzédit meg-hallván , el-indúlának Beth- lehembe; (18) és ímé a’ tfillag, meliyet láttak vala Nap-keleten, elöttök mégven vala, A’ míglen Bethlehemhez jutna, és meg-állana P ■ a’ hely felett, a’ hol a’ gyermek vala. (19) ml Es midőn látták volna a’ Böltfek a’ tfillagot, 1 igen nagy örömmel örvendezének. (20) . Azután bé-menvén a’ házba , meg-találák a’ gyermeket Máriával az ö annyával, (21) és le-borúlván tifztelék ötét, (22) ésazö ^ kintieket elö-hozván, adának néki ajándékul aranyat,'temjént és mirhát. (23) Ezek után az ÍSTENtöl meg-intetvén álomban, | hogy Eléródeshez vifzfza ne mennének, , 1 a in 15. Mit hagya-meg nékiek? 1 6 . Mitfoda okát adáHéródes ez ö mondáfának? 17. Mittfelekedének a’ Böltfek ezt hallván? 18. Ki mutatá-meg nékiek Bethlehem felé az utat ? 19. Mint tettzék nékiek a’ tíillagnak meg-jele* néfe ? 20. Kit találának ök a’ házban, a’ melly felett a’ tfillag meg-álla? 21. Mitfoda tifztelettel illeték a’ gyermek Jéfuft? “ 22. Mit adának nékie ajándékul ? ' 23. Mire inté azután az írtén őket álmokban ? “ (24) más A’ Nap - keleti Bóltfehpöl. 29 s (24) más úton térének - meg az ö hazátokba. (25 ) Ezek a’ Nap-keleti Böltfek neveztetnek közönfégefen három fzent Királyoknak. 24. Mit tfelekedének azért? 25. Hogy neveztetnek közönségefen ezek a’ Böltfek ? Hafznos Tudományod A’ Nap-keleti Böltfektöl meg-tanúlhatjuk, miképpen kelljen az UR JESUShoz mi magunkat vifel- nünk. T. i. I. Az UR JESUSt keretiünk kell. A’ Böltfeket a’ tfillag vezeté a’ Iíhriftushoz; mi pedig az lilén’ befzédének világánál akadhatunk ö reája. II. Az UR JESUSt imádnunk és tifzteln'únk kell. A’ Böltfek a’ látható Jéfus előtt Bethlehemben borúlának-le ; minekünk pedig a’ láthatatlan Khriftuft már az ö mennyei fzent Anyának jobbján kell imádnunk és tifztelnünk. III. Az UR JESUSnak ajándékokat-is kell adnunk. A’ Böltfek aranyat, temjént és mirhát adának nékie ajándékul; mi Kerefztyének az ö képét vifelö fzegényeknek alamifnát, magának pedig a’ Khriftufnak hűséges, buzgófá- gos és békeiTéges- türö fzívet tartozunk ajándékozni. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. URam JESUS ! a’ Böltfek midőn meg-lelének, Arany’ temjén’ ’s mirhával téged’ tifztelének. Ezt követni nékem-is volna nyereségem; De nálad tudva vagyon az én fzegénységem. S 4 ÍYIir.da- Mit. 2 J3- v. 296 XI. Hiftoria. Mindazonáltal a’ mim van meg nem tagadom, Szívemet URam! néked ajándékul adom. DEÁKUL. IESULE ! quos reges adpellant, triga magomra Aurum, thus, mirrham dona tulere tibi. Tara pretiofa tibi non poflum munera ferre, Obftat paupertas, quae tibi nóta fatis. Ne tamen adfectus nullo videaris hono're, Cor tibi pro dono íufcipe, quaefo, meum. XI. HISTÓRIA. A’ GYERMEK JÉSUSNAK EGYIPTOMBA VALÓ FUTÁSÁRÓL, és A’ BETHLEHEMI ÁRTATLAN KISDEDEKRŐL. Mát. II. Bjfz. ■ (i)\/rinekutánna a’Böklek meg-tértek J-YJL volna a’ magok hazájába, az UR- nak Angyala meg-jelenék Jófefnek álomban, (2) és azt parantfolá nékie , hogy a’ kiíded Jéíiiít az ö annyával egyben magához vévén, fzaladna Egyiptomba, (3) és Világosító Kérdéfel j. 1. Miiévé a’ Böltfeknek el-menetelek után? 2. Mit parantfola az Angyal Jófefnek ? 3. Meddig kelle Jófefnek Egyiptomban mulatni? mind ^ A 1 gyertn. Jéfufnal^ Egyipt. ’s. a\ t. 297 mind addig ott lenne, míg-nem az Angyal ifmét fzóllana övéle. (4) Ez Egyiptomba való íietféges futáfnak pedig e’ va!a az oka, tct,. hogy Héródes a’ gyermek Jéfuft halálra kerefi vala. (s) Jófef azért fel - kelvén, Mát. ■Ki:; vévé a’ gyermeket az ö annyával egyben 14 ' v * afc éjtfzakán, és az Angyal’ parantfolatja fze- rént, Egyiptomba fzalada. (A) Héródes * Király pedig látván azonban hogy meg- 15 - v - 0,E tfúfoltatott volna a’ Böltfektöl, (7) úgy- j mint a’ kik ö hozzá vifzfza nem ménének 12. v. Jérufálembe , a’ mint ígérék vala : (8) igen ic. v. EGE meg-búíúla, és el-küldvén le-vágata min- den gyermekeket, kik valának Bethle- ^ hemben, és annak minden határiban, két efztendöföket, és mind azokat a’ kik két flj efztendön alól valának. (9) Es ezt azért l5 - v * tfelekvé, mert úgy gondolkodik vala, hogy azok között a’ gyermek Jéfus- is fzükfé- gesképpen meg-fogna ölettetni; (10) mi- velhogy úgy értette vala a’ Böltfektöl, v hogy a’ ’Sidóknak újonnan ízületeit Kirá- 4. Mi okon kelle nekie a’ gyermekkel Egyip- u tómba fzaladni ? |X ' Mit tfelekedék azért Jófef? 6 . Mit veve-éfzre azonban Héródes Király? Ú, 7. Miben tfúfoltaték ö meg a’ Böltfektöl ? g. Mitfoda vér-ontáft teve azért Héródes? 9. Mi végre öleté-meg Héródes a’ Bethlehemi ísE kifdedeket ? ; 10. De miért öleté-meg nevezetefen a’ két efz- fí tendöföket és azokon alól valókat? j£ T f lya, írtát 2 J 9. V* 20. V. 21. V, 22. V. 23 . V. 298 XI. Hijlóriti. lya, leg-fellyebb-is két efztendöfnél nagyobb idejű nem volna. (11) Midőn pedig ez a’ Király, a’ következendő efzten- döben rút és gyalázatos halál által el-ve- fzett volna: (12) az URnak Angyala Jó- felnek álomban azonnal meg-jelenvén E- : gyiptomban, monda nékie : (13) Kelj-fel, végyed a’ gyermeket az ö annyával egyben , és eredj-el Izrael’ Orfzágába; mert meg-hóltanak, a’ kik a’ gyermeknek életét kerefik vala. (14) Jófef azért fel-kel- vén , az ISTEN’ parantíölatjára, Názáref várofába méné, az hol oíztán az UR KHRISTUS fel-nevelteték. 11. Mikor hala-meg ez a’ Héródes? 12. Kitől tudá-meg Jófef hogy ö meg-hólt volna? 13. Mit monda az az Angyal Jófefnek? 14. Hová költözék azért Jófef? Hafznos Tudományod Ebből az Hiftóriából meg lehet három nevezetes kérdéfekre felelni. T. i. I. Ha vallyon az üldóztetéfeknek idején fzabadé d vefzedelem elöl futni ? Hogy fzabad légyen, meg-mutatta a’ gyermek Jéfus a’ maga tulajdon példájával midőn Egyiptomba fzaladott. II. Kik váltanak az Uj Tejiamentomban a’ legelső Mártiramok P Tudni-illik a’ Bethlehemi ártatlan gyermekek; az honnét ezeknek emlékezetekre, egy nap a’ Kalendáriomban, Apró Szentek’ Napja, nak neveztetik. III. Meg- A' gyem. Jéfufnah^Egyipt. V. cd. t. 299 III. Meg-tndi az Ijíeiz mindent elére, valami g világon éjik ? Úgy vagyon, meg-tudá az Iften előre a’ Beth- lehemi kisdedeknek véres halálát, a’ melly- röl való gonofz fzándék még tfak az Héró- des’ fzívében lappanga; és azért, Jófefnek azt jó eleve tudtára adá. KEGYES ELMELKEDESEK. Egyiptomba fzalada az ISTENnek Fia, Ölökben vivén ötét Jófef és Mária. Azonban Héródes a’ gyenge tfetfemöket, Bethlehemben pufztítja, meg-öletvén őket. Ah ! ah ! melly rettenetes ítélete léfzen , Midőn a’ KHRISTUS ezért tőle fzámot véfzen. DEÁKUL. Exul inAegyptum defcendit IESVLVS infans, Iofepho matrem concomitante piám. Interea pueros Herodes enecat omnes, Non IESVM fic non poíTe perire putans. Heu! quas in ftygia poenas dabit ille palude, Inter coelicolas quando videbit eos. AA «y» xn. hí - 3oo XII. Hiflória. Luk. a 41. v. 42. v. XII. HISTÓRIA;- A’ GYERMEK JÉSUSNAK TIZEN-KET ESZTENDŐS-KORÁBAN VALÓ ELr tévesztetéséröl és VISZONT MEG-TALÁL- TATÁSÁRÓL. Lub'. II. l\efz. (1) \ 1 L UR JESUSnak fzüléi minden l \ efztendönként fel • mennek vala Jérufálembe, az Húfvét’ innepében. (2) Mikor azért Jéfus tizen-két efztendös lett- vólna, fel vivék ötet-is az ö fzüléi magokkal Jérufálembe, az innepnek fzokáfa fze- «3- v. r ént. (3) Minekutánna pedig az innep- nek napjai el-töltenek volna, és ők haza tértenek volna, el-marada a’ gyermek Jéfus Jérufálemben , mellyet az ö fzüléi efzekbe nem vevének. (4) Azt alítván azért hogy az úti tárfafágban volna, ménének egy napi járó földet; és akkor ofztán kerefik vala ötét a’ rokonfágok és Világosító Kérdéfel^. 1. Hová fzoktanak vala utazni a’ Jéfus’ fzüléi efztendönként ? 2. Hát az Ur Jéfult fel-vittéké vagy egyfzer magokkal az Húfvét’ innepére ? 3. Mi efek mikor az ö fzüléi haza tértenek volna? 4. Hol alíták hogy Jéfus volna ? az * 4 - v. j/f gyerm. Jéfiifiiak tizen-két efztendós-hgr. 301 az efmérök között. (O Mikor pedig ötét nem találták volna, vifzfza-térének Jéru- fálembe, kerefvén ötét. ( 6 ) Es lön, hogy harmad napon meg-találnák ötét a’ Templomban, ki ül vala a’ Doktorok között, (7) és hallgatja vala őket, és egyfzerfmind kérdezi vala. (8) Mindenek pedig a’ kik ötét hallgatják vala , álmélkodának az ö értelmén és az ö feleletin. (9) Es mikor látták volna ötét az ö fzüléi, el-álmélko- dának, (10) és monda nékie az ö annya: Fiam , miért tfelekedtél így mi vélünk ? Imé a’ te atyád és én nagy bánattal kere- ííink vala tégedet. (11) Jéfus pedig monda nékiek : Mi dolog hogy engemet keretiek vala? Avagy nem tudjátok valaé, hogy azokban kell nékem foglatofnak lennem, mellyek az én Atyámnak dolgai ? ([12) De az öízűiéi nemérték a’ befzéde- ket, mellyeket ö nékik fzólla. (13) Es 5. Hol kerefék azután ötét a’ fzüléi? 6. Hol találák-meg ofztán ötét ? 7. Mit tfinált Jéfus a’ Templomban ? 8- Mit fzóllának ebez azok a’ kik az ö vetél, kedélét hullják vala ? 9. Mitfoda indulat fogá az ö fzüléit midőn lá- ták hogy ö a’ Doktorok közi/tt vagyon? 10. Mit monda akkor nékie az ö annya? 11. Mit felele Jefus nékie arra? 12. Értéké az ö fzüléi mire mennének ez ö be- fzédi. 13. Hová méné ö vélek jéfus? alá- Lufc. 4 S. 46. v. 47. V. 43 . V. 49. V. Sa v. < 302 XII. Hijlória. alá-menvén ö vélek Názáretbe , engedelmes vala nékiek. 04 ) Az ö annya pedig Mária mind ezeket elméjében tartja vala. (iy) Jéius azonban gyarapodik vala a’ böltfeíTégben, teltének állapotában, és ISTEN ’s emberek előtt való kedveílfégben. 14. Mint vifelte magát Mária Jéfufnake’ beizé- dire és tfelekedetire nézve ? 15. Miképpen tölté Jéfus Názáretben az ö gyer- mekí'égének és iffjúfágának idejét: ILafznos Tudományok. V Ebből az Hiftoriából által lehet látni mitfoda kü- lombfég vagyon a’ Jéfufnak és e’ mái gyermekek, nek neveltetéfek között. T. I. I. JéfttJl a ’ maga fzüléi fel-vivík magokkal Jérzi- fálembe, az Hiijíétnek innepért. De ma fok fzülék a' magok gyermekeiket feni a’ Templomba fém az oskolába nem bo- tfátják. II. Jífi'Ji a ’ maga fzüléi a’ Templomban a’ Doktorok között találák-meg. De moll: fok hitván gyermekek az illeni tifz- tclet alatt, az útfzán és a’ játfzó helyeken kalózolnak. III. Jéfus tizen-két efztendös-korában alkalmatos ■vált már arra , hogy Jérufálemben, a’ nagy Doktorokkal difutálna. De ma fok gyermekek vágynak, a’ kik tizen- két efztendös-korokban, tfak a’ Iíatechif- muft avagy a’ Kerefztyén Valiéinak fö ágazatit fém tudják. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK . jéfus nőve teltében és a’ böltfeíTégben, ISTEN ’s emberek előtt való kedveffégben.' Ebben A'gyem. Jéfiífna\tizen-két efztendós-hgr. 303 Ebben tökélletelen követnem nem lehet, A’ Khriftuft; pufzta ember mert erre nem mehet: Illő mindazonáltal ugyan rajta légyek, Tiíztemnek mindenekben hogy eleget tégyek. DEÁKUL. IESV quotidie fapientia, gratia & aetas, Crefcit & augetur, codice tefte facro. Iiuius ad exemplum fi me componere velleni, Fruftra , deterius dicere nolo, forem. Hoc taraen efficiam , de me praefumta pa- rentum Vt ne fpes voto praecipitata ruat. XIII. HISTÓRIA. MELLYBEN ELŐ - ADATTATJK, MIKÉPPEN KEZDETT KERESZTELŐ JÁNOS A 5 MAGA HÍVATAL- JÁNAK KÖVETÉSÉHEZ. Mát. III. I\éjz. 0 ) JT Erefztelö János Júdeának pufztá- Mát. 3: .TV jában kezde prédikállani. (2) Es ^ eképpen bé - telék Efaiás Prófétának ama’ mondáfa: Kiáltó fzó a’ pufztában; tifztít- Eí j- v> fátok az URnakútát, egyengeífétek-meg a’ pufztában a’ mi ISTENünknek útát! (3) Ennek a’.Ker. Jánofnak a’ ruhája teve Mát. 3: Világosító Kérdéfek. 1. Hol kezde ICer. János prédikállani? 2. Mitfoda jövendölés telék-bé ez által? 3. Miből vala a’ Iíer. János’ ruhája ? ízörböl 304 XIII. Hiftória. fzörböl vala , és az ö derekának öve bőr- ' böl tfináltatott. (4) Az ö elefége pedig fáska és erdei méz vala. (0 ö a’ maga prédikátzióját ezen kezdette: Térjetek- meg ; mert el-közelített a’ Mennyeknek 5. ▼. orfzága. (A) Akkor ki- ménének vala ö hozzá a’Jérufálembéliek, és az egéfz Jú- dea, és a' Jordán mellett való egéfz tar- «.v. tomány. (7) Es meg-kerefztelkednek vala ötöle a’Jordán’ vizében, minekután- ' ’ r ‘ lamelly jó gyümöltföt nem terem, ld-vá- gattatik, és a’ tűzre vettetik. U. Miért nem kelle nékiek Abrahámban magokat el - bízni ? 12. Mihez hafonlítá János a J gonofz életű embereket ? 13, Mit monda ö a’ mellett? Hafznos Tudományok- I. Innen által-láthatni, min keüyen annak a* dolgot kezdeni, a’ ki kegyes akar lenni. Tudni,illik az igaz meg-téréfen avagy peniten- fezia - tartáíon. Mert ezen kezdé János a’ maga prédikátzióját: Térjetek-meg; mert el-közelített a 5 Mennyeknek orfzága. II. Meg-lehet továbbá ez hijlóriából- tanulni, jnitfodájhak kelljen az igaz meg-térefnek és zeniten- tzia - tartáfnak lenni. Tudni-illik fzent életnek és jó tfelekedeteknek kell azt követni. Mert így fzólla Kér. János: Teremjetek megtéréshez illendő gytímöltföket. III. Innen utoljává azt-is által leket látni, mí- tfoda buntetéfl kelljen a’ gonofz életű és meg-térhetet- len embereknek a’ magok fejére várni. U Tudri- Mit. 3 13. v. 306 XIIII. tíifiória. Tudni • illik a’ pokolbéli gyehennának ókhatat- lan tüzét. Mert azt mondja Kér. János: Minden fa va- lamelly jó gyümöltföt nem terem, ki-vá. gattatik, és a’ tűzre vettetik. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ terméketlen fánalc e’ ki - menetele : Le-vágattatván léfzen tűznek eledele, így valakik hit által gyömöltföt nem hoznak, A’ gyehenna’ tüzére mén vén, el - kárhoznak. Ha még ért gyümöltföket (úgy - mint gyenge gyér- mek) Nem hozhatok. leg-alább virágokat termek. DEÁKUL. Sicubi fe nullis commendat frudibus arbor, Caeditur & rapidé traditur efca foco: Sic homo quando fides nullos fért mortua frudus Flammis fulphureis excruciandus érit: Si nos deftituunt frudus puerilibus annis; Flofculus in nobis vnus & altér adeft. XIIII. HISTÓRIA- JÉSUSNAK MEG-KERESZTEL TETÉSÉRÖL. Mát. III. Már\. I. Luk. III. Jan. I. EJfz. ■ CO \/f Ikor János a’ Jordán’ vize mellett lrl kerefztelt volna, méné !az UR JESUS ö hozzá, hogy meg-kerefzteltet- Világosító Kérdéfik. 1. Kitol akara Jéfus meg - Icerefzteltetni? nék Jéfeifnaf^ meg-bgrejzteltetiféróL 307 nék ö tőle. (2) János pedig eröfen tiltja vala ötét, mondván: Ennékem vagyon arra fzükl'égem, hogy te tőled meg-kerefz- telteífem. (3) De Jéf’us monda nékie: IS, Hagyj békét moll nékem; mert így illik minékünk minden igazfágot bé - tökeit niink: és békét hagya János nékie. (4) ' - Mikoron azért meg - kerefzteltetett volna V.- Jéfus, azonnal ki-jöve a’ vízből, és ímé ■meg-nyilatkozának az egek ö néki: (D és :g a ’ Szent Lélek mint-egy galamb le-fzálla, és meg - nyugovék ö rajta. ( 6 ) Azután fzózat adaték az égből, melly ezt mondja vala : Ez amaz én ízerelmes Fiam, kiben meg-engefzteltettem. (7) Es ez által elég- gé meg-gyözettetett János a’ felöl, hogy ,.... ö volna e 1 világnak Meg-váltója; (8) mert az ISTEN ezt mondá vala az előtt ö néki: ::.V A 3 kire látándod a’ Sz. Lelket le-fzállani, és rajta meg-nyugodni, a 3 léfzen az. (9} /•- Az honnét midőn máfod napon Jéfus ö hozzá ment volna, az egéfz nép előtt bi- 2. Miképpen menté magát János ? 3, De mit monda Jéfus nékie arra ? ’: 4. Mi leve mikor Jéfus meg - kerefztelkedék ? 3. Ki fzálla - le akkor az égből? 6. Mitfoda fzózat adaték akkor az égből? 7. Miről gyozetek - meg János az által? 8. Mitfoda jelt ada vala az ISTEN nékie az előtt a’ Meg-váltóról ? 9. Mitfoda bizonyfágot teve János ö felőle a’ - >c : nép előtti ? U 2 zonyfá- Mát. 3: 14. V. 1$. V, lő. V, Márk. i: 10. V, Ján. 1: 32 . v. Mát. 3 ; l?. v. Márk. i: 11. v. Ján. 1; 33- v. 29 * V* luk, 3 a3* v 308 XIIII. Hipria. zonyfágott teve János ö róla, mondván: Imé, ez az ISTENnek ama’ báránya, ki el-véfzi e’ világnak bűnét! (10) Akkor pedig a’ mikor ez efett, kezd vala Jéfus lenni mint-egy harmintz efztendö?, (1 1) és ötét a’ nép a’ Názáretbéli Jófef’ fiának alítja vala, 10. Hány efztendös vala akkor az Ur Jéfus? 11. Kinek alítá ötét lenni a’ nép az ö meg- alázódáfának állapotjiban? Hafznos Tudományok^ I. Az Ur Jéfus a’ Jordán’ vizében álla , midim JánoJiól meg - kerefzteltetik, Es eképpen a’ Khriftus a’ kerefztfégnek min- den vizét meg-fzentelte, a’ melly által á Kerefztyéneknek kifdedeik a’ Kerefztfég- nek alkalmatoffágával még ma-is meg-hin- tettetnek. II. Kér. János újjal mutatván Jéfufra , így fólia : Imé , az Ifiennek ama’ báránya, ki el-véfzi a’ világnak bánét! En és te e’ világhoz tartozunk : és így az If- tennek ez a’ báránya az én és a’ te bűneidet-is el-vette. III. A' Jordán’ fizinél az örökké áldandó Szent Uáromfág magát egéfzfzcn meg-jelentette. JVlert az Éten’ Fia a’ vízben álla; A’ Szent Lélek mint-egy galamb a’ levegő égben levege ; Az Atya Ifién pedig az égből Izózatot ada. KEGYES ELMELKEDESEK. Maga az ISTEN’ FIA a’ Jordánban álla; A’ SZENT LELEK mint galamb reája le-ízálla: Az Jéfufna ^ meg-kerefzteltetéféról. 309 Az égből ugyan akkor fzót ada az ATYA; A’ SZENT HÁROMSÁG’ titkát, hát ki tagad- hattya ? Szent Háromfág’ tagadót ezután ha lelek, MENJ A’ JORDÁNHOZ, néki tfak ezzel felelek. DEÁKUL. Vox diftincta PATRIS coelo delabitur alto 5 ’ Et ftans ad fluuium FILIVS almusadeft; SPIRÍTVS & SANCTVS comparet more columbae Qiiis iám non TRINUM crederet efle Deum '{ Hinc regeram , íi quis dubitauerít, haec tria verba: VADÉ AD IORDANEM; praetereaque nihil. XV. HISTÓRIA. JÉSUSNAK AZ ÖRDÖGTŐL VALÓ KÉSÉRTETTETÉSÉRÖL. Mát. Ilii. Már\. I. Lu\. Ilii. Réfz. (1) \/Tlkoron Jéfus Szent Lélekkel tel- JLyJl lyes lévén a’Jordántól a’kerefz- 1 ‘ v ‘ telkedésböl meg-tért volna, viteték a’ Lélektöl a’ pufztába , (2) hogy ott meg- Mát. 4; kéfértetnék az ördögtől. (3) Alidon azért Világosító Kérdéfefy. 1. Mi efék Jéfufon meg-kerefzteltetéfe után? 2 . Mi végre viteték Jéfus a’ pufztába? 5. Mennyi ideig böjtöle a’ Khriítus a’ pufztá- ban egy végben ? U 3 böjtölt 310 XV. Hijiória . böjtölt volna Jéfus negyven nap és négy. vcn éjjel, azután meg-éhezék. (4) Akkor hozzája menvén a’ kéfértö, monda nékie: Ha ISTEN’ FIA vagy , parantfolj hogye’ kövek változzanak kenyerekké. (0 Jélus 4-v. pedig felele az ördögnek , és monda: < Mőf. 8: Meg vagyon írva: Nem tfak kenyérrel él s ' v ‘ az ember, hanem ISTENnek minden igéjével, melly az ö fzájdból fzármazik. (6) M ^- V T Azután vivé Jéfuft az ördög a’ fzent városba, és a’ Templom’ tetejére helyhez- tetvén ötét, (7) monda nékie: Ha ISTENnek FIA vagy, botfátkozzál alá innét. <5. v. (8) Azonban pedig indító okúi elö-hozá s íi.’ví : a ’ Sátán atna’ fzent-írásbéli- helyet: Az ö Angyalinak parantfol te felöled, és ök kezeken hordoznak téged’, hogy valamikor meg ne üffed lábadat a’ köbe. (9) De Jéfus monda nékie : Ifmét meg vagyon írva: Ne kéfértfed a’ te URadat ISTENe- det. (10) Végre ofztán vivé ötét az ör- 4. Mit tanátfola akkor nékie a’ kéfértö? 5. Mitfoda régi fzent-írásbéli-hellyel felele arra Jéfus ? 6 . Hová vivé az ördög azután Jéfuft? 7. Mit monda a’Sátán Jéfufnak midőn a’Tem- plorn’ tetején álla? 8. Mitfoda fzent-írásbeli-hellyel akatá Jéfuft arra venni ? 9. De mitfoda fzent-írásbéli-helyet teve Jéfus annak ellenébe ? 10. Hova vivé végtére az ördög Jéfuft? dög 0g 1 0 •zol ítnyí rom. fai azt ö r n 12. 4 4 li l. 'a í 1L ki JéfufnakjiZ ördögtől való l^éfértettetéféról. 311 dög egy nagy magos hegyre, (rí) és Mát. 4: ^ onnan e’ világnak minden Orfzágait, és Luk. 4: ^ azoknak ditföiégeket egy fzempillantáf- 5 ' v ‘ bán meg-mutatván nékie, monda: (12) Mind ezeket néked adom , ha le borúivá Mft- í: Es ®‘ tiízteléndefz engemet; mert mind ezek 1.1*. 4 : 3 ~ enyímek, és annak adom, a’ kinek aka- 6 ' v ' rom. (13 ) Akkor monda nékie Jéfus: A ío.‘v.’ Eredj-el tőlem Sátán ! (14) mert meg va- vMór.6: 1 £ gyón írva : A’ te URadat ISTENedet imádjad, és tfak ötét fzolgáljad. (if) El- hagyá azért akkor az Ördög ötét, és ímé az Angyalok elö-járúlván, ízolgálnak vala iii ú ö néki. ‘ •-F-- 11. Mit mutata-meg a’ Sátán az Ur Jéfufnak aí 1 ) 5 : hegyről ? 712. Mit javafola ö ott Jéfufnak? ,j ■ 13. Mit monda nékie arra Jéfus ? 14. Mitfoda fzent-írásbéli-helyet hoza-elö Jéfus ■ a’ Sátán’ tánátfa ellen ? uiE 13. Mitfoda ki-menetele leve ofztán a’ Jéfus’ j kéfértettetéfánek ? Jdafznos Tudományod^ [ 7ar I. Halljuk hogy a’ Khrijhtí negyven nap és negyven éjjel b'ójfóle. }si: Ez hofzfzas böjtölés által a’ mi Meg-váltónk mind azokért a’ bűnökért, a’ mellyekbe naponként a’ mértékletlen étel és ital által -r. efünk, meg - lakola. II. Az ördög ezt d fzent-írásbéli-helyet hozá-el'ó : ’’'■ Az ö Angyalinak parantfol te felőled , hogy megőrizzenek tégedet. !3: Ez a’ mondás ugyan a’ Szent írásban vagyon, U 4 de 3IZ XV. EUftória. de mindjárt utánna vettetik : minden te lkaidban ; a’ mellyet a’ Sátán el - hallgata. TIT. A’ Sátán az Urat kéményén kéférti vak; de végtére gyalázattal kelle nékie hátra áüani. így minket-is nem hagy az Iften féllyebb ké- fértetni annál, a* mint el-fzenyvédhetjük, főt a’ kéfértettel egyetemben a’ fzabadúláfra útat nyit, hogy azt el - l’zeny vedheífük. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. Jéfuí á’ Sátánnal niidön fzernbe fzálla, Noha a’ kéfercö fokát praktikála, De a’ Szent IráiTal rajta triumfála, ’S az ördög fzégyennel végre hátra álla. Hogy mi-is a’ Sátánt el - futamtathaííuk , Magunkat ellene meg-óltalmazhafluk: Az ISTEN' befzédét fzüntelen olvaffuk* A’ Bibliát éjjel és nappal forgaffuk. DEÁKUL, ín vafta Sataiias Chriftum tentabat eremo, Séd vidtor, victo Daemone, Chriftus erat. Queis autem eft armislefus tűm temporis vFus? Verbum díuinűm cufpis & vmbo Fűit. A teneris igitur difcamus biblica diéta, A nobis Sataiias fíc quoque vidtus érit. XVI. H t s T á K i 4. A’ SAMARIABÉLI ASZSZONYRÓL Ján. Ilii. l{éfz. *?; (0 "XT" Alá Samariában Sikár váróidtól «• v. V neiii nlefzfze egy forrás, ( 2 ) a’ Világosító Kérd'éfek. x. Mi vala .Samariában közel Sikár váróiéhoz? 4. Ki iile - le a’ mellé ? melly m iái ja ént te 6o ál ne! ny vó cl est Ak ÜE j I i! I I 313 A’ Samariabéli afzfzonyról. rrielly mellet Jéfus az úton való járásban el-fáradván , le-üle. (3) Azonban pedig 4: jőve Sikár várofából egy afzfzony a’ fór- ' v ' ráfra, víz’ meríteni; (4) Monda azért Jéfus ez afzfzonyi - állatnak: Adj innom énnékem. Cs) A’ mellyre az : Mi módon ». v. kérfz te úgy mond én tőlem italt ^ holott te ’Sidó vagy, én pedig Samariabéli afzfzony vagyok ? ( 6 ) mert a’ ’Sidóknem barátkoznak a’ Samariabéliekkel. (7) Mi- nekutánna pedig az Idvezkö ez afzfzon- nyal egy darabig az élő vízről befzéllgetett volna, (8) monda ofztán nékie : Menj- i«. v. el, hívjad a’ te férjedet, és jöjj ide. (9) Felele az afzfzony: Nintfen énnékem fér- T f. v . jem. (.10) Mellyre Jéfus: Jól mondád hogy nintfen férjed; mert öt férjed volt, 13.v. és a’ moftani nem férjed tenéked. (n) Akkor monda azafzfzonyi-állatjéfufnak: t?. v. URam, látom hogy Próféta vagy te. (12) 3. Kitföda méné azonban a 5 forráshoz vizet meríteni ? 4. Mit monda Jéfus e’Samariabéli afzfzonynak? $. Mit felele néki arra az az afzízonyi-állat ? 6 . Mitfoda oka volt néki arra hogy úgy fzólljon ? ' 7. Miről befzéllgete ofztán ö véle Jéfus a’ forrásbéli víznek alkalmatoffágával ? 8. Kit kelle ez afzfzonynak a J városból ki-hívni? 9. Miképpen menté ö magát? 10. Mit monda akkor Jéfus annak férjeiről? 11. Mit felele arra az afzfzony Jéfufnak ? 12. Mitfoda fzép mondáit teve ofztán Jéfus éz afzfzony eleibe az imádfágról? U 5 Azután 314 XVI. HijUria. J£n. 4 : 24 . v. 25 . V* Í 6 . v. 5S. v. =!>. v. 30- v. 35- v. 41- V. 40. y. Azután tfak hamar e’ fzép mondáit tévé Jéfus ö eleibe : Az ISTEN Lélek, e's a’ kik ötét imádják, fzükfég hogy lélekben és igazfágban imádják. (13) Az afzfzo- nyi-állat pedig monda: Tudom úgy mond hogy a’ Meífiás el-jö ki mondatik Khri- ftufnak, és mikoron az el-jö, mindenekre meg-tanit minket. (14) Monda errenékie Jéfus: En vagyok az, a’ ki te véled fzóllok. 00 Akkor el-hagyá az afzfzonyi-állat a’ maga vedrét, és a’ városba futamodván, monda az embereknek: (16) Jertek-el, és láíTáüok az embert, ki meg-monda nékem mindeneket, a’ mellyeket én tfelekedtem; vallyon nem azé ama’ Khriftus? (17) Ki- menének azért azok a’ városból, és ménének Jéfushoz, (18) és fok Samaritánu- fok hívének ö benne, (19)-fokán annak az afzfzonyi-állatnak befzédéért; de fokkal többen az ö maga befzédéért. 0°) E* midőn kérték volna ötét, hogy ö nálok maradna, (21) marada ott két napokon. I \\á III. "Jifc 15. Hát az afzfzony mit monda a’ Mediáiról? jjjjj 14. Miről tudófítá akkor Jéfus ötét? . J s: x?. Mit tfelekedék tehát az az afzfzony? hy 16 Mit monda ö az embereknek a’ városban? 'jj 0 , 17. Mit tfclekedének azért a’várofnak lakofi ? . jiy ig- Mit hafznála e’ ki-menetel azoknak? 19. Miért hívének azok Jéfusba? 1 20. Mire kerék ofztán a’ Samaritánufok Jéfuft? 21. Mennyi ideig marada azért Jéfus ö nálok? jjj Bafznos A’ Samariabéli afzfzonyról. 315 Hafznos Tudományod I. A' ’Sidók és a’ Samariabéliek Hozót nagy ellenm késés vala. Mert a’ ’Sidók’ Temploma Jérufálemben vala, a’ mellyet a’ Samariában lakó Izraeliták meg-vetvén, magoknak régenten Samariában más Templomot építettének vala ; az honnét e’ két Templomoknak Papjaik között fzüntelen való kotzódáfok és vifzfza- vonáfok valának. II. jéjhs a’ forrás mellett az éló vízrél befzéllgete. így mi - is tartozunk az illyetén magokat előadó dolgoknak alkalmatoffágával valamelly jóról elmélkedni és befzélleni: p. o. a’ mezőnek alkalmatoffágával az Iften’ befzédé- nek magvárói ; ha fát látunk vagy alatta vagyunk, a’ meg-téréfnek gyümöltfeiröi; a’ gyertyánál és métfnél, az hitnek fuftölgö tfepüjéröl, avagy a’ gyenge hitről, ’s. a’, t. III. A’ Samariabéli afzfzony az egéfz várojl ki - vezeté a’ Kbrijlushoz. így minékünk-is gondunknak kell lenni a’ mi felebarátinknak idveffégekre és meg-téré- fekre. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. Az ISTEN meg-hallgatja az efedezöket; Es fzéke elöl foha el nem űzi őket. Tfak-hogy ezt meg-kívánja minden imádíágban, Hogy légyen a 5 lélekben ’s tifzta igazságban. A’ kegyelem’ izékéhez illyen kéfzülettel Járulván , vifzfza térek kívánt felelettel. DEÁKUL. Ad DOMINUM accelíus non tempore clau- ditur vllo, Fledi 3 iA XVII. Hijióría. Flecli fe patitur fupplice voce DEVS; Vendico debet fed fpirkus őre precari. Hoc C'nriltus, quaerit dum Samaritis, ait. Sic me componam tendens ad fiderapalraas: Audiét in coelis íic mea vota PÁTER. XVII. HISTÓRIA. A’ KAPERNAUMI SZÁZADOSRÓL. Miit VIII. /,«(_• VII. Sjfz. Mát 8: 0)"\7’Ala Kapernaumban egy Századom Luk. Á': » a’ kinek ízolgája beteg lévén, (2) 3 - v - méné Jéfushoz, és monda: URam, az én fzolgám otthon mint-egy el-vettetett fék. fzik gutta-ütésben, és felette igen gyöt- rettetik. (3) E’ Századokért pedig a’ Didóknak Vénei-is fzorgalmatofan kérik vala 5. v. az UR jéfuif, C4) és ötét a’ többek között erről dítférik vala, hogy nékiek Sinagó- Mát.8: gát (oskolát) építtetett volna, (y) Akkor monda Jéfus: El-mégyek , és meg-gyó- 8. v. gyítom ötét. (A) De a’ Százados így fzóíla: URam, nem vagyok én arra méltó, hogy az én házamba jöjj, hanem tiak fzóval pa- 1. Mi baja vala a’ Kapernamni Századofnak ? 2. Miképpen terjefzté az a’ maga fzükfégét az Ur jéfus eleibe ? 3. Ki ínftála Jéfufnak e’ Százados mellett? 4. Miről dítférék ötét a’ Ivapernaumi Vének? 5. Mit felele JéftTs a’ Százados’ kéréfére? 6. Mitfoda ellenvetéít teve a’ Százados e’ fektet ellen ? ran- EO!L máit, mpí' ?1I& I.Í yk 'ÍKE f- peíi: mh' Mi dekS; .( 0 = ÉEí: jsíjtIL [£ÍÍv* >űi£- ] kai }« gt: kf.-^ /f Iiapenmimi Századofról. 317 rantfolj, és meg-gyógyúl az én fzolgám. (7) Ezt hallván Jéfus, el - tfudálkozék, és monda gz ötét követőknek : Bizony mondom néktek , még az Izrael’ népe között - is nem találtam illyen nagy hitet. (8) Monda azért Jéfus a’ Századofnak: Eredj-el, és a’ te hited fzerént légyen te- néked. (9) Es meg-gyógyúla annak fzok gája azon órában. 7. Mit monda Jéfus e’ Századofnak hitéről ? 8. Mitfoda vígaíztaláfl ada azért Jéfus nékie? 9. Mint leve azért a’ beteg fzolganak dolga ? Hafzuos Tudományok,. I. Százados avagy Kapitány vala az, a 1 ki c£ maga beteg fzolgájáért illy’ erős bittel efedezék. Es így a’ katonafág magában a’ Kerefztyén- féggel nem ellenkezik. II. E Százados mellett a’ várofnak Vénei efede- zének a’ Kbrijhcfnak. Es így látjuk, hogy a’ máfokért való buzgó könyörgés igen fogonatos. III. De azért cj'edezének a ’ ’Sidék e’ Századofért és annak beteg fzolgájáért, mert ez az ember ö né- kiek Sinagógát avagy Oskolát épittete vala. Oh melly örömért efedeznénk mi - is, kik az oskolában tanulunk a' mi Jól-tévőinkért, ha azok minekünk javunkra és elö-mene- telünkre igyekeznének ! KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Az Urak fzolgaikkal nem fokát gondolnak, Ebeikért hamarább gyakran meg-indúlnak: De Mit. 10. 13* 318 XVIII. Bijlória. De bezzeg a’ Százados nem így tfelekedék, ,]éíútnak fzolgájáért hanem törekedek. Hogy - ha idő - jártával én - is gazda léfzek, Hüféges tfelédimnek fzükfégekröl téfzek. DEÁKUL. Rara tenet dominos feruonim cura fuorum, Queis plerumque canis carior eíTeíolet. Centurio fecus eft famuli valetudine motus, Inuocat is Chiiítum j fért quoque Chriftus opera. Hunc imitaborego , feruifque fidelibus olim Auxilium, potero qua ratione, feram. XVIII. HISTÓRIA. A’ BETHESDA’ TAVÁRÓL Jón. V. Kéfz. ián. s: (i) \ 7 Ala Jérufálemben egy Bethefda ne- *’ v ‘ V vü halas-tó, (2) a’ mellyen a’ betegek’ fzámára öt tornátzok valának. (3) 3. v. Ezekben fekfzik vala vakoknak , íánták- nak, meg-fzáradott embereknek, ’s egyéb e’ féle nyavalyáfoknak lokaíágok : (4) 4. v. mert az ISTENnek Angyala a’ mennyből bizonyos időben le-ízáilván, meg-hábo- rítja vala a’ vizet. (5) Es a’ki ilíyenkor Világosító Kérdéfel ^ 1. Mitfoda tó vala Jérufálemben ? 2. Hány tornátzok va ! ának azon? 3. Mitfoda emberek feküfznek vala azokban a’ tornátzokban ? 4. Mi fzokott vala efni ezen a’ tón ? 5. Ki gyógyul vala meg ollyankor? légit?, ti n Jelű ék JfÓl tjei tők így más jéfu k, fely ?ony lem iié; m í ; Io ' i ii. 12, A Bethefda’ taváról. 319 i e g_ elöfzör a’ vízbe ugordhatott, meg- ijji. gyógyult vala, akarminémü betegfége ^ volna. (6) Vala pedig ott egy ember, a’ Já "; ki már harmintz-nyóltz efztendötöl fogva feküfzik vala e’ tó mellett. (7) Ezt mi- *• a Jc koron látta volna Jéfus, és meg-efmérte ? !i:: volna hogy/ olly fok időtől fogva fekün- “‘y nék ott, meg-kérdé ötét, ha akarnaé meg- ■ gyógyulni? (8) A’ mellyre az a’beteg azt ?• feleié , hogy néki femmi embere nem ;■£ volna, a’ ki ötét az halas-tóba vinné, és 1 ' így midőn a’ víz meg-háborodik, ö előtte más menne-bé. (9) Akkor monda nékie Jéfus: Kelj-fel, vedd-fel a’ tenyofzolyá- 8. 1 dat, és járj. (10) Es a’ beteg azonnal 9. meg-gyógyúlván , fel-vévé a’ maga nyo- fzolyáját, és jár vala. (1 0 Azután bi- 14. zonyos idővel találá Jéfus azt az embert a’ ^ Templomban , (12) és monda nékie: Imé meg-gyógyúltál, többéne vétkezzél, hogy gonofzabbúl ne légyen dolgod. r ... 6 . Hány efztendötöl fogva hever vala már ott 1 egy bizonyos nyavalyás ? r.:.£ 7. Mit kérde Jéfus attól a’ beteg embertől? viii-c 8 . Miképpen írá a’ le a’ maga állapotjat? 9. Mit monda akkor nékie az Idvezítö? 10. Háfználaé annak valamit a’ Khriítufnak t’ ! mondáfa ? i 11. Hol találkozek azután Jéfus arra az emberre ? 12. Mitfodá intéft teve akkor Jéfus ö hozzá? Hafznos Tudományod I. Ez «’ hetes, a’ kiről itt emlékezet vagyon, bar- mintz- 320 XV1ÍL Hifiária. mintz-nyóltz egéfz efztendeig nyomta egy végben fi HZ ágyat. Illő hogy ezt a’ példát mind azok fzemeik j előtt tártfák, á’ kiknek fok efztendöktöl fogva tfalt a’ fejek fém fájt $ hogy az ö egéfzfégeket, melly az literinek meg-kö- fzönhetetlen ajándéka , annál nagyobbra i betfülheffek. II. A’ Kbriftm azt az embert , a’ kit meg-gyógyi, főtt vala , azután a’ Templomban találd. Ez igen helyefen efék: mert illő hogy egéfz- féges-korunkban az Iften’ házát fzorgalma- tofan gyakoroljuk; mivel azután beteges állapotunkban, ha akarnánk-is azt nem tfelekedhedjük. III. A' Khriflus ezt monda a’ meg-gyágyúlt embernek : Többé ne vétkezzél, hogy gonoj.zabbúi ne légyen dolgod. jó intés ez azokhoz-is, a’ kik lelki betegek voltának: mert a’ penitentzia - tartás után nem kell az elébbeni bűnökbe vifzfza efni. KEC TES ELMELKE DESEK. Sok betegek fokadnak békételeníégre, Hogy-ha fzert nem tehetnek hamar egéfzfégre; Az illyetén embernek léfzen e’ javára. Beteg’ látni ha mén’ a’ Bethefda’ tavára. Nem illik időt ízabnunk az ISTEN elébe, Ki meg-fegít bennünket annak idejebe’. DEÁKUL. Sicuhi fperatam non fért medicina fal ütem, Aegrotus tantum non Acheronta moiiet. Longe nos alios mores pifcina Bethefdae, Exemplo nobis quatn decet eíte, dopet. Prae- (0 és; vél te aak DR Síi fedi i i 1 ♦ / 1 A Bethefdcf taváról. 32r Praefcriptas temere Dominus non refpicit horas, író lubitu faciens tempore quaeque fuo. XVIIII. HISTÓRIA. A’ NAIN VÁROSBELI ÖZVEGY ASZSZONYRÓL. Luk^ VII. Réfz. t (0 TEfus a’ Századoflal dolgát végezvén, J méné egyNain nevű városba, (2) és az ö tanitványi fokán mennek vala ö véle, és nagy fokaíág. (3) Mikor pedig közelített volna a’ város’ kapujához, íme egy halottat hoznak vala ki, (4) ki az ö annyának egyetlen-egy fia vala, (y) melly afzfzonyi-állat özvegy vala, ( 6 ) és a’ váróinak fok népe vala ö véle. (7) Ezt azért az UR Jéfus látván, könyörüle az özvegyen, és monda nékie : Ne sírj. ( 8 ) Azután pedig oda járulván Jéfus, illeté a’ kopor- Világosltó Kérdéfel ^ 1. Mitfoda városba méné Jéfus ? 2. Kik mennek vala együtt ö véle? 3. Mi efék a’ város’ kapuja előtt? 4. Mitfoda fzemély vala az a’ halott ? y. Mitfoda rendű afzfzony vala annak az annya? 6 . Kik kisérik vala ez halottat? 7. Mit monda Jéfus e’ meg • keferedett fzívü afzfzonyi - állatnak ? 8. Mit tfelekedék Jéfus a’ koporsóval? X fót, Luk; 7; 13 . v. 13. v. 14. V. 322 XVIIII. Hifim*. fót , és azok a’ kik azt vifzik vala meg- állának. (9) Akkor monda Jéfus: líFjú, ruk. 7: tenéked mondom, kelj-fel. (10) A’ meg- IS ' v ‘ hóit azért fel-üle , és kezde fzóllni, és Jéfus meg-adá azt az ö annyának. (ír) 1 6 . v. £ s el-fogá mind azokat a’ félelem, és ditsöí- tik vala az ISTENt, ezt mondván : (12) & Bizony nagy Próféta támadott mi közöt- tünk, és bizony az ISTEN meg-tekéntet- i 17. v. te az ö népét. (13) Es ki-méne ö felöle h ez hír az egéfz Júdeába , és a’ környul 1 való minden tartományba. 9. Mit monda Jéfus a’ meg-hóit iffjúnak? 10. Mi leve az Urnák arra a’ ízavára ? 11. Mitfoda változás leve eme azokban a’ kik pj ezt láták '? 12. Miképpen ditsöítik vala a7.ok az Iftent? 15. Meddig terjede-ki ennek a’ tfuda-tételnek a’ híre ? P 1 ' Hafznos Tudományok. I. Ritkán fzokott egy nyavalya tfak nmgámfon lenni. p j A’ Nain városbeli özvegy nem tfak férjétől fofztaték-meg, hanem azután az ö egyetlen- ; egy fia-is meg-hala, a’ kinek kell vala már az ö vénfége’ vígafztaláfának lenni. II. Ezt a’ meg-hólt iffjat fok nép kísérő a’ sírhoz. Tifztünk minékünk-is hogy halandó voltunk- fi) ról meg - emlékezvén, meg-hólt felebará- j tinknak telteiket a’ temetőbe örömeit ki- kisérjük. Ma nékem , hónap néked. III. Az Ur Jéfus könyörülő fzivvel így fzólla d 1 raeg-keferedett özvegynek : Ne sírj. E’ min- A' Nain városbeli özvegy afzfzonyról. 32.3 E’ minden meg-keferedett özvegyeknek vígafz- taltatáfokra fzolgál : mert ha ö vélek a’ Ivhriftus eképpen együtt bánkódik, annak idejében, az ö fzemeikröl a’ köny v-húllatá- fokat, minden bizonnyal el fogja törülni, KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Nainból egy halottat hajdan hoznak vala, Öreg afzfzony lehetett az a’ ki meg-hala: Éppen nem; hanem vidám ésfzép iflfjá legény, Élete’ virágjában de el-múlék fzegény. Az iffjakat.is hordja az halál? Mit hallok! Erről elmélkedem ’hát hogy én-is meg-halok. DEÁKUL. Funus deducunt ciues ex vrbe Naini; Annofa eft igitur mortua fólián anus? Falleris! eft iuuenis, quem mors inopinane- cauit, Vitám qui longam viuere dignus erat. Si teneris autem mors faepius imminet annis, Ergo memor quouis tempore mortis erő. XX. HISTÓRIA. A’ NÉGY-FÉLE FÖLDRŐL, IvIELLYBE AZ ISTEN’ IGÉJÉNEK MAGVA HINTETIK. Mát. XIII. Márk. Ilii. Luk- VIII. Ejfz. (0 T? Gy mag-vetö ember ki-méne vetni. JL-j ( 2 ) Mikor pedig a’ magot hinte- Világosító Kérdéfek. 1. Mit tfelekedék egy mag-vetö ? 2. Hová elek a’ magnak némeily réfze ? X 3 né, 324 XX. Hijlória, né, némelly efék az útra, (3) és el-ta- 32 podtaték, és az égi madarak meg-evek u azt; (4) némelly efék a’ köfziklára, (s) Í U 6.'v? : me ^y mikor ki-költ volna, el-fzárada mi- öi velhogy nem vala nedveflege; (< 9 ) né- őí ?• v * melly pedig esék a’ tövis közzé, (7) és ^ mikor együtt véle a’ tövifek fel-nőttek b fl volna, meg-fojták azt; (8) némelly ifmét { * v. efék a’ jó földbe , (9) és mikor ki-költ ^ volna, fzáz annyi hafznot hoza. (10) Midőn pedig Jéfus ezeket mondotta vél- pf na, fel - kiálta, ezt mondván: A’ kinek f vágynak hafáfra való fülei halija! (11) E ». v. Akkor meg-kérdék ötét az ö tanítványig w felöl, mitfoda volna e’példa-befzéd? (12) p 10. v. Meg - magyarázd azért nékiek Jéfus e' F(T 11. v. példa-befzédet, mondván: (13) A’mag ^ nyi 3. Mi leve ki-menetele annak a’ magnak, a’ ^ melly az útra elek '! r., 4. Hát némelly réfze a' magnak hová efék? 1 ' 5. Mint leve annak a’ magnak dolga, a' melly \ a’ köfziklára efek ? ; 1 6 . Hová efék még a’ magnak némelly réfze? j, 7. Mi efék azon a’ magon a’ melly a’ tövis ] közzé efek ? 8. Hová efek utoljára a’ magnak némelly réfze? j: 9. Mitfoda ki-menetele leve annak a’ magnak, t , a’ melly a’ jó földbe efék ? 10. Mit kiálta-fel ezután Jéfus? 1 2 11. Miről kérdek-meg akkor Jéfuft az ö tanít* ványi ? 2 12. Mit tfelekedék azért Jéfus? : 13. Mitfoda tehát a’ mag? az A' négy-féle fáidról mellybe az Ifi. V. d. t. 3 az ISTENnek befzéde. (14) A’ kikben Mát. 13 az útra efik a’ mag , azok a’ kik hallják I9 ' v " ugyan az igét, de nem értik: (iy) azu- L ‘*- v ? : tán el-jö az ördög, és ki-kapja az igét az ö fzívekböl, (16) hogy ne hidjenek, és aképpen ne is idvezüljenek. (17) A’kik- I3 . v . ben pedig a’ köfziklára efik a’ mag, azok a’ kik örömmel véfzik az igét, és ideig hilznek-is; (18) de níntfen az igének ö dúv? bennek gyökere, (19) és így ha hábo- rúfág vagy nyomorúfág következik az igéért , azonnal meg - botránkoznak a’ Khriítusban. (20) A’ kikben továbbá a’ L 1 U ^; V ®' mag a’ tövis közzé efik, azok a’ kik hallgatják az ISTENnek igéjét, de el - mén- Mit. 13 = vén, e’ világi fzorgalmatoffágokba a’ gazdagságnak tíálárdfágába, és e’ világi gyö- nyörüfégekbe egyelítik magokat, (2 1 ) és ^kdeképpen az igét magokban meg-fojtván (22) femmi gyümöltsöt nem teremnek. 14. Kik azok a’ kikben az útra efik a’ mag? i>. Mi léfzen ezekben a’ magnak ki-nienetele? 16. Mitfoda gonofz következik ebből ö reájok? 17. Kitfodák azok a’ kikben a’ mag köfziklára efik ? 18. Vagyoné azokban az igének gyökere? 19. Mikor botránkoznak - meg ezek a’ Khriituf- ban ? 20. Kik azok a’ kikben a’ mag a’ tövis közzé efik? 21. Miképpen bánnak ezek az igével? 22. Mitfoda gyümöltfe vagyon azokban az igének ? X 3 (23) A ! 326 XX. Hifi-ária. Mát. t 3: (23) A’ kikben pedig jó földbe vettetett " 3 ‘ v ' a’mag, azok a" kik az igét hallgatják és Luk. s: értik: (24) Nem tfak ; hanem bé-is vé- v ‘ fzik azt, és tiízta ’s jó ízLvben meg-tartják. (2y) Es egyedül tfak ezek teremnek gyű- Márk. 4: möltsöt a’ békefséges-türés által: (26) né- 20 ' v ‘ melly harmintz annyit, némelly hatvan annyit, némelly pedig fzáz annyit. 23. De kik azok-, a’ kikben a’ mag jó földbe vettetik í 24. Miképpen bánnak ezek az Iften’ igéjével ? 23. Mitfoda munkálfága vagyon ezekben az ige. nek ? 26. Egyenlőképpen teremneké ezek gyümöltfót? Hafznos Tudományok^. No I. Honnan vagyon , hogy oüy fok emberek mm hifznek, és így nem - is idvezülnek ? Innen vagyon , hogy az ö fzívek nem jó föld, hanem terméketlen. II. Miképpen kell bánnunk az IJien’ bef&édével , ha azt akarjuk hogy gyümóltsat teremjen ? Elöf/.ör azt hallgatnunk kell; azután értenünk; továbbá bé kell vennünk; utoljára meg kell azt tartanunk. III. Mellyik az egéfz Bibliában a’ leg-rettentte • Jebb mondás ? Sokan váltanak a’ kik ezt tartották : Azután el-jö az ördög, és ki-kapja.az igét az ő fzívekböl. KEGYES ELMELKEDESEIÍ. Négy-féle ugyan a’ föld mellybe mag hintetik, De tfak egy van olly,mellyröl gyümölts fzedettetik. Az /ü négy-féle fóidról niellybe az IJl. 's. a'. t. 327 Az én fzívenwk földje el-hifzem kelletlen Uram Jéfus ! előtted ; mivel terméketlen : A’ moftoha terméfzet a’ mit nem tett velem, Könnyen ki - pótolhatja nékem a’ kegyelem. DEÁKUL. Quadruplex ager cft,recipit qui femina verbi: Séd qui fért fructus, vnicus eíle fölét. Qiiomodo verő mei placeat tibi cordis agellus, Dic rnihi, Saluator ! num botius an malus eft? Non bonus eft, fateor, fed quod natura ne- gauit, Hoc praeftaré mihi gratia fola poteft. XXI. HISTÓRIA. A’ GERGESÉNÜSOKRÓL. Mát. VIII. Márk. V. Luf VIII. Eéfz. (1) ,TIkor Jéfus á’ tengernek túlfó Mát. s -lVJL partjára ment volna, a’ Gergefé- is. v nufoknak és Gadarénufoknak tartományokba, (2) jövének ö eleibekét ördön- gösök, a’ kik felette igen kegyetlenek vajának. C 3 ) Ezek közzül az egyik olly erős vala, hogy minden békókat és lán- tzokat fzéjjel-fzaggata. (4.) Mind a’ket- Világositá Kérdéfek. 1. Mitfoda tartományba méné az Ur Jéfus? 2. Ki méné ott ö eleibe ? 3. Hát miért nem kötözék-meg őket? 4. Hol tekergettek ezek? X 4 tö 4. v, 5 .v, I 328 XXI. Hijtiria. L«k. s; tö pedig a’ koporsókban, a’ hegyeken, és Mái. 8: a ’ pufzta helyeken lakik vaia. (y) Es ezek az embereknek-is igen nagy bajokra *8.v. valának; mert azon az úton, a’ hol azok mulatának , miattok fenki el nem mehet ». v. vala. (6) Mikor pedig ezek az UR Jéfuft meg-látták volna, kiáltnak vala , mondván : Mitfoda táríalkodáíunk vagyon nekünk te véled Jéfus ISTENnek FIA? Azért jöttéié ide , hogy minket gyötrenél Márk. s : idő előtt? (7) Akkor meg-kérde Jéfus 9-v - egyet az ördögök közzül, mondván: Kitfoda néked neved? (8) A’ mellyre az: Légyió úgy mond nékem nevem; mert 8 - v - fokán vagyunk. (9) Es parantfolá Jéfus a’ tifztátalan telkeknek, hogy ki-menné- Ia v< nek ez emberekből. ( IO ) Azok pedig igen kérik vala ötét, hogy ne küldené őket azon a’ tartományon kivül : (11) Mát. 8: hanem mivel ott az hegy mellett egy nagy fereg diiznó legel vala, (12) azon tö- 3 i. v. rekedének, hogy engedné-meg, hadd $. Voltaké ök valakinek ártalmára ? 6 Miképpen kiáltának azok a’ Khriftushoz? 7. Mit kérde Jéfus egytől az ördögok közzül! g. Mit felele arra a’ Sátán ? 0. Mit parantfola akkor Jéfus a’ tifztátalan lelkeknek ? 10. Mire kerék az ördögök a’ Khriftuíl? 11. Mi legel vala ott az hegy mellett? 12. Mire kérének azért az ördögök engedelmet? mehef- Clfi dőli jlei KOi iáié ! kli ÍTÍ í’te (if fán gős ki-i JÖ 1 n ii- ií 1| I. inti n. aá)ü 1 A Gergejennfolqvl. 329 meheíTenek azokba. (13) A’ kiknek mi- Mit. 8: dön jéfus illyen feleletet adott volna: 33,v ' Menjetek , (14.) azok a’ gonofz lelkek azonnal a’ difznók’ feregekbe ménének, és ímé az egéfz fereg difznó nagy magas helyről nyakra-főre a’tengerbe rohana, és a’vízbe hala. (15) A’ difznó pedig melly a’ tengerbe fula, mint-egy két ezer vala. 1 -v ’ (16) A’ páfztorok azonban a’ városba fut- Mát. s: ván, hírré adák mi efett volna az ördön- 33 ‘ v ‘ gösökön és a’ difznókon. (17) Akkor 34- a ki-méne mind az egéfz város , és kérék Jéfuft , hogy az ö határokból ki-menne. íj. Mitfoda feleletet ada nékiek Jéfus? 14. Mit tfelekedének akkor e’ gonofz lelkek? ív Hány difznó fúla a’ tengerbe ? 1 6. Hová futának akkor a’ kondáfok? 17. Mitfoda emberféggel valának a’ Gergefénu- fok a’ Khriftushoz ? Hafznos Tudományod I. Egy 'ördög azt monda ci Kbrijhfnak , hogy az e neve Légyió ; mivelhogy fokad-magával volna. Egy Légyió hat, öt, és leg-alább négy ezerből áll; és így világos hogy egy emberben egy- fzerfmind fok ezer ördögök el-lakhatnak. II. Itten világofan mondják a Sz. Evangyéliflák, hogy az ör döngölök pufzta helyeken lakúnak , és majoknak ártalmakra valának. Mit mondhatnak tehát ez ellen azok, a’ kik tagadják, hogy kifúrtét és ördög volna. III. A Khrijhtí’ parantfolatjára , d gonofz telkeknek egéfz Légyiójának ki kede menni az emberből. ' X $ Mivel 330 XXII. Hiflória. A J Gergesémifotyól. Mivel a’ Khriftus a’ mi Királyunk, mi azért ezt erős hittel énekelhetjük: Ha e’ világ mind ördög volna , Es el-nyelni minket i akarna, Mi a’ felöl femmit nem félünk. ‘ ’s. a’, t. N. B. Mivel itt, a’ hol e’ könyvet fordítom Magyar Énekes könyvet lehetetlen kapnom, Luther Mártonnak e’ verfeit a’ Magyar ftrófák fzerént le nem írhatom. A’ f kinek tettzik a’ Dítféretekben meg-kereshe- W ti. E’ féle bajom már máfutt-is volt; de ez az olvafónak femmi hátra-maradáfára va!í nem fog lenni. ' KEGYES ELMELKEDESEK. A’ Gergefénus’ népe Jéfufon ki-ada Difznaik’ nyájjá hogy a’ tengerbe fúlada: E’ tfelekedetekkel nyilván jelentették, ' Sertéfeiket néki hogy elébe tették. De mi téged’ Jéfufunk! kérünk a’ míg élünk, Űzd az ördögöt tolunk, és maradj-meg vélünk. DEÁKUL. QuumGadarenorum porcos bis mille necaflet Dacmon, cognomen cui Legionis erat: Ocyus, ecce ! fuis vt finibus exeat, orant Chriíhim ; cui porcos antetulere fuos. Verbo, Chrifte , tuo tenebrarum deftrue re- gnum, Et ílc nobifeum terapus in omne mane. dél fza Ez Öt! jé' ! ofz nái teh ni. XXH. Hl- 331 0 \ ~ r OlSi j ? fii íj ' ° C t,-§i XXII. HISTÓRIA. A MEG-SZÁR ADOTT KEZŰ EMBERRŐL. Mát XII. MtVL III. VI. Pyéfz. _ / (i) "DE - méné Jéfus egy Szombaton a’ Luk. « 1 -J Sinagcgába tanítani , (2) és íme s * v- vala ott egy ember , kinek a’ jobb keze meg-izáradott vala. (3) Akkor me^-kér-Mát. 12 dék ötét a’ Fariíéufok és az Irás-tudok, ha ia v ‘ fzabadé Szombat-napon gyógyítani? (4) Ezt pedig ök tíak azért ífelekedék, hogy ötét vádolhatnák. (5) Akkor monda Jé- “• v - fus nékiek: Kitfoda a’ ti közziiletek, a’ ki, ha egy juha vagvon, és az Szombat- napon a’ verembe élik, meg nem ragadja, és ki nem vonja azt? (6) A’ meílyböi I:- v - ofztán az Idvezítö illyen követkézéit tfi- nála: Mivel az ember drágább a’ juhnál, tehát fzabad azzal Szombat-napon jól tenni. (7) Ezután pedig monda jéfus a’ meg- v s Világosító Kérdéfe!$. 1. Mit tfelekedek Jéfus egy Szombaton? 2. Ki vala a’ többek között a’ Sinagógában ? 3. Mitfoda kérdett tevének akkor Jéfus eleibe a’ Fariféufok ? 4. Mi végre kérdek ök azt ? 3. Mitfoda kérdett teve Jéfus ennek ellenébe? 6. Mit hoza abból ki az Idvezítö ? 7. Mit monda Jéfus azután a’ meg-Pzáradott kezű embernek ? állj- 332 XXII. Hifiária. fzáradott kezű embernek : Kelj - fel, és f állj-eiö. (8) E’ meg-lévén, még egyiket nieg-kéí'dé Jéfus őket, mit illenék Szóm- bat-napon tlelekedni, jóté vagy gonofzt? (9) De a’Fariféufok hallgatnak vala. (10) v - Akkor Jéfus haraggal környül nézvén J őket, és egyfzerimind bánván hogy az- ^ oknak ízívek meg-keményedett volna, L io.'v. : (11) monda az embernek : Nyújtfd-kia’ te kezedet. (12) Mellyet midőn meg. tfelekedett volna, azonnal meg-gyógyála az ö keze, és fzintén ollyan ép leve mint A 6. rk v‘. 3: a ’ niáfik. (13) Akkor meg-telvén a’ Fari- féufok balgatagfággal, tanátfot tártának Min Jéfus ellen, hogy ötétel-vefztenék. (14) f M /£ l 2: Mikor pedig Jéfus ezt meg - értette volna, | ,lz Es e| el-méne onnét. [ zt , 8. Mi tfoda kérdéft teve még Jéfus a’Fariféufok j ^ eleibe? i 9. Mit feleiének azok arra ? i 10. Miképpen mutatá magátakkor Jéfus? ix. Mit monda azonban a’nyavalyás embernek? Jfei 12. Mi efek akkor annaka’ meg-fzáradott kezén? 0 íj. Mint tettzék az a’Faríféufoknak ? in 14. Hogy távoztatá-el Jéfus a’ vefzedelmet? p c Hafznos Tudományok,. ^ I. Szabad Szombaton ( Vafár-nap) a’ fzeretetnek és az irgalmafiágnak munkáit felebarátunkon követ- núnk. Mert a’ Khrifíus elöi-ment minekünk ebben a’ maga, példájával, a" ki Szombat-napon fok nyavalyáfokat gyógyított-meg. II. Keni A meg-fzáradott kezű emberről. 333 c |v: II. Nem gyönyörködik a’ jó IJIen az ijlentelenek- Ifi! fj nek vefzedelmekben. sdS Mert íme igen fzomorkodék a’ Khriftus, lát- jy. ván hoey az ö ellenfeleinek a’ Fariféufok- nak fzívek meg-keményedett volna. III. A' kiknek fzívek egyfzer meg- keményedik, . 1 " azok bova-tovább mind gonofzabbak léíznek , és a’ : . ■ magok vefzdelmében mind elébb - elébb mennek. Minekutánna a’ Khriftus a’ meg keményedett • T “~ fzívü Fariféufok előtt több-több tfudákat tett EÜÍ;. volna, végtére azok egéfzen balgatagokká és fenékké levének. KEGYES ELMELKEDESEK. ú»íu; í(ü 1. Mivel az ISTEN nékem adott két kezeket, jfüii Nem illik hogy engedjem henyélni ezeket. , Az égre emelem ’hát mikoron fel-kelek, ,n “ Es a’ könyörgés után munkálkodom velek. Ezt téfzi ama’ mondás: Leg-elöfzör ÓRA. ... De itt meg ne állj, hanem azután LABORA, DEÁKUL. Ale quia donauit manibus natura duabus, Otia fás non eft defidiofa fequi. vlane meas fupplex palmas ad íidera tendamj Poftque preces peragam rite laboris opus. /Iaiores ÓRA dixerunt atque LABORA; Et melior vitae regula nulla datur. síi XXIII. Hl- 334 XXIII. Hifima. XXIII. HISTÓRIA. A’ GABONA KÖZZÉ HINTETETT KONKOLYRÓL. Mát. XIII. liéfz. M*t. 13: (i) A/TOnda egykor az UR Jéfus: Ha- ’ 4 ' v ' l’i- fonlatos a’ mennyeknek orfzága az emberhez, ki az ö földébe jó magot 25. v. vetett. (2) De mikor az emberek alun- nának , el-jöve az ö ellenfége, és vete konkolyt a’ gabona közzé , és el-méne. i«- v - (3) Midőn pedig fél-nevekedett volna a’ gabona , és gyümöltsöt termett volna, 27. v. akkor meg-tetizék a’ konkoly-is. (4) Akkor a’ gazdának fzolgai elö-állván , mondának néki: Uram ! avagy nem tiízta magot vetettél valaé a’ te földedbe; honnan ss.v. vagyon azért az a’konkoly ? (5) A’melly- re a’ gazda : Valamelly ellenfégem mi- velte úgy mond ezt. ( 6 ) A’ fzolgák pedig mondának néki: Akaródé tehát hogy el-menjünk, és a’ konkolyt ki-fzedjük? Világosító Kérdéfel ^ 1. Mihez hafonlítá az Idvezítö a mennyeknek orfzágát ? 2. De mi efék mikor az emberek alunnának? 3. Mi nevekedék azért a’ lzántó-földön ? 4. Mit mondának akkor a’ fzolgak a' gazdának? 3. Kit okoza a’ gazda e’ dologban "? 6. Mit tevének-fel ö eleibe a’ fzolgák? C?) De (7) fal let El ék ior ín Ak mi tét f ti a (4 az ko n 1; 1 1 1 1 1 1 /f gabona közzé hintetett konkolyról. 3 3 y I (7) De a’ monda : Nem; mert ne-talám Mát. 13: ' ki-fzedvén a’ konkolyt , azzal együtt a’ 19 ' v ‘ Eli gabonát-is ki-fzaggatjátok. (8)1 Engedjé- 30 . v . tek hogy mind a’ kettő nevelkedjék együtt az aratáfig, (9) és az aratás’ idején meghagyom az aratóknak : Szedjétek öfzve í r; elöfzör a’ konkolyt, és köffétek azt ké- ; ;vékbe, hogy meg-égetteíTék: (io)a’ga- v, E bonát pedig takarjátok az én tfürömbe. ,'l, (11) Jéfus ezeket mondván el-botfátá a’ . " íokafágot, és maga-is házba méné. (12) ~7 Akkor kérék ötét az ö tanítványi, hogy 36. v. 7 .' magyarázná - meg nékiek a’ földbe hinte- tett konkolyról való példa-befzédet. (13) 7 Jéfus pedig felelvén monda nékiek : A’ 37.?. 7 '. ki a’ jó magot veti, az Embernek Fia az. 7 '. (14) A’ mező e’világ. (15) A’jó mag 33. v. ^7 az ISTEN’ Orfzágának fiai. (46) A’ kon- koly ama Gonofznak fiai. (17) Az el- 3!> - T - iLÚ. i-t: t. V' 7. Meg - engedés azt a’ gazda nékiek ? 8. Mit parantfola azért a’ fzolgáknak ? 9. Mit monda hogy meg-fogna hagyni az aratóknak ? 10. Mit fog azoknak a’ gabona eránt parantfolni ? 11. Hová méné Jéfus minekutánna ezeket mondotta volna ? 12. Mire kérék ötét az ö tanítványi a’ házban? 13. Kit ertett tehat az Idvezítö a' mag vetőn? 14. Mit értett ö a’ mezőn avagy a’ fzántófóldon? 1$. Kiket értett a’ jó magon? 16. Kiket a’ konkolyon? 17. Kit az ellenfegen, a’ ki a’ konkolyt veti? lenfég Mát. 7 40. v. 41- * 42. V, 43- v 336 XXIII. Biftória. lenfég’ a’ ki a 1 konkolyt veti, az ördög. 3: C I 8)~Az aratás e’ világ’ vége. (19) Az ara- $ tök az Angyalok. (20) Az Embernek Fia el-botfátja ez ö Angyalait e’ világ’ végen, (21) kik öí'zve ízednek az ö orlzágábóí minden botránkozáfokat, és azokat a’ kik tfelekedtek hamiíTágot, (22) és vetik az- lg okát az égökementzébe; ott léfzen sírás, } és fog- tiikorgatás. (23) De az igazak ^ fénylenek mint a’ Nap, az q attyoknak y ■ Országában. (24) A’ kinek vagyon füle í az haflálra, hallja. ig. Mit értett az aratáfon ? j el 19. Kiket az aratókon ? 20. Ki botsátja-el az Angyalokat? ,, 21. Miket és kiket fognak az Angyalok öfzve 0 Ized ni ? 22. Hová fogják azok vetni az iílenteleneket? í 25. Hat az igazaknak mint léfzen akkor dolgok? iQu 1 24. Min végezé az Idvezítö a’ maga befzédét ? ! \ Hafznos Tudományok . I. 71 em oka annak a! jó Ifién hogy e világon oly fok gonofz is el-fordult emberek találtatnak. 1 . Álért íme az Iften egyedül tfak tifzta jó magot vét; a’ konkoly pedig az ördögtől vagyon. II. E’ világon a’ jó is gonofz embereknek fiúk- /.y fégeskippen egyvelesleg kell lakniok. ' Aíert ímé nem akará a’ gazda, hogy a’ fzol- gák a’ konkolyt a’ gabona közzul ki-fzed- jelt; hanem azt parantfolá nékiek, hogy engedjék mind a’ kettőt együtt nevekedni i az aratóiig. IH. & A' gabona közzé hintetett kpnhglyról. 337 0Ö25 okai; III. De az titólfó napon igen nagy külómbfcg fog lenni az ijlenfélók és a’ gonofzok között. Mert akkor a’ gonofzok az égő kementzébe vettetnek; de az igazak fényiem fognak mint a’ Nap. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK . Egy Mag-vető földébe tifzta magot vetett, De az eilenfég éjjel közzé konkolyt hintett. A’ reft ember intetik ezen páldázásban, Hogy ama’ Gonöfz ellen légyen vigyázásban. Lelkűnkben ez eilenfég hogy 'hát kárt ne tégyen, Ebből ki-ki magának tanúiagot végyen. DEÁKUL. Semirie triticeo confperfum, tempore no&is, Infecit loliis inuidus hoftis agrum. Mortales pigros monet hoc iub íehemate Chriftus, Ne fomnum capiant, dum vigilaire decet. Qucd íi fecuros ítygius fic decipit hoftis, Ergo femper erő prouidus atque vigih XXIIII. HISTÓRIA. A’ KÉR. JÁNOS’ FEJE-VETÍTÉSÉRŐL. Máté XIIIL Mái\ VI. Kéfz. (1) TTÉródes Király Iverefztelö Jánoft Xx igaz és fzent embernek tartotta. Világositó Kérdéfei 1. Mitfodás embernek tartotta Héródes Kér, Jánoft? Y (2) Az Márk. 6; SQ, V. Márk. 6 : 17. v. 18. v. 19. v. 17. V. Mát 14: S. v. Márk. 6 : ai. v. 338 XXIV. Hiftórla. (2) Az-honnét fél vala ö tőle, betfüli vak ötét, az ö intéfére fok dolgot tfelekefzik vala, és örömeit hallgatja vala ötét. (3) Ez a’ Héródes pedig Héródiáft vette vala magának felerégül, ki annak előtte az ö attyafiának Filepnek a’ felefége vala. (4) Monda azért János Héródefnek : Nem fzabad tenéked el-venned a’ te atyádfiának felefégét. (y) A’ mellyért úgy-annyira fel-gerjede a’ Királyné’ haragja ö ellene, hogy ö utánna ólálkodnék , igyekezvén ötét nieg-ölni. ( [ 6 ) A’ mint hogy annyira- is vivé a’ Király előtt a’ dolgot, hogy a’ Jánoít meg-fogatván a’ tömlötzbe vettetné. (7) Sőt a’ maga felefégének kedvéért meg-is akará már ötét Héródes öletni; de fél vala a J néptől, a’ melly ötét Prófétának tartja vala. ( 8 ) Azután pedig el- jővén az Héródes’ fzületéfének napja, az ö fö fzolgainak igen nagy vatforát fzerze. (9) Akkor az Héródiáfnak leá- 2. Miképpen vifelte azért magát ö hozzája? 3. Mitfoda tifztátalanfágba keverte magát ez a’ Héródes ? 4. El-hallgattaé azt az ö bűnét Kér. János ? 5. Mint tettzék Héródiáfnak ez az intés? 6. Mire vette azért ö Héródeft ? 7. Meg-öletteé Héródes mindjárt Iíer. Jánoft? 8. Mitfoda vendégfég efék azután a’ Király’ udvarában ? 9. Ki tántzola a’ vendégek előtt ? ny; tii tit SÍK kér nal kt te .(■5) mór i’ki rá a rá ílö-1 10, a it, 11- h 16 i- IS A Kér. János’ feje-vétetéfér'ól. 339 * nya tántzolván a’ Király előtt, (i°) felet- Márk. 6 te igen meg-tettzék Héródefnek és a’ ven- aa ‘ ct ; dégeknek. (11) Monda azért a’ Király a’ leánynak : Kérj én tőlem a’ mit akarfz, oíti; és meg-adom. (.12) Sőt ennek - felette v. meg-is esküvék néki, hogy az ö kéréfét meg fogná tellyesíteni, ha mindjárt Or- ■ er fzágának felét kémé-is. (13) Akkor ki- 24.*. menvén a’ leány az ö annvához , meg- kérdé tőle mit kérjen ? (14) Az aunya P pedig monda : A’ Kerefztelö János’ fejét s! B kérjed. (15) A’ leány azért vígan azon- 2 í-v. nal vifzfza menvén, monda Héródefnek: ^ Azt akarom hogy mindjárt hozafd ide né- kém egy tálban a’ Kerefztelö János’ fejét. Ktet (1 6) A’ Király ezt hallván igen meg-fzo- 2 «. v . oe: morodék, de az ö esküvéféért és azokért, wpe: a’ kik a’ lakadalomban valának, nem aka- é: rá annak kéréfét meg-vetni. (17) El-men- a7 . v . vén azért a’ hóhér a’ Király parantlölatjá- liiix ból, fejét-vévé Jánofnak a’ tömlötzben, és elö-hozá az ö fejét egy tálban. (18) A 5 23. ^ 10. Mint tettzék annak tántza a’ fzemlélöknek ? 11. Mire ajánlá akkor a’Király magát a’ leány, r u nak? 12. Mi felöl esküvék-meg a’ Király? 13. Kitől kérde tanátfot a’ leány? , 14. Mitfoda tanátfot ada néki az annya ? ■ 1 ; : 1?. Mit kére azért a’ leány a’ Királytól ? aS" 16. Mint tettzék a’ Királynak e’ kérés? 17. Mint leve azért Kér. Jánofnak dolga? ■ i£. Mit tfelekedének az ö fejével ? Y 3 leány MSrk < 29. v. 340 XXIIII. Hifiária. leány pedig el-vévé a’János’ fejét a’ hóhér- :: tol j és vive azt az ö annyának. (19) Ezt meg-hallvan a’ János’ tanítványi s el-jövé- nek , és el-temeték az ö teltét. 19; Hát a’ telte hová leve? Hafznos Tudományok. t. Az Ifim törvényét ci nagy Urak fém ronthatják - el. Héródes Király vala, mindazonáltal ö benne-ís tötvénycelenfég vala az, hogy az ö attya- fiának felefégét vette-el. IT. Ki kell az Ifién ’ fiznlgainak 'mondani az igaz- fágot , ba fzintén annak kívánt vége nem léfisen-k Meg - tfelekedte ezt Kér. János, noha hallgatagai vagy fíilbe máízáflal a’ maga életét könnyén meg - tarthatta volna. III. Jól mondotta ezt E. Sirák: A’ ki gyakran esküfzik, gyakran vétkezik. Az hirtelen esküvés által juta Héródes e’ fzo- rúltfágra, hogy vagy hamis eskiivésbe, vagy pedig gyilkoffágba kellene nékie efni. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Héródes fzent Jánoft örömeit hallgatta, Az ö intetek gyakran meg-fogadta; De igaz fzentíegre magát hogy nem adta Egyik oka e’, mert maga feni kívánta. D E Á K Ú L. Herodes audit patienter verba Ioannis, Et feruat fanéti dogmata faepe viri. Séd ciir Chriftus eum compeUat nomine vulpis ? Et A Kér. Janó/ feje-vétetéfér'ól. 341 ifi: [(Síi Et cur non veram concipit ille Edém ? In promtu caiiUa. eít: quia noluit efle renatus, Ergo ípes etiam nulla falutis erat. XXV. HISTÓRIA AZOKRÓL AZ ÖT-EZER FÉRFIAKRÓL, A’ KIKET JESGS ÖT KENYÉRREL MEG-ELEGÍTE. Mát. XIIII. Mái\ VI. Ján. VJ. Kéfz. (1) '\yTIdon Jéfns a’ Tibénás’ tengerén Jín. «. TV!, túl ment volna, (Y) fok nép kő- 1> 2,v ‘ veti vala ötét; (3) mivelhogy látták vala az ö tfuda - tételit, melíyeket tfelekefzik vala a’betegekkel. (4) Jéíús pedig fel- s. v . méné az hegyre, és le-üle ott az ö tanít- ványival. (5) Látván azért onnét Jéfus a’ Márk. nagy fokafágot, könyörületelTégre indúla 34-v ' rajtok; ( 6 ) mert ollyanok valának mint a’ páfztor nélkül való juhok. (7) Azután egy nagy hofzfzú prédikációt monda Jé- Világosítá Kérdéfe!^ 1. Hová méné Jéfus? 2. Ki követi vala ötét ? 3. Miért mentek azok Jéfus után? 4. Hol iile-le Jéfus? 5. Mire indúla ott Jéfus a’ nép eránt? 6. Mi okon indúla kónyörületefíegre q rajtok? 7. Mit tfelekedék azután Jéfus a’ nép előtt ? Y 3 fus Márk. 6: SS- v. 36. v. $ 7 - V. Jári. (5: S- V. í. V. 7- v. Márk. 6: 38. v. Ján. 6: 8. 9. V. 34 a XXV. Hiflória. \ii 1 fus a’ nép előtt. ( 8) Midőn pedig már nagy idő volt volna, azt mondák nékie a’ tanítványi, hogy botfátaná- el a’ népet, hogy a’ környül való majorokban és falukban magoknak kenyeret végyenek. (9) De Jéfus monda a’tanítványoknak: Adjatok enniek ti azoknak. (10) Neve- zetefen pedig Filepnek így fzólla az Idve- zítö : Hol végyünk kenyereket, hogy ezek egyenek? (11) De ezt tfak kifér- tetnek okáért mondja vala nékie; mert ö tudja vala, a’mit tfelekedendö volna. (12) Filep pedig felele Jéfufnak : Két - izáz pénz árú kenyér nem elég ezeknek, ha mindenik tfak kitfinyt venne-is abból. (13) Azután meg-kérdé Jéfus a’ tanítványoktól , hány kenyerek volna nékiek? (14) A’ meilyre András: Vagyon itt úgy mond egy gyermek , kinek vagyon öt árpa-kenyere , és két halatskája ; de mi- tfoda az ennyi fok népnek ? (iy) Jéfus pedig monda : fjlteííetek - le az ernbere- 8. Mit mondának jéfufnak az ö tanítványi eftvc- felé ? 9. Mit parantfola Jéfus a’ maga tanítványának? 10. Miképpen fzólla nevezetefen Filepnek ? 11. Mi végre mondd azt nekie Jéfus? 12. Mit felele Filep arra Jéfufnak ? 13. Mit kérde azután Jéfus a' tanítványoktól? 14. Mit féléié nékie arra András ? 15. Mit parantfola ezután Jéfus a’tanítványok. nak? két. te! jt) tor sár: gáti Évé dér etti nal hp ízei zen ésk fa I r 1! n 2( Azol^az öt-ezer férfiak^, a’ kiket Jéfus. ’s aj. 343 két, (i <0 Akkor le - üle a’ nép a’ zöld fűre, melly azon az helyen va!a. (17) Kü- lön-külön feregenként telepedének pedig le, ízázanként és ötvenenként. (18) Akkor vévé Jéfus a’ kenyereket, és hálákat adván ofztá a’ tanítványoknak : (19) a’ tanítványok pedig a’ le-ült népnek. (20) Hafonlatosképpen a’ halatskákból-is ofzto- gatának, a’ mennyit akarnak vala. (21) Evének azért mindnyájan és meg - elége- dének. (22) Minekutánna pedig eleget ettek volna, monda Jéfus a’ tanítványoknak : Szedjétek-fel a’ maradék darabokat, hogy femmi el ne vefzfzen. ( 23 ) Fel- fzedék azért azokat, és meg töltének tizen-két kofátokat az öt árpa-kenyereknek és két halatskáknak maradék darabjaival. (24) A’ kik pedig ettek vala , valának mint-egy öt - ezer férfiak , az afzfzonyi- állatokon kívül, és a’ gyermekek nélkül. 1 6 . Hová üle - le a’ nép ? 17. Mitfoda rendel lilének-le? 18- Mit tfelekedék akkor Jéfus a’ kenyerekkel? 19. Hát a’ tanítványok hová tevék azokat ?' 20. Hát az halakkal mit tfelekedenek ? 21. Meg-érteé az egéfz fokafág e’ kevés elefcg- gel ? • 22. Mit parantfola Jéfus a’ maradék darabok eránt? 23. Hány kofárok telének-meg - a’ maradék darabokkal ? 24. Hányán valának a’ kik meg-elégedtek vala? Y 4 (25) Mi- Ján. 6 : 10. v. Márk. 6 : 40. v. Ján. 6 : 11. v. Márk. 6 : 42. v. Ján. 6 : 12. v. Márk. Cl 43 . V. Mát. 14: 21. V. 344 XXV. Hijlória. Ján. 6t. 14. v. (2O Mikor azért az emberek e ! tfudát látták volna , mondának : Bizony ez ama’ Próféta, a’ ki el-jövendö vala e’ világra. 25. Mit mondának a’ kik e’ tfudát láták? Hafznos Tudományok. I. Minden kenyeres -kopárra ezt kell írni: A’ kit az Ur Iften fzeret, Annak könnyen ád eleget. András így fzólla: Mitfoda az ennyi fok nép- nek? De minekotánna az Iften’ áldáfa ahoz járúla, öt-ezer férfiak meg-elégedének belőle. II. Midón enni akarunk nem kell az imádfágról $ 1 -felejtkeznünk. Étre tanít minket Jéfus a’ maga példájával, a’ ki vévén a’ kenyereket, hálákat ada az q mennyei Attyának, mineketötte azokat el- ofztotta volna. III. Nem kell azt el-vefzteni a’ mi az IJleu ál- dqjálwl meg - marad. Erre nézve parantfoiá az Idvezítö a’ maga ta : nítványinak, hogy a’ maradék darabokat kofarokba fzednék. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Gondos a’ nép elsőbb a’ lélek’ ételéről JESUSnak tan gondia a’ teft’ eledeléről. De ma ez illő rendet fokán el-tévefztik; Mert magokat elöfzör a’ teltért epefztik. Jéeg-elöfzör kerefem én idveíTégemet, ISIÉN ofztán bé-tölti egyéb fzükíegemet. DEÁKUL. Jurba eibos animae populi qiium ceperat ante ? ' Corpora iTJ- Ázolaz öt-ezer féfiaJéfus, ’s.a.t. 345 Corpora tűm demum tu quoque, CHRI- STE, cihas. Ordine peruerfo corpus plerique faginant, Tűm demum mentes exfatiare volunt. Príma mihi regnum coelorum quaerere cura élt: Corpus curab.it prouida cura DEL XXVI. HISTÓRIA. PÉTERNEK A’ TENGEREN VALÓ JÁRÁSÁRÓL. Máté XIIII. Márk VI. Ján. VI. (1) 'Xyf'Inekutánna Jéfus az öt-ezer fér- iVT Lakat meg-elégítette volna , el- méne egy hegyre magánofan imádkozni. (2) A’ tanítványinak pedig meg-parantfo- lá, hogy azonban hajóra ülvén a’ tengernek túllő partjára mennének. (3) Es így azon az ellvén nem vala Jéfus a’ maga tanítványnál. (4} Midőn pedig már a’ tengernek közepette volnának , a’ hajó a’ haboktól háborgattatik vala, mivelhogy a’ Világosító Kér dsfék. 3. Hová méné Jéfus minekutánna az öt ezer embereket jól tartá ? 2. Hát a’ tanítványit hová luildé? 3. Vélek valaé tehát a’ Iíhriftus a’ tanítványok- kai a’ következendő éjtfzakán ? 4. Mint leve dolgok a’ tanítványoknak a’ tengeren Y y fzél Mát. 14: 2 $: v. 22 . V. Márk. 6 : 47- v. Mát. 14: 24 * V. IMürlí. 6 43- V. Mát. Ii S6. V. 47- V. 48. V. 49. V. 30. v. 31. y. 346 XXVI. Hijiória. j : fzél ellenekbe fúva. (5) Az éjtfzakának cs negyedik vigyázáfakor annakokáért hoz- \i zájok méné az UR Jéfus, járván a’ ten- té : geren. ( 6 ) Es mikor a’ tanítványok (n látták volna az URat, meg-háborodván m mondának: Ez valami el-mulandó állat, (r (7) De azonnal fzólla nékiek Jéfus, és jó? monda : Bízzatok , én vagyok, ne félje- ISI tek. (8) Es felelvén néki Péter, monda: URam ! ha te vagy, parantfolj hogy hoz. , zád meheflek a’ vizeken. (9) Jéfus pedig monda Péternek: Jövel. (10) Péter azért 1 ki-lzállván a’ hajóból, jár vala a’ vizeken, hogy Jéfushoz menne. (11) Midőn pedig a’ nagy fzelet látta volna, meg-rémül- vén kezd vala füllyedezni. (12) Akkor kiálta Jéfushoz, mondván : URam tarts- meg engem’! (13) Jéfus azért mindjárt kinyújtván kezét, meg-ragadá Pétert, (14) 1 mi 5. Mit lávának ök az éjtfzakának negyedik vi- ® gyázáfakor ? 6 . Mit gondolának a’ tanítványok látván Jéfuíl a’ tengeren járni ? j 7. Miképpen eímérteté-meg magát Jéfus ö vé- ^ lek ? 8. Mit monda akkor Péter Jéfufnak? 9. Mitfoda feleletet ada nékie Jéfus? 10. Mit tfelekedék akkor Péter ? 11. De mi efek p rajta midőn a 5 vízen járna? 12. Mint vifelé magát Péter e’ próbán? 13. Mit tfelekedék ö véle Jéfus? 14. Miképpen feddé-meg akkor Jéfus Pétert? es Péternek^ a' tengeren való jár áfáról. 347 és monda nékie : Oh kitsíny hitű, miért kctelkedél? (15) Es mikor ök a’hajóba Mát. 14 bé-mentek volna, meg-fzünék a’ fzél. (16) Es azonnal el-juta a’ hajó a’ tartó- ján. mányba, a’mellybe akarnak vala menni. 31 ‘ v ' (17) A’ kik pedig a’ hajóban valának, el- Mát n jővén ímádák ötét, mondván: Bizony 3 ‘ v ' ISTEN’ FIA vagy te. 1?. Hová méné ofztán Jéfus Péterrel? 16. Mitfoda ki-menetele leve végre ez hajóká- záfnak ? 17. Mit tfelekedének akkor az hajóban lévők? Hafznos Tudományok^ I. Midőn Jéfits imádkozni akara , magánofon méné az hegyre. így minékűnk-is a-’ magánofíágot kell keref- nünk, midőn iniádkozáfra és az Iftennel való befzéilgetéfre akarjuk magunkat adni. II. Midőn Péter a’ tengeren jára, elsőben bátor vala ; de azután meg - rémülvén eképpen kiálta : TJRam / tarts - meg engem'. Éppen így vagyon a’ mi hitünknek dolga, a’ melly néha erős, néha pedig gyenge. III. Az éjtfzakának negyedik vigyázáfa vala , midőn Jéfus a’ tengereit jára. Az éjtfzaka tudni-illik négy ollyan vigyázá- fokra ofztaték vala fel a ! ’Sidóknal. Az első vigyázás eftvéli hat órától fogva kilentz óráig tarta: a’ máfodik kilentz órától fogva éjfélig : az harmadik éjféltől fogva három óráig: a’ negyedik pedig három órától fogva reggeli hat óráig. KEGYES 34-8 XXVII. Hiftórm. REG YES ELMEI KE DESEK. J?zent Péter bátorkodván a’ tengeren jára, De íliilyedezven, Jefuít kiált utoljára. Es midőn meg - rémüle ’s tfak • nem e! - meriile, jefus’ fegítö karja forgódéit körűié, URam JESÚS ! e’világ tenger, mellyen járok, Hogy el ne vefzfzek tőled fegítséget várok. DEÁKUL. Ad Chriftum properans immenfum Pctrus in aequor Difcrimen vitae praeeipitatus adit. Dum verotrepidanspauliatim hdeie coepit, Seruat eum IESVS auxiliante mami. Oceanus vita élt, cuius ne mergar in vndis, Tu mihi propitias porrige,Chriite, manus! XXVII HISTÓRIA. A’ KANANÉABÉLl ASZSZONYRÓL. Máté XV. Má)\ VI 1 . Bjfz. (1) TEfus egykor felkelvén méneTíruf- Jl nak és Sidonnak határiba. (2) Ott pedig házba méné, nem akarván hogy valakinek az ö ott - léte tudtára lenne; de tfak-ugyan nem titkoihatá-el magát. (3) Mert egy Kanaán’ nemzetéből való afz- fzonyi-áílat abból a’ tartományból ki-jö- Világositó Kérdéfefy. 1. Hová méné egykor Jéfus ? 2. Hová rejté ö ott magát ? 3. Ki tudá-meg hogy ö ott volna? 349 A’ Kananéabéli Afzfzonyról. ti vén, kiált vala ö hozzá, mondván: (4) jgj URam, Dávidnak Fia! könyörülj rajtam: a’ az én leányom az ördögtől goncízuí gyö- !■»: tretik. (s) Jéfus pedig Femmit nem fé- Mát. is■ lele néki. (6) Akkor járulván ö hozzá v ‘ f|‘ az ö tanítvány!, kérik vala ötét, mondván : (7) Bctfád-el ötét, mert utánnunk kiált. (8) Jéfus pedig feleivén monda: Nem botlát'tattam éii, hanem áz Izrael’ v - házának el-velzett juhaihoz. (9) De az sí. v. é el-jövén, térdre elek Jéfus előtt, és mon- k: da : URam! légy fegítfégül nékem. (10) Jéfus felele , és monda: Nem jó a’fiák- a5j v - P' nak kenyereket el-venni, és az ebeknek ii,-- vetni, fi D A’ mellyre az az afzfzonyi- 27. v. ^j állat: Úgy vagyon URam 1 de a’ felöl a’ ’ kölykök a’ moríalékokkal élnek, mel- ® lyek az ö Uroknak asztalokról hullanak. Hj; (12) Jéfus pedig ezt hallván, monda né- as.* Clí:. k : áh' 3E r»ú 3 j? 4. Miképpen kiálta ez a’ kananéabéli afzfzony 5 hozzá ? y. Mit ízólla Jéfus ahoz ? 6 . Ki inftála azért e’ fzegény afzfzony mellett? 7. Miképpen fzóllának ö érette a’ tanítványok Jéfufnak ? 8. Miképpen vonogatta magát az Idvezítö ? 9. De a’ felöl el-távozéké ö tőle ez afzfzonyi- állat ? 10. Mitfoda bafonlatcflaggal felele akkor nékie. Jéfus ? 11. Miképpen fordítá az afzfzonyi-áüat ez ha- fonlatoffágor a’ maga hafznára ? 12. Mit felele akkor végtére nékie Jéfus? kié: 3fo XXVIII. Hifiin*. kié: Oh afzfzonyi-állat! nagy a’ te hited ; légyen néked a’ te kívánfágod ize. ^ rént. (13) Es meg-gyógyula az ö leánya a ’ íkempillaiitádól fogva. (14) Mert mi. 1 kor az a’ maga házához ment volna, ügy találá, hogy az ördög ki-ment volna belőle, E és az ágyon fekünnék.] 13. Mint leve az ö leányának áliapotja? 14. Miképpen találá azért ez afzfzonyi - állat a’ maga házát ? Hafznos Tudományok. I. FeUkerejieti a’ nyomorúfág az emberrel az IJlcut. Látjuk ezt e’ meg-keferedett anyának példájából, a’ ki fel-kerefé a’ Khriltuft, noha ö Ilit magát (ha úgy fzabad fzóllani) el-rejtette vala. (') II. Fáradhatatlannak kell az embernek lenni az imádfágban. Imé a’ Kananéabéli afzfzony hátra nem álla, áj noha a’ Khriftus ö véle keményen bána. III. Erós gyakran az afzfzmyoknuk hitek. jy Imé a’ Kananéabéli afzf/.onynak így fzó'la á ^ Khriftus: Oh afzfzonyi-álíat! na^ya’tehi- 1 ted. Ellenben pedig a’ maga tanítványinak & gyakran eképpen keiie fzóllania : Oh ti kitsíny hitüek! KEGYES ELMELKEDESEK. Az Urak és a’ fiák élnek az afztalről, Az ebek tfak azt efzik a’ mi le-húll arról: Nem fzégyenlem Jéfufom ! a’ te ebed vagyok, Ugatván kegyelmednek morsájára vágyok. A Kananéabéli afzfzonyról. g^i DEÁKUL. Ad menfam videas Dominum Domiuumque federe, Et fi quae thalamus pignora forte túlit. Interea canibus tantummodo cedit in efcam, De tabula ftrata ficubi mica cadit: Sum tuus, ecce, canis] efu ! contentus ab und e, Si mihi latranti fruftula parua dabis. XXVIII. HISTÓRIA A’ KHRISTUS’ SZÍNÉNEK A’ THÁ- BOR’ HEGYÉN VALÓ EL.VÁLTOZÁSÁRÓL. Máté XVII. Márk,. Vilii. Vilii. T\éfz. (OX 7 El-méne az UR Jéfus egy nagy ma- X 1 gos hegyre, hogy imádkoznék, (2) és Pétert-is fel - vivé magával Jakabbal és JánoíTal együtt. (3) Az immádkozás közben pedig el-változék az ö ortzájának ábrázatja : (4) és fényes vala az ö ortzája mint a’ nap, (O és az ö ruhái fejérek valá- nak mint a’ fényeífég, mellyhez hafonló Világosító Kérdéfel^. 1. Hová méné Jéfus imádkozni ? 2. Hányat veve maga mellé a’ tanítványi köz- zül ? 5. Mi efék az hegyen az imádkozás közben? 4. Mitfodás vala az ö ortzája? 5. Mitfodás fzínü vala az ö ruhája ? fejér- Luk. 9: as. v. Mát.17: 1. V. Luk. 9: 29. v. Mát. 17: 2. v. Márk. 9: 3. v. luk. 9 : 30. v. 31. v. 32. v. Mát. 17: 4. v. luk. 9: 33- v. 34. v. Mát. 17: 5. v. 6 . V. / 7. v. S. v. 3T3 XXVIII. / fejérféget e’ földön a’ ruha-feftö nem tíi- náihat. (6) Es ináé meg-jelenék néki A!ó- fes és Illyés ditföfégben , (7) és beízéliik vala nékie az ö halálát, mellyét Jérufálem- ben kellene néki meg-tellyesíteni. (S) Pé- tér pedig és a’ kik ö véle valának álom miatt meg-nehezedtek vala. (9) De mikor fél-ébredtek volna, láták az ÚR Jéfus- nak ditföfégét. (1 o) Akkor monda Péter: URam ! jó minékünk itt laknunk; ha akarod tfináljunk itt három hajlékot, néked egyet, Mófefnek egyet, és Hívéinek egyet, nem tudván mit mondana. (11) Es mikor ö ezeket mondotta volna felhő táma- da, melly őket bé-árnyékozá. (12) Es ímé a’ ködből fzó adaték, ezt mondván: Ez az én ízerelmes Fiam, kiben én meg-nyugod- tam; ötét hallgaffátok. (13) Ezt hallván a’ tanítványok, artzal le-efének, és igenmeg- réimilének. (14) Akkor Jéíus hozzájok járulván , illeté őket, és monda : Kelje- tek*fel, és ne féljetek. (iy) Azok pedig 6. Kik jelenének-meg az hegyen Jéfufnak? 7. Mit befzéllének Mófes és Illyés Jéfufnak? 8. Mit tfinálának a’ tanítványok az alatt? 9. Mit látának ök mikor fel-ébredének? 10. Mit monda akkor Péter álmofon? 11. Mi árnyekozá-bé azonban őket? 12. Mitfoda fzó adaték akkor a’ felhőből? 13. Mi leié a’ tanítványokat e’ fzóra? 14. Ki vígafzralá akkor őket ? 1?. Mint leve vége a’ Khriftus’ cfitsüféges el- válíozáfának ? izéméi- íze ml I. 11 ú 2 li é- líful ’aih M fi ícu i Ov A Khrifius' fzinénekjC Thábor ’ begyén, ’s.a’.t. 3^3 fzemeiket fel - emelvén , fenkit nem látá- nak, hanem tfak Jéfuft egyedül. Hafznos Tudományod. I. A' Kbrijhu’ dits'óféges el - változásakor Mófes is Illyés az begyen meg - jelenének. Ebből fzükfégesképpen következik, hogy ez élet után léfzen még más élet; mivel e’ két férfiak még akkor-is életben villának, noha e’ világból már az előtt fok fzáz efztendök- kel ki - múltának vala. II. Meg-efnére Péter Mójejl és Illyéjí, noba ókét az előtt Jóba nem látta vala. Ebből hitelefen gyaníthatjuk, hogy a’ válafz- tottak az örök életben egy.márt fzínröl- fzínre meg-elmerik. III. Mófes és Illyés az begyen ditsófégben jelenének - meg. így el-változtatja jövendőben az Klen a’ mi alázatos teílünket-is, hogy a’ Khrilrus’ di- tsöült teliéhez hafonlatos légyen KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Jéfiifnak mint a’ Napnak olly volt fényelTége, Mikor el-változik az hegyen ö Felfége. Vaiha láthattam volna akkor Meg-váltómat, Midőn így meg-tifztelé ISTEN Meg-tartómat! Kagyján ! meg-fogom látni még áz ítéletben, Kiváltképpen pediglen az örök életben ? D E Á K Ú L. Sicut föl facies IESU fplendebat in alto Monté Thubor, quando glorihcatus erat. O vtinam mihi tum licuilfet centere 1 ESVM! Vette corufcantem candidiore Ilivé: Z Síd Lult. 9: 38 . v. Márk. 9' 17. V. aa. v. Mát. 17: 16. v. Luk. 9 : 33. v. Mát. 17 14. v. 354 X XVIIII. Hifiári a. _ Séd cérnám certe pofi: huius tempóra vitae, Quando cum Chrifto clarificatus erő. XXVIIII. HISTÓRIA, EGY KÓRSÁGOSRÓL. Máté XVII. Vilii. Luk. Vilii (1) ~\T Alá egy bizonyos embernek egyet- V len-egy fia, és a’ kórfágos vala. (2) Ebben néma lélek vala , (3) a’ ki azt a’ fzegény gyermeket meg - ragadván ke- gyetlenül fzaggatja vala, úgy - hogy az a’ tajtékot túrná, a’ fogait tíikorgatná, és elfonnyadna. (4) Sőt ennekfelette az a’ gonofz ördög azt gyakorta veté a’ tűzbe, és a’ vízbe, hogy el-vefzeífe ötét. (5) Az attya annakokáért vivé e’ nyavalyáit az UR Jéfus’ tanítványihoz , de azok nem gyógyíthatták-meg ötét. ( 6 ) Végre pedig Jéfushoz magához menvén, le - elek azö lábai elöt, és kéré, hogy tekéntenc Világosító Kérdéfek. j. Mitfoda nyavalyában lévő fia vala egy bizonyos embernek ? 2 . Mitfodás lélek vala abban ? 5. Miképpen kegyetlenkedék az a’ lélek e* gyermeken ? 4. Mit vive még máft végbe rajta, melly ennél- is kefervefebb vala ? 5. Hová vivé az attya e’ gyermeket ? 6. Hát azután hol kereke ü fejedelmet ? az Egy tyrfágofról. ül az ö fiára. (7) Akkor az a 5 nyavalyás Jé- Márk. 9; íus elébe viteték , és mihelyt a’ lélek az 2a v " URat meg-látá, azonnal kezdé az a’ gyermeket ízaggatni, úgy-hogy az a’ földre le-efvén nyomorúfágofon fetreng vala. (8) Es meg-kérdé Jéfus a’ gyermeknek attyát, sí. v. mennyi ideje volna, hogy ez azon efett? (9) A’ pedig monda: Kitsínyfégétöl fogva így vagyon. (10) Monda továbbá annak 22> v - az attya nagy kefervefen Jéfusnak : Ha mit tehetfz , légy fegítfégül minékünk, könyörülvén mi rajtunk. (11) Jéfus pe- aJ . v . dig felele néki: Ha hiheted azt, mindenek lehetfégefek az hívőknek. (12) Akkor 14. v, a’gyermeknek attya kiáltván, könyv-húl- latáífal monda : Hifzek URam ! légy fegítfégül az én hihetetlenfégemnek ! (13) Jéfus pedig azonnal meg-dorgálá a’ tifztá- s?. v, tálán lelket, és parantfolá hogy a 5 gyermekből ki-menne, és többé ne jöne beléje. (14) Akkor kiálta a’ gonofz lélek, a s. v, és a’ gyermeket igen meg-fzaggatván, ki- 7. Mi efék e’ fzegény gyermeken midőn Jéfus eleibe viteték ? g. Mit kérde Jéfus a’ gyermeknek attyától ? 9. Mit felele az arra ? 10. Mire kéré azután a’ gyermeknek attya Jéfuft? 11. Hát Jéfus mit kívána a’ gyermeknek attyá* tói? 12. Miképpen adá az elő a’ maga hitét? 15. Mint bánék akkor Jéfus a' gonofz lélekkel? 14. Miképpen válék-el az a’ gyermektől? Z 2 méné Márk. 9: 2”. V. sS. v. *Mt 1.7: 20 v« ai. v. Márk. 9 29 . V. 356 XXVIIII. Hiflóriíi. méné belőle. 00 A’ gyermek pedig ol- lyan lön mint a’ hóit, ügy-annyira hogy fokán mondanák , hogy meg-hólt volna. (1 6) De jéiiis meg-fogván annak kezét, fel-emelé azt, és a’ feí-kele. (17) Mikoron pedig házba ment volna bé Jéíus, meg- kérdék ötét az ö tanítványt külön, miért nem űzhették volna ők ki a’ gonofz lelket ? (18) A’ mellyrejéfus elföben közön- fégefen azt feleié nékiek, hogy az ö hi- hetetlenfégek volna az oka; mert ha annyi hitek volna mint a’ muítár-mag, az hegyeket-is ki - mozdíthatnák helyekből. (A9) Nevezeteién pedig arról a gonofe = lélekröl azt mondá az Idvezítö nékiek, hogy, az ollyan ördögöknek nemek nem üzettethetik - ki külörnben , hanem könyörgés és böjtölés által. 1$. Mi leié akkor a’ gyermeket? 16. Ki állítá azt lábára ? 17. Miről kérdék-meg Jéí'uft a’ tanítványok az házban ? 18. Mit monda Jéftis hogy annak oka volna 19. Mit monda nevezeteien annak a’ gonoíz leieknek terméfzetéröl ? Hafznos Tudományoké Ez Hiftóriából meg - tanulhatjuk : I. Mitfodü ereje vagyon az QRDQGnek. Mert az a’ kóríágoft gyakorta a’ tűzbe és a’ vízbe vetette. II. Mitfoda ereje, vagyon a’ KHRISTUSnak. Meri 357 Egy kórfiigofról. Mert az 5 fzdvára ki kelle a’ gonofz léleknek a’kórfágosból menni, és annak nem lehete többé abba vifzfza menni. 1IL Mitj'oda ereje vagyon az HITnek. Mert a’ Khrilhis azt mondd: Mindenek lehet- fégefek az hívőknek. KEGYES ELMELKEDESEK. Maga monda régen ezt az Idvezítö: Annak a’ ki hifzen hogy minden lehető. E’ fzótskával: HISZEK , a’ gyermeknek attya, A’ néma ördögöt ím’ el - futamtattya. HISZEK IJRam, én-is; de meg kell vallanom, Nem lehet malafztod nélkül meg-állanotn. DEÁKUL. Nil impoffibile eft vere credentibus, inquit Chriftus, & exemplo mox fua diéta próbát. Quuni páter exclamat, CREDO, tugit illico Daemon, Fiiius & poterat faluus abire domum. Si tantas vires habét vnica vocula CREDO, Teífera, CREDO, mei cordis & oris érit. XXX. HISTÓRIA. EGY VAKON SZÜLETETT EMBERRŐL. Jiin, V1311. Bgfz. (i) T Ata Jéfus mentében egy embert, JL ki izületéíetöl fogva vak vaia. Világosító Kérdcfek. i. Kit láta'Jéfus mentében? z , O) Ján. » I. V. 3 3T8 XXX. Hiforia. (2) Akkor meg-kérdék ötét az ö tanít- ti jíh. 5: ványi, mondván: Mefter! mellyik vét- el kezett, ezé, vagy ennek fzüléi, hogye’ fz 3. v. vakon fzűlettetnék? (3) Felele Jéfus: Sem jé e' nem vétkezett, fém ennek fzüléi, ha- fí nem ez azért lett, hogy az ISTEN* dől- 1® n.v. gai meg- jelentenének ebben. (4) Tfak- mi hamar ezután a* földre pöke Jéfus, és az (1 ö nyálából fárt tíinálván, a’ fárt annak a’ mi 7. v. vaknak fzemeire kéné. ( y ') Es monda (1 néki: Menj-el, és mofdjál-meg a’ Siloám ö: halas-tóban. ( 6 ) El-méne azért, és meg- a’ n. v. mofódék, és meg-tére látva. (7) A’ fzom- h; fzédok pedig mikor látták volna ötét, n: mondának: Nemde nem ezé, a’ki ülvén fit »• v. koldul vala ? ( 8 ) Némellyel? ifmét így ié fzóüának : Ez az ; máfok ezt mondák: ko Hafonló ahoz. ( 9 ) Maga pedig ezt ke i 3 , v. mondja vala: En vagyok az. (10) Akkor az azok e’ kóldúft a’ Fariféufokhoz vivék, a’ kt 2 . Mit tudakozónak a’ tanítványok Jéfuftól e’ vakon fzületett ember felöl ? i Mit felele Jéfus arra a’ kérdéfre? i 4. Mivel orvoflá Jéfus e’ világtalant ? 1 Hová küldé ofztán ötét? i 6 . Mit hafznála néki a’ Siloám tavában való i meg - mofódás ? i 7. Mit mondának ö róla a’ fzomfzédok ? i §. Hát máfok mitfoda külömbözö Ítélettel va> Iának ö felőle ? 9. Hát maga mic monda maga felöl? 10. Hová vivék ofztán e’ kóldúft ? kik Egy vallon fzületett emberről. 3 kik parantfolák nékie, hogy befzéllené- el, mi-módon nyiltanak vóina meg az ö fzemei.' (x 1) Vala pedig Szombat, mikor Jéfus e’ vakot meg-gyógyította vala. (12) Némellyek azért a’ Fariíéufok kozzül azt mondák, hogy Jéfus nintfen ISTENtö!; mivel a’ Szombatot nem tartaná-meg. (13) Máfok ifin ét ezt mondják vala: Mimódon tehet bűnös ember illyen jeleket ? (14) A’ vakon fzületett pedig így fzólla ö felöle : Próféta az. (15) Akkor hívatván a’ ’Sidók annak ízűiéit, meg-kérdék őket, ha a’ vólnaéazö fijok? (1 5 ) Azok pedig mondának: Mi tudjuk, hogy ez a mi fiánk, és hogy vakon fzületett. (17) Kér- dék továbbá tölök, mi-módon volna tehát, hogy a’ moll látna ? (18) A’ mellyre a’ vakon fzületettnek ízűiéi azt mondák, hogy az ö fijok immár elég idős volna, és azért kérdjék-meg ötét magát. (19) Ezt pedig ök azért mondák, mert félnek vala, hogy n. Mitfoda napon gyógyítá-meg ötét Jéfus? 12. Mit mondának azért némellyek Jéfufról? 13. Hát máfok mit mondának ellenben? 14. Hát a’ vakon fzületett mit monda ö felöle? 1?. Kiket hívatának akkor a’ ’Sidók? 16. Mit feleiének azok? 17. Mit kérdenek továbbá a’ ’Sidók a’ vaknak ízűiéitől ? 18. Mit feleiének azok arra? 19. Miért nem mondák-ki azok nyilván a’ mi a’ fzíveken vala? Z 4 a’ ’Si- Ján. 9 14. v. 16 , V. 17. V. IS. v. 19. v. 20. V. 19. r. 21. V. 22. V. 3 <5’o XXX. Hiflória. a’ ’Sidók őket a’ Gyülekezetből ki rekefz- T jg v. : tenék. (20) Azután mondának a’ ’Sidók: Mi nem tudjuk honnan vagyon az a’ Jé- v - fbs. (21) A’ vakon fzületett pedig erre így fzólla : Ha Jéfus ISTENtöl nem volna, Hlyen tfudákat nem tfelekedhetne. 31. v. (22) Azonban az ezt-is mondá : Tudjuk, hogy az ISTEN a’ bünöföket meg nem hallgatja, hanem a’ ki az iSTENt tifzteli, és az ö akaratját tfelekefzi, azt hallgatja- 54. y . me g. (2^) Ezen a’’Sidók meg haragudván, ki-vetélt ötét a’ Gyülekezetből. 20. Mit mondának a’ ’Sidók Jéfus felöl? 21. Hát a’ koldus mitfoda Ítélettel vaia ö felöle? 22. Mitfoda fzép mondáit teve a’ vakon ízületeit a’ ’Sidók eleibe ? Mint tettzék a’ ’S'idóknak a’ kóidús’ befzéde? Hafznos Tudományod I, Halljuk hogy egy ember vakon fzületett. Ob melly nyomorúfagos állapot a’ vakfag! Mi annakokáért adjunk bálát az Ur Iíten- nek, hogy minekünk látó fzemeket adott, és hogy azokat mind ez óráig meg-tartotta. ír. A’ tanítványok azt állták , hogy , vagy a’ vakon fzületett , vagy pedig annak fzitííi vetkeztetlek; de ti Kbrijím mind a ’ két rendbelieket meg-iiieuti. Nem illő annakokáért mindenkor így fzolla- nunk, midőn mátoknak fzerentfetlen állapotokat látjuk : Sok bánáti vágynak az hitetlennek ; hanem ama’ malik fzent írásbeli mondáfról-is meg kell emlékeznünk : Sok nyomoráfági vágynak az igaznak. III. Jt Egy vakon fzületett emberről. 36 í III. A' vakon fzvtetett így fizólla : Tudjuk, boey az Ifién a’ bűnösöket meg nem hallgatja. No-hát féljük az Iftent, és az ö akaratját tfe- lekediük, hogy az Idéntől való bizonyos meg-hailgattatáfunkkal magunkat vígafzral- ' haííuk. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. A’ vakon ízületeit Siloám tavára Menvén, meg-gyógyúla, a’ Jéfus’fzavára, En fém tagadhatom elmémnek vakfágát, Vallvon hol kaphatom ennek orvoíTágát ? URam ! fzent oldalad’ vize ’s piros vére, Légyen az én lelki vakfágomnak íré. DEÁKUL. RefHtnit vifum coeco piícina Süoha, Eius quum primum lumina tingit aqua. Coeca eft & mea mens in fpiritualibus ; ehcu! Quae facit vt videam, quis mihi monftrat aquara ? Eftquoque, Chrifte! meis oculis medicina parata , Quos aperire tűi fanguinis vnda poteíl. XXXI. HISTÓRIA MÁRTHÁRÓL ÉS MÁRIÁRÓL. Luk- X. Kéfz. (x) \ /fIkor Jéfus utazna, bé-méne egy Ír a faluba, (2) az hol egy Mártha Világosító Kérdéfek. 1, Hová tére-bé Jéfus útazáfában ? s. Kifogadá-bé ott ötét a’ maga házába? Z s névü Luk, 1 38. v XXXI. Hijlma. névü afzfzonyi-állat bé-fogadá ötét háza- } &ik. to: ba. (3) Vala pedig ennek a’Márthának a 9 ‘ v ‘ egy nénnye, ki neveztetik vala Máriának; (4) és ez a’ Mária a’ Jéfus’ lábainál le-ülvén, hallgatja vala az ö befzédét. (y) Mártha pedig foglalatos vala a’ fzüntelen való l'zol- *0. v. gálatban. (6) Végre azért monda Mártha ^ Jéfufnak: URam ! nintfené arra gondod, ^ hogy az én néném el-hagyott engemet, 1 hogy tfak én magam fzolgáljak ? Mond- ft jad tehát nékie, hogy énnékem fegéllyen. Ia 4t. v. C7) Jéfus pedig felelvén monda nékie: Mártha! Mártha! fzorgalmatos vagy, és y fokra igyekezel: de egy a’ fzükféges do* 42. v. lóg. (8) Mária pedig a’ jobb réfzt válafz- ; j ( tóttá, melly el nem vétetik ö tőle. ken 3. Kinek hívták a’ Mártha’ nénnyét? ,]J 4. Mit tfelekedék ez a’ Mária ? ™ c 5. Hát Mártha azonban miben vala foglalatos? Q] 6. Mit monda azért Mártha Jéfufnak? 7. Mit felele néki arra az Idvezítö? 1 g. Mitfoda ítéletet teve Jéfus az ö nénnyéröl j Máriáról ? Hafznos Tudományok. I. Igen fiép virtus a’ gazdálkodás. |j| Szemlélhetjük ezt Márthában, a’ ki ferény és j fzorgalmatos vala a’ Khriftus körül váló fzolgálatban. ™ II. Az ijleni ■ tisztelet - is fzép virtus. Szemlélhetjük ezt Máriában, a’ ki a’ Jéfus’ Iá- j, bainál le-ülvén hallgatja vala az ö befzédét. 2, 111 . J> Egy vakon J'zületett emberről. 363 a ÓK, ük y ü nőd, ■a;-. fOCK filli: lenis ffifc bb r£z ik Ű ló: :0!tl5" tjü Ifc‘ 1 rX •zrri , j’tiy alá s ■ • III. De az ifieni-tifztelet még.is többet ér a gaz- dálkodáJnáL Meg-tetfzik ez a’ Khriftus’ mondáfából, ki így fzolla: Egy á’ fzükféges dolog •, Mária a’ jobb réfzt válafztotta. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Mária a’ Jéfus’ lábaihoz üle, Es ama’ lég - jobb réfzt el - nyeré ö tőle ; Mártha azonban a’ konyha körül jára: Illő figyelmeznünk ezek’ példájára. Mária az HITnek munkálkodáfára Tanít; Márthának nézz GAZD ALKODASára. DEÁKUL. Aufcultans verbo, quae pars eft optima, Chrifti, Adfidet ad fandos fanda Maria pedes. Interea rerum fatagit pia Martha faárum: Vtraque fandia mihi dat documenta foror. Scilicet exemplunr FIDEI dat fanda Maria; Qiiid verő íit ÁMOR, fedula Martha docet. XXXIL HISTÓRIA. A’ TÉKOZLÓ FIÜRÜL. Lu\. XV. Réfz. (1) T?Gy embernek vala két fia, (2) a’ JlL kik közzüi az iffjabbik kíváná, hogy az attya az örökfégböl az ö réfzét Világosító Kévdéfel j. 1. Hány fia vala egy embernek? 2. Mit kívána azok közzüi az iffjabbik ? adná- Luk. 11 . 3-n XXXII. Hiflórm. Luk. 15: adná-ki néki. (3) Meg-ofztá annako- -t I: ' v ’ káért az ö attya az örökféget, és meg-adá *s- v. néki a’ mi ötét illeté (4) Alidon azért ez ior az ö iffjabbik fia mindenét kezéhez vette 2( j volna, el-méne mefzfze idegen tartomány. ;aíf ba, és ott minden marháját el-tékozíá. 'm u.v. ^- ) Minekntánna pedig mindenét el - pa- j ty ; ze'rlotta volna, támada nagy éhfég abban | ;nc a’ tartományban, és ö meg kezde fogyat- ^ m. ». kozni. ( 6 ) Akkor adá ö magát annak á ^ tartománynak egy lakofához, ki el-küidé fi" ű; ötét az ö mezeire , hogy legeltetné a’ aia i »«■ v - difznókat. ('7) Es kívánja vala meg-töl- gV! teni a’ gyomrát a’ moflékkal, mellyel 'f/j éfznek vaía a’ difznók, de azt-is fenki ta |j 17. v. nem adja vala néki. (8) Akkor ö magába ^ térvén, monda : Az én atyámnak melly ; u | a fok bérei! bövölködnek kenyerekkel, én m is. v. pedig éhhel halok - meg. (9) f el-kelvén ; a k el - mégyek az én atyámhoz , és ezt mon- dóm nékie : Atyám ! vétkeztem az ég ^ elleti, és te ellened , és nem vagyok int- már méltó arra hogy te fijadnak hívat- tailám; tégy engemet ollyanná, minta’ “ 3. Ki -adáé néki az ö réfzét az attya ? 12 4. Mint bánek az a’ maga réfzevel ? 5. Mi támada azonban abban a’ tartományban? ’> 6. Kihez adá akkor magát a’ téikozló fiú? 12 7. Mire juta ö végtére difznó-páfztorfágában? k 8- Mit gondola ö akkor magában? 9. Mit teve - fel azért magában ? te i2a> .se iE . 1135;: iM íE 'Ui.. üO!.: :v3E 7 . =j " S* A’ tékozló filtrál. 36 $ te bérefid közzül egy! (10) Fel-kelvén azért, el - méné az ö attyához. (11) Mi- L “£; ' v> ,! kor pedig még távol volna, meg.-látá ötét az ö attya, és meg-fzáná ötét, és hozzája futván elek az ö nyakára, és meg-tfókol- gatá ötét. (12) Akkor monda az ö fia: 2I - v - Atyám! vétkeztem az ég ellen, és te ellened, és nem vagyok immár méltó arra, hogy te fiadnak hívattaflám. (13) Az ö 2i - v - attya pedig monda a T maga fzolgainak: Hozzátok elő amaz én fő öltöző ruhámat, és öltözteffétek - fel ötét, és adjatok gyűrűt az ö kezébe, és farut az ö lábaira. (14) Es elő-hozván ama’ meg-hizlalt I3-v% tulkot, öljétek-meg, és lakozzunk vígan. (1?) Mert ez én fiam meg-hóit 2 +- v - vala, és fel - támadott; el vefzett vaku és meg T találtatott. (16) Midőn azért vígan v - laknának, haza jővén a’ mezőről az ö nagyobbik fia, hallá az énekléft és a’ ví- gadozáft az ö attyának házában. (17) a«. v. Akkor az elő - fzóllítván egyet a’ fzolgák 10. Véghez - vitteé ö e’ maga fel - tételét ? 11. Mint fogadá ötét az attya? 12. Mit monda akkor a' tékozló fiú a’ maga anyának ? 15. Tűiképpen öltözteté- fal ötét az attya? 14. Mit vágata-le azöfz'ámára? 15. Mit-monda az el - vefzett fiúnak attya örömében ? 16. Honnan jőve ház.; azonban az öregebbik fiú? 17. Miről tudakozódik az a’ vígadozáít hallván? kozzül luk. ií 27 . v. 28. V. 29 . v. 30- v. 31. v. 52. v. 3 66 XXXII. Hiftária. kozzül, meg-tudakozá mi dolog volna az? (18) A’ fzolga pedig monda: A’te ötféd jött-meg; és azért meg-öleté a’te atyád ama’ hizlalt tulkot, mivelhogyö egéfzfégben téré - meg. (19) Akkor meg. haraguvék az öregebbik fiú, és nem akara a’ házba bé - menni. (20) Az ö attya annakokáért ki-menvén ö hozzája,kére ötét hogy menne - bé. (21) De a’felelvén monda az ö attyának- Imé ennyi efztendötöl fogva fzolgálok tenéked, es foha parantfolatodat meg nem rontottam: (22) még-is nem adtál nékem tfak egy ketske-fijat-is, hogy az én barátimmal vígan laknám. (23) Moll pedig meg- jővén e’ te fiad , ki minden te marhádat a’ paráznákkal költötte - el, meg • öletted néki ama’ hizlalt tulkot. (24) Az attya ezeket hallván, monda: Fiam! te min- denkor én vélem vagy, és minden marhám tiéd. (2y) Víg kedvvel kell vala pedig tenéked lenned, és örvendezned 18. 19. 20. 21 . 22 . 23. 24. 2v jeli lóit tíze L JfM II. rjen Ijíl Mit felele néki a’ fzolga? Mint tettjzék e’ dolog a’ nagyobbik fiúnak 1 Mit tfelekedék azért az ö attya? Mit felele akkor a’ nagyobbik fiú az ö attyának ? Mit hánya ö a’ maga attyának fzemére? ' Mi panafza vala néki az attya ellen a’ megjött öttfe eránt? Miképpen vígafztalá ötét az attya? Miről feddé-meg ötét egyfzerfmind? kell : í ték üjá •de: Cl A tékozló fiúvá}. 3*7 olo»’ kellvala: (26) merte’ te atyádfia megéli:. hóit vala, és ifmét meg-elevenedett; el- • vefzett vala, ésvifzont meg - találtatott. 26. Miért kell vala nékie örvendezni ? &:: : ina. AZ j; m h fc: tK:: irc~ é ibara; r~ GE K' Éli: Hafznos Tudományok. I. A’ fiúéit élet mid az ember nagy nyomorán fágra jut. Világos ez a’ tékozló fiúnak példájából, a 5 ki végtére annyira juta, hogy a’ maga éhfé- gének meg - óltáfára még tfak moilékot feni kaphata. II. Ha valaki bűnbe éjik , illa hogy vifzont megtérjen , és penitentziát tartfon. Erre int bennünket a’ tékozló fiúnak példája, a’ ki magába térvén, vifzfza méné az ö attyához , és monda : Atyára ! vétkeztem az ég ellen, és te ellened. III. A’ ki igaz és valófdgos penitentziát tart, azt íí jó Ifién vifzont kegyelmébe fogadja. Mert itt az el- vefzett fiúnak attyán, nem más, hanem az irgalmas lften, és a’ mennynek ’s földnek attya értetik. vei 1:. / / ók: KEGYES ELMELKEDESEK. A’ tékozló fiú moflékra fzorúla, Minden jófzágából mikor ki-pufztúla. lyoni-így jár, ki nem gondol annyival, attyával. n- ’S az ISTEN’ ötödik parantfolattyával. t- En ’hát fzüléimet bettfülöm s’ tifzteiem Hogy végre ne légyen moílék az ételem. i a DEÁKUL. atyi- íbíj Vefci vult fíliquis acolaftus, quando paternas Cum feortis blandis dilapidauit opes. Degc- XXXII. Bifrórk. Degeneres paeros, qui non violare verenl^- | f Quintum praeceptum , taüa Ltta manent. g Et pattéin & nvatrem reuerentcr habebo, neceíle Ne iit porcorum pellere more fameni. / cn XXXIII. HISTÓRIA. ú\ A’ GAZDAGRÓL ÉS LÁZÁRRÓL f Luk. XVI. Héfc. J Luk. is: (i) Alá egy gazdag ember, (2) a’ki ^ 15 ' v ' » báríbnyba és bíborba öltözik vala, E (3) és minden napon vígan lakik vala. e ’ -o v. (4) Vala pedig egy kóldús, (5) kinek \ t \ neve Lázár vala, ( 6 ) és ez a’ gazdagnak jj 0 háza előtt el vettetett vala, és fekélyekkel teí j ll - v - teSlyes vala. (7) Es ez a’ kóldús kíván ^ valíi meg-eíégedni a’ morfalékokkal, niel- |g lyek hullanak vala a’ gazdagnak afztaíá- j CK ról. (8) Az ebek pedig el-jövén, nyal- v - ják vala az ö febeit. (9) Lön azonban, 1 Tiuw w 1VWVJI, UZ>Wíll-'Uiij j, hogy meg-halna a’ kóldús, (xo) és vitet v . Világosító Iiérdéfek,. || q *s 1. Kiről fzóll itten az Ur Jefus? 2. Aliképpen öltözik vala ez a’ gazdag emberi jj 5. Miképpen éle ö ? q 4. Mitfoda ember hever vala az ö kapuja előtt? i§ Kinek hívók azt a’ koldult'? 6 . Mint vala tehát annak áilapotja ? 7, Mivel kíván vala Lázár meg-eíégedni? 8- Mitfoda javára vaiának nékie az ebek? 9. Mi eftk azonban Lázáron? lo. Hová vitetek akkor az ö lelke? 21 tetnék /i’ gazdagról és Lázárról. 369 tetnék az Angyaloktól az Abrahám’ kebelébe. (ír) Meg-hala pedig a’gazdag-is, és el-temetteték. (12) Midőn azért ö a’ pokolban a kínok között volna, (13) fel- L “f \ 6 emelvén a’ maga fzemeit, látá Abrahámot " ’ V távol, (14) és Lázárt az ö kebelében. (i<0 Akkor kiáltván e’ gazdag, monda: *4.v. Atyám Abrahám ! könyörülj én rajtam, (16) és botfáfd-el Lázárt, hogymártfaaz öújjának végét a’ vízbe, és hivesítfe-meg az én nyelvemet; (17)mert gyötrettetem e’ lángban, (18) Abrahám pedig így fe- v. lele nékie : Fiam ! emlékezzél-meg róla, hogy te a’ te javaidat el vetted a’ te életedben , (19) hafonlatosképpen Lázár - is el-vette az ö nyavalyáit: (20) moítan pedig e’ vígafztaltatik, te ellenben gyötret- tetel. (21) Es mind ezeknek felette, mi »• 11. Hát a’ gazdag mint jára? 12. Hová méné ö holta után ? 13. Mit láta a’ gazdag pokolból? 14. Kit láta ö az Abrahám’ kebelében nyugodni? 15. Miképpen kiálta ö akkor Abrahámhoz a’ po-‘ kőiből ? 16. Mire kére a’ gazdag Abrahámot ? 17. Miért ohajtá b a’ hideg vizet? 18. Hát mhíoda vígafztaláft njújta néki Abrahám ? ( 19. Mit monda néki ellenben Lázár felöl? 20. Alit monda Abrahám Lázárnak és a’ gazdagnak külömbözö állapotjok felöl ? 21. Ali vagyon a’ menny-orfzág között és a’ pokol között ? A a közöt- 370 tűk. 16 27. v. 5 S. v. í?. v. 30. v. 31. v. XXXIII. Hijloria. közöttünk és ti közöttetek nagy közbe-ve- tés vagyon, ( 22 ) annyira hogy ha kik akarnának innét ti hozzátok által-menni, nem mehetnek, fém pedig onnét ide nem 11 jöhetnek. (23) Akkor monda a’gazdag: m 1 Kérlek tégedet Atyám! hogy botfáid ötét az én atyámnak házához : (24) mert vágynak öt atyámfiai, hogy ezekről bi- zonyfágot tégyen nékiek, hogy ök-is ide ;i e’gyötrelemnek helyére ne jöjjenek. (25) De Abrahám monda nékie : Vagyon Mó- fefek és Prófétáik, hallgatlak azokat. (26) A’ gazdag pedig monda: Nem úgy atyám Abrahám, hanem ha valaki ö hozzájok menénd a’ halottak közzül, úgy ők megtérnek. (27) A’ mellyre Abrahám ezt fele- & lé : Ha Mófeft és a’ Prófétákat nem hall- gatják, annak femhifznek, ha valaki a’ j! halottak közzül fel-támafztatnék-is. Se, 22. Ofzve mehetneké tehat a’ meg-boldogultak j., és az el - kárhoztak '! 23. áli re kére a’ gazdag máfod’ ízben Abraka- ^ mot '{ 24. iái végre Idváná ö hogy Lázár az ö anyának házához menne ? 1 25. Mit feleíe Abraham ez ö kéréfére? 26. Mitfoda ellen - vetéft formák a’ gazdag e ? Q felelet ellen ? _ i Heu 37. Mitfoda felelettel véré hátra Abrahám végtére a’ gazdagot ? y Hafznos Tudományod. Con I. Innen meg-tanúlbatjuk , hová mennek az ki- £ veknek leikeik , az ö tejleknek halálok után. Tudni- zf guZib.gr U és Lázárról. 371 Tudni-illik az Angyaloktól az Abrahámnak ke- belébe (az az a’ menny-orfzágba) vitetnek, az hol Lázárral együtt vígafztaltatnak. II, Innen továbbá azt-is mcg-tanúlbatjuk , hová mennek az hitetleneknek leikeik mikor az ó tejleik meg - halnak. Tudni-illik a’ pokolba és a’ gyötrelemnek helyére , az hol a’ gazdaggal eképpen kiáltanak : Gyötrettetem e’ lángban. III. Innen tttóljáru azt-is meg-tanúlhatjuk, hogy -pokolból ki - fzabadálni lehetetlen. Mert a’ menny-orfzág között és a’ pokol között olly nagy közbe-vetés vagyon, hogy egyikből a’ máfikba áltaí-menni tellyeffeggel nem lehet. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Mirt ne ruházkodnám bátfonnyal bíborral, Aliért ne újítnám magamat jó borral U Tzifrán öltözhetem, és vígan lakhatom; Ezeknek az árát mivel meg-adhatom. Ne, ne, atyámfia! nem elég az ára, A’ tobzódó gazdag hallod miként jára. Tobzódáfra tehát magadat ne adjad, Ajtód előtt Lázárt éhezni ne hagyjad. DEÁKUL. Vt mihi non liceat genio indulgere, quid obftat ? Quum mihi contigerit rés fatis ampla domi. Heus boné vir! vitám, fi quae piacet, helluo diues Non nifi fub gemina conditione próbát: Conuiuas habeas; non autem quotidianos; Et caue, ne efuriat Lázárus ante fores. A a 2 XXXII 5b 372 XXXIIII. Hifim*. XXXÍilI. HISTÓRIA. A’ KíS GYERMEKEKNEK JÉSUSTÓL VALÓ MEG-ÁLDATÁSOKRÓL Mát. XVIIII. X. Lz^.XVIll. ^éfz. Mát. iy. (i) TVOzának Jéfus eleibe kis gyerme- 13. v. Xi keket, (2 ) hogy az ö kezeit Luk. is-, vetné azokra. (3) Ezt látván a’ tanítvá- v - nyok, meg-dorgálák azokat a’ kik e’ kit Márk. 10: dedeket oda hozák. (4) Mellyet midőn 14 ' v ' látott volna Jéfus, meg-haragvék, és monda nékiek: (y) Engedjétek hogy jöjjenek én hozzám a’ kis gyermekek, és meg ne tíkfátok őket; mert iilyeneké az ISIÉN- 15. v. nek orfzága. (6) Bizony mondom nektek, valaki úgy nem véfzi az ISTENnek orfzágát mint a’ kis gyermekek, femmi- i«. v. képpen nem mégyen oda bé. (7) Es mikor azokat ölébe vette volna, kezeit reájok vetvén, meg áidá őket. Világosító Kérdéfek. 1. Miket vivének Jéfus eleibe? 2. Mi végre vivék azokat Jéfushoz ? 3. Mit tfelekedének akkor a’ tanítványok? 4. Helyben hagyáé azt a’ Khriftus? y. Miképpen feddé azért a’ tanítványokat ? Mit monda továbbá Jéfus a’ kis gyermekekről ? 7. Mint bánék Jéfus a’ kis gyermekekkel ? Hajm err A’ kisgyermebgfyiel^jéftíjttlvaló r,ieg-áltl. 373 I Hafznos Tudományok. I. Némelty fzülék az ö gyermekeiket Jéfuí eleibe ;|f vivék , hogy ö cl maga kezeit azokra vetné. Ezt a’ példát ma úgy lehet követni, ha a’ Kerefztyén fzülék a’ magok gyermekeiket m, az oskolába a’ tanítok eleibe vifzrk, hogy azok mint a’ Khriíhifnak fzolgai az ö névé. ben azokat kezeik alá fogadják. II. Az Ur Jéfm ezt monda : Engedjétek hogy vl jöjjenek en hozzám a' kis gyermekek s mert ilíyeneké H az ISTENnek orfzága. Ebből fziikfégesképpen következik hogy a’ JC kifdedek közzül fokán idvezülnek. iy III. Az Vr Jéfus a’ kis gyermekeket ölébe vévé , kezeit reá jók veté , és ókét rneg-áldá. E’ mind azoknak a’ tanítóknak betsületekre és vígafztaltatáfokra vagyon , valakik az 'áy apró gyermekekkel bajoskodnak : mert eb- d: böl világos, hogy azokkal bánni maga a’ |$ji Khriftti s fém fzégyenlette. :í KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. JESUS kegyelmét a' mint a’ nagyoknak adja: Úgy a’ kifdedeket-is magához fogadja. !L Imé ölébe vette ö a’ tfetfemöket, Kezeit rajok vetvén, meg - áldotta őket. Mi-is azért gyermekek! JESUShoz fiefliink, Hogy lelkűnkben téliünkben áldottak leheíTünk. £ DEÁKUL. "f Non tamtum facilem femper peccator a dúl tus d ; Acceífum ad CHRISTUM, fi refipiícat, habét : Séd teneris etiam pufillis ofcula figit, ís> Vlnifque exceptis l'aufta precatur eis. t A a 3 O 374 XXXV. Hijtória. O pueri! ad CHRISTVM fás eft; propere- al mus vt omnes ; Qui facit hoc, felix & bcnedictus érit. v . 7. porfóban. (11) A’ ’Sidók közzül pedig fokán mentenek vala Márthához és Máriához , hogy őket vígaíztalnák az ö at- so. v. tyokfia felöl. (12) Mártha azért mikor jaallotta vólna, hogy Jéíüs jöne, eleibe «•*. méné; Mária pedig otthon ül vala. (13) Akkor monda Mártha Jéfufnak: URam! ha itt voltál vólna, az én atyámfia nem ii- v. hóit vólna meg: (14) De moít-is tudom, hogy valamit kérfz az ISTENtöl, meg- adja néked. (15) Jéfus pedig monda Márthának : Fel - támad a’ te atyádfia. 24. v. (16) Mellyre Mártha : Tudom úgy mond 8. Mit mondának arra a’ tanítványok? 9. De hogy magyaráza akkor Jéfus a’ Lázát’ álmát ? 10. Mikor méné ofztán az Idvezítö Betániába? 11. Kik valánnk akkor Márthdval és Máriával? 12. Miképpen fogadak a’ Lázár’ nénnyei Jéfuft: 13. Mit monda akkor Mártha Jéfufnak? 14. Mitfoda bizodalmát jelenté egyfzerfmind Jé- Tusba? • 15. Mit monda Jéfus erre Márthának? 16. Mit felele Mártha Jéfufnak a’ Lázár’fel - támadáfa felöl? hosv !iO| 11ÍC ét én Mii Feli ki BI ra!; dől ön jelei :S ói iá ík Ö3) 'L 19 20 21 22 379 Lázárnál’^ fel tdmadáfáról. hogy fel - támad a’ fel - támadáskor az utóíib napon. (17) Akkor mondá Jéfus e’ drága befzédet: En vagyok a’ feí-tá- ” b; madás és az élet, a’ ki én bennem hifzen, 2: ha meg-hal-is, él: és valaki él és hifzen as. ». én bennem , íoha meg nem hal. (ig) d: Mikor pedig Jéfus ezeketmondotta vólna, azt kérdé Márthától: Hifzedé ezt? (19) d: Felele Márthat Igen-is URam! én hi- -i- v. íz :: ízem, hogy te vagy ama’ KHRISTUS az ISTENnek FIA, a’ ki e’ : világra jövendő £: va!a. (20) Es mikor Mártha ezeket mon- ■ dotta volna, el - méné, és titkon fzóllítá az i3 - v - íL ö nénnyét, Máriát, mondván: A’Mefter jelen vagyon, és tégedet hív. (21J Mi- ~ 9 - v - -f: helyt pedig Mária ezt hallá, fel-kele ha- ;.r„ mar, és ö hozzá méné az helyre, a’ hol 30.v. ; ; ; Mártha ö eleibe ment vala. (22) A”Sidók- is azért a’ kik ötét vígafztalák, ki-méné- 31. v.s ■= :: nek ö utánna; mert azt gondolák, hogy nr; a’ koporfóhoz menne, hogy ott sírna. ' (23) Mikor pedig Mária az URat látta 3 ~ »• vólna, az ö lábaihoz le-borulván, mon- 17. Mitfoda fzép mondád teve - fel akkor Jéfus a’ ,• fel-támadás felöl? 18. Mitkérde azután ö Márthától? 19. Mitfoda vallád teve akkor Mártha? >. 20. Mit monda azután Mártha titkon Máriának? --- • 21. Mit tfelekedék azért Mária ? 22. Mit gondolának azonban a”Sidók? ; . 23. Mit monda Mária Jéfufnak, mikor ötét meg- ■ - látta vólna ? da XXXVI. mftria. SSo da nékie : URam! ha itt voltál volna, nem Iá: j5«. y : hóit volna meg az én atyámfia. (24) Jé- nf v ’ fus azért látván hogy Mária sírna, és hogy n3 egyebek-is sírnának, meg-buzdúla lek jt kében , és magában meg - háborodék. b (2y) Azután monda Jéfus: Hol helyhez, tettétek ötét? (2 <0 Es mondának: URam, | s sí-v. jere, és láfd-meg. (27) Jéfus pedig és 3«-v. azonban könyvez vala. (28) Akkor mon- or i dának a’ ’Sidók: Imé melly igen fzereti V al 37.v. vala ötét! (29) Némellyek pedig ö köz- m , ziilök így fzóllának : Nem mivelhette az vólnaé ez, ki a’ vaknak izéméit meg-nyi- látottá, hogy ez-is meg ne halna? (30) p C **•Azonban Jéfus a’ koporíohoz érvén, pa- m£ rantfolá hogy arról a’ követ vennék-el. tf e 5?. v. (31) De Mártha így fzólla : URam, im- m **■már fzagos; mert negyed napi. (32) Jé- h 0 fus pedig monda Márthának: Nem meg- ha mondámé néked, hogy ha hifzfz, meg- [a 24.. Alitfoda indulat leve Jéfusban a’ síró népet tar látván ? öli 2<;. Mit tudakoza ö azután? j 2 6 . Mit feleiének arra nékie ? ( 27. Aliképpen mutatá akkor Jéfus Lá7.árhoz való fzeretetét ? 28. Alit mondának a’’Sidók azt látván? 29. Hát némelivek mit fzóllának e’ dologhoz? 30. Alit parantfola Jéfus a’ koporfó felett? 31. Alit monda akkor Alártha a meg • holtnak teltéről? 32. Aliképpen eröfsíté akkor Jéfus a’ Alártha’ hitét ? látod Lázárnak^ fel-támaddfáról. 381 látod az ISTENnek ditföfégét. (33) Mi- nekutánna ofztán a követ fel-vették volna , elföben az UR Jéfus a maga mennyei Attyának hálákat ada, hogy ötét meghallgatta volna. (34) E’meg-lévén , kiálta nagy ízóval: Lázár! jöjj - ki. (3 s j Es a’ ki meg-hóit vala fel támada, kezei és lábai kötökkel kötözve lévén , az ö ortzája pedig kézkenövel bé - takartatott vala. (3 6') Akkor mondajélus: Oldozzátok- megötet, és botíáílátok - el. (37) Sokan azért a’ ’Sidók közzül, a 5 kik ezt láták, hívének az UR Jéfusba. (38) Némellyek pedig el-ménének a’ Fariíeufokhoz, és meg-befzéllék nékiek, a’mellyeket jéfus tlelekedett vala. (39) A’ naptól fogva azért egyenlőképpen tanátskoznak vala , hogy Jelűit meg - ölnék. (4c/) Sőt mikor hallották volna, hogy a ! fel- támadott Lázárnak látáfára fokán járnának , reá tanátskoztak vala, hogy Lázárt - is megölnek. 33. Mit tfelekedék Jéfus, midőn a’ kő a’ koporfó’ fzájaról el - vétetek ? 34. Mit kiáita azután a’ meg-hólt Lázárnak? 3S- Mint leve arra a’ meg-holtnak dolga? 30. Mit parantfola akkor Jéfus? 37. Mi hafzna vala e tfuda-tételnek a > ’Sidókra nézve? 38. Hát nemellyek mit tfelekedének? 39. Miről tanátskoznak vala azért a’ Fariféufok? 40. Hát a’ fel-támadott Lázárról mit végezének d! Papi - fejedelmek? jiafzwos Ján. 11 41. V. 42. V. 43. V. 44. V. 45. V 46. V 53 . V. 12: 10. v. 3 82 XXXVI. Hiftór. Lázárna\fd~támadá[ Hafztiof Tudományok- I. A’ Kbrijlus ez három tejlvéreket: Lázárt, Máriát és Márthat , fzerette. Innét ki lehet hozni, hogy ezek egy - máífal békéfek és egyelek voltának ; a’ melly aí atyafiak között ritkán fzokot meg-eíhi. II. Az Ur jéfití így fzólla : Lázár a’ mi barátunk alufzik i holott ó meg - hóit vala. Úgy vagyon bizonyára, az híveknek halálok nem egyéb, hanem tfendes álom, a’melly. böl ök az örök életre ferkennek - fel. III. Mártha a ’ Kbrifmftól eó maga hite felél meg - hirdetvén , illendő feleletet ada. így. illő, hogy mi-is kéfzek légyünk megfelelni mind azoknak, valakik mi tőlünk, a’ mi hitünknek fundamentomáról, fzám#t akarnak venni. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Lázárnak a’ tefte noha már rothacla, A KHRISTUS’ fzavára még-is fel-támada. A’ fel-támadáft’hát miként tagadhatja, Ki a’ Lázár’ üres koporfóját látja? En ez igazfágot erős hittel vallom; Hogy Lázár fel -támadt, mert biyonnyalhallom. DEÁKUL. Lazarus ad vitám, CHRISTQ reuocante, refurgit, Etil quatriduo iám putrefaébas erat. Accedat quinis mortalis ad hocce fepulcrum, Si quis definíciós fürgére poífe negat. Vt dubitent omnes, ego non dubitabo, fed aures Vox íémper fsriat, LAZARE SVRGE, meas. XXXVII. (0 Es «gJ m Mi nei m rcir ne hó; (0 XXXVII. HISTÓRIA. A’ FIGE-FÁNAK MEG-ÁTKOZTA- TÁSÁRÓL. Máté XXL Mdrb^ XI. Ejjz. (0 \/f Ikor JéfusBetániábólJérufálembe Mát n.- in ment volna, meg-éhezek. (2) mII' Es midőn látott volna távol az út mellet U:I3 s egy leveles fige - fát, oda m,éne , hogy meg-látná, ha találna valamit rajta. (3) Mikor pedig oda ment volna , femmit nem talála a’ leveleknél egyebet; mert nem vala még a’ fige-éréinek ideje. (4) Akkor monda jéfus á fige-fának: Soha szőrökké te rajtad ezután gyümölts ne teremjen. ( s ) Más nap pedig e’ fige - fa MiSrii. mellet menvén - el á tanítványok, láták hogy a’ gyökereftül meg-fzáradott volna. (6) Ezen ők el - tfudálkozának, és Péter monda Jéfufnak : Meíter! írné a’ fige • fa, sí. t. á mellyet meg-átkozál, meg-fzáradott. Világosító Kérdéfek. 1. Mi efék Jéfufon Jéruíalembe való mentében? 2. Mit láta ö akkor távol az út mellet? 3. Találté ö valamelly gy.ümöltföket azon a’ fige - fán ? 4. Miképpen átkozá azért meg azt a’fige-fát ? 3. Meg-fogtaé azt a' fát az az átok? 4 . Mit monda Péter a’ felöl Jéfufnak? (ff) Jéfus 384 XXXVII. Hifin*. .Márk. 1 í.22.7 Mát. fci 2i. V. 26 . V. (7) Jéfus pedig felelvén monda nékiek: Légyen hitetek ISTENbe. (8) Azután továbbá így fzólla a’ tanítványoknak: Bizony mondom néktek, hogy-ha hitetek lejénd , és nem kételkedtek, nem tlak iilyen dolgot tfelekefztek, a’ minémü e’ fige-fán eíett; hanem ha ezt mondjátok ím’ ez hegynek: Kelj - fél, és fzökjél á tengerbe, meg-léfzen. (9) Végreofztán e’ ízép mondáHal rekefzté - bé Jéfus á maga befzédét: Valamit kéréndetek kö- nyörgéftekben, ha hiéndetek, ekvéfzitek. ízt 7. Mitfoda közönféges régulát ada akkor Jéfus a’ tanítványoknak ? 8. Mit monda továbbá nékiek az hitnek erejéről? 9. Mitfoda bizodalmát ada ö végtére a’ kő. nyörgés felöl ? Hafznos Tudományok. I. Az Ur Jéfus , az ó alázatos állapotjában , éhezett. Vígafztalhatják ezzel a' fzegények magokat, a’ kik a’ kenyérnek fzükiben vágynak: mert így lévén a’ dolog, tudja az Ur Jéfus miben álljon az éhfég. II. Midőn egy fige-fu femmi gyümóltsot nem terme , a’ Kbrifhtjlól meg-átkoztaték. E’ fige- fának példájában a’ ’Sidó nép adatik- elö, a’ melíynek fzüntelen e’ kiáltatott: Halljátok! teremjetek meg-téréshez illendő gyümöltíöket. De mivel ezt nem tfe- lekedték, az Iften azt az egéfz nemzetié get meg- vetvén , orfzágoltúi együtt el pufztxttatá. ULA? Gy Sec J£ Fige-fána{ meg - átkpztatáfáról 38 ? III. Az Ur Jéfns ezt mondd a’ maga tanúvá nyírtak : Légyen hitetek Ifimbe. Ha azért ez a’ Khrillufnak mi erántunk való akaratja, hogy hidjünk: egéfz bizodalom- mal kérhetjük tehát az Iilent, hogy mi bennünk ízerezzen hitet, azt tartfa - meg, és naponként nevelje. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Szelídfégnél benned egyebet nem látok, URam JESUS ! fzádból hogy jöhet ’hát átok? De mit mondok? holott gyümöltföt nem hozott E’ fa^ nem tíuda 'hát hogy leve átkozott. Gyümöltföt ha kívánfz, fokát nem adhatok , URam! egyet kettőt talám mutathatok. DEÁKUL. Quutn manfuetudo fis ipfa, piifiíme IESV! Cur male fycomoro dicere non dubitas ? Séd quorfum hoc quaero ? Foliorum veftí fuperbit, Ficubus optatis fed cárét arbor iners. In rae fi fidei fruétus quoque, CHRISTE, requiris: Non multos, aliquos attamen arbor habét. «y> Bb XXXVHI. Márk.i2: 41. V. Luk. 2i: 1. v. 2. V. Márk.12: 42. v. 43 . v. luk. 2 i: 3. v. ♦.v. Márk. 12 44 . v. 385 X XXVIII. Híjióna . XXXVIII. HISTÓRIA. A’ JÉRUSÁLEMI TEMPLOMNAK J PÉNZ-TARTÓ LÁDÁJÁRÓL 4 Máriát II. Luk, XXL Ufó. (i) AT Ikor Jéfus ült volna a’ fzegények’ ÍVJL pénzeknek ládája’ellenébe, nézi vala mi-módon a’ fokafág hányá a’ pénzt a’ ládába. (2) Látá azért hogy a’ gazdagok ; J fokán fok pénzt hányának abba. (3) Látá u azt-is hogy el-jövén egy fzegény özvegy afzfzonyi - állat, vete a’ ládába két fillért, melly egy pénznek negyed réfze. (4) Akkor elő - fzóllítván Jéfus a’ maga tanítva- j- nyit, monda nékiek : Bizony mondom fa néktek , hogy e’ fzegény özvegy többet «t» vete a’ládába, hogy-nem mint mind a’ többi: (O mert amazok mindnyájan abból veiének , a’ mivel bövölködnek; e ! pedig az ö fzegényfégéböl, valamije volt, mind oda veté, tudni-illik minden ö éléfét. Világosító Kérdéfek. ^ 1. Mit néze Jéfus midőn a’ pénz-tartó láda’ elle- j nében ülne ? 3. Hát adakozóké a’nép a’ perfelybe? L „ 3. Mennyit vete abba egy fzegény özvegy afz* fzony ? j 4. Mit itéle Jéfus e’ fzegény özvegy afzfzonyi- állatnak két filléretskéjéröl ? Mivel eröflíté Jéfus ez ö álh'táfát? Hafcm A’ Jérufálemi Temploninak^ pénz-tartó. 387 ^ í Hafznos Tudományok. L®. I. A’ Jerttfálemi Templomban vala olly pénz-tar* itt *0 ^ a ’ f' ava Sy perfely ) a s mellybe al nép az ala - fl| mifna- pénzt hányta. Es így nem törvénytelenfég az. hogy a* Kerefz- tyén Gyülekezetekben-is, az Ekkléfiáknak, Templomoknak, Oskoláknak fen-tartatáfok- fe: ra, és a’ fzegényeknek gyámolíttatáfokra yj;v alamifna-pénz fzedettetik. f ÍE ír. Az ollyan perfely a’ Németh nyelven Ifién * V ládájának (©OtteSéBrtfíett) neveztetik. rí-; Nem-is ok nélkül: mert a’kí valamit abba vét : V mint-egy költfön adja azt az Ur Mennek; és a’ ki abból valamit el-lop , az, az Mén- Elfi. • töl magától lop. Hl. Az Ur Jéfus régen a’ Jérufálemi Templom - )DT I bán lévő perfelynek ellenébe ülvén , nézi vala ki mit vetne beléje. Ezt tfelekefzi Ö Sz. Felfége még ma-is, és ízor- galmatofan vigyáz arra , ki mennyit ád az Iften ! ditíofégére való alamisnába. IÍ J. KEGYES ELMELKEDESEK 11UU'. Nem kell így fzóllanod : Alamifnát adnod, Hogy : nem kötelefféged; -E- Mivel mind ISTENnél , Mind az embereknél Tudva van fzegényféged : ( Ugyan-is az ISTEN, Egyedül néz itten Az adónak fzívére. Sokan Tokát hánynak , Az özvegy afzfzonynak lajü De kedvefebb fillére. í: h.i Bb 2 DE A- 388 XXXVIffl. Hifiría. DEÁKUL. " fi Nulli elemofynam, quia pauper es ipfe, ne. ]j gato i [ E Munera non ípedat , led modo corda DEVS. { 111 Templo CHRISTVS viduam laudabat e- 1 genam, te Quamqiiam vix obulos obtulit illa duos. ® Da quantum patitur tua fors, & crede quod & auri ni Maius momentum pondere, numus habét, ki , P| XXXVilII. HISTÓRIA. eí A 5 TÍZ SZÜZEKRŐL. J Máté XXV. Ejfz. í Mát 25: (1) \ Zt mondá az Idvezítö , hogy a’ tó v ' I\ Mennyeknek orlzága hafonló lé- ol fzen az utóiiö napon a’ tíz lzüzekhez, (2) (1 kik az ö lámpálaikat kezeikbe vévén, a’ s. v. vő legénynek eleibe ménének. (3) Ezeknek pedig az öté efzes vala, az öté bolond. (4) A’ kik bolondok valának, mikor az ö lámpálaikat kezekbe vévék, nem vivé- ViUgositó Kérdéfel^. 1. Kikhez léfzen hafonló a’ Mennyeknek orfzá- ga e’világ" végén ? 2. Mit tfelekedének ezek a’ tízfzüzek? 3. Mitfoda külömbfrg vala azok között? 4. Miképpen kélzüiének a’bolond fzüzek a’vőlegény eleibe ? nek A* tíz Szihuh/ó!. 389 nek olajt magokkal. (0 Az efzefek pedig ... vittek vala olajt az ö edényekben , az ö 8í ' lámpáfokkal egybe. (6) Es midőn a’ vö- .. legény kelnék, el-fzunnyadának mindnyájan , és el - aluvának. (7) Ej-félkor pedig ^ kiáltás lön: Ihon jö a’ vö-legény, menje- tek-ki ö eleibe! (8) Akkor fel-kelének mind azok a’ fzüzek, és el-kéfzíték az ö ; lámpáfokat. (9) A’ bolond fzüzek pedig mondának az efzefeknek : Adjatok né- i!: -í künk a’ ti olajotokból; mert a’ mi lám- páfink el-alufznak. (10) A’ mellyre az '.y'í efzefek így feleiének: Nem adunk; mert ne-tálám nékünk és néktek nem léfzen elég. (11) Menjetek-elinkább azokhoz, a’ kik árulják az olajt, és vegyetek maga- tő ,k toknak. (12) Es mikor azok el-menének kr olajat venni, el-jöve az alatt a’ vö-legény: áv- (13) és a’ kik kéfzek valának , bé-mené- íí : S. Hát az efzes fzüzek ellenben mint kéfzíték- el magokat? , ri- 6. Mi efek ö rajtok , midőn a’ vö-legény fokáig ; 1 ‘: kéfnék? 7. Mitfoda kiáltás leve ofztán éj-félkor? 1 15 g. Mit tfelekedének a’ fzüzek a’ kiáltáft hallván? 9. Mit mondának akkor a’ bolond fzüzek az efzefeknek ? ío. Mit feleiének arra az efzes fzüzek ? 11. Mitfoda tanátfot adának azért azoknak? 12. Mi efék az alatt, míg a’ bolond fzüzek olajat venni valának ? 15. Kik menének-bé a’ fzüzek közzül a’ vö-le- génnyel a’ lakadalomba ? B b 3 nek Mát.*?: 4- v. v. 6 . V. 7vV. £. v. ». V. 10. V. 390 XXXVIIII. Hiflária. Mát. nek ö véle a’ lakadalomba ; (J 4 -) és bé- 11 ‘ v ‘ zárlaték az ajtó. (15) Azután pedig el-jö- vének ja’ több fzüzek - is, és mondának: URam, URam, nyifd-meg nékünk! (16) v. De a' vö-legény monda nékiek : Bizony mondom néktek , nem elmérlek titeket. (17) E s befzédét ofztán az UR Jéfus e’jó is- v. intéfen végezé : Vigyázzatok azért; mert nem tudjátok fém a’ napját, fém az óráját, mellyen az Embernek Fia el-jö. 14. Nyitva hagyáké az ajtót a’ több fziizeknek? 1$. Mit tfelekedének tehát a’ bolond fzüzek, midőn el-érkezének ? 16, Mit felele azoknak a’ vö-legény ? 17. Min végezé ofztán el az Ur Jéfus ez hafon- latolíagot ? Hafznos Tudományod Ebben az hiftóriában háromfzor három hafonla- toffág fzerént való fzólláfoknak formái vágynak,a’ mellyeket meg kel! magyarázni azoknak , a’kik az Idvezítönek e’tanítáfát meg akarják érteni. I. Az elfő bárom bafonlatojfág fzerént való fiól- láfoknak formái ezek: x. fi 1 tíz fzüzeken minden meg-kerefzteltetett Kerefztyének értetnek. s. At öt efzes fzüzek jelentik az igaz és való- fágos fzíves Kerefztyéneket. 3. Az öt bolond fzüzek a’ fzínes és fzájas Kerefztyének. II. A ’ máfodik rendbeli bárom bafonlatoffág fie- rént való fzóüáfoknak formái ezek. I. A’ Mennyeknek orfzágán értetik a’ Khri- fufnak e’ földön lévő kegyeleinbéli orfzá- ga. A’ tíz Szüzekből. 391 ga , a’ melly a’ Kerefztyén Anyafzent- egyház. 2. A’ lámpás a’ Kerefztyén ember’ életének mi- némüfégét téfzi. J. Az olaj nem egyéb, hanem az idvezítö hit, a’ melly munkás a’ fzeretet által. III. Az utolsó rendbéli bárom hafonlatojfág fze- vént való fzóűafoknak farmái ezek: 1. A’ vö-legény az Ur Jéfus, a’ ki minket ma« gának az örökké való házaffágra kíván el- jegyzeni. 2 . A’ lakadalom az örök élet, avagy a’ Alenny- orfzág. J. Az éj-fel az utólfó nap, avagy a’ világ’ vége. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Az öt bolond fziizek hijjában zörgetnek; Mivel lámpáfokban olajt nem égetnek : A’ többek a’ KHRISTUS’ vendégi levének; Álért magokkal elég olajat vivének. Idejen meg-véí'zem a’ hitnek olaját, Hogy nyitva találjam Alenny-orfzág ajtaját. DEÁKUL. Virginibus ftolidis acceííus quinque negatur, Dum puffant oleo deficiente fores: lutri eunt reliquae íponfo veniente puellae , Queis oleo ardenti lucida lámpás erat. Sanda fides oleum eft, hoc femper habebo paratum, Ne fit coelorum janua claufa mihi. Bb 7 xxxx. $92 XXXX. Hifiria. XXXX. HISTÓRIA. AZ UTOLSÓ ÍTÉLETRŐL, Máté XXV. JRjfz. M |‘- 2 V L (i) A/TIkoron el-jö az Embernek Fia az l’l, ö ditföfégével, (2) és mind a’ fzent Angyalok ö véle : (3) akkor ül az s*- v. ö ditföfégének királyi izékében. (4) Es gyüjtetnek 5 eleibe minden népek, és el- válafztja őket egy-máitól, (0 minta’ páfztor el-válafztja a’ juhokat a’ ketskék- 33- v. töl. (d) Es állítja a’ juhokat jobb keze fe- löl; (7) a’ ketskéket pedig bal keze felöl. 34 - v - (8) Akkor ezt mondja a’ Király azoknak, a’ kik az ö jobb keze felöl léfznek: Jer- tek-el én Atyámnak áldottai, bírjátok az orfzágot, melly meg-kéfzíttetett nektek e’ világ’ fundamentomának fel - vettetéfe 33) Némellyek k pedig a’ Fariféufok közzül a’ lbkafágból * mondának: Mefter! dorgáld-meg a’te tanítványidat. (16') De Jéfus felelvén monda nékiek: Mondom néktek, ha ezek meg-fzünnek, a’ kövek fognak kiáltani. (t 73 Mikor pedig Jéfus bé-ment volna Jérufálembe , meg-háborodék az egéfz város, ezt mondván : Kitfodaez? (18) A’ melly re a’ fokafág ezt mondja vala: Ez ama’ Jéfus, a’ Názáretböl Galileának k váróikból való Próféta. (19) Midőn ofz- tán Jéfus a’ Jérufálemi Templomba bé- méne, nékie még a’ gyermekek-is ezt kiálták: Hófánna a’ Dávid’ Fiának! i<;. Kik nehéztelenek-meg ezért? 16. Mit felele a’ Khriftus erre a’ Fariféufoknak? 17. Mi leié a’ váróit mikor Jéfus abba bé-méne? ig. Mit felele arra a’ fokafág? _ ,, 19. Miképpen tifztelék a’ gyermekek Jéfult a’ ‘, Jérufálemi Templomban ? ^ Hafzvos Tudományok. J I. Zakuriófímk a’ Kbrijlui el-fdvetelerol való pro - ^ i fétziája. így kezdődik : Mondiátok-meg d Sión leányának: íme a’ te Királyod jó teneked. A’ Sión egy hegy vala, a’ mellyen hajdan Je- ^ rufálem várofának a’ felfö réfze fekiifzik vala. A’ Sión’ leányán annakokáérc a’ Jérufálemi lakofok értetnek, és egyfzerfmind Aá Khriflufnal^ Jérufálembe fzamár' hátán, 399 az alatt az egéfz ’Sidó Ekkléfia-is bé-foglal- tátik. II. Mikor Jéfus Jérufálembe bé-méne, a’ féreg ezt kiáltá né kié: Hófánna a Dávid’ Fiának ! Áldott légyen a’ ki jött az URnak nevében! Hófánna a’ magojfágban ! ’Sidó fzó ez; Hófánna, vagy Hófiánna, in JOny'ty a’ melly Magyarul ennyit téfzen: Légy légítfégiil lilén ! Es ez az éneketske a’ CXVIII-dik Sóltárnak 25, és 26-dik vériéiből vétetett, az hol ez olvailatik: Kérlek URam, tarts-meg moll! Kérlek URam, adj jó elő - menetelt moll! Áldott, a’ ki jött az URnak nevében ! III. Az öregeknek példájikra , a’ gyermekek-is Héjáimat éneklének JéJufnak a’ jérufálenii Templomban. A’ ’Sidók meg-tanították vala a’ magok gyermekeiket erre a 5 kis énekre, hogy midőn a’ Médiás el-jöne, azzal ötét köfzönthetnék. Mikor azért a’ gyermekek hallották volna hogy ama’ Názáret várofából való Próféta, Jéfus jöne a’ városba, ötét a’ Mediáinak lenni hívén, ez Hófánna’ éneklédel idvezlék. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ KHRISTUSnak hármas az el-jövetele: Elfő az halálra való menetele ; Máfodik fzívünkbe lefzen ; végezetre Az harmadik, midőn el-jö Ítéletre, Az elfő már el-múlt; az utólfót várjuk: Szívünk’ a’ máfodik előtt bé ne zárjuk. DEÁKUL. Aduentus CHRISTI triplex eft : primus in vrbem, In qua pro nobis mors patienda fűit; In Luk. 12: S. v Márk. 14: 14 v. II. v. 13. v. Mát. 2 S: 2». V. 400 XXXXII. Hrjíória. In oor per verbum & per íacramenta fecun- dús; Tertius extrerai tempore iudicii. Primus praeteritus ; poftremus verő futurus: Qiú íupcreft/ad eum pectora noítra patent. XXXXII. HÍSTOEÍIA. AZ UR- VATSORÁJÁNAK SZEREZ- TETESÉRÖL. Máté XXVI. Márk, XIIII. Luk. XXII. Ján. XIII. I Kór. XI. l\éfz. (1) T?L-külde Jéfus kettőt a’ maga ta- -Cj nítványi közziil, tudni-illik Pétert és Jánoft, Jérufálfcúi várofába, (2) tért és Jánoft, Jérufáleui várofába, (2) hogy ottan nékie némelly bizonyos Gazdánál, egy nagy meg- ékesíttetett és el- kéfzíttetett vatforáló házban, az Húfvéti bárányt kélzítenék-el. (3) Hogy pedig azt a’ vendég - fogadót annál könnyebben meg - találnák, azt mondá Jéfus néldek, hogy egy ember fogna elejekbe menni egy korfó vízzel, és ők tfak az után mennének. (4) Ellve ofztán oda menvén Jéfus - is, az ö tizen-két tanítványival ott Világosító Kérdéfek- 1. Kiket külde Jéfus a’ maga tanítványi közziil Jérufálem várofába? 2 . Mi végre kiddé őket oda? j . Hogy akadhatának ök arra a’ vendég-fogadóra? .4 Mit tfelekedék Jéfus eltve abban a’ vendég- fogadóban ? vatfo- Az Ur* Viitfórájánál^ fzereztetésér'ól. 401 vatforála lég - utólfzor e’ világon. ( 5 ) Mikor pedig le-telepedtenek volna, mon- ^ da Jéfus a’ maga tanítványinak : Nagy v kívánfággal kívántam ez Húfvéti bárányt meg - enni véletek, minekelötte én fzeny- vednék. (6 ) Ezen a’ vatforán fzerzé ofztán Jéfus az URnak fzent Vatforáját. (7) Vette tudni-illik ö fzent Felfége a’ kenyeret, (8) és mikor hálákat adott vól- l9 v - na, meg-fzegé, (9) és adá az ö tanít- ványinak mondván: (10) Vegyétek, egyétek, ez az én teltem, melly ti érettetek adatik , ezt neveljétek az én emlékezetemre. (11) Hafo illatosképpen vette Jé- Luk. 21 fus a’ pohárt-is mínekutánna vatforáltanak volna, (12) és hálákat adván, adá a’ tanít- vány oknak , mondván : (13) Igyatok iiúr.u ebből mindnyájan : e’ pohár amaz Uj Teítamentom az én vérem által, melly ti v Mit monda Jéfus a’maga tanítványinak, mi. kor ö vélek az Húfvéti báránynak meg- evéfére le-telepedett volna"? 6 . Mit fzerze Jéfus azon a’ vatíbrán ? 7. Mit véve ö elöfzör a’maga fzent kezeibe? 8. Mit tfelekedék ö Felfége a’ kenyérrel? 9. Kinek adá ofztán azt? jó. Mit monda Jéfus mikor a’ kenyeret ofzto- gatta ? 11. Mit véve az Idvezítö a’kezébe, minekután- na vatforáltanak volna? 12. Mit tfelekedek ö Felfége a’ pohárral ? 15. Mit monda Jéfus midőn a’ pohárt a’ tanítványoknak ada? C c eret- 402 Mi t. 26 28. v. iKór. 11 23- v. N. XXXXII. Hifiória. érettetek ki-ontatik , a’ bűnöknek botfá- ! natjára : ezt tfelekedjétek, valamennyifzer ifzfzátok az én emlékezetemre. (14) Mind : ezek pedig azon az éjtfzakán ellenek, a’ mellyen jéfus el - árúltaték, tudni - illik a’ virág’ vasárnapja után efö nagy tfötörtök- nek éjtfzakáján. 14. Mikor fzerzette Jéfus az Urnák fzentVatfo- raját? Hafzttos Tudományok- I. Minekután,iá. cC Kbrijlm a .2 Húfvéti bárányt Weg-ette, á helyébe a Ur’ Vatforáját fzerzette. A’ ’Sidó Ekkléfiában tudni- illik két rendes Sá- cratnentomok valának, egyik a’Környiil- metelkedés, a’ makk az Húfvéti bárány. Ezeknek helyekbe a Khrillus , a’Kereiz- tyén Anyafzentegyháznak fzámára, más két Sácramentomokat fzerze, t.i. a’Iíe- refztféget és az Ur’ Vatforáját. II. Mikor a’ Xbrijhis az Ur Vatforáját főzette , a’ kenyérről elsőben ezt modotta : Vegyétek és egyétek", azután a’ pohárról kúlóiiófen így f állott: Igyatok ebből mindnyájan. Es igy minden Kerefztyének tartoznak az Urnák fzent Vatforáját úgy fzolgáltatni-ki, hogy mind azok, valakik az Urnák afztalá- hoz járulnak , mind a’ kenyérből mind a’ borból réfzelúljenek: mivel az embereknek nintfen arra hatalmok, hogy a’Khriftufnak rendeléfében és fzerzeményében valamelly változóit tegyenek. III. -A’ Khrijhís, az Ur’ Vatforájának fzerezteté- fekor , a’ kenyérről ezt mondotta: Ez az én tejleiní a $obárrél így Jzélhtt .- Ez az én vérem. Vala- Az l/r’ Vatforájánalfzereztetéféröl. 403 Valamiképpen máfutt, a’ fácramentomi fzól- láfoknak formáikban, a’ jegy a’ jegyeztetett dologért tétetik, és annak nevét vifeli, p. o. r Mól'. 17: 10. 2 Móf. 12:11. 1 Kór. io: 4. ’s. a' t. úgy itten - is ezeket az igéket: Ez az én teltem, így kell érteni : e’ jelenti, és az hívüknek meg - is petfételi az én teltemet; úgy ezeket-is: Ez az én vérem, így kell venni: e’ jelenti ’s, a’ t. az én véremet. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. URunk fzenyvedéfe midőn elő-álla, Es lég - utólfzor e’ földön vatforála, Drága örökféget híveknek teítála, Mellyet eröfsíte azután halála. Ez a’ Teftarrtentom: hogyréfzefi lennénk Minden javainak, és ízent teliét ennénk, Vérét innánk, ’s lelki fzájainkkal vennénk, Az örök életre eképpen fzert tennénk. Te vagy azért URam JESÜS ! örökfégem, Tőled meg nem fofzthat fenimi ellenfégem, Melly bizodalmomra ez az eröíTégem, Hogy te benned vetem hitem ’s remény-legem, DEÁKUL. Qtiae fűit in terris CHRISTI poftrema vo- luntas, Teftatum nobis vltima coena fáéit. Scilicet haeredes voluiiti, CHRÍSTE! fideles Corporis & fandi fanguinis effe tűi. Sura tuus, idque próbát mea fpefque fidef- que: quid ergo Haeredeni tanti rae vetat eífe boni ? Cc a XXXXTlí V 404 XXXXÍIÍ. HifirU. XXXXIII. HISTÓRIA. JÚDÁSRÓL, A’ Ki A’.KRISTÜSNAK ÁRULÓJA VALA. Máté XXVI Mark, XUIf. Luk,. XXII. jan. XIII. és XVIIL fye/L 'Tí'v 6: CO A Z UR Jéfufnak voltának tizen-két tanítványai, (2) a’ kik közzül egyik néki árúlója vaia, kinek neve Jú- }í r : [ v 1 . 1 ' dás Iskáriótes vala. (3) Ez a’ Júdás hor. dozá a’ közönféges erízényt; 4) de azzal nem hüfégefen bánék, hanem lopó vala. 13:2. v. (O Végre oíztán azt fúga az ördög az ö ízívébe, hogy a’ maga jó Mederét árúlná- e '- (6) Öannakokáért el-menvén, rneg- alkuvék a’ Papi Fejedelmekkel harmintz v - eziift pénzbe, azt ígérvén, hogy Jéfuít nékiek kezekbe adná. (7) Ezt pedig az Idvezítö a’ maga minden - tudóílága fze- rént jól tudá, a’ mint-hogy azt a’ maga tanítványinak egynéhány ízben világolon- VilágQsitó Iíérdéfek, 1. Hány tanítványai váltanak az Ur Jéfufnak? 2. Melíyik volt azok közzül az ö árulója? 5. Mitfoda tifztje vala Júdáfnak? 4. Hidegen bánté ö a’ pénzzel? y. Mit fúga az ördög az ö fzívébe? 6 . Mennyit adának néki a’ Papi Fejedelmek a’ jeíjus’ el - árúltatáfáéit ? 7. Tudáé Jéfus mi válna a’ Júdás’ begyében? is Jádáfról, a ki <*’ Khrifiufsid >_ Ári'dája vala. 40 f is ki-jelenté. (8) Elföben ö Felfége ezt Já " v I3! akkor tlélekvé, mikor a’ tanítványoknak lábaikat meg - nrofá. (9) Mert akkor *i.». Jéfus eképpen fzólla : Bizony bizony mondom néktek, hogy egy ti közzüle- tek engemet el-árúi. (10) Ezt hallván a’ tanítványok, néznek vala egy-máira, kételkedvén kiről fzóllana. (n) Akkor s*. v. János a’ Jéfus’ kebelében nyugofzik vala, mivelhogy az Idvezítö ötét igen fzereti *?.». vala. (12) Inte azért nékie Simon Péter, hogy meg - kérdené, ki vólná az, a’ kiről fzóllna? (13) Jéfus pedig Janóinak ezt 14 , v , feleié : Az, a’ kinek én a’ mártott falatot adom. (14) Es mikor bé-mártotta volna 26 . a’ falatot, adá azt Júdáfnak. (15) Midőn pedig ö a’ falatot bé - vette volna, a’ Sátán - 7 - bé-méne ö beléje. (1 6 ) Máífzor ifinét * 8 . Mikor jelenté azt ki elföben Jéfus a’ tanítványoknak ? 9. Mit monda tehát Jéfús a’ tanítványoknak, midőn azoknak lábaikat megmiofá? 10. Mit tfelekedének a’ tanítványok azt hallván ? 11. Ki nyugofzik vala akkor a’ tanítványok köz- zül a’ Jéfus’ kebelében ? íz. Mi végett inte azért Péter Jánofnak ? 13. Mit felele Jéfus Jánosnak, mikor az ö el- árúlója felöl tudakozódnék? 14. Kinek adá Jéfus a’ maga tanúványi közzül a’ mártott falatot? 15. Mi efék Júdáfon, midőn öa’ falatot be-vette volna ? 16. Mikor panafzolkodott még máflzor Jéfus a’ maga árúlója felöl? C c 3 akkor Mát. 26: 22. V. *5. v. Ján. IS : i. v. Luk. 22 : 44- v. Mát. 26: 47* V. *8. V. 49- V. SO. V. Luk. 22 48. v. 406 XXXXIII. Hifióriíi. akkor panafzolkodott e’ felöl Jéfus a’ maga tanítványinak , midőn az Ur - vatforáját ízérzetté. (17) Akkor meg-fzomorodván azok, kérdezik vala egyenként: En vágyóké az URam? (18) Végre ofztán kérdé Júdás - is: En vágyóké az, Meíter ? (19) Mellvre Jéfus: Te mondád. (20)E’ végfövatfora után Jéfus egy kertbe méné, (21) az hol úgy-annyira meg-környékezé ötét a’ haláltól való félelem, hogy ö róla a’ földre véres verítéknek tfeppjei hullanának. (22) Azonban pedig el- jőve Jd- dás, és ö véle együtt fok nép fegyverekkel és fortélyokkal, lámpáfokkaí és fáklyákkal. (23) Ezeknek Júdás Hlyen jelt adott vala: Valakit én úgy mond meg- tfókolándok, az a’ Jéfus, meg - tartfátok azt. (24) ö azért Jéíüshoz menvén monda néki: Egéfzfégel Mefter! és meg- tfókolá ötét. (25) Jéfus pedig monda nékie: Barátom, miért jöttél ? Júda! tlókoláffal 17. Mit mondának a’ tanítványok Jéfufnak e’ panafzát hallván ? 18. Hát Júdás mint vifelé magát azonban? 19. Mit felele Jéfus arra júdáfnak? 3 o. Hová méné Jéfus e’ vég-vatfora után? z%. Mi környékezd - meg ottjéí'uft? 22. Ki méné azonban Jéfushoz a’ kertbe? 23. Mitfoda jelt adott vala Júdás az ö véle lévő népnek ? 24. Miképpen tífztelé azért Júdás a’maga Urat? 2?. Mit monda jéfus Júdáfnak az ö álnok tfókja után ? árú- J/uláfrál, á ki a Khrifmjhal^árúlója vala. 407 árúlódé-el az Embernek Fiát? (26) Akkor járóidnak, és kezeiket Jéíufra vétvén, meg-fogák ötét. (27) Péter ugyan kivonván fzablyáját, el-vágá azzal a’ Fő Pap’ fzolgájának a’ jobb fülét. (28) De Jéíus illetvén annak fülét, ifmét meg-gyó- gyítá azt, (29) és egyfzerfmind monda Péternek : Tedd a’ hivellyébe a’ te fzabjádat. (30) Nem fokára ezután meg-báná Jú- dás, hogy az UR Jéfuft el-adta volna. (31) Vifziza vivé annakokáért a’harmintz eziift pénzt,a’ Papi Fejedelmeknek, C32) és monda nékiek: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. (33) A’ Fari- féuibk pedig mondának: Mit gondolunk mi azzal? ám te lálfad! (34) Azután Jú- dás fél-felé méné, és kétfégbe efvéníél- akafztá magát; ( 30 és midőn alá-fzaka- dott volna , ketté hafadott, és minden Mát. 16 > o. v, Ján. is 10. Luk ?,5i- Ján. 18: tx. v. Mát 27: 3. v. 4- vi 6 . v. Tfel. 1: 18. V. 26. Mit tfelekvéka’ nép ezután Jéfuffal? 27. Mint vitelé akkor magát Péter? 28. Mit tfelekvék Jefus ez el-vágatott füllel ? 29. Miképpen dorgalá - meg egyfzerfmind Pétert? 30. Mi leié Júdáít minekutánna az Urat elárulta volna? 31. Hová tévé ez a’ Pribék az harminz ezüft pénzeket ? 32. Mit monda ez az árúló a’ Fariféufoknak ? •3 3. Miképpen vígafztalák ötét a’Papi Fejedelmek ? 3 4. Mitfoda halállal vefze - el Júdás ? 35. Mi efék azután az ö átkozott teltén? Cc 4 béli > ci > Mát. 27: <>. v. 7.' v. 408 XXXXíII. Rifiória. j béli ki-omlott. (36) Az harmintz ezüft S pénzeket pedig nem ükarák a’ Papi Fejedelmek a’ Templom’ kintfe közzé tenni; ® mivelhogy a’ vérnek árra volna. (37) Azokon annakokáért a’ fazekainak mezejét vevék - meg, a’ jövevény embereknek temetéfekre. 36. Hová nem akarák tenni a’ Papi Fejedelmek az harmintz ezüft pénzeket ? 1 37. Mit vevének - meg azért azon a’ pénzen? ! Hafznos Tudományok^. J. Az alkalmatokig téfzi az embert lopom. 1 Látjuk ennek igazfágát Júdásbán, a’ ki kétfég kívül emberséges ember vála, midőn Apó. ltollá válafztaték ; de minekutánnaerfzény- hordozóvá tétetek, elföben lopóvá, azután árúlóvá , végre pedig maga’ gyilkofavá leve. ^ II. Az ördög fzlgá Júdáfnak a' fzívébe , hogy JéfitJi ürülni - f l. Innét látjuk , honnan fzármaznak a’ gonofz gondolatok, tudni -illik az intfelkedö ördögtől. III. Minekutánna Júdás az Urat el- árulta , így fzólla: Vétkeztem , hogy el - árultam az ártatlan vért. ]3 így bánik a’ lelki - efméret az emberrel! Hall- b gat tudni-illik az, és mint-egy alufzik, n míg az ember a’bűnt véghez nemvifzijde , annakutánna fel-ferken, és gyakran a’ bü- nőit kétfégbe való efdfre juttatja. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Júdás Jéfuft e!-adá harminz ezüft pénzen: /íz átkozott tölvényféi; kit mire nem véfzen? Szereti J/ídáJról, d Iqd Khrifhifna\árúlója vala. 409 Szereti ez a’ világ a’ rút nyereféget, Gortdolt-is érette fok ál nők tnefterféget. De én úgy tartom, hogy a’ pénznek fzeretete , Minden fertelmes bűnnek otfmány eredete. DEÁKUL. Non dubitat Chriítum triginta vendere drachmis ludas : Heu ! quid non audet avarus homo 'i Lucri cui bonus eft odor ex re qualibet, iftas Artes , deteílor quas ego, mundus amat. Cundtorum certe élt radix & origo malo- rum (Sic lego, íic credo) crimen auaritiae. XXXXIIII. HISTÓRIA. A’ KHRISTUSNAK PÉTERTŐL VALÓ EL - T AGADTATÁSÁRÓL. AA/VéXXVI. Márk. XIIII. Luk XXII. Ján. XVIII. Bjfz. (1) 4 5 Vég-vatfora után így fzólla Jéfus Máí -- 6 - l \ a’ maga tanítványinak: Alindnyá- 3I ~ v ’ jan ti ez éjtfzaka meg-botránkoztok én bennem. (2) Mellyre Péter : Ha mind- 33. nyáján meg-botránkoznak-is úgy mond te benned, én foha meg nem botranko- Világositó Kérdéfel^. 1. Mit monda Jéfus a’ Vég-vatfora után a’ maga tanítvány inak? s. Mitfoda bátorkodó feleletet ada arra Péter? C c 5 zom. 4io XXXXIIII. Hifiória. Luk. ;i: 31 - v. 31. v. 33 ' v. Márk.14: 30. v. Mát. 26: 34 - v. 35 - v. Mát. 26: 5-5. v. Márk. 14: 54 . v. Járt. IS: 13. V. zom. (3) Akkor monda Jéfus Péternek ^ kölönöfön: Simon! Simon! Imé a’ Sátán » kívánt titeket, hogy meg-roftálna, mint « a’ gabonát; de én imádkoztam te éret- te ted, hogy el ne fogyatkozzék a’te hited, h< (4) Péter erre így fzólla: URam, kéíz k vagyok te véled mind tömlötzre, mind >ji halálra menni, (j) Jéfus pedig még egy- tai fzer monda nékie : Bizony mondom né- ni ked, ma ez éjtfzakán, minekelötte a’ka- öt kas kétfzer fzóllana , háromfzor meg-ta- (> gadfz engemet. (6) De Péter ezután még el bátrabb leve, és monda : Ha meg kell-is ut véled halnom, meg nem tagadlak tégedet, h ( 7 ) Hafonlatosképpen fzóllának a’ több be tanítványok-is. (8) De minekutánna Já- dií dás az ÚR Jéfuft el-árúlta volna, ölt az vái URat mindnyájan el-hagyák, és el-futá- e g nak. (9) Péter pedig bé-követé ötét távól k mind a’ Fö Papnak udvaráig. (10) Azon te- / .. 15 3. Mitfoda inteti teve akkor ö hozzá az Idvezitö küiönöfön? 4. Mint fzólla arra Péter? De mit jövendőié akkor ö felöle Jéfus? 6. Mit fogada ö erre eröífen Jéfufnak helytelen bátorkodásból ? 7. Hát a 5 több tanítványok mint vifelék akkor magokat ? 8. Meg-áliottáké a’ tanítványok ez ö fogadáfo- kat midőn Jéfus meg-fogattaték? 9. Hát Péter él-futotté ö vélek együtt? xo. Mit tlinalának a’ fzolgák a’Fö Pap’udvarában ? az ' A’ KlyriJhifnakJ'éterfól való el-tagad. 411 az udvaron a’ fzolgák és a’ porofzlók fze- v 2fi: tv net rakván, magokat a’ mellett melegítik ^ v ’ vala. (11) Ahoz a’ tűzhöz méné azért Pé- ter-is, és a’ mellett melengeti vala magát, hogy a’dolognak végét látná. (12) Egy jsn. m kevés idő múlva pedig monda nékie az 17 ‘ v ‘ fe ajtó-örzö leány : Nemde te-is ez ember’ tanítványi közzül való vágyé ? (13) A’ MSrk!4 . mellyre Péter: Nem efmérem úgy mond 6S,iJ - ötét, ’s nem - is tudom mit mondaíz te. i::: (14) Es ki-méne a’ tornátzba, és a’ kakas :tE elöizör meg-fzóllala. (45) Nem fokára ez- Mát. 26 *; !E;: után meg-látá ötét a’ tornátzban más egy 7l ' v ' fi; leányzó , és monda : lm’ ez-is a’ Názáret- íeL béli JéfuíTal vala. (1 6) Péter pedig ifinét 72. v ie meg-tagadá Jéfuft, esküvéflfel így fzóll- ók ván: Nem elmértem az embert! (17) Mint- 73. v. )g :. egy egy óra múlva ezután , a’ kik ott ál- : £: v lanak vala mondának Péternek : Bizony Luk.«: (1; te-is ö közzülök való vagy; mert a’ fzód- J. is meg-jelent tégedet. (18) Es egy roko- 11. íz. A- 15. 14. I* I?- Síi 16. síi 17. srí Hát Péter hol vala akkor? Mit monda ott az ajtó-örzö leány Péternek ? Mit felele Péter annak arra ? Mi efék midőn Péter ez első meg-tagadás után a’ tornátzba ki-ment volna ? Mit monda azután Péter felöl egy más fzol- gáló ? Hát valláft-teveé már ekkor Péter Jéfus felöl? Mit mondának azután mindenek kik ott valónak Péternek? Mit monda nevezeteken a’ Málkus’ rokona ? 412 XXXX 1 III. Hiftória. J 2«; \ s : na-is annak, a’ kinek Péter a’ fülét ei-vágta vala, nékie ízemébe így fzólla: Avagy nem láttalaké én tégedet ö véle a’ kertben ? (*9) Akkor kezde Péter átkozódni és ef- kíinni, mondván : Nem efmérem az em- 72. v. bért, a kiről ti fzólltok. (20) Midőn pedig még ö izóllana, fzólla a’ kakas máfod- I '“ k [ -= v 2: fzor. (21) Es hátra fordulván az UR Jé- fus, tekénte Péterre (22) Akkor meg- emlékezék Péter az URnak befzédéröl, a’ mellyet néki mondott vala: Minekelötte a’ kakas fzóllánd kétfzer, meg-tagadfz en- «2. v. gémét háromfzor. (23) Es ki-menvénPé- tér, fira nagy kefervefen. 19. Mint tifelé magát Péter ez harmadik próbán? 20. j\li etek ez harmadik nieg-tagadás után'? 21. Ki tekénte akkor mindjárt Péterre? 22. Mire emlékezek Péter , midőn a’ Khriltus ci reá tekente ? 2}. Mit tfelekedek Péter, mikor éfzrc vette, melly igen nagy bűnbe efe ? Hafznos Tudományok^ I. A’ vakmerő bátorfág rgen nagy oktalanja^. Tapafztalta ezt Peter, a’ki eleinten azzal hányta - vetette magát, hogy 5 kéfz volna á Khriihiflal együtt a 1 halálra-is menni, holott azután egy alávaló fzolgálótó! úgy an. nyira meg-rettene, hogy a’ miá Jéfuft megtagadná. II. Az IJlennek Jzolgai nagy veszedelemben forognak. Mert valamiképpen az ördög Péter Apóitól után iefelkedett: úgy még ma-is fzüntelen A KhriJhifml^Pétertol való el-tagad. 413 azon intfelkedik, hogy az Apoftoloknak minden követőit tőrbe ejtheffe. III. Tifztek a’ KereJ'ztyéueknek, hogy egy-máfért fzorgalmatofon könyörögjenek. Jó példával ment elöl ebben minekünk a’ Khriltus, a’ki imádkozott Péterért, hogy el ne fogyjon az ö hite. KEGYES ELMELKEDESEK. Szent Péter az URat mihelyt meg-tagadd, Keferves síráfra magát menten adá. TJRam őrizz 1 de ha illyen bűnbe efem En-is meg-téréfem’ azonnal kerefem: .Minden reményfégem mindjárt el nem vetem, Hanem e’ fzent Péter példáját követem. DEÁKUL. Lapíura 3 CHRISTE! Petrum quumprimnm refpiciebas , Vberibus lacrymis protinus óra niadent. Si me, quod vcreor, íimilis deceperit error, Non ego coramiíTum diífimulabo fcelus: Quin imitaturus deflentem crimina Petrum, Culpam eontrito corde dolebo ftatim. XXXXV. HISTÓRIA. JESUSNAK HALÁLRA VALÓ KÁR- hoztatásáról. Máté XXVI,XXVII. Márk XIII,XV. Luk. XXII,XXIII. Ján. XVIII,XV1III. Kéfz. (i) \ Z UR JéfuR elsőben a’ Papi Fe- xx jedelmek kárhoztaták Jérufólem- Világositő Kérdéfek. 1 , Rik kárhoztatták elsőben halálra a’Khriftuft? ben 4H XXXXV. HifióHa. Mirk.14: ben halálra. (2) Azok ö Felsége ellen fok ' S ,6 V ' hamis tanúkat keretének vala; (3) deaz- oknak bizonyfágaik nem valának egyen, lök. (4) Végre ofztán monda nékie a’Fö Pap: Az élő ISTEN re kénfzerítelek tégedet, hogy mond-meg minékünk, ha te vágyé ama Khriitus, az ISTENnek FIA? v - (O Mellyre Jéfus: Te mondád; én vagyok «<;. v. az. (6) Akkor a’ Fö Pap meg-fzaggatá a’ maga ruháit, és monda: Káromláft fzólla; v. mit téfzünk több bizonyságokkal ? (7) A’ több Papi Fejedelmek és Iráítudók-is mindnyájan halonlóképpen ígyfzóllának: tűk.sí: Méltó halálra. (8) Minekutánna pedig ” 55 ' v ' meg-viradott volna, vivék ök Jéfuft az ö egéfz Gyülekezetek eleibe. (9) Ott ofztán mindnyájan iimét ezt tudakozák ö tőle: Te azért ISTENnek FIA vágyé ? (10) A’ mellyre ö Felfége \ifzont így felele : Ti ti . v. mondjátok hogy én a’ vagyok. (11) Akkor mondának azok mindnyájan: Mitfo- 2. Mint kezdenek ök a’ dologhoz? 3. Mire inehetének ök a’ hamis tanúknak bi- zonyíag- tételeikkel ? 4. Mitfoda kérdőit teve ofztán a’ Fö Pap azür Jéfus eleibe ? 5. Mit felele a’ Khriftus arra? 6. Mit tfelekedék a’ Fö Pap azt hallván? 7. Hát a’ többek mit ítéltek Jéfus felöl ? 8. Hol ítéltetett máfodlzor a’ Khriftus halálra? 9. Miről kérdetek-meg Jéfus az egéfz Tanáts előtt ? t». Mit felele arra Jéfus? da Jéfufna\ halálra való \rrhoztata[áról. 4ry -~V-.-_ da kell több bizonvfág ? Mert mi magunk ó; hallottuk az ö fzájából. (12) Mindjárt Km. ia„ : iíi; azután a 5 Római Tifztartónak Pontzius *' itt. Pilátulnak által-adák ök Jéfuft. (13). :r-. Mert mivel akkor’Sidó orízága’ Rómaiak- st. v. nak birodalmokban vala, nem vala nékiek R: fzabad fenkit meg -ölni. (14) Pilátus azért l:-;- jól végére akarván menni, mitfoaa bűnt v, ^ tfelekedett volna Jéfus, meg - kérdé a’ felöl iti;; a’ ’Sidókat. (iy) Azok pedig feleiének: E’ magát Királynak mondja, és így a’ né- *' v ' p- pet fel-háborítja, a’ Tfáízár’ adajának fize- i ?E téfét-is meg-tiltja. (1 6) Pilátus azért T * : jk- meg-kérdé Jéfuft, haa”Sidóknak Királya pv, vólnaé ö? (17) Felele néki az Idvezítö: sr. ». A Te mondod, hogy én Király vagyok. (1 g) r-uk. 13: 02 j: Ezután Pilátus az UR Jéfuft Héródes Ki- 7 ‘ v ‘ Te ; rályhoz küldé , ki akkor Jérufálemben j.-. vala: (19) mivelhogy meg-értette vala, | A ~ hogy ö az Héródes birodalmához való 'V volna. (20) Ezen Héródes igen meg- *7 öriile; mert már fok időtől fogva kívánja - 11. Mit vcgezének akkor azok mindnyájan? 12. Kinek adák-által akkor ofztán Jéfuft? 15. Miérc nem ölték- meg ötét magok a’ ’Sidók? 14. Minek akara Pilátus végére menni ? 1 Mivel vádolák azért a’ ’Sidók Jéfuft? : 16. Mit kérde akkor Pilátus Jefuftol? 17. Mit felele arra nékie Jéfus ? , ig. Hová küldé azután Pilátus Jéfuft? ■&: 19. Miért küldötte ötét Héródeshez? 20. Mint fogta Héródes Jéfuft ?. vala X XXXV. Hiftária. 416 LU 9.'Í 3: vala Jéfuft látni. (21) De Jéfus Héródes ni Királynak femmit nem felele, noha fok m n- v. befzéddel kérdezné ötét. (22) Azonnal (3 viizfza küldé azért Héródes Jéfuft Pilátus- 5 Il v - hoz a’palotába. (23) Es a’ naptól fogva m Pilátus és Héródes barátfágofok lőnek egy. ni) I3 ' v - más között. (24) Azután Pilátus a”Si- 0 dóknak minden Rendeiket egybe-gyüjte- ^ y if'v. 7 ' rá- (25) Szokás vala pedig Jérufálemben, ^ hogy a’ Tifzt-tartó, az innepen, a’ ’Si- ]U dóknak foglyaik közzül egyet, a’ közfég te kedvéért el - botfátana, a’ kit ők kívánta- pi |S - v - nak. (26') Es éppen akkor vala fogva egy f z gyilkos, ki Barabbáfnak neveztetik vala. £ l7 ‘ v - (27) Meg-kérdé azért Pilátusa’ ’Sidókat, j ei mellyiket akarnák hogy el - botfáífa né- ™ kiek, Barabbáfté vagy Jéfuft ? (28) Ak- j ia kor fel-kiálta az egéfz fokafág: öld-meg Jéfuft, és botfáfd- el minékünk Barab- m 27: bált! (29) Kérdé továbbá Pilátus: Mit 21. Mit befzéllett az Idvezítö Héródeífel? üli 22. Sokáig volté Jéfus Héródefnél? 23. Ali hafzna leve annak hogy a’ Khriftus Hé- ródeshez küldetett ? 24. Mint kefzüle azután Pilátus az Ítélethez? 25. Mitfoda fzokás vala Jérufálemben a’ foglyokra nézve ? j 26. Alitfoda más ’Sidó fogoly volt még akkor i ‘ Pilátus keze alatt? 27. Alitfoda kérdőit teve azért Pilátus a’ nép eleibe ? 28. Alit felele arra a’ nép? 29. Alit kérde még továbbá Pilátus ö tolok ? miveljek ]éfiifna\ halálra való kárhoztatáfárál. 417 miveljek tehát JéfuíTal ? (30) Mellyre mindnyájan ezt kiálták: Fefzíttcflek-meg! (31) Azonban pedig ktilde Pilátushoz az Mát. a?: 5 felefége , ezt izén vén nékie : Ne avafd 19-v ' magadat ez igaz embernek dolgába; (32) mert én fokát fzenyvedtem ma álmombam ö miatta. (3 3) Azután parantfolá Pilátus, jí„. I9; hogy Jéfuft meg-oftoroznák, és az ö fejé- 1 > =• v - be tövisből font koronát tennének. (34) v. Illy’ rongálva és ízánakozálra méltó tfufos tekéntetü állapotban, ki-vivé még egyfzer Pilátus az UR jéfuft a’ nép eleibe , így fzóllván nékiek : lmhol az ember! (35) De a’ ’Sidók tfak meg-maradának e’ mellett , hogy ö nékiek olly’ Törvények vagyon , a’ melly fzerént meg kell Jéfufnak 7. v . halni; mivelhogy ISTEN’ FIAvá tette magát. (36) Pilátus pedig még ezután-is azon 12. r. igyekezik vala, hogy Jéfuft el-fzabadít- haífa; C37J de a’ ’Sidók kiáltnak vala, mondván: Ha ezt el-botfátod , nem lé- 30. Mitfoda kiáltás leve arra? 3 1. Mit izene azonban Pilátufuak az ö felefége 1 32. Mitfoda okát adá ö ez ö intéfcnek? 3;. Mint bánék akkor Pilátus az Ur JéfuíTal? 34. Mit tfelekedék ofztán ö véle minekutánna meg-oftoroztatá ? 35. Nem eíéké-meg ezen a’ ’Sidóknak fzívek ? ;6. Mi vala a’ Pilátus’ igyekezete Jéí'ufra nézve? 37. De mit kiáltanak néki a’ ’Sidók midőn azt éízre - vették ? Dd fkefz 418 XXXXV. Hifima. J í"; x l' fzefz barátja a’ Tfáfzárnak. (3 8 ) A’ Pilátus’ utólfó kérdéfe ofztán e’ vala : A’ ti Királyotokat fefzítfemé-meg? (39) A’ mellyre a’ Papi Fejedelmek: Nintfen úgy mond J Királyunk, hanem Tfáfzárunk. (10) Ak- í •4 . (ffTa- flgjí Kj£; ’űt L HÍ; Síi Gfc ;*? 6' íé fii ÍZ 3tOÉ mi: Ö2 áíi K tűi ih ÜBT ap' Ül'-' Ur Jéfiis Khrijiufnal^fzeny vedéfér'ól. 423 mert nem tudják mit tfelekefznek. C24) Az ö feje felibe pedig iüyen tituluíl tevének : NAZARETBELI JESUS , A* DIDÓKNAK AMA’ KIRÁLYOK. (2?) A’ vitézek azután meg-ofzták egy-más között az ö ruháit; az ö köntöfére pedig, melly varrás nélkül való és felitől fogva mindenedtől fzött vala , forfot vetének. (26) Állanak vala pedig a’ Jéfus’ kerefzt- fája mellett Mária az ö annya, és a’ tanítvány János, a’ kit az UR igen fzeret vala. (27) Ezt látván Jéfus, monda a’ maga an- nyának: Afzfzonyi-állat! imhol a’ te fiad. (28) A’ tanítványnak pedig így fzólia: Im- hol a’ te anyád. (29) Máfok, a’ kik az ö kerefzt-fája alatt voltának fzidalmazzák vala ötét, mondván: Egyebeket meg-tar- tott. ö magát nem tarthatja-meg. (30) A’ gonofz-tévők közzül-is a’ bal keze felöl való fzidalmazá ötét, így fzóliván : Ha ISTENnek FIA vagy, fzabadítfd-meg ma- 24. Minémü tituluíl íra Pilátus a’ Jéfus’ feje felibe? 2$. Mit tfelekedének a’ vitézek a’Jéfus’ ruhái* val ? 26. Kik állának a’ Jéfus’ kerefzt-fája alatt ? 27. Mit monda Jéfus a’ maga annyának ? 28. Mit monda Jánofnak ? 29. Miképpen fzidalmazák ötét máfok, a’ kik az ö kereízt-fája körül voltának ? 30. Mit monda néki a’ bal keze felöl való lator ? Dd 4 gadat, Ján. 19. V. 23. v. S4.V. ■SS. v. 2S. V. 27 . V. Hát. 2 7 i 39- v. 42. V. Luk. 2 j; 39. v.^ Luk. 13 40. v. 42. V. 43- V. Márk.is: 33. v. Mát. 17: 45. V. Ján. 19-í 28. V. 29. V. 30. v. itik. 23: 46. v. 4.24 XXXXVI. HijUria. gadat, minket-is. (31) A’ máfik lator pe- 1 dig, a’ ki jobb keze felöl fuggefztetett va- ti la fel, dorgáld a’ bal keze felöl valót e’ do- 1; Jogért, és egyfzerfmind monda Jéfufnak: p URam ! emlékezzél-meg én rólam, mikor l menéndefz a’te orfzágodba. (32)Ésmon- 1c da néki Jéfus: Bizony mondom néked: a; Ma vélem léfzefz Paraditfomban. (33) Az- la után hat órakor nagy fetétfég lön az egéfz S< Tartományban , inelly három óráig tarta. és (34) Azonközben fel-kiálta léfus eztmond- te ván: EN ISTENEM, EN ISTENEM! 0 MIÉRT HAGYAL-EL ENGEMET 1 é (35) Azután kevéífel ifmét így kiálta-fel: é Szomjúhozom! (36*) Akkor a’ vitézek egy a’ fpongyiát etzettel meg töltvén, azt vala- U. melly nád - fzálra függefzték, és az ö fzá- jő jához vivék* (37) Mikor azért el-vette volna Jéfus az etzetet, monda: El-végez- tetett, (38) Tfak-hamar ezután kiálta Jéfus nagv fzóval, és monda: ATYAM! A’ TE KEZEIDBE TESZEM-LE AZ EN 31. Hát a’ jobb keze felöl való mit fzólla ehez? 32. Mitfoda vígafztaló feleletet adá Jéfus e’latornak ? 33. Mi leve hat órakor? 34. Mit kiálta akkor Jéfus az ö nagy-fájdalmai között ? a 35. Mit kívána Jéfus a’ kerefzt-fán? 36. Mit adának azért nékie innia? 3 7. Mit monda Jéfus ez ital után ? 38. Mi vala az ö leg-utólsó fzava? LEL- Az Ur Jéfus KhriJlufiial^fzeiiyvedéféróL 42 $ LELKEM ET. (39) Es mikor ezt mondotta volna, le-hajtván fejét, ki-botfátá lelkét, és illyen módon ki - múla. (40) E 5 pedig a’ ’Sidók’ órája fzerént kilentz órakor leve. (41) Akkor a’ Templomnak kárpitja ketté hafada a’ felitől fogva mind az alfó réfzéig, (42) és a’ föld meg-indú- la, és a’ köfzildák meg-repedezének. (43) Sőt a’ koporfók-is meg-nyilatkozának, és a’ Khriitus’ fel-támadáfa után fok fzen- teknek telteik a’ koporfókból ki-jövének. (44) E’ jeleket látván a’ Százados és rnáfok, eképpen fzóllának : Bizony ez igaz ember és ISTENnek FIA vala. (4O Végtére egy a’ vitézek közzül meg-öklelé dárdával az UR Jéfuihak oldalát: (46) és mindjárt jöve-ki belőle vér és víz. 39. Miképpen múlék-ki ö Felfége e’ világból? 40. Hányadik óráján lett ez a’ napnak ? 41. Mi efék akkor a’ Templomnak kárpitján ? 42. Öli efék a’ földön ? . 43. Mi elek a’koporfókon ? 44. Mit mondának a’ kik ezeket láták ? 45. Mitfoda feb efék Jefufon leg-utóljára? 46. Mi jöve-ki az ö fzent oldalából ? Hafznos Tudományod I. Az TJr Jéfití kilentz órakor botfáid- ki a’ maga lelkét. Ezt a’ ’Sidók’ órája fzerént^ kell érteni. A’ ’Sidók pedig a’ nappali órákat nem éj - féltöl, hanem reggeltől fogva kezdették fzámlálni: és így az ö elfő órájok, mi nálunk hatodik; Dd 5 az Ján. Í 9 30 . v. Márk. is 34- v. Mát. 17: 51. v. 52. V. 53 . V. Luk. 23 : 47. v. Márk.is: 39. v. . Ján. 19 34 V. 426 X XXXVI. WJtóri*. _ az ö harmadik órájok mi nálunk kilentzedik; 1 az ö hatodik órájok mi nálunk a’dél; az ö kilentzedik órájok mi nálunk a’ dellyefti három óra; és eképpen a’ mi óránk fzerént a’ Khriftus dél után három órakor hólt-meg. II. A' mi Urunk Jefus EJmjiufon d'kerefzt-fán öt nevezetes febek eftenek. Mert az ö két kezeit és két lábait által-likafz- A tották, és az ö fzent óldalát dárdával meg- oklelték. III. A’ Kbriftufnak bét nevezetes mondáját írat- J tak - meg , a mellyeket ö Felfége a’ kerefzt - fán mondott. 1. Atyám! botfáid-meg nékiek. ( 2. Afzfzonyi . állat! imhol a’ te fiad. 3. Ma vélem léfzefz Paraditfomban. j 4. En Iftenem! miért hagyál - el engemet? Szomjúhozom! ° 6 . El - végeztetett. ; Dl 7. Atyám ! a' te kezeidbe ajánlom az én lel- b: ketnet. éí KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. S El nem felejtkezem Jéfus’ hét fzaváról, A' mellyeket fzóllott ö a’ kerefzt-fáróí. ^ Kivált az utólfót fzívembe bé-zárom, r- Es életem’ végfó óráját úgy várom. ni Akkor a’ mint e’ te példád int engemet Jefus! fzent kezedbe ajánlom lelkemet. DEÁKUL. Septem verba meas veniunt niilii femper iii aures, In cruce quae Cbriftus prodidit őre fuo. Séd tamcn in primis poftremam oblivio vocem Ex niemori eripiet pedore nulla meo. Inque A’z Ur Jéfns Krijiiifm\_fzenyvedéferól. 427 Inque manus tuas fandas moríens Patris, vt tu, Commendabo animam fic ego, Chrifte, meam. XXXXVII. HISTÓRIA. AZ UR JÉSUSNAK EL-TEMETTE- TÉSÉRÖL. Máté. XXVII. Márk, XV. Luk. XXIII. Ján. XVII 1 I. Aéfz. O) A/f'Ikor immár eftve volna, az Ariiul. mathiából való Jófef Pilátushoz méné. (2) Ez a’ Jófef gazdag, tiízteffé- ges és Tanátsbéli ember vala. (3) De nem vala ö réfzes a’ többeknek tanátfok- ban; mert ö igaz és kegyes ember vala, és az ISTENnek orfzágát várja vala. (4) Sőt ö Jéíusnak tanítványa - is vala; de titkon való, a’ ’Sidóktól való félelemnek miatta. (helyheztették ök a’ Jéfus’ teltét? 11. Hol vala az a’ koporfó? 12. Fekütte más valaki abban a’ koporfóban? 15. Mi-módon erösíté - meg Jófef a’ koporfóc? 14. Mitfoda afzfzonyi-állatok valának akkor ott? 19. Mi végre mentenek ök oda? 16. Mit kéfzítének ez afzfzonyi-állatok? 17. Kik gyülének máfod’ nap Pilátushoz? zünk Az Ur Jéjnmah^ el - tometteűférői. 429 zünk róla, hogy ama’ hitető még életében meg - mondotta : Harmad’ nap feltámadok. (19) Parantfold - meg azért, ^ hogy őrizzék a’ koporíőt harmad’ napig, (20) hogy valami módon el ne jöjjenek az ö tanítványi éjtfzakán, és el-lopják ötét, és ezt mondják a közlégnek: Fel-támadott az halálból; és az utólfó tévelygés gonofzabb léfzen az elfőnél. (21) Pilá- S5 . tus pedig monda nékiek: Vagvnak őrizetre való vitézitek; menjetek-el és öriz- teífétek a’ mint tudjátok. (22) Azok azért tí _ v . el - menvén , meg - eröíiték a’ koporfót a’ követ meg - petfételvén , és örizöket vetvén melléje. 18. Mit mondának azok Pilátufnak? 19. Mire kérek azért ök Pilátuft? 20. Mi végre kérek ök azt? 21. Mit felele arra nékiek Pilátus? 22. Mit tfelekedének azért a’ Papi Fejedelmek és a’ Fariféufok ? Hafznos Tudományok^ I. Minden rendbeli és karban találtatnak , d kik az IJtent félik. A’ Jérufálemi nagy Tanáts tfupa iftentelert emberekből álla; mindazáltál tfak.ugyan akadt - meg azok között egyetlen-egy kegyes férfiú, t. i. Jófef. A’ Fariféufok-is undok kép - mutatók valónak e’ világon : de még - is az egy tifzta fzivü Nikodémus megvonta vala magát ö közöttök. II. Ha fzintén az ember a gonofzt meg nem akadályoztathatja - is; azt avagy-tjak el-távoztnf/á , hogy Cl > 430 XXXXVII. Hijtoria. hogy annak végbe-vitelében és eló -mozdítáfábcm réfzes ne légyen. Így tfelekedék amaz Arimathiából való illeti, félő Tanátsbéli Ur Jófef, a’ ki nem allhata ugyan annak ellene, hogy a’Khriftus a 1 fzámofabb voxok által halálra ne kárhoz, tatnék; erről mindazáltal dítféri ötét az írás, hogy a’ többeknek tanátfokban réfzes nem vala. III. A’ kik egy - máshoz hafon latofok igen kön. nyen nfzve- adják magokat. A’ Khriftufnak meg-fefzíttetéfekor, két iften- telen emberek, t. i. Pilátus és Héródes jó barátivá levének egy-máfnak: az ö el-te- mettetéfének alkalmatoffagával ifmét, ama’ két iftenfélö férfiak, Jófef és Nikttdémut együvé-adák magokat. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ Khriftus elföben kertben gyötrettetett, Azután a’ mellett fára fefzíttetett, Arról le-vétetvén, kertbe temettetett: Ezek által vallyon mi jelentettetett? A’ bűn ’s minden gonofz a’ kertben kezdődéit, Nem tfuda ’hat hogy a’ kertben fizetödék; Fáról jött az halál, és fán végezödék: Ott enged - meg ISTEN, a’ hol meg- fértödék. B M 0 k lei vái és fe 1 m viJ hó leli DEÁKUL. Prodidit Ifcharioth Chriftum maledídtus in horto, Mortera pro nobis dum fubitums erat. Et corpus Domini viridi requieuit in horto, Quum finem naéla eft paííio dira fuum. Hortus i{ Az Ur JéJkJhal ^ el - temettetéférdl. 431 Hortus vterque monet, primum mediteniur vt hortum, t ' : In quo contractum eft, quidquid in őrbe mali eft. fi- i XXXXVIII. HISTÓRIA. *-■ AZ UR JÉSUS KHRISTUSNAK FEL- TÁMADÁSÁRÓL. Máté XXVIII. MáriXV I. Luk. XXIffl. Ján. XX. l{éfz. Á :. (D A ZUr JéfusKhriftusHúfvétbenide-M^b. , l\ jén reggel támadott-fel az halál- 1S ' 9 ‘ V ‘ ból. (2) Es akkor igen nagy föld-indulás Mát. as: leve: (3) mert az URnak Angyala le-fzáll- 3 ‘ v ‘ pjjfj ván mennyből, (4) a’ koporlohoz járúla, és a’ követ annak ajtajáról el-gördítvén , felül azon ül vala. (f) Ennek az Angyal- 3. v, nak tekéntete ollyan vala, mint valamelly “ villámás, (6) és az ö ruhája fejér mint a’ rs. hó. (7) Az örizök pedig az ö tőle való fé- a. v. ■ leiemnek miatta meg-rettenének, és ol- • :í; " Világosító Kérdéfek- 1. Mikor támadott-fel az Idvezítöaz halálból? 2. Mi leve akkor? mA; 3. Ki fzálla-le akkor mennyből ? 4. Mit tfelekedék az Angyal a’ koporfó körül ? __ 5. Mitfodás vala annak az Angyalnak tekéntete? 6 . Hát a’ ruhája mitfodás vala ? ló 'g 7. Mi leié akkor az örizöket? lyak Márk. 16: I. 2 . v. 2. V. 4- v. j«U). 2 2. V. LuU.|2. 3* v. Mát. 2 S- v. 432 XXXXVIIL Hijlória. lyak lőnek mint a’ holtak. (8) Azonköz- í ''' ben jövenek a’ városból három afzfzonyi. a állatok a’ Jéfus’ koporlojához, (9) kik J közziil az egyik Maria Magdaléna, a’ má- í ük Mária a’ Jakab’ annya, az harmadik 1 pedig Salómé vala. (10) Ezek az afzfzo- ü nyi-állatok drága keneteket vevének, hogy ő el - menvén az UR Jéfufnak teltét meg- n kennék, (n) Mentekben pedig arról ta- b nakodának ők egy-más között, kivenné- fe el ö nékiek a’ követ a’ koporfónak fzájá- ai ról ? (12) Azonközben nagy reggel a’ ko- fc portóhoz érvén , láták hogy a’ kö, melly fi telette igen nagy vala , a’ koporiö’ ajtaja- d o: ról el-vétettetett volna. (13) Akkor mind- d járt viízíza futa Mária Magdaléna a’ vá- d rosba, és ki-hívá Pétert és Janóit: (14) h »= a’ több afzfzonyi - állatok pedig az alatt is ott maradván , a’ koporfóhoz járúlának. tá 8: O 5) Azonban ök egy Angyaltól illy’ őr- k< vendetes hírt haliának, hogy az Ur Jéfus Bt 8 . Kik ménének idején reggel a’ koporfóhoz? ^ 9. Kik valónak azok az afzfzonyi-áliatok ? 10. Mi végre ménének azok a’ Jéfus’ koporfó. jóhoz ? 11. Miről beízéllgettek azok az írtban egy-más között ? 12. Mit vevének ök éfzre mikor a’koporfóhoz értenek ? 15. Mit tfelekedék Mária Magdaléna azt látván? 14. Hol valónak a’ több afzlzonyok az alatt? 15. Mitfoda hírt hallónak ök azonban egy An- gyakól"? , fel- ! Az Urjéfhs Khrijhifnak^fel-támadáfáról. 433 fel-támadott. (1 6) Ez az Angyal őket a’ koporfóba - is bé - vezette, és monda: Jöjjetek ide, és ládátok a’ helyet a 7 hol fekütt az UR. (17) Mikor pedig ök a 7 koporfóba bé-mentenek volna, látának ifmét más két Angyalokat oda-ben, fényes öltözetben ülni; kik mondának ez afzfzo- nyi - állatoknak : (18) Mit kerefitek az holtak között az élöt ? Nintfen itt, hanem fel - támadott. (19) Az aízfzonyi - állatok annakokáért ki - jővén hamar a 7 kopor- fóból, (20) nagy félelemmel és örömmel futnak vala a 7 város felé, hogy ez örvendetes hírt az UR 7 tanítványinak meg-mon- danák. (21) Az alatt pedig míg ezek eítek , vifzfza méné Mária Magdaléna a 7 koporfóhoz, és magával Pétert és Jánoft- is ki-hívá. (22) É’ két tanítványok lá- ták a 7 koporfóban a 7 lepedőket és a 7 kéz- kenöt melly az Ur 7 fején vala, és azzal utjokra ménének. C 23 ) Mária Magdaléna pedig ott marada, és sírván áll vala 16. Hová vivé őket ez Angyal? 17. Kit találának ök a 7 koporfóban ? 18. Mit mondának e’ két Angyalok nékiek ? 19. Mit tfelekedenek erre az afzízonyi - állatok ? 20. Merre vevék ök útjokat? 21. Ki érkezék azonban a’ koporfóhoz ? 22. Mit látának e’ két tanítványok a’ koporfóban? 23. Hát Mária Magdaléna továbbá mit tfeleke- MSt. 18 C, v. Luk. 4. 5. v. 6 . V> Mát. £8 8. v. Ján. 20 2 . v. 3. v. 5. v. 6. és küv. v. 11 . v. * » 434 3án. 20 : 12 : 13. v. 14. v. 15. V. 16. v. MSrk.iS: 9 • v. Mit. 28 : S. v. XXXXVIII. Hijloria. a’ koporí’ón ldviil. (24) Azonban le -te- kéntvén a’ koporíoba, látá hogy két An- j‘ gyalok ülnének abban , fejér ruhában, j, (25) Midőn azért ezek az Angyalok azt ^ kérdették volna ötöle: Afzfzonyi - állat s mit sírfz ? monda nékiek: (26) El-vitték az én URamat, és nem tudom hová tették e£ ötét. (27) Es mikor ezeket mondotta ^ volna, hátra fördúla, és látá Jéíuít állani. r (28) De ö nem tudja vala hogy a’ Jéfus k volna , hanem azt alítá hogy a’ kertéfz volna. (29) Es ezért monda nékie: Uram! ^ ha te vitted-el ötét, mond - meg nékem, ^ hová tetted , és én el - vifzem ötét. (30) J} Akkor nevéről fzóllítá Jéfus Máriát, és óképpen magát véle meg-efmérteté. (31) ^ Ez a’ Mária Magdaléna pedig a’ vala, á g n kiből Jéfus hét ördögöt űzött vala ki. jy (32) Ezután mindjárt meg-jelenék az az UR Jéfus a’ más két afzfzonyi-állatoknak- ^ el 24. Kit láta ez a' Mária a’ koporfóban? 2 v Mit kérdenek azok az Angyalok ö tőle? bt 26 . Hát Mária Magdaléna mit tudakoza ö tölök? 27. Kit láta azonban az háta megett? ’ 2g. Kinek gondola ö lenni Jefuit ? * 29. Alit monda azért 5 Jeíufnak? ^ ( 30. Aliképpen eíinérteté - meg magát Jéfus Ma. j riával'? 31. Alitfoda emlékezetes dolgot tfelekedett Jéfus 3 ezzel a’AIáriával? , . 32. Kiknek jelenek - meg Jéfus azután mindjárt 1 az útban ? is Az Ur Jéfks Rhrijhifnal^ fel-tÁrnad/ifáról. 43 f is, a’ kik még útban valának. (33) Azon- közben pedig az örizök közzül némel- lyek bé - ménének a’ városba, és meg- befzéllék a 5 Papi Fejedelmeknek mind azokat, a’ mellyek lettek vala. (34) Azok annakokáért öfzve gyűlvén a 5 Vénekkel egybe, tanátfot tártának, és a’ vitézeknek fok pénzt adván mondának nékiek: C 3 S ) Ezt mondjátok: Az ö tanítványi jöttek-el éjtfzakán, és azok lopták-el ötét , mikoron mi el - aluttunk volna. (3 5 ) Az örizök azért a’ pénzt fel - vévén, úgy tfelekedének, a’ mint őket meg-tanították vala. (37) Ugyan azon nap dél után meg-jelent az UR Jéfus két tanítványoknak-is, a’ kik Jérufálemböl egy Emmaus nevű faluba mennek vala. (38) De nem efmérteté - meg magát mindjárt azokkal, hanem ellve, midőn a’ faluba értenek volna ; és akkor ofztán, hirtelen el - enyéfzék az ö fzemeik elöl. (39) A’ több tanítványok pedig akkor egéfz eft- 33. Mit tfelekedének az alatt az örizök ? 34. Mitfoda tanátfot tártának azért a’ Papi Fejedelmek ? 39. Mitadánák ök az örizöknek fzájokba ? 36. Engedéneké az örizök az ö akaratoknak? 37. Kiknek jelent-meg az Ur Jéfus Húfvétben dél után? 3g. Mikor efmérteté - meg magát Jéfus e' két tanítványokkal ? 39. Hol valának akkor a’ tizen-egy tanítványok? E e % véig. Mát- 2£ ; II. V. Í2. V. 13. V. 15. V, luk. 24 ; 13. V. 15. V . 3 r. v. 33. v. Ján. 20 j 19. v. 436 XXXXVIII. Hijliria. véig a’ városban egybe gyűlve valának, (40) és a’ háznak ajtai, a’ ’Sidóktól való félelem miatt , bé - zárolva tartatnak vala. (41) Akkor el-jőve Jéfus és meg- álla középben, és monda nékiek: Békef- r.;k. 24: fég tinéktek! (42) A’ tanítványok pedig elsőben meg-rémüívén és el-áimélkodváo, alítjak vala hogy valami lelket látnának, •’ío * C: C43) De azUR jéfus meg - mutatá nékiek az ö kezeit és óldalát. (44) örvendezé- nek azért a’ tanítványok , hogy látták S4. v. volna az URat. (4O Tamás Apóitól pedig n- v- nem vala akkor ö vélek, (4^) és midőn a több tanítványok mondanák néki, hogy ök az URat látták volna, ö azt tellyeífeg- a«. v. gél nem Ilivé. (47) Azután azért nyóltzad’ nappal ifmét el-jőve jéfus az ö tanítva- nyihoz, mikor Tamás-is ö vélek vala. 27. v. (48) Akkor parantíölá az UR Tárnáinak, 40. Miképpen vala a’ ház meg-erösítve a’mellf- ben valának'! 41. Miképpen köfzönté Jéfus a’ tanítványokat? 42. Mit gondolának akkor a’ tanítványok ? 43. Mit mucata-meg akkor Jéfus nékiek? 44. Mint vették a’ tanítványok e’ Khriftus’meg- jelenéfét? 43. Ki nem vala akkor jelen a’ tanítványok közzvil ? 46. Meg-befzéllettéké azt nékie a’ több tanítványok ? 47. Mi leve azután nyóltzad’ nappal? 48 - Mit parantfela akkor az Idvezítö Tárnáinak? hogy Az Ur Jéfus Khrijhijiia^ fel támadáfiról. 437 hogy ö a’ maga ujját az ö Felfége’ oldalába és a’ kezein lévő fzegek’ helyébe bo- tfátaná. (49) Ezután ofztán hive Tamás, és az Idvezítö monda nékie: C ?o) Ból- dogok a’ kik nem láttának , még - is hiiznek. 49. Meg-maradotté Tamás a’ hihetetlenfégben? 50. Mit monda végre Jéfus Tamáfnak? Hafznos Tudományai^ I . A’ bárom fzent afzfzonyok , igen idején reggel, nap fel - holtékor , ménének - ki a’ Jéfus’ kapor - sójához. Es így nem nyújtóztak azok kilentz ’s tíz óráig az ágyban. II. Ama' nagy b'úríós afzfzonyi-áliatnak Isi ária, Magdalénának jelent-meg cl Khrijim lég- elsőben. Látjuk itten melly nagy váltózáft fzerez a’ megtérés az emberben : mert míg ez a' Mária meg nem téré, hét ördögöknek rabja va!a; de mikutánna penitentziát tartott, az Ur Jéfufnak kedves fzeretöjévé leve. III. A’ Kbrijiufnak leg-els'ó Jzava, az ó fel - tá- madáfa után , a’ maga tanítványéhoz e vala: Sé- kejj'ég tinéktek ! Ez által a’ Khriftufnak minden fzolgai és tanít- ványi arra intetnek, hogy nem vefzekedök és perlekedők, hanem a’ békeffégnek és az egyeffegnek fzeretöi légyenek. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Ha ez élet után mail nem reménylenénk, _ Úgy leg*nyomorúltabb emberek mi lennénk: Ee 5 De xxxxvnir. Hiftoria. De hogy a’ mi Fejünk Jéfus fel - támadott, | A’ felöl bizonyos bizodalmot adott. ( Az haláltól azért én nem fokát félek, c Tudván azután-is hogy örökké élek. ® / , d DEÁKUL. fi Si pofi hanc vitám non vltra vita futura eil, 1 £ Nos homines mifera conditione furniis: ( Séd qui furrexit propria virtute Redemtor, ti Tetnpore recludet noftra fepulcra fuo. 1 Cur igitur tantus moribundos eoncutit hor- j ror ? ^ Ad vitám quum fit janua mortis ágon. t XXXXVIIII. HISTÓRIA. ( A’ TIZEN-KÉT APOSTOLOKRÓL. I Máté X, XXVIII. Márk. XVI. Luk- VI. £ Jón. XX. K?fz. h Aiát.io: (i) A TInekutánna a’ Khriftus meg-ke- i-Tl. restelkedett magának tizenkét tanítványokat avagy Apoftolokat fo- gadott, (2) Azok pedig nem valameliy nagy nemből valók valánák, nem-is valami nagy tudós emberek ; hanem halá- fzok, vámolok avagy publikánufok , és L, £ v. : egyéb e’ féle rendű fzemélyek. (3) Ezek Világosító Kérdéfek. 1. Alikor fogadta Jéfus a’ tizen-két tanítványokat? *. Mitfoda rendii emberek valának azok ? 3. Kinek hívták az első Apoftolt ? közziil 439 J zf tizen-két /Ipaftolokt'ól. ^ közzül az elsőt Simon Péternek hívták; í (4) a’ máfodik pedig András annak attya- ii fia vala; (y) az harmadik Jakab a’ Zebe- déus’fia; (6) a’negyedik János va!a az ö attyafia ; C 7 ) zz ötödiket hívták Fi- lepnek; ( 8 ) az hatodikat Bertalannak; jp (9) az hetediket Tamáfnak; (10) a’ nyól- « ^ tzadikat Máténak ; (11) a’ kilentzedik 1 ' v ‘ Jakab vala , az Alféus’fia ; (12) a’ tize- dik Simon Zélótes; (13) a’tizen-egye- v. rj . N dik Júdás Taddéus; (14) a’ tizen - ket- ^ tödik Iskáriótes Júdás, ki Jéfuft el-árúlá; H'J (is) és a’ kinek helyébe azután Mátyás T /s.'v! válafztaték. (16') Az UR Jéíus ez ö ta-Mc. 10 nítványinak mindjárt eleinten eképpen IS ' v ' fij ízóllott : A’ ki titeket hallgat, engemet hallgat; és a’ ki titeket meg * vét, enge- 4. Ki vala a’ máfodik? “V 5. Ki az harmadik? 6 . Ki a’ negyedik ? IB : - 7. Kinek hívták az ötödiket ? jg • 8- Kinek az hatodikat ? 9. Kinek az hetediket? 10. Kinek a’ nyóltzadikat? it, Ki vala a’ kilentzedik? 12. Ki a’ tizedik ? 13. Ki a’ tizen-egyedik? 14. Ki a’ tizen - kettödik ? , , , , 15. Ki válafztaték azután az arúló Júdás’ he- lyébe? ' , 1 6. Miképpen fzóllott Jéfus a’ maga tanitva- nyinak mindjárt eleinten? E e 4 met 440 XXXXVIIII. Hifiria. án. 20 21. V. 12. V. 13 . v. Mát. 28 16. V. 18. v. Í9> V. 20. V. ! metvét-meg. C r 7) Az ö Fel - támadáfa t után iimét ezt mondá ö nékiek: BékeíTég I tinéktek ! Miképpen el-botfátott engemet e az Atya, aképpen el-botfátlak én-is tite- a két. (i 8) Azután hatalmat ada nékiek a 1 a Menny-orfzágnak kúltiaira , avagy a’ bű- a nőknek meg-botíátáfára. (19) Mert reájok c 1 ehellvén, monda nékiek : Vegyetek Szent j( Lelket! Valakiknek meg-botfátjátok bü- j; neiket, meg-botiáttatnak nékiek; és a’ á kiknek meg - tartjátok , meg-tartatnak. r : (20) Mennybe menetele előtt pedig egy í kévéikéi, ölzve -gyiijté Jéfus a’ maga ta- t nítványait Galileának egy hegyére , (21) ] és ottan nevezeteken meg-parantfolta né- a kiek , hogy tanítfanak és kereszteljenek. ti (22) Mert akkor így fzólla ö nékiek: Tel- k lyes hatalom adatott nékem Mennyen és ü földön: Azért el-menvén tanítfatok min- v den népeket , meg - kerefztelván őket ii ATYAnak FíUnak , és SZENT LE- vi LEKnek nevébe. (23) Egyfzerfmitid pe- 17. Hát az ö fel-támadáfa után mit monda ö nékiek ? 18. Mire ada hatalmat Jéfus a’ nfttga tizen-két tanítványinak ? 19. Mitfoda készülettel tfelekvé azt ö Felfége? 20. Hová gyüjté azután Jéfus a’ maga tanítva. nyait ? 21. Miről ada ott nékiek parantfolatot ? 12 . Mitfoda igékkel adá-elö azt ö Felfége ? 23. Mitfoda vígafztaláft nyújta Jéfus egyfzerf- mind a’ tanítványoknak? dig AH tizen - bét Afnfiolobröl. 441 dig illy’ fzép vígafztaláft-is nyújta nékiek: Imé én ti véletek vagyok minden napon, € világ’ végezetéig. ( 24 ) Utólfzor mikor Mávk.’í: a’ tizen-egy tanítványok együtt ülnének, I4 ‘ v ' az Idvezítö az Egyházi-fzoigálatot nékiek, akkor-is eléjekbe-adá. (2y) Mert akkor m. v. ö Felfége eképpen fzólla nékiek : Menjetek-el mind a’ fzéles világra, és prédikáljátok az Evangyéliomot minden teremtett állatnak. (2 6 ) A’ kerefzteléfröl való pa- v . rantfolatot - is ifimét meg-erösíté, vifzont így fzóllván : A’ ki hijénd és meg-kerefz- telkedéndik , idvezül; a’ ki pedig nem hijénd, el-kárhozik. ( 27 ) Es végtére ifimét ada Jéfus a’ maga tanítványinak erőt a’ tfuda-tételekre. ( 28 ) Mert így fzólla né- 17. v. kiek: hogy ők az ö neve által ördögöket űznek; új nyelveken fizóllnak; kígyókat vefiztenek ; és ha valami mérges állatot is. v . ifznak-meg, nékiek nem árt; betegekre vetik kezeiket, és meg-gyógyulnak. 24. Mit tlelekedék Jéfns mikor lég-utólfzor együtt volt a’ tanítványokkal ? 25. Mitfoda igékkel ada Jéfus parantfolatot az Egyházi - fzolgálatról ? 26. Mit monda ö Felfége a’ Kerefztfégröl ? 27. Mivel ajándékozá-meg az Idvezítö leg-utól- jára a’ maga tanítványit? 28. Mitfoda tfudákkal monda Jéfus hogy az Apoftolok az ö tudományát fognák erő. síteni. Fe < Hafznos 442 XXXXVIIIÍ. Hiftéria. Hafznos Tudományok,. I. Azt mondd Jéfus a maga tanítványinak: Fa- lakik-,lek meg-botjat jótok bűneiket , meg-botfáttatnal: nekiek ; és a kiknek meg-tartjátok , meg-tx,-tatnak. Az Egyházi-fzolgáknsk ez a’ hatalmok a’ Pa- latinátufi Kátechéfisben a’ Menny - orfzág’ kúltfaival való éléfnek ( 'Hitit bet ©d)lÚlTt'l) neveztetik. Ezek a’ kúltfok pedig ket-félék : t. i. meg-nyitó és bé-zárló kúltfok. Midőn az Egyházi-fzolgák a’ bűnöket meg - botfátják , akkor a’meg-nyitó kúltfal élnek; mikor ellenben a’ bűnöket meg-tartják, ollyankor a’ bé-zárló kúltfal. II. Az Ur jéfus a’ maga tanítványinak Hlyen vígafzta/ájl nyújtó. : bné én ti veletek vagyok minden napon , e’ világ’ végezetéig . A’ Khriftus azért vélek akar a’ maga tanítvá- nyiva! lenni mind világ’ végezetéig. Már pedig a’ tizenkét Apoftolok régen meg-hól- tanak, és e’ világnak végét életben nem érték. Világos tehát hogy a’ Khriftus a’ maga tanítványain azoknak minden köve* tőiket-is értette. III. A ’ Khriftus a’ maga tanitványinak adott volt erótt a’ tfmla- tételekre. Sziikféges - is vala az akkor eleintén, midőn a’ Kerefztyén Anyafzentegy háznak fundál- tatnia kelie. De már ma minekutánna a’ fel - állíttatott, nem fzükfegefek többé *’ tfuda- tételek. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. A’ ki tőletek hallja az én fzent igémet, (Jéfus’ fzava) hallgat a’ magamat engemet. Alidon azért valaki a’Templomba mégyen, Ez Idvezítö’ í'zava elméjében légyen. Mert 443 A tizen-hét Apoflololq-ál. Mett mikor a’ Tanító prédikál a’ izékből, Ollyan mint-ha a’ Iihriílus ízóllana az égből. DEÁKUL. Sí quis vos audit, vobifcum me íimul audit, Diícipulis quodam tempore Chtiftus ait. Verba haec cutn primis memori funt mente tenenda, Ingredimur quoties Templa facrata Dei. Scilicet e fpecula íuggefti dogmata facra Quum fpargit praeco, vox tua, Chrifte, fonat. L. HISTÓRIA. A’ KHRISTUSNAK MENNYBE-ME- NETELÉRÖL. Lu\. XXIIII. Apafi Tfel. I. Ejfz. (0 \ Z URJéfus az ö fel-támadáfa után e’ földön még negyven napig mulatott, meg-jelenvén ottan-ottan az ö tanítványinak, (2) és fzóllván nékiek az ISTENnek orfzágára való dolgokról. (3) Azután meg-hagyá nékiek, hogy el ne mennének jérufálemböl , míg-nem ven- yüágosítQ Kérdéfeh^ i. Mennyi ideig mulatott fi Khriftus e’ földön az ö fel-tamadáfa után ? s. Miről befzéllet Jéfus e’ negyven napok alatt a’maga tanítványival ? 3. Hol parantfolá hogy a’ tanítványok mulatnának ? nék L. Hiflória. 444 Tfei. i: nék a’ Szent Lelket. (4) Akkor meg-kér- 6 ' v ‘ dék ötét a’ tanítványok, mondván: URam! avagy nem ez időben építedé-meg Izrael- 7. v. nek az orfzágot? CL) Mellyre Jéfus : Nem ti dolgotok úgv mond az időket tudnotok és az alkalmatoíTágokat, mellyeket az Atya az ö maga hatalmában helyheztetett. «.«. ( 6 ) Végre pedig kí-vivé őket Jéfus a’ városból Betániáig az olaj-fáknak hegyére, Luk. 14: (6) és ottan meg-áidván őket, el-fzakada ttöl 1 1: ö tölök, és Mennybe fel-vitetek. (8) v ' Mert a’ tanítványoknak láttokra fel-emeltetek Jéfus, és a 4 5 6 7 8 9 10 11 felhő bé-fogván, el-fza- fsfíi v kafztá ötét az ö fzemeik elöl. (9 ) Fel- ' menvén azért a’ Khriftus Mennybe, üle Tfei. i: az ÍSTENnek jobbjára. (10; Mikor pedig IO ' v ' a’ tanítványok az ö fzemeiket ö utánna az égbe függefztették volna, ímé két férfiak fejér ruhában meg-áilának mellettek , és ír. v. mondának: (11) Galieabéli férjfiak! mit állótok nézvén Mennybe? E’ Jéfus, a’ki oda fel-viteték ti tőletek, Menny-orfzág- 4. Miről kérdek-meg Jéfuft a’ tanítványok? Mit felele arra nekkk a’ Khriftus? 6. Hová vivé jelus végtére a’ maga tanítványit? 7. Miképpen válek-el ö tölök ? 8. Miképpen ment-fel a’Khriftus Mennybe? 9. Hol ül moft a’ Khriftus? 10. Mi efck mikor a’ tanítványok Jéfus után az égbe függefztették volna az ö fzemeiket? 11. Mit mondának e’ két férfiak a’tanítványoknak ? A } tizen~k,ét Apojhíokrol. 44 f ba , aképpen jö-el, a’ miképpen láttátok ötét fel-menni Mennybe. Hafznos Tudományai 1 . Midim ci tanítványok 112 1 tudakozók a' Khri- Jh-jtól , mikor epitené-meg Izraelnek az orfzágot, e‘ felt letet vévék ’ó tóle: Nem ti dolgotok az időket tudnotok és az aikalniatojj ágakat, meliyeket az Atya az ’ó ;maga hatalmában belyheztetett. Vétkeznek annak okáért azok , a’ kik az utói fő iteletnek és más e’ fele jövendő dolgoknak esztendejét meg merik határozni. ]I. Minekutánna az Ur Jéfus a’ Mennybe fék ment , az ó mennyei fzent Attyúnak jobbjára iile. Oh melly nagy tifzteíTegére és vígafztniáfára vagyon ez a’ fzettény emberi nemzetlégnek, hogy az őrökké áldandó fzent Háromfágnak tanárikban egy ollyan fzemely ül , a' ki a’ mi teltünknek és vérünknek réfzefe, és a’ kit mi méltó julTal Atyánkfiának nevezhetünk ! III. Az Angyalok azt mondók a’ tanítványoknak , hogy az Ur Jéfus aképpen jó-el, a’ miképpen látták étet fel-menni Mennyekbe. ügy vagyon bizonyára : mert azért ment oda, hogy nékünk helyet kéfzúfen; de ifmét ei- jö, hogy minket-is fel-vigyen, az hol mind örökké az Úrral léfzünk, és meg-látjuk ötét úgy a’ mint vagyon. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Mennybe méné Jéfus és meg-ditföüle; Mert az ö Attyának jobbja felöl üle: Igaz hogy ö Fejünk , ’s mi tagjai légyünk? Tehát jövendőben ö hozzá fel-mégyünk. Úgy van , a’ Mennv-orfzág fzámunkra van kéfzen, Hol örökké való lakozáfunk léízen. , DE A- 4+S LI. Hiftória. Tfel. : 1. v. 2. V. DEÁKUL. Adfcendit Chriftus fuper ardua íidera cceli, Et Patris ad dcxtram regna beata tenet. Si Chriífcus caput cft, cuius nos membra vo. camur, Iungentur capiti myftica membra fuo. Rés procul eft dubio, fimt regna parata beatis, Nos lateat quamuis vltimus ille dies. LI. HISTÓRIA. A’ SZENT LÉLEKNEK EL-BOTSÁT- TATÁSÁRÓL Apofi. Tfel. II. Réfz. (i) TZ Ilentz napok el-telvén a’Khriftus’ XY_ Mennybe-menetele után, el-jöve a’ Pünköítnek innepe. (2) A’ mellyen a’ Szent Lélek a’ Jélüs’ tanítványára ki-töl- teték. (3) Mert akkor a’ tizen-két tanítványok mindnyájan egy akarattal együtt lévén, (4) nagy hirtelen r é^gel lön az égből, mint-egy lehelen ? zugó Izéinek zendiiléfe, melly el-telé az egélz házat, Világosító Kérdéfe 1. Mitfoda innep leve a’ Khriftus’ Mennybemenetele után kilentz napok el-telvén? a. Mi efék azon az innepen ? 3. Mit tfináitanak akkor a’ tanítványok? 4. Mi efék abban az házban a’ mellyben ők vajának ? a’ melly- A’ Szent Lélelqiel^el-bQtfáttatáfiíról. 447 ... .... ■ ■■ ■ ■■■■ - —- a’ mellyben ülnek vala. CO Es látának ™ kettős tüzes nyelveket: (6) és üle a’ Sz. '?■■■ Lélek mindenikre azok közzü!. (7) Meg- 4. :£'■ telének pedig mindnyájan Szent Lélekkel, 1 "• és kezdének fzólíni más nyelveken , a’ mint a’ Szent Lélek ád vala nákiek fzóll- r L' niok. (8) Valának pedig Jémfálemben, ?. kik akkor ott lakoznak vala iltenfélö ’Si- | t dó férfiak, minden nemzetiének közzül, kik az ég alatt laknak. (9) Mikor azért *• H ez hír ki-ment volna, egybegvüle a’ fo- kafág és efzek vefze ; (10) mivelhogy ili: hallaná minden azokat az ö tulajdon nyelvén fzóllani. C 11 ) Almélkodnak valape- 7. ,. dig mindnyájan , és tfudálkoznak vala, mondván egyik a’ máíiknak : Nemde nem Galiléuibké íme mindnyájan ezek, a’ kik fzóllnak ? (12) Mi-modon vagyon *• ■ azért, hogy halljuk őket a’ mi tulajdon - 1 nyelvünkön fzóllani, a’mellyben mi fzü- r ' lettettünk? (13) Almélkodnak vala azért mindnyájan, és kételkednek vala, egy- »*• máfnak ezt mondván : Vallyon mi léfzen - 5 V 5. Mit látának a’tanítványok ? íj-- 6 . Mit tfelekvék a’Szent Lélek? 7. Mi efek azután az Apoftoíolton ? Mitfoda emberek valanak akkor Jérufálemben? 9. Mi efék azokon az iltenfélö ’Sidókon? 10. Mit haliának azok? 11. Mit fzóllának ok ahoz a’ dologhoz? 12. Min tfudálkoztanak ők leg-inkább ? ‘‘rí, it. Mit mondának ökegy-máfnak? ebből ? í-'- v 448 LI. Hijlúria. i Tfel. 1 13. v : ebből? (14) Némellyek pedig patvar- kodván, ezt mondják vala : Édes bortói rélzegedtek-meg ezek. 14. Hát némellyek mitfoda ítéletet tevének e 1 dolog felöl ? Hafznos Tudományáig I. Mikor a' Szent Lélek az Apofiolokra ki-tilte- ték , akkor ok mindnyájan egy akarattal valónak együtt. ■ Légyünk azért mi -is hafonlóképpen egyetek, egy-máfnak nyomorúfagán egyaránt bánkódok , atyafiái fzeretettel fel-ékesítettek, ir- galmafok és kegyelmetek , hogy így a’ bé. kellégnek lelke mi hozzánk-is el-jöjjön. II. A' Szent Lélek tüzes nyelveknek látható formájában üle az Apojtolokra. A’ tűznek termefzeti tulajdonfága ez , hogy világosítfon és melegítfen: igya’ Szent Lé- lek-is meg-világofítja az embernek homályos értelmét az igazfágnak efinérete által , és az 5 hideg fzívét meg-melegíti á fzeretetnek tüzével. III. Mikor a Jéfiti’ tanítványt Szent Lélekkel valónak tellyej'ek, némellyek azt mondák , hogy azok' édes bortól réjizegedtek-meg. Innen látjuk melly igen nagy' káromláft fzóll- hat valaki a’ S'zent Léleknek munkálkodáli ellen , ha a’ ketféges dolgokról való Ítélettétellel hirtelenkedik. KEGTES ELMÉLKEDÉSEK. lY tanítványok, kik a’ Khriltuft követtek, Tőle a’ Szent Lelek’ ajándékát vettek. URam Jéfus ! én-is fizent nevedet vallom, Igédet örömeit olvafcm és hallom. Nékem* í D M 0 A (1 ifi ni k; tel ÍZi és (4 / yf Széni Lélehpek^ el-botfáttatáfáról. 449 Nékem-is Felfeded fzent Lelket ’hát adjon, Örökkön-örökké ki vélem maradjon. DEÁKUL. Difcipulis Chrifti, in terris quos ipfe do- cebat, Eli quoque donatus Spiritus ille facér. Mens mea, Chrifte, tibipatulas quoque prae- buit aures, Templa vbi doctrina perfonuere tua. O vtinam repleat mea pectora Spiritus idem! Vt íruclus etiam femina fanéta ferant. LII. HISTÓRIA. A’ P Á U'MEG-T ÉRÉSÉRŐL. Apojl. Tfel. VII, VIII, Vilii, m- (1) \ ’ Khriltusnak Mennybe-menetele Tfci, « l \ után, a’ leg-elfö mártírom fzent ‘ v ’ Iftván vala, (2) a’ ki a’ jéfusról való ta- t- ?s-v núbizonyfág-tételért Jérulálemben nieg- kovezteték. (3) Ö pedig Szent Lélekkel v . tellyes lévén , a’ Mennybe ftiggefzté az ö fzemeit, és láta meg-nyilatkozott egeket, ss. v. és Jéfuít állani az ISTENnek jobbján. (4) Ennek a’ fzent embernek halálára fen- Tf j:'- V a Világosító Kérdéfel^. 1. Ki volt a’ leg-elfö mártírom a’ Khriltusnak mennybe-menetele után ? a. Miért kövezteteft-meg ez a’ fzent Iftván? 3. Mit láta fzent litván a’ maga halála előtt? 4. Kinek vala kiváltképpen akaratja a’ fzent litván’ halálára ? F f kinek Filip. 3 5 . v. 6. V. Tfel. 8 3- v. Tfel. 5 i. v 2 . V. 3. V. 4. V. 450 LII. Hijlória. kinek nagyobb akaratja nem vala, mint : Saulusnak. (5) Ez a’ Saulus pedig Fa- riféus vala, és a’ Kerefztyéneket mindé- = nütt kegyetlenül háborgatá. ( 6 ) ö az Anyafzentegyházat Felette pufztítja vala, minden házakba bé-menvén , és mind férjfiakat, mind afzFzonyi-állatokat erővel vonván, hányja vala azokat a’ tömlötzbe. ; (7) Kiváltképpen pedig az URnak tanít- ványi ellen fenyegetéfekkel és öldökléflel diihösködik vala. (8) Es a’ Fö Paphoz menvén kére ö tőle Leveleket Damaskus- ba a’ Sinagógáknak, (9) hogy ha találna valakiket e’ tudománynak követőit, vagy férjfiakat vagy afzfzonyi-állatokat, fogva vinné Jérufálembe. (10) Midőn pedig menne, és már Damaskushoz közelgetne, nagy hirtelenléggel mennyei valágoffág kör nyül-vévé ötét. (n) Eső a’földre le-efvén , haha fzózatot, melly ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetfz en- gemet? (12) Akkor monda Saul: Kitfo- 5. Mitfodá ember vala Saulus? 6. Mit tfelekedék ez a’ Saulus? 7. Mint vifelte ö magát nevezetefen az Ut’ ta- nítványira nézve ? 8. Mitkereö a’ Fö Paptól? 9. Mire valók valának azok a’ Levelek? 10. Mi elek Saulufon Damaskus felé való óta- zafában ? 11. Mitfoda fzózatot halla ö ? íz. Mit monda arra Saulus? da /P Pál ’ meg - terepiről. \._y 4> 1 da vagy Uram ? (13) Az UR pedig felele néki: En vagyok Jéfus, a’ kit te ker- getfz. Nehéz néked az öfztön ellen rugó- doznod. (14) Saul továbbá félvén és rettegvén monda : URarn! mitakarfz hogy tfelekedjem? (iy) Mellyre azUR: Kelj- fel úgy mond, és menj-bé a’ városba , és meg-mondják tenéked mit kelljen tfele- kedned, C16') A’férjfiak pedig, a’ kik Saulusnak úti-tárfai valának állnak vala el- álmélkodván : (17) Mert jóllehet hallják vala a’ fzót, de íenkit nem látnak vala. (18) Saulus azonban fel kefe a’ földről, és fzemeit fel-nyitván, fenkit nem láta. O9) Amazok azért kézen fogva vivék ötét bé Damaskusba. £20) Hol vala, fem- mit nem látván harmad’ napig, és nem ett fém ivott. (21) Vala pedig egy tanítvány Damaskusban , kinek Anániás vala neve, (22) kinek monda látásban az UR: Aná- nia! (23) Es ö monda: imhol vagyok 13. Mitfoda feleletet véve ö e’ kérdéfére? 14. Mit monda akkor Saulus Jéfusnak? 13. Mit fele'e néki arra Jeíus ? 16, Hát a’ Saulus’ úti-tárfait mi leié? 17. Min álmélkodnak vala azok? lg. Mint vala Saul e’jelenés után ?_ 19. Mit tfináltak tehát ö véle az ö úti-tárfai ? 20. Hát Damaskusban mint érzé magát? 21. Mitfoda tanítvány vala Damaskusban? 22 Mit monda nékie az Ur látásban? 23. Mit felele Anániás az Urnák? Ff 2 Tfel. * 5. v. 6 . v, 7 . v. S. v. 9: V. 10. v. URam! L11. Hiflvria. 4S2 ™; *; URam ! (24) Akkor monda az UR nékie: Kelj-fel, és menj-el az útzára, melly egye- nes útzának neveztetik, (25) és kerefd- meg a' Júdáfnak házában a’ Tárfusbéli »2-v. Sauiuít; mert ám imádkozik. ( 25 ) Azonban látá Saulus látásban , hogy az Anániás nevű férjfiú ö hozzá menne, és az ö kezét reája vetné, hogy ö vifzont látna. (27) is. v. Anániás pedig felele Jéfusnak : URam! fok embertől hallottam e’ férjfiú felöl,melly fok gonofzfzal illeti a’ te fzenteidet, kik Jérufálemben vágynak. (28) Sőt ide-is 14. v. vagyon hatalma a’ Papi Fejedelmektől, hogy mindeneket meg-kötözzön, valakik a’ te nevedet fegítfégül hívják. (29) De h, v. • az UR monda Anániáfnak: Eredj-el; mert '?• v. ö nékem válafztott edényem. C 3 °) El- méné azért Anániás, és bé-méne a’ házba, és az ö kezeit Saulusra vetvén, monda: C31) Saul Atyámfia, az UR küldött en- gémét Jéfus, a’ ki meg-jelent néked az 24. Mit parantfola az Ur ennek az Anániásnak? 2y Kit monda az Ur hogy 6 kerefne-meg? 26. Mitfoda látáft láta azonban Saulus ? 37. Hát Anániás mitfoda ellen-veteil formák az Útnak parantfolatja ellen ? 2g. Mirevala Saulusnak hatalma Damaskusba? 29. Mit monda az Ur Jéfus Anániásnak ez ellen- vetéfére ? 30. Alit tfelekedék azért Anániás ? 31. Alit monda, Anániás Saulusnak, mikor ö hozzá méné ? Úton, 413 A’ Pál’ meg -téréféröl. úton, a’ mellyen jöfz vala; (32) hogy a’ te fzemeid meg-nyíljanak, és bé-tellye- fedjél Szent Lélekkel. (3 3) Es azonnal ™; le-efékaz ö izéméiről a’ hályog, mint valami halnak a’ héja, és mindjáráft megjőve fzeme’ világa. ( 34) Akkor ö felkelvén, meg - kerefztelkedék; és mikor i 9 . evett volna, meg - eröfödék. (3 y) Ez a T fei. Saulus annakutánna az URnak igen nagy 9- Apoftola leve, és Pálnak nevezteték. 32. Mitfoda örvendetes hírt vive ö Saulusnak? 33. Mi efek akkor Sauiufon? 34. Mit tfelekedék azután Saulus? 33. Mi leve ofztán Saulus? Hafznos Tudománya^. J. A’ fenyegeíódzó Saulusból fzeltd és engedelmes Pál leve. Látjuk ebből , hogy az lilén ki-veheti az emberből a’ kö fzívet, és adhat néki a’ helyébe hús fzívet. II. Mihelyt Saulus az Ur Jéfzes’ fzavát hallotta , mindjáráft eképpen ftzóOa: Uram! mit akarfz hogy tfelekedjem ? így mi-is midőn érezzük hogy az lilén a’ mi lelkünk körül munkálódik, illő hogy magunkat az ö akaratjának egéfz engedel- melíeggel és alázatoffággal mindjárt alája - botfáffuk. III. Az Iften Szent Pál Apoftolt rend - kívül való meg - jelenéje által tértté - meg. De minékünk nem kell az Mennek illyen rend-kívül való munkája után várakoz- F f 3 nunk 454 LII. LUJlórh. A ’ Pál’ meg-téréféfól. nunk ; hanem mivel Mófefünk és Profé- tóink vágynak, azok után fzükfég és illő hallgatnunk. KEGYES ELMÉLKEDÉSEK. Honnan vagyon ? Saulufnak Jéfus hogy így fzóllna: Mit kergétfz engem’ ? holott e’ földön nem volna. Innen : mert az -híveket a’ ki nyomogatja, Úgy véfzi Jéfus, hogy az ötét háborgatja. Távol légyen én tőlem ez iílentelenfeg! Mert minden fzeretetre méltó e’ nagy Felfég. D E A K Ú L. Chriftus dicebat: Saul ! Saul! quid perfe- queris me? Et tamen in tcrris nullibi Chriftus erat. Nimirum Chrifti quae fit injuria membris, Non aliter fért, quam fi fibi fach fórét. Abfit ! nam Chrifto qui diguus munere facro, Eft quoque híre fuo dignus amore meo. Az Ui Tejhmientombéü Hiflóriáhttaí^ vége. DítfértejféISTENünhpek^ neve. A’ nevezetefebb hibákat így jobbítfad-meg: Pagina i. Linea u. némelly Exemplarokban e' fzót: pufza olvafd pufzta. Ugyan ott, lin. 12. Világosító olv. világosító. P. 2. 1. 3. teremetéfnek o. teremtélnek. P. 3. I.16. teremette o.. teremtette. P. 4. 1. 6. Embrt o. Embert. P. g. 1. 50. ártattanfágnak o. ártatlanfágnak. P. 12.I. ifi. TEMEKED ( o. TENEKED. Ugyan ott I.19. e’ fzó után: igértetett.a’ punctomot törüld-el P. 15. 1. 14. tamúlni P. 14 1. 7. HITORIA P. 33. 1. 27. Vltricis P. 39.1. 23. egyfzermind P. 107. 1. 20. fzedni P. 114.1.10. Tifzeljed P. 117. 1. 20. fia P. 187.1. 24. az okát P. 196. 1. 17. ’Sdó P. 230. 1. 3. bún o. tanulni. o. HISTÓRIA, lege Vltriees- o. egyfzerfmind. ó. f/.edni. o. Tifzteljed. o. fiai. o. azokat, o. ’Sidó. o. bűn. P. 331, e’ cuftos helyett: állj- ezt írjad: fzá- P. 343. 1 . 25. tfelekedének o tfelekedének. P. 363. a’ titulus e‘ légyen: Mártháról és Máriáról. P. 398. 1. 28. jo q. jö. P. 402.1. 12. a o. az. P. 404. 1. 25. hüfégen o, hüfégefen. $ 0 $